Új Pedagógiai Szemle, 2004/10

A pedagógiai tanulmányokat folytatók körében korábban sem, de ma sem tartozott/tartozik a kedvelt tárgyak közé a neveléstörténet. A szerző szerint ennek oka elsősorban azzal magyarázható, hogy a neveléstörténet-oktatás nem párosul a művelődéstörténet oktatásában már terjedőben lévő világképeket felvillantó szemlélettel, továbbá a problématörténeti szempontú neveléstörténeti rendszerezéssel.

A nevelési intézmények házirendjeivel foglalkozó sorozatunk zárótanulmányában a kollégiumok működési rendjére vonatkozó szabályok hátterével, a diákönkormányzatok és a szülői szervezetek intézményi döntési folyamatokban való részvételének szabályaival, azok értelmezésével foglalkozik a szerző. Bemutatja, hogy a hazai jogi szabályozás milyen széles körű jogosítványokat biztosít a szülők és a diákok képviselőinek a döntések előzetes véleményezése érdekében történő tájékozódásra. A tanulmányt az óvodák házirendjére vonatkozó információk zárják.

Megelőző számunkban közreadtuk a hazánkban élő kisebbségek oktatásának helyzetével foglalkozó tanulmány első részét.^[1] A tanulmány második részében a nemzetiségi iskolákban tanító pedagógusok kérdőíves és fókuszcsoportos megkérdezésének tapasztalatait összegzik a

A nevelési eredményvizsgálat folyamata, lényege, tárgya

A tervszerű nevelés két alappillére a differenciált nevelési célnak és a tanulók éppen elért neveltségi színvonalának az ismerete. A cél szem elől tévesztése nélkül perspektívátlanná, ösztönössé válhat a mindennapos pedagógiai gyakorlat, a tanulók fejlettségének figyelmen kívül hagyása pedig voluntarizmusra, irreális nevelési

Most is látom magam előtt magas, szikár alakját, amint szokásos világosszürke öltönyében megy az egykori Országos Pedagógiai Intézet (előtte és utána: Fasori Gimnázium) folyosóján. Látom huncut mosolyát, különös arcjátékát, érdekes taglejtéseit, melyekből nekünk, munkatársainak nehéz volt kikövetkeztetnünk, hogy komolyan kell-e érteni, amit éppen mondott, vagy nyugodtan elengedhetjük a fülünk

Az előzmények

Az Országos Pedagógiai Intézet – didaktikai tanszékének kezdeményezésére és irányításával – huzamosabb idő óta törekszik szoros, munkamegosztáson alapuló együttműködés kialakítására a szocialista országok pedagógiai intézetei között az iskolai tanulmányi teljesítmények mérése és értékelése terén.

Az előkészítő munkálatok eredményeként már 1969-ben sor került

A cikk a koedukáció nemzetközi történetéről és mai jellemzőiről ad áttekintést. Az elemzésből kiderül, hogy először Amerikában indult meg a két nem közös iskoláztatása, ezzel szemben Európában többnyire csak a 20. század első éveiben jelentkeznek ilyen irányú törekvések. Ma is komoly viták tárgya a két nem együttnevelése. Az együttnevelés hívei szerint a koedukált iskolákban javul a tanulók szociális interakciós képessége, a nemek közötti együttműködés hatékonysága, kultúrája, és jobban megalapozódik a nők aktív társadalmi-gazdasági szerepének elfogadottsága. Az ellenzők szerint a lányok számára a koedukáció kevésbé hasznos, míg a fiúk többet profitálnak ebből a tanulásszervezési formából. A cikk érdekes megállapítása, hogy a reáltárgyakban a két nem e téren jelentkező érdeklődésbeli és képességbeli eltérései következtében létezik rejtett fiú- és lánytanterv.

A rendszerváltozás folyamatában a nevelés elmélete és gyakorlata módosult leginkább a pedagógiában. A szocialista célrendszer már a rendszerváltó kis neveléstanban is korszerű értékrendszerré vált dr. Mészáros István professzornak köszönhetően. A korábbi, politikától átitatott ateista nevelés Magyarországon jelentős változáson ment, megy át a másfél évtized alatt.

Bábosik

Magyarországon egyre több a jól működő, hatékonyan tanító, fejlesztőműhelyként működő innovatív iskola, de ezek között nagyon kevés, amelyik képes önmaga menedzselésére, az intézményben folyó fejlesztés dokumentálására, az eredmények PR-jára. Az oktatás világában ma még sokak számára idegennek tűnik az, hogy az iskolának is – a gazdasági szervezetekhez hasonlóan – el kell adnia az általa