Új Pedagógiai Szemle, 2007/2

Az oktatás fejlesztésének fontos háttere a területi egyenlőtlenségek hatásának kutatása az oktatás minőségére, eredményességére. A tanulmány betekintést nyújt az oktatásra ható területi tényezők elemzésével foglalkozó tudomány, az oktatásföldrajz problematikájába és abba a kutatási szempontrendszerbe, amelynek mentén a tudomány művelői elemzik az oktatásra ható társadalom- és gazdaságföldrajzi folyamatokat. A szempontok között többek között olyan tényezők szerepelnek, mint a regionális iskolakínálat, a régió gazdasági és munkahelyi szerkezete, közlekedési hálózata.

Az oktatás helyzetével, a tudástársadalomban betöltött szerepével foglalkozó interjúsorozatunkban Németh Judit fizikus professzorral készült beszélgetés. Németh Judit személye nemcsak gazdag tudományos pályafutása miatt érdekes, hanem azért is, mert az oktatás kérdései iránt egyik legérzékenyebb 20. századi írónk, Németh László egyik leánya. Érdekes gondolatokat mond el az ismeret-központúság és a képességfejlesztés viszonyáról. Véleménye szerint az iskolázás első szakaszában az alapvető cél az önálló tanulás megalapozásához nélkülözhetetlen eszköztudások átadása és a gondolkodási képességek fejlesztése, amelyet a gyermekközpontú, a gyermeki érdeklődés szempontjai szerint szerveződő befogadó iskola tud elérni. Az interjú érdekes része az, amelyben édesapja tantárgyi integrációs kísérleteiről beszél. Kiderül, hogy annak idején Németh László sem minősítette eredményesnek az integrált műveltségtömbökben történő tanítás kipróbálását. Talán ezek a tapasztalatok is szerepet játszanak abban, hogy Németh Judit a diszciplináris tanítás híve maradt.

Gyakran azon buknak meg az iskolai reformok, hogy a reformerek nem számolnak a tanári munka és a tanári szerepek jellegzetességeivel, főként azért, mert nem ismerik azokat. Pedig a tanári munka valóságos gyakorlatának ismerete a reformok sikerességének elengedhetetlen feltétele. Az írás érinti a tanári elkötelezettség különböző formáinak, a különböző iskolai munkakörnyezeteknek és az eltérő tantestületi kultúráknak a hatását a tanárok reformok iránti nyitottságára, illetve zártságára. Egy amerikai és egy kanadai reformtörekvés elemzésével és az azokból kibontott kutatói javaslatok bemutatásával arra hívja fel a figyelmet, hogy a tanárok jövőt formáló szerepét negligáló reformok valójában magát a jövőt élik fel.

A tanulmány történeti áttekintést ad az Európai Unió szakképzési politikájáról, illetve azokról a konkrét lépésekről, amelyekkel a közösség a gazdaság szükségleteihez igyekszik igazítani a szak- és a szakmai képzést, az át- és továbbképzést. Bemutatja azokat a törekvéseket is, amelyek segítséget nyújtanak a tagországoknak a munkaerő szabad áramlását elősegítő képzési rendszerek és tartalmak kialakításához. Foglalkozik azzal a jogfejlődési folyamattal is, amelynek eredményeként az európai közösségben megszűnőben van a képzés terén korábban tapasztalható diszkrimináció.

A tantervfejlesztés régi problémája, hogy miként vonhatók be a tanulók a tananyagok tartalmi fejlesztésébe. Ennek elsősorban a tanulási motiváció, a tananyag iránti érdeklődés felkeltése szempontjából van jelentősége. Az európai oktatáskutató intézetek szervezete (CIDREE) egy közös kollaboratív projekt keretében kísérletet tett arra, hogy a fiatalokat bevonja a tantervfejlesztésbe. A projekt tapasztalatait és gyakorlati eredményeit mutatja be az ismertetés.

A természettudományi nevelés egyik legnagyobb problémája, hogy miként lehet érdeklődést kelteni a természet jelenségeinek tanulmányozása, megfigyelése, a természeti rendszerekkel való folyamatos ismerkedés iránt. A tanulmány azt a folyamatot mutatja be, amelynek keretében a tanulók a természeti rendszerek sokoldalú tanulmányozásában hasznosítható általános módszereket sajátítanak el, amelyeket később adaptálhatnak a legkülönbözőbb felfedező-, kutatótevékenységekben. Az olvasó jó néhány konkrét módszert ismerhet meg, amelyek a mai erőteljesen elméleti jellegű természettudományi és környezeti nevelést tevékenység- és gyakorlatközpontúvá teszik.

“…megkíséreltem midegyikteket meggyőzni: ne törődjék semminemű dolgával előbb, mielőtt önmagával nem törődik, hogy hogyan lehet a lehető legderekabb és legokosabb; sem a város ügyeivel, míg magával a várossal nem törődik…”

(Szókratész védőbeszéde 36 c)

Szókratész példája

A közös európai hagyomány emblematikus figurája az