Új Pedagógiai Szemle, 2006/3

Az előadás arra keresett választ, hogy az oktatáspolitikának milyen eszközei vannak, amelyekkel befolyásolható a pedagógusok módszertani repertoárja, például a fejlesztő értékelési eszközök terjedése. Az előadó az oktatáspolitika és az oktatásfejlesztés egyik legjelentősebb kihívásának az iskolák közötti teljesítménykülönbségeket tartja. Ugyancsak kihívást jelent az autonóm önfejlesztést kikényszerítő és támogató szabályozási környezet kialakítása. Az előadó rámutatott arra, hogy milyen okok teszik szükségessé a minőségértékelési rendszer újragondolását. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy a fejlesztésbe invesztált erőforrások nagyon alacsony hatásfokkal hasznosulnak. A kialakítandó minőségfejlesztési rendszernek egyszerre kell szolgálnia a tanulásfejlesztés és az iskolai intézményfejlesztés támogatását, továbbá meg kell teremteni a szakmai elszámoltathatóság feltételrendszerét.

A lillafüredi konferencián tartott előadás szerkesztett változata áttekintést ad a fejlesztő értékelés nemzetközi gyakorlatáról. Az egyes országok megegyeznek abban, hogy a fejlesztő értékelés alapvető célja a tanulás fejlesztése, valamint a tanulók fejlettségének diagnosztizálása s ennek visszacsatolása számukra. A fejlesztő értékelés visszatérő motívuma az is, hogy a pedagógusok a tanulókkal s a szülőkkel közösen beszéljék meg a célkitűzéseket és az elvárt teljesítményt. Egyre több országban a pedagógusok kiemelt feladata lett a tanulás és a tanórai tervezés tudatos összekapcsolása és a tanulási képesség fejlesztése. A személyre szabott tanulási napló és más eszközök alkalmazásával sokkal több tanulót tudnak motiválni. A fejlesztő értékelés elősegíti, hogy a tanulók tisztában legyenek tanulási erősségeikkel és gyengeségeikkel egyaránt.

A vita résztvevői arról beszélgettek, miként válhatnak az iskolák tanulószervezetté. A tanulószervezet fogalma az egyik leggyakoribb kifejezés a szervezés- és vezetéstudományban. A beszélgetés fontos eleme volt, hogy az iskola világában ki mit ért a tanulószervezet fogalmán. A sokféle értelmezésben közösnek tűnt, hogy az az iskola tekinthető tanulószervezetnek, amely maga is képes önálló, új tudás létrehozására.

David Hopkins, az angol oktatási reform egyik vezető szakértője a 2005. szeptemberi OECD-szemináriumon tartott előadásában bemutatta azt a nagyléptékű angol oktatási reformot, amelynek eredményeként jelentősen javultak a tanulói teljesítmények. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy az ilyen jellegű reformok csak időleges javulást hoznak a rendszerben. Tartós teljesítményjavulást akkor lehet elérni, ha a reformokban kezdeményezett folyamatok súlypontja áthelyeződik az iskolákra, a tanítást sikerül az egyes tanulók igényeihez igazítani, a pedagógusok munkája pedig minél inkább professzionalizálódik.

Varga Csaba író, szociológus több mint egy évtizede létrehozta az egyik legizgalmasabb, kutató-fejlesztő tevékenységet végző intézményt, a Stratégiakutató Intézetet. A vele készült beszélgetés bemutatja, milyen összetett kutatási folyamatok szükségesek a sokat hiányolt társadalmi jövőkép megalkotásához. Sokoldalú, árnyalt képet kap az olvasó arról is, hogy a jövőtervezésnek nemcsak mint technikának, hanem mint szemléletmódnak is meghatározó szerepe van a térségek fejlesztésében. Az egyik legérdekesebb részben Varga Csaba felvázolja, hogyan alakultak át a tudásról alkotott fogalmaink, hogyan változott a tudásképünk, s ezt az újfajta tudást milyen módon lehet bevinni az oktatás, az iskola világába.

^[1]Az alábbi összeállítás az OECD programját ismerteti a jövő oktatásáról. David Plank michigani professzor tanulmánya azt vizsgálja, miként lehet felismerni és megérteni az oktatási keresletet szabályozó igényeket és hogyan lehet megfelelően befolyásolni azok természetét. A

Az utóbbi néhány évben több olyan eset került nyilvánosságra, amely a roma tanulók iskolai szegregációjára utalt. Ilyen volt a Fejér megyei Pátka általános iskolájában a roma tanulók megalázó elkülönítése. A többi szegregációs esethez hasonlóan ezt is alaposan kivizsgálta a kisebbségi jogok biztosa. Az esettanulmány nemcsak a konkrét történések, tények leírása miatt érdemes a szakmai közfigyelemre, hanem azért is, mert az eset megoldását követő intézkedéssorozat ellentmondásai jól jelzik, hogy minden segítség ellenére nehézségekbe ütközik a roma tanulók iskolai szegregációjának felszámolása és integrált oktatásuk mindennapi feltételeinek biztosítása. Az esettanulmány jól dokumentálja, hogy a problémák megoldását az integráció ésszerű megvalósítása jelenheti.

A recenzens nem felkérésre írta meg cikkét, maga döntött, amikor e két önálló tudományterület világhírű gondolkodójának művét választotta témául. Tette ezt azon egyszerű okból, mert az oktatásügyben tevékenykedő fejlesztőként olyan fogódzókat talált bennük, amelyek elméleti útmutatóul szolgálhatnak napi munkájához.

Az ötvenes évek óta zajló kognitív forradalom beláthatatlan kimenetelű