Új Pedagógiai Szemle, 2006/10

Napjainkban több különböző pedagógiai kultúra, tanulás- és tudásszerveződési forma van jelen a magyar iskolákban. Önmagában mindegyik jól működő, koherens rendszert alkot, de egymás mellett való létezésük nagyon sok zűrzavart, ellentmondást okoz. A tanulmány elsősorban az ellentmondásos viszonyrendszer torzító hatásait mutatja be, mindenekelőtt azt, hogy az oktatásügy különböző helyzetű szereplői – rövid távú érdekeiktől vezérelve – hogyan válnak az általuk is rossznak és hamisnak tartott rendszer fenntartóivá. Másodsorban arra hívja fel a figyelmet, hogy e sajátos „rövidlátás” miatt a pedagógustársadalom – különösen a történelemtanárok – nem készülhet fel arra, hogy munkáját egyre inkább a munkaerőpiac, nem pedig a hagyományos műveltségeszmény határozza meg.

Az alábbi írást egy nagy tekintélyű laptársunk nem kívánta közölni. Az Új Pedagógiai Szemle szerkesztősége a folyóirat szerkesztőbizottságának elnökével folytatott konzultáció után azért vállalta az írás megjelentetését, mert úgy érezte, hogy az abban foglalt vélemény az oktatáspolitikai nyilvánosság egy jelentős szegmensének álláspontját tükrözi. A tanulmányt vitacikknek szánjuk. A szerző kritikát fogalmaz meg a liberális oktatáspolitika alapelveivel és tanügyi intézkedéseivel kapcsolatban, s egyszersmind felvázolja, miként gondolkodott az Eötvös és Trefort nevével fémjelzett nemzeti liberális oktatáspolitika ugyanezekről a kulcskérdésekről. A szerző úgy látja, hogy a 19. századi polgárosodás liberális felfogása szerint a szabadon választott politikusok szolgálják a közoktatás országos és helyi szintű közügyét is. Ezzel ellentétes politika többek között az, ha a gyermekek érdekeit képviselik a felnőttek társadalmával szemben, ha elutasítják a minél több tudást hirdető észkultuszt, a piacgazdaságtól elválaszthatatlan verseny erényét.

A fenntarthatóság mint a pedagógia egészét átfogó szemlélet egyre nagyobb teret kap az oktatásban-nevelésben. Ennek egyik fontos eszköze a projektoktatás. A tanulmány bemutatja, hogy a projektpedagógia eszközei miként alkalmazhatók a fenntartható fejlődés szemléletének mindennapi gyakorlatba történő átültetéséhez szükséges összetett ismeretek közvetítésében, a képességek, attitűdök fejlesztésében.

^[1]A sajátos nevelési igényű tanulók – minden segítő törekvés ellenére – felnőttkorukban nehezen tudnak beilleszkedni a munka világába, ezért az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségek megszerzése kiemelten fontos számukra. A