Új Pedagógiai Szemle, 2006/11

A tanulmány célja a kvalitatív pedagógiai kutatás logikájának, a hipotézisek szerepének feltárása és elemzése. A szerző elsősorban arra keres választ, hogy a kvalitatív kutatásban létezik-e vagy sem hipotézis, továbbá elemzi mindkét lehetőség kutatási folyamatra vonatkozó következményeit is. Amellett érvel, hogy a kvalitatív kutatások eredményességét és elfogadottságát a világos felépítés, a módszertani elvek következetes alkalmazása, a pontos és részletes dokumentálás segítheti, mindehhez pedig nélkülözhetetlen a hipotézisek problémájának tisztázása és megértése.

A tanulmány egy közelmúltban végzett kvantitatív kutatás eredményei alapján mutatja be, hogy a magyar gimnáziumokban a hagyományos vagy a kommunikatív nyelvoktatás kerül-e előtérbe az angolórákon. A kutatás eredményei szerint a nyelvtanárok általában tisztában vannak a kommunikatív nyelvoktatás elméleti alapjaival és módszereivel, de sokan közülük inkább a hagyományos módszert kedvelik, és főleg a nyelvtan tanítására helyezik a hangsúlyt.

Maróth Miklós professzor a beszélgetésben kifejtette, hogy az oktatás alapozó szakaszában a jelenleginél sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a humán műveltségtartalmak átadására. Szerinte a tanítás-tanulás szervezése során szükség van a fejlődés-lélektani szempontok figyelembevételére, a személyközpontúság érvényesítésére, ugyanakkor az intenzív terhelés elviselésének elsajátítására is. A professzor szerint nem mond ellent egymásnak a képességfejlesztés és a lexikális tudás közvetítése.

A lifelong learning-programot az 1967-ben Philip H. Coombs által diagnosztizált oktatási világválságra adott nemzetközi válaszként dolgozták ki, és az 1996-ban kikiáltott élethosszig tartó tanulás európai éve óta a modern idők társadalmi, politikai és gazdasági változásaira adható egyetlen lehetséges válasznak számít Európában. A tanulmány bemutatja a legfontosabb európai oktatáspolitikai koncepciók kialakulásának és pedagógiai paradigmává érésének folyamatát, felmutatja és elemzi azok közös elemeit és különbségeit. Végül két szempont szerint kategorizálja a bemutatott lifelong learning koncepciókat: egyrészt az ún. minimalista és maximalista felfogás, másrészt a koncepcióhoz fűződő két legfontosabb célkitűzés, azaz a demokráciára nevelés és a humánerőforrás-fejlesztés alapján.

A tanulmány az iskoláról és a könyvtárakról kialakult kép sajátosságait elemzi hatodik, nyolcadik és tizedik évfolyamos tanulók körében végzett vizsgálat eredményei alapján. Kiderül, hogy a könyvtárhasználat a mai 12–16 éves fiatalok egyik legkevésbé kedvelt tevékenysége. Többnyire csak akkor használják a könyvtárat, ha valamilyen szaktárgyi feladatuk megoldásához szükségük van a tankönyveiken kívüli információkra. Viszonylag csekély azoknak a diákoknak a száma, akik az iskolai tananyagon kívüli ismeretszerzés terepeként tekintenek a könyvtárra.

Szertár. A szertár ott van valahol a folyosó végén, mindenki pontosan tudja, de lehet, hogy csak sejti, hol. Az ajtaja sokszor zárva, csak a kiválasztottak léphetnek be rajta, hogy előbányásszanak valamit a mélyéből, amitől minden hirtelen érthetővé és világossá válik. A szertár titokzatos és időtlen, hiszen generációk halmozták fel a benne található tárgyakat, emlékeket. Senki sem tudja, mi