Új Pedagógiai Szemle, 2005/4

A tanulmány olyan pedagógiai módszertan bemutatására tesz kísérletet, amely hozzásegíti az iskolát a hátrányos helyzetű diákok integrációjához, valamint a tolerancia fejlesztéséhez. A szerző célja bevezetni az olvasót a mentorpedagógiába, s arra sarkallni, hogy miután kipróbálta a módszert, tegye meg észrevételeit, ossza meg tapasztalatait. Az első részben a mentorpedagógia alkalmazását a felsőoktatásban mutatja be, a második részben, melyet májusban közlünk, az alap- és középfokú oktatásban való adaptációját ismerteti.

A tanulmány azt vizsgálja, hogy a közoktatás legfontosabb tartalmi szabályozó dokumentumában, a Nemzeti alaptantervben hogyan jelenik meg a szociális kompetencia fejlesztése, a kognitív fejlesztésekre alapozott hazai oktatásban hogyan teremthető meg az egyre fontosabbá és nélkülözhetetlenebbé váló szociális képességek fejlesztése, valamint milyen feladata van ezek kivitelezésekor a pedagógusoknak.

A Nemzeti Fejlesztési Hivatal felkérte folyóiratunkat, hogy a 2007–2013 közötti időszakra szóló II. Nemzeti Fejlesztési Terv oktatási célkitűzéseiről nyilvános vitát szervezzen. Ennek a vitának a részleteit ismerheti meg az olvasó. A szakértők és a meghívott pedagógusok egyaránt azt tartják az egyik legfontosabb megvalósítandó célnak, hogy az oktatás fejlesztésére fordítható források megszerzésében egyszerre érvényesüljön a költséghatékonyság racionalitása és az esélyegyenlőség növelése.

Az Oktatás és képzés 2010 munkaprogramot bemutató sorozatunk ezúttal két kulcsfontosságú területtel foglalkozik. Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) elterjesztése kiemelkedő szerepet tölt be a lisszaboni célkitűzések elérésében. Az oktatás informatikai stratégiájának keretében a tudás alapú társadalom követelményeinek megfelelő, korszerű oktatási informatikai hálózatokat és oktatási módszereket kell kialakítani, amelyek hatékonyan támogatják az iskolai munkát. Többek között ennek megvalósításához is elengedhetetlen a tanárképzés reformja, hiszen a tudástársadalom megteremtésének sikere nagyban múlik a pedagógusokon. A tanári szakma újragondolása a fenntartható fejlődés zálogát jelenti, ezért átfogó stratégiai célokhoz illeszkedő, nagy ívű szakmapolitikai döntésekre van szükség ezen a téren.

A hátrányos helyzetű rétegek kirekesztődése elleni küzdelem egyik fontos eszköze a veszélyeztetett, hátránnyal küzdő csoportok oktatásba, közművelődésbe és az ehhez kapcsolódó közösségfejlesztési akciókba történő bevonása. A tanulmány portugáliai példákon mutatja be, hogy a speciális tantervekkel folyó második esély jellegű, a munkaerő-piaci esélyeket növelő oktatás hogyan kapcsolható össze az általános műveltséget, a közösségi beilleszkedést segítő programokkal s a hiányos közösségi szocializáció pótlásával.

A neves vallás- és kultúrtörténész most megjelent könyve (az eredeti francia kiadás 1977-es) méltó folytatása a gyarapodó Eliade-életműsorozatnak (például: A szent és a profán, Az örök visszatérés mítosza, Képek és jelképek). Bizonyos, hogy ez a kötet is hasznos olvasmánya lesz a történelem-, filozófia- és hittantanároknak. Kevésbé nyilvánvaló, hogy a könyv tartalma jelent-e,