Új Pedagógiai Szemle, 2007/5

Az IKT iskolai terjedését az határozza meg, mennyire igénylik az iskolavezetők, hogy a tantestületben minél többen alkalmazzák e technikákat. Az Országos Közoktatási Intézet 2006 májusában – a tervek szerint időszakonként ismétlődő – online vizsgálatot végzett az igazgatók, helyetteseik és a tanárok körében az IKT iskolai alkalmazásával kapcsolatos attitűdjeikről. A tanulmány az igazgatói kérdőívek feldolgozásából szerzett főbb tapasztalatokat összegzi. A kibontakozó kép arra utal, hogy az igazgatók jelentős hányada csak az informatikaoktatásban és nem a digitális írásbeliség meghonosításában gondolkodik.

A közoktatás egyik legfontosabb kérdése az eredményesség kritériumainak a meghatározása, azoknak az intézményi jellemzőknek a megragadása, amelyek alapján el lehet dönteni, hogy eredményes-e egy adott iskola. Erről a valójában nehezen megválaszolható kérdésről beszélgettek annak a vitának a résztvevői, amelyből részleteket közlünk. A vita apropóját az adta, hogy az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet Kutatási Központja tanulmánykötetet jelentetett meg az iskolai eredményességről végzett empirikus kutatások főbb eredményeiről (Eredményes iskola). A vita jól szemlélteti, milyen sokféle módon közelíthető meg az iskolai eredményesség. A résztvevők mondandójában talán egy közös elem ragadható meg: akkor eredményes az iskola, ha a lehető legjobban képes kibontakoztatni a tanulóiban rejlő lehetőségeket.

Az esélyegyenlőséggel, méltányossággal foglalkozó szakirodalomban és a társadalmi közbeszédben gyakran az etnikai, szociokulturális, nemi hátrányok kompenzálásának eszközeként jelenik meg a pozitív diszkrimináció. A szerző a fogalom mögött meghúzódó társadalomtudományi dikurzusokat tárja fel egy amerikai társadalmi vita kapcsán, összevetve a hazai oktatáspolitikai törekvésekkel. Azt elemzi, hogy milyen folyamatokban bizonyul alkalmas eszköznek a pozitív diszkrimináció, és milyen hátrányok kompenzálásában mutatkozik eredményesebbnek a mindenki számára esélyt nyújtó társadalmi felzárkóztatási stratégia, az affirmative action.

Napjaink fontos oktatáspolitikai kérdése az iskolai mérethatékonyság, amely szoros kapcsolatban áll a költséghatékonysággal. A világon mindenütt megválaszolatlan kérdés: mi legyen a falusi kisiskolák sorsa, és mi legyen a nagyvárosi mamutiskolákkal. Hiszen pedagógiai értelemben a gazdasági szempontból hatékony iskolák sem mindig hatékonyak. A szerző nemzetközi kitekintést ad a nagyvárosi tudásgyárak pedagógiai, nevelési, fenntartási és hatékonysági problémáiról. Összeveti a kistelepülési és a nagyvárosi iskolák rejtett és nyílt programjának sajátosságait, a méretekből fakadó előnyöket és hátrányokat.

^[1]A minőségi oktatás fontos feltétele, hogy a tanárok minél gyakrabban vegyenek részt szervezett továbbképzésben. Az írás áttekintést ad az európai országok pedagógus-továbbképzési rendszereiről. A legtöbb országban a továbbképzés szervesen illeszkedik a nemzeti oktatásfejlesztési

Az Iskolakultúra egyike a Magyarországon legkésőbb, de a rendszerváltást követően talán legelsőként alapított neveléstudományi profilú szaklapoknak. Innovatív, bizonyos tekintetben mégis megörökölt és kitaposott úton haladt a hagyományteremtés biztos nyomvonalán. Adódik azonban a kérdés: Hogyan változtak a kezdetekkor meghatározott és a ténylegesen megvalósuló szerkesztői koncepciók az elmúlt