Új Pedagógiai Szemle, 2004/1

A tanulmány az oktatás és a társadalmi mobilitás kapcsolatát feltáró kutatások néhány eredményeire alapozva mutatja be, miként használható fel a tényfeltáró szociológia az oktatás stratégiai céljainak kitűzésében, az egyenlőtlenségek kezelésére irányuló lépések megtervezésében. Az írásban példát találunk arra, hogy a leszakadó rétegekkel foglalkozó kutatások eredményei miként épültek be egy adott stratégiai dokumentum társadalmi integrációval foglalkozó fejezetébe.

A kutatók figyelme évek óta elsősorban a pedagógus–tanuló közötti konfliktusok vizsgálatára irányul, és kevesebb figyelmet szentelnek a pedagógusok egymás közötti, illetve a pedagógusok és az igazgató közötti konfliktusokra. Ha mégis vizsgálatuk tárgyát képezi, akkor megmaradnak a jelenség megfigyelésének és leírásának szintjén, behatóbb vizsgálatra nem vállalkoznak (Szekszárdi 1996; Horváth-

A Soros Alapítvány támogatásával indult önfejlesztő iskolaprogram a hazai közoktatás-fejlesztés egyik jelentős tényezőjévé vált. A programban részt vevő iskolák egyesületet alapítottak, rendszeres képzéseket tartanak, s meghonosították a hálózati fejlesztő munka gyakorlatát. Az egyesület 2003 októberében tartott konferenciáján beszélgetést készítettünk a program történetéről, a közoktatásban betöltött szerepéről, továbbá a részt vevő intézmények szervezeti kultúrájában bekövetkezett változásokról.

^[1]A Gazdasági Fejlesztési és Együttműködési Szervezet, az OECD 1996 óta minden évben nyilvánosságra hozza oktatási bizottságának munkaprogramjait, amelyekben a szakértők kijelölik a miniszteri találkozókon felvetett prioritások megvalósításának irányait is. Ezek az oktatáspolitikai

A közoktatás egyik legnehezebb, megoldásra váró problémája a tanulók eltérő képességeihez történő alkalmazkodás, a differenciált tanítás és tanulás megszervezése. A tanulmány bemutatja, milyen lehetséges eltérések tapasztalhatók a tanulók teljesítményeiben, és áttekinti a diagnosztizálás módszereit. Részletesen összegzi azokat a lehetséges tanulásszervezési eljárásokat, amelyek lehetőséget teremtenek a differenciált fejlesztésre, valamint képet ad a fejlesztő pedagógus konkrét tevékenységéről is. A szerző saját tanítói és tízéves fejlesztő pedagógusi munkájának tapasztalatai alapján összegzi a tanulók teljesítményének és az intézményrendszerek működésének hiányosságai közötti kapcsolatot.

Az iskola egyik fontos feladata, hogy felkészítse diákjait az esetleges katasztrófák következtében előálló kritikus helyzetekben tanúsítandó értelmes, higgadt magatartásra. A tanulmány egy katasztrófavédelemmel kapcsolatos ismeretekre vonatkozó felmérés eredményeit mutatja be. Az adatok szerint a tanulók jelentős része fontosnak érzi, hogy rendelkezzen ilyen jellegű ismeretekkel, továbbá igényt tart arra, hogy az iskolában nyíltan, őszintén bemutassák a lehetséges veszélyeket, amelyekkel a mindennapi életben számolniuk kell. A szerző áttekinti azokat a legfontosabb munkafüzeteket is, amelyek a katasztrófahelyzetek elkerülését segítő nevelésben felhasználhatók.