Új Pedagógiai Szemle, 2005/1

A szerző tanulmányában, amely történetiségében mutatja be az iskola pedagógiai programjának kialakulását, a célok s az azok megvalósításához vezető utak keresésének folyamatát, azt elemzi, hogyan lehet egy önkormányzati fenntartású intézményben átvenni, megvalósítani az alternatív pedagógiák célkitűzéseit. Egyik fontos következtetése, hogy mind az iskola által közvetített tartalom, mind a szervezeti kultúra tekintetében számos lehetőség adódik arra, hogy a tradicionális iskolai gyakorlatot széttörő vagy legalábbis meghaladó iskolát teremtsenek azok az innovatív pedagógusok, akik a nem deklaráltan alternatív intézmény keretei között végzik tevékenységüket. A szerző rávilágít arra is, hogy ma mi gátolja az egykori alternatív iskolakép megvalósítását.

^[1]A szerző közelmúltban megjelent kötetében az elmúlt évtizedek kiemelkedő magyartanáraival készült interjúit gyűjtötte egybe. Az alábbiakban közölt írás a kötet bevezető tanulmányának kiegészített változata, amelyben a szerző képet ad a megkérdezett „mestertanárok” szociológiai

Éppen egy évtizede, 1995-ben jött létre a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány. Ebből az alkalomból a kuratórium három tagjával, Nádor Rudolfnéval, Szenczy Sándornéval és Szalay Lúciával, majd ezt követően Dobos Krisztinával, a KOMA elnökével a közalapítvány oktatásfejlesztésben betöltött eddigi szerepéről, továbbá jövőbeli feladatairól készült interjú. Mindkét beszélgetésből kiderül, hogy a KOMA nemcsak anyagi támogatást jelentett a kibontakozó pedagógiai innovációs folyamatok számára, hanem épp a pályázati témák révén ráirányította a figyelmet a legfontosabb modernizációs célokra. Mind a kurátorok, mind az elnök véleménye szerint a KOMA tevékenységében a jövőben a tartalmi fejlesztés mellett nagyobb hangsúlyt kell kapnia a tanítás módszertani megújításának. Dobos Krisztina a vele készült interjúban utal arra is, hogy a neveléstudomány számára milyen gazdag kutatási terepet jelenthet az elmúlt évtized pályázatainak szisztematikus elemzése.

Készen állnak-e diákjaink arra, hogy szembenézzenek a jövő kihívásaival? Képesek-e elemezni, érvelni, ötleteiket hatékonyan közvetíteni? Rendelkeznek-e mindazon képességekkel, melyek lehetővé teszik majd az élethosszig tartó tanulást? A 2003-as PISA- (Programme for International Student Assessment – A tanulói tudást mérő nemzetközi program) mérés arra kereste a választ, hogy a kötelező iskoláztatás vége felé a tanulók birtokában vannak-e mindazon tudásnak és képességeknek, melyek elengedhetetlenek a mindennapi életben való tevékeny részvételhez. A háromévente ismétlődő felmérés második fordulójában 41 ország több mint 250 000 diákja vett részt. 2003-ban a matematika állt a középpontban, a feladatlapok tartalmaztak még olvasás-szövegértésbeli, természettudományi, problémamegoldó gondolkodást mérő, továbbá a diákok tanulási szokásaival és az iskolához fűződő viszonyukkal kapcsolatos kérdéseket. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a legtöbb ország megőrizte korábbi helyét, kevés – jól észlelhető – kivétellel az eredmények nagyjából azonosak maradtak. A magyar diákok teljesítménye a nemzetközi átlagnál valamivel gyengébb olvasás-szövegértésből és matematikából, míg a természettudományi és a problémamegoldó gondolkodást mérő teszteken átlagos. Finnország, mely már 2000-ben is az élen állt, 2003-ban is megőrizte vezető helyét, és tovább javult a matematika és a természettudomány terén.

A tanulmány röviden áttekinti a viselkedészavarok fogalomrendszerét, és ismerteti a zavarokat kiváltó okok lehetséges típusait. Ezt követően a szerző bemutat egy tíz iskolára kiterjedő vizsgálatot, amelynek a fő célja az volt, hogy képet alkosson a viselkedészavart mutató alsó tagozatos tanulók arányairól és a zavarok leggyakrabban tapasztalható tüneteiről. Különösen érdekes azoknak a megoldási lehetőségeknek a bemutatása, amelyeket a pedagógusok sikerrel alkalmaznak az iskolákban. A szerző kísérletet tesz azoknak a problématerületeknek a feltárására is, ahol a tanároknak segítségre lenne szükségük, és áttekinti, mennyire elégedettek a pedagógusok a ma rendelkezésükre álló külső segítséggel.