Új Pedagógiai Szemle, 2007/12

A szerző általános iskolai tanulók szóelőhívását, szóértési és mondatértési jellemzőit vizsgálta. Az eredmények egyértelműen bizonyították a tanulók szóértési nehézségeinek különböző fokozatait. A legtöbb bizonytalanságot a szójelentések árnyalatbeli különbségeinek felismerése jelentette, mindezek következményei a mondatértésben a hasonló hangalakú szavak tévesztéseiben, valamint a képes kifejezések hibázásaiban mutatkoztak. A feltártak alapján a szerző fontosnak tartja a szókincsfejlesztés és a szójelentés tudatosítását valamennyi iskolatípusban, s ehhez megoldási javaslatokat is kínál.

Az interjú témája egy tipikusan magyar pedagógiai innováció, az ember- és erkölcsismeret tantárgy, amelyben szerves egységet alkotnak a leíró és normatív embertudományok, és ezzel elkerülhetők mind a pszichologizálás, mind a szociologizálás, mind a moralizálás csapdái. Ez a tantárgy egyszerre szól az emberről mint biológiai, pszichikus, történeti-társadalmi és szellemi lényről. E tantárgy, az Etika, ember- és társadalomismeret egyetemi alapszak, valamint a Pannon Egyetem Antropológiai és Etika Tanszékének meglehetősen fordulatos, olykor drámai történetéről beszélget Géczi János, a tanszék vezetője munkatársával, Kamarás Istvánnal, akinek oroszlánrésze volt a tantárgy és annak tanítására felkészítő egyetemi szak kimunkálásában, az egyetemi képzés megindításában és a tanszék megalapításában.

Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet beszélgetéssorozatot szervezett, amelynek az volt a célja, hogy a különféle szakterületekről érkező vendégekkel az intézet jelenéről és jövőjéről, az oktatás világában betöltött szerepéről folytassanak eszmecserét. A negyedik alkalommal szakértők, iskolafenntartók, iskolavezetők és pedagógiai szakértők képviselőit látta vendégül az intézet. A beszélgetést Tolnai József, az OFI Szolgáltatási Központjának igazgatója vezette.