Új Pedagógiai Szemle, 2004/12

Az Országos Közoktatási Intézet 2004 októberében negyedik alkalommal tartotta országos konferenciáját. A konferencia előadásai és vitafórumai képet adtak arról, hogy a mai magyar közoktatási rendszerben milyen eszközök léteznek a minőség, az eredményesség és a hatékonyság mérésére és fejlesztésére. Az alábbiakban a konferencia három plenáris előadását adjuk közre. Lannert Judit a minőség,

Az előadás az angliai iskolákban végrehajtott nagy ívű reformot mutatja be, amelynek keretében minden iskolára kiterjedően bevezették a tanulók teljesítményének folyamatos mérését. A neves angol előadó adatokkal támasztja alá, hogy a folyamatos tesztelés hatásaként látványosan növekedett a tanulók teljesítménye, javulni kezdett az oktatás minősége. Eközben csökkent az iskolák szelektivitása, azaz a hátrányosabb helyzetű tanulói rétegekben is növekedtek a teljesítmények. David Hopkins szerint, ha a tanítás egyénre szabott, ha a tanárok felkészültek a differenciálásra, akkor a minőség nem mond ellent a méltányosságnak, azaz nem nőnek, hanem csökkennek az esélykülönbségek.

A mérés-értékelés kapcsán néhány éve megjelent egy fogalom, a hozzáadott pedagógiai érték. Az alábbi tanulmány a hozzáadott értékről és a teszteken mért eredmények objektivitása szempontjából fontos tényezőről, a hozott értékről, valamint ezek számítási módszeréről ad információt. A hozott érték fejezi ki azt a szociokulturális hátteret, amelyből a tanuló érkezik. A hozott érték számítása meghatározó jelentőségű az intézmények teljesítményének megítélésében, mivel segítségével mérhetővé válik egy-egy intézmény valóságos hozzáadott pedagógiai értéket létrehozó képessége.

2003-ban kezdődött meg az Oktatás és képzés 2010 címet viselő, az Európai Unió 2000. évi lisszaboni csúcson elhatározott célkitűzéseinek megvalósítását biztosító Munkaprogram oktatással összefüggő részcéljainak megvalósítása. Az Oktatási Minisztérium 2004. október 22-én szakértői konferenciát szervezett a munkaprogram hazai munkabizottságaiban dolgozó szakértők számára. Ezt követte egy

Az előadás a munkaprogramban való magyar részvétel tapasztalatai alapján bemutatja, mit jelentenek a benchmarkok, a Lisszabonban megjelölt célok konkrét számokra lefordított, mérhető, elérendő eredményei a hazai oktatás fejlesztése szempontjából. A kijelölt benchmarkok mindegyike olyan fejlesztési célokat határoz meg, amelyek a magyar oktatás, gazdaság és társadalom szempontjából hosszú távon meghatározó jelentőségűek. Az előadás képet ad arról is, hogy mit jelent a lisszaboni célok adaptálása a sajátos hazai viszonyokra.

A tanulmány egy olyan digitális tananyag-fejlesztési projektet mutat be, amely az Európai Unió Információs Társadalom Programja keretében zajlott, s amelyet az Európai Iskolahálózat koordinált. A projekt keretében a természettudományi tárgyak tanításához készítettek a tanárok digitális tananyagokat. A tanulmány bemutatja, mi is jellemzi valójában a digitális tananyagot. Elsősorban olyan témákban van létjogosultsága, ahol a tanár a digitális, multimédiás eszközökkel valójában többet tud megmutatni a tárgyból, mint a hagyományos taneszközökkel. A szerző áttekintést ad a magyar tanárok által fejlesztett tananyagokról is.

Hogyan élik meg a háborús konfliktusokat a gyerekek? Milyen nyomokat hagy lelkükben az átélt borzalom? Hogyan oldható meg a fegyverropogás, a bombázás közepette az iskoláskorú gyerekek tanítása? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket válaszol meg Mihály Ildikó összeállítása a háborús konfliktusoktól terhes régiókban végzett elemzések tapasztalatai alapján. Az elemzésből kiderül, hogy a háborúk súlyos, életre szóló nyomokat hagynak az ott élő gyerekekben, a depressziótól az agresszióig. A háború sújtotta területeken nemcsak a romba dőlt épületeket kell újjáépíteni, hanem a szétzilálódott, agresszióra, félelmekre szocializálódott gyermeklelkeket is hosszú ideig gondozni kell.

A több évtizedes gyakorló pedagógusi múlttal rendelkező szerző egyrészt elemzi a gyerekek által beszélt nyelv, a kifejezőkészség szegényességének okát, és mind a szülők, mind a pedagógusok számára ad megfontolandó tanácsokat. Ezek közül talán a két legfontosabb: a gyerekekkel való minél több beszélgetés mesékről, tapasztalatokról és a minél gyakoribb olvasás, olvastatás.