Új Pedagógiai Szemle, 2006/6

A szerző áttekinti a kulcskompetenciákra vonatkozó nézeteket, majd értelmezi a kompetencia alapú fejlesztés jelentését az anyanyelvtanításban. Arra keres választ, hogy az anyanyelvtanításban miként lehet fejleszteni a tudástranszfer képességét, milyen pedagógiai, nyelvészeti kereteket lehet találni ahhoz, hogy a tanulók az alkalmazható tudás birtokába jussanak.

A tanulmány a dél-alföldi régióban végzett empirikus kutatás tapasztalatait összegzi, amely a 14-21 év közötti fiatalok egészségmagatartását, pszichoszociális egészségét és azok lakóhely/lakástípus szerinti jellegzetességeit vizsgálta. A szerzők szerint a kortárs- és fogyasztásorientált szabadidőstílus inkább a nagyvárosokban és a megyeszékhelyeken, az intellektuális, illetve művészeti szabadidőstílus pedig a kisvárosokban, falvakban élő fiatalokra jellemző. A rizikómagatartások, a gyakoribb pszichoszomatikus és depresszív tünetek nagyobb arányban fordulnak elő a lakótelepen, bérlakásban élők között. Az elemzés egyik legfőbb tanulsága, hogy a lakóhelynek, a lakókörnyezetnek jelentős hatása van a fiatalok életmódjának alakulására, és ezt célszerű figyelembe venni az iskolai egészségfejlesztési programokban.

A tanulmány összefoglalja az élethosszig tartó tanulás oktatáspolitikai koncepcióját. A szerző gondolatainak középpontjában az a gondolat áll, hogy az LLL-t nem szabad pragmatista módon csupán a gazdasági hatékonyság oldaláról értelmezni. A demokrácia kibontakozásának egyik legfontosabb feltétele az élethosszig tartó tanulás, mivel az állandó tanulás révén válik lehetővé, hogy az egyének adekvátan reagáljanak a társadalmi, politikai és gazdasági változásokra.

A 20. század utolsó évtizedeiben egyre több gyereket tanítottak otthon, s ez a tendencia az elmúlt néhány évben tovább erősödött. A tanulmány egyrészt körképet ad arról, hogy a világ különböző térségeiben milyen a home-schooling jogi szabályozása, másrészt részletesen elemzi, hogy milyen okok, szülői motivációk következtében terjedt el ismét ez a történelem korábbi szakaszaiban természetesnek mondható jelenség. Az elemzés szerint az okok között nagy súllyal esik latba az iskola agresszióval, erőszakkal teli légköre és a tömegoktatás alacsony hatékonysága.

A fejlesztő pedagógiai szemlélet érvényesítésének legalapvetőbb célja a tanulási nehézségek kialakulásának megelőzése. A szerző bemutatja az óvodáskorúak és az általános iskolás tanulók ilyen célú szűrése során alkalmazható vizsgálatokat. Kísérletet tesz a részképesség-zavarok és a tanulási nehézségek tipizálására, továbbá áttekintést ad az óvodai és iskolai keretek között megvalósítható megelőzés és fejlesztés módjairól. Ezáltal közelebb hozza a gyógypedagógusi és fejlesztő pedagógusi tevékenységet az óvodapedagógusokhoz, a tanítókhoz és a tanárokhoz egyaránt.