Új Pedagógiai Szemle, 2006/2

A tanulmány az együttműködés és a versengés kapcsolatával, egymáshoz való viszonyával, illetve iskolai fejlesztési lehetőségeivel foglalkozik. Röviden bemutatja a Nemzeti alaptanterv és a pedagógiai-pszichológiai szakirodalom ezzel kapcsolatos nézeteit, majd értelmezi négy pedagógiai program együttműködésre és versengésre vonatkozó fejlesztési elképzeléseit.

Az Új Pedagógiai Szemle régi hagyománya, hogy az országgyűlési választásokat közvetlenül megelőző időszakban lehetőséget teremt a parlamenti pártok oktatáspolitikusai számára, hogy értékeljék a ciklus oktatáspolitikáját, rávilágítsanak az eredményekre és a megoldásra váró problémákra. 2006-ban szakítottunk ezzel a hagyománnyal, és interjúk helyett kötetlenebb formában beszélgettünk a magyar oktatás erősségeiről és gyengeségeiről. Mindenekelőtt arra kerestünk választ a pártok szakpolitikusaival, hogy Magyarország mennyire vált a tanulás társadalmává, illetve milyen oktatáspolitikai és konkrét pedagógiai lépések szükségesek ahhoz, hogy javuljon a tanulás hatékonysága.

Az IKT-eszközök tantárgyi alkalmazása jelentős kihívás a pedagógus számára, mind a tartalmak, mind a tanulásszervezés szempontjából. Az alábbi tanulmány alapvetően az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásának problémáival foglalkozik a földrajztanításban, de számos, figyelemre méltó általános didaktikai és tanulásszervezési megállapítást is tartalmaz. A szerző megpróbál választ keresni arra, milyen tárgyi és szervezési feltételek szükségesek ahhoz, hogy az internet valóban segíteni tudja a tanulók önálló tanulását és a tanárok tevékenységét, mindenekelőtt azt, hogy miként neveljék önálló ismeretszerzésre diákjaikat.

Az alábbi beszámoló a berettyóújfalui kistérség többcélú önkormányzati társulásának működéséről ad áttekintést. A tanulmány egyik fontos megállapítása, hogy a kistelepülési önkormányzatok sokkal nehezebben szánják rá magukat az intézményfenntartó társulások létrehozására, mint a szakszolgálati feladatok közös ellátását biztosító társulások alakítására. Az olvasó megismerkedhet a kistérségi társulások előnyeivel, illetve azokkal a konkrét területekkel, amelyen minden részt vevő település érdekeit szolgáló társulási formák jöhetnek létre.

A gyógypedagógus szerző tanulmányában bemutatja, miként lehet cselekvések sorába ágyazottan fejleszteni a szövegértés, a kommunikáció bonyolult folyamatait, az ezek mögötti funkciókat, mint hallás, látás, mozgásészlelés, emlékezet, asszociáció. A bemutatott tanulásközpontú óra jól példázza, mit jelent a mindennapi pedagógiai gyakorlatban a kompetenciafejlesztést előtérbe állító tanítás. Különösen érdekes, hogy a mozgásos cselekvések milyen összetett módon képesek segíteni a kognitív képességek hatékony fejlesztését.

A szerző, aki az amerikai oktatásügy elismert kutatója, tanulmányában bemutatja azokat a jellegzetes oktatáspolitikai dilemmákat, amelyek az utóbbi évtizedekben a decentralizált oktatásirányítás és tartalmi szabályozás tendenciáiból következően alakultak ki az Egyesült Államokban. Röviden áttekinti az elmúlt évtizedek amerikai közoktatásának fejlődési szakaszait, bemutatja azokat a folyamatokat, amelyek az oktatás hatékonyságának javítása érdekében elvezettek az állami, szövetségi ellenőrzést biztosító mérési-értékelési eljárások kiterjesztéséhez. A tanulmány magyar szempontból talán egyik legérdekesebb része az oktatás korlátainak és ellentmondásainak felvillantása az esélyegyenlőség növelése terén.

Az iskola egyik feladata az ízlésformálás; egyszersmind a világ megismerésének képességét a tantárgyak segítségével fejleszteni. Az iskola mindig nehéz feladatot lát el. Különböző tehetségű, egyenetlen tudással és képességekkel rendelkező gyerekeket kellene szórakoztatva kötelességtudásra, a tudományok művelésére nevelnie. Nem volt ez régebben sem könnyű – ma sem az. Ezért a legfontosabb