Az előadás a tanári tudás bővítésének kérdéskörével foglalkozik. Egyrészt bemutatja a tanárképzés fejlesztésének magyarországi fejleményeit, a tanárképzésben zajló változásokat, másrészt egy tágabb, rendszerszemléletű elemzés keretében értékeli a tanári tudás radikális bővítésének jelentőségét. Utal arra, hogy a tanárképzés terén elindított változások még nem vezetnek szükségszerűen a hatékonyabb oktatás megvalósulásához. Végső következtetése: további erőfeszítésekre, koncentrált, következetes munkára van szükség ahhoz, hogy egy megújított tanárképzési és továbbképzési rendszer valóban új fejlődési pályára állítsa a magyar közoktatást.

A konferenciák visszatérő programpontja az összefoglaló, amely összegzi, rendszerezi az előadások, vitafórumok főbb üzeneteit, hasznosítható tapasztalatait. Halász Gábor ennél többre vállalkozott, mivel az előadások ürügyén kísérletet tett a tanulószervezet, a szervezeti tanulás fogalmának értelmezésére, illetve annak megvilágítására, hogy miért lett a hatékonyság és a versenyképesség egyik kulcsfontosságú tényezője az iskolák tanulószervezetté válása.

A rendszerváltás sok problémája közül a legfőbb, hogy a tényleges társadalmi változások még csak most kezdődtek, és egymás mellett élnek a régi, félfeudális viselkedési minták, a piacgazdaság mintái és ezek különböző kombinációi. Ez az átmeneti állapot abban mutatkozik meg látványosan, hogy a felnövekvő nemzedékek egyre bizonytalanabb értékrendet és normarendszert örökölnek, és nincsenek felkészítve arra, hogy önállóan is el tudjanak igazodni az egyre bonyolultabbá váló társadalmi viszonyok között. Ebben az ellentmondásos helyzetben mit tehet, mit tegyen az iskola, az oktatásirányítás, a pedagógusok, a szülők, mit tegyünk mi valamennyien? A valóságos – dezintegratív – társadalmi folyamatokkal szemben hogyan őrizze meg az iskola a korábbi integratív szerepét: a közös nyelv és műveltség közvetítését, a társadalmi különbségek kiegyenlítését, a társadalmi összetartozás erősítését? Mennyiben szolgáltatható ki az iskolarendszer korábban viszonylag zárt értékvilága a piacgazdaság és a globalizáció kihívásainak? Mennyire szolgálja ki az oktatási rendszer a munkaerőpiac meglehetősen leegyszerűsített, brutális igényeit?

^[1]A pedagógiai közgondolkodásban az integráció, az inkluzív, befogadó iskola fogalma a valamilyen szempontból hátrányban lévő és az átlagos képességű gyerekek együttneveléséhez kötődik. A tanulmány egy olyan iskolai programot mutat be, amelyben a valamilyen területen tehetséges

A tanulmány az eMapps.com EU-projektet mutatja be, amelynek célja az általános iskolai tanulók ösztönzése a digitális online technológiák és a kreatív multimédiás lehetőségek használatára. Az eMapps projekt újdonsága, hogy összekapcsolja a játékokat és a mobiltechnológiát annak érdekében, hogy – a tantervhez, helyi tanmenethez kötődően, arra épülve, de mégis egészen eltérő feltételekkel – megszűnjék a képességfejlesztés és a tudásanyag közötti szakadék, amely a hagyományos tanulási folyamatot jellemzi.

A tanulmány a környezeti nevelés egyik lehetséges útjával, a Land Art módszerével ismertet meg. A leginkább tájművészetként vagy zöld művészetként fordítható módszer összekapcsolja a környezeti nevelést és a művészi tájformáló tevékenységet. A Land Art effektíven és hatékonyan vizualizál gondolatokat és problémafelvetéseket a lakott, civilizációs térben, környezetnevelési óráit azonban legszívesebben a „civilizálatlan” természetbe viszi ki, mert vizsgálódásának ez az igazi, mélyből táplálkozó helyszíne. Teszi ezt azért, mert az ember ősi, élettani tapasztalása, hogy a természetben kapjuk a legmélyebb érzelmi töltésű élményeket, amelyek segítségével eljuthatunk a mindennapi problémaforrásoktól a transzcendens erőforrásokig.

A szerző nyelvtanárként fél évet töltött Honkongban. Írásában egy belvárosi óvodában és egy külvárosban működő nyelviskolában szerzett tapasztalatait osztja meg az olvasóval. Ez utóbbi iskolatípusban a honkongi középosztálybeli gyerekeket oktatják angol nyelvre. A nyelviskola egészen kicsi gyerekektől 15 éves serdülőkig fogad diákokat, így képet kaphat az olvasó a különböző korosztályok számára készült nyelvi programok sajátosságairól, tanítási problémáiról.

^[1]Az OECD-tanárkutatás eredményeit bemutató sorozat harmadik része áttekinti a tanári szakmát érintő különböző európai bérpolitikákat, figyelemmel az alapbérekre és a béremelések, bérkiegészítések, anyagi juttatások körére. Elemzi továbbá, hogy milyen mértékben történik központilag

A tanulmány az elektronikus tanulás (e-learning) terjedésének tapasztalatait összegzi a felsőoktatásban. Az e-learninget alkalmazó modellek számos közös vonást mutatnak. Szinte mindegyikben megjelenik a hálózatosodás, az oktatást támogató tanulásközpontok létrejötte, a tanulási környezet infrastruktúrájának és intézményeinek (a kollégiumi tanulószobától a 21. századi könyvtárig) a fejlesztése, továbbá a finanszírozás reformja.

A két tannyelvű oktatás fontos eleme a különböző idegen nyelveken tanított tárgyak szakszókincsének, az adott tudomány- vagy szakmaterület sajátos nyelvismeretének fejlesztése. A tanulmány a német szaknyelvi előkészítés sajátosságainak, problémáinak feltárását célzó, hat középiskolára kiterjedő kutatás eredményeit elemzi. A vizsgálat tapasztalatai azt mutatják, hogy a szaknyelvi előkészítés színvonalát leginkább a tanárok szaktárgyi felkészültsége és idegen nyelvi tudásszintje, továbbá a módszertan kimunkáltsága határozza meg.

A tanulmány arra a kérdésre keres választ, hogy miért nem járnak/miért járnak óvodába a roma gyerekek. Mit kell és mit lehet tenniük az óvónőknek, intézményvezetőknek, döntéshozóknak azért, hogy a szülők számára kívánatossá váljon gyermekeik két-három évig tartó óvodáztatása. A korábbi kutatások áttekintése mellett egy empirikus vizsgálat eredményeit is bemutatja a szerző. A vizsgálat – megerősítve a korábbi kutatásokat – azt mutatja, hogy az óvoda bizalomteli, roma szülők számára is rokonszenves légköre mellett az óvodai vezetők rugalmassága, a védőnők kellő odafigyelése szükséges ahhoz, hogy a roma gyerekek valóban eljussanak az intézményekbe. A cél érdekében számos településen az óvodai férőhelyek számát is bővíteni kellene.

Az oktatáspolitika fogalma a történelmi kihívásoknak megfelelően gyakran változik. Ez a leegyszerűsített megállapítás azonban nem igaz a tanárképzésben. Az oktatók és a tanárjelöltek kisebb-nagyobb színházat „játszanak”, a szereplők kölcsönhatásban vannak, a szerepük változó, a tanárjelöltek és a pedagógus elképzelései mentén fel is cserélődhet. A pedagógus lehetőséget kap a hallgatói szerepre