Új Pedagógiai Szemle, 2003/7-8

Júniusi számunkban adtuk közre a tanulmány első részét. A most megjelenő második részben a szerző a ma létező oktatásban érvényre jutó minőségbiztosítási filozófiák kritikájaként megfogalmazza, hogy a kliensek elvárásaira, a környezet igényeire alapozó szemléletmódból többnyire hiányzik a szociokulturális hátrányok, az egyenlőtlenségek csökkentésének igénye, továbbá a kultúraközvetítés értékszempontjai. A szerző óva inti a magyar oktatási rendszert egy olyan minőségbiztosítási szemlélettől, amely csak és kizárólagosan a tudáspiaci igények, a kliensek, a felhasználók oldaláról közelít az oktatás minőségéhez, és nem veszi kellő súllyal figyelembe az oktatás klasszikus önértékeit.

A tartalmi szabályozás egyik legneuralgikusabb, legtöbb vitát kiváltó kérdése a tanítási idő felosztása az egyes műveltségterületek között. A nagy tekintélyű tantervelméleti szakember arra a felismert összefüggésre hívja fel a figyelmet, hogy az egyes tantárgyak tanítására rendelt idő mértéke nem vagy csak nagyon csekély mértékben függ össze az adott területen elért tanulói teljesítménnyel. A tantervben rendelkezésre álló idő felosztásában épp ezért jelentős szabadságot célszerű adni az egyes intézmények számára. Csupán a stratégiailag fontos műveltségterületek esetében szükséges bizonyos prioritásokat meghatározni. A szerző szerint - épp a PISA-eredményekre való tekintettel - ilyen az anyanyelvi kompetenciák fejlesztését szolgáló időkeret, továbbá az informatika és az idegen nyelv órakerete.

Tavaly decemberben látott napvilágot az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság által kiadott NAT-tervezet, amely a tartalmi szabályozás új struktúráját vázolta fel. Ezen elképzelés szerint az alap- és a helyi tantervek közötti átmenetet a programok biztosítják. A változtatás indoka az, hogy a felülvizsgált alaptanterv magtantervi struktúrában jelenik meg, amelyben nincsenek részletes követelmények, a tartalmak pedig csak a fejlesztési feladatokhoz kapcsolódóan jelennek meg. Mindezek részletes kifejtése az akkreditált kerettantervekben és a hozzájuk kapcsolódó programokban történik majd meg. Az iskolák helyi tantervük írásakor ezekből a tantervekből, programokból, programcsomagokból választhatnak. A beszélgetés résztvevői a programfejlesztés közvetítő szerepét és kritériumait értékelték a tartalmi szabályozás rendszerében.

Az előadás arról tudósít, hogy egy 6 és 10 év közötti gyerekeket tanító norvégiai általános iskola miképpen tett eleget a tanulás megtanítására összpontosító elvárásoknak, beleértve az IKT-használatot is. Az országos program szerint ugyanis a tanulóknak meg kell tanulniuk az IKT-használatot, különösképpen annak tanulásban való alkalmazhatóságát. Ezért bátorítani kell a diákokat arra is, hogy aktívak legyenek saját tanuló társadalmuk létrehozásában, ahol a partnerség, a rácsodálkozó tanulás vagy tanítás is az osztálytermek mindennapos élménye lehet. Ez a beszámoló tehát olyan iskolát mutat be, ahol amegtanulni tanulni a megtanulni az IKT-használatot speciális ismereteinek elsajátításával társul.

E beszámoló a matematikai problémamegoldás metakognitív segítése céljából a tanárok és a tanulók között alkalmazott e-mail kapcsolat hatásait tárja föl. Háromféle tanulási környezetet hasonlít össze: (a) metakognitív oktatással egybekötött e-mail kommunikáció (META+EMAIL); (b) metakognitív oktatás nélküli e-mail kommunikáció (EMAIL); (c) hagyományos, szemtől szembeni kommunikáció (CONT kontrollcsoport).

Az oktatási reform részeként a chilei kormány 1991-ben kezdte meg az Iskolai Információs és Kommunikációs Technikák (IKT) programjának bevezetését. Ennek célja az volt, hogy az IKT alkalmazását teljesen beépítsék a közoktatásba. Több mint tízéves fejlesztő munka eredményeként a chilei középiskolák 100%-ában, az általános iskoláknak pedig 50%-ában már használják az IKT-t. A program most új szakaszához érkezett; határozottabb tantervi orientációval 2005-ig minden falusi kisiskolában is alkalmazni kívánják ezeket az eszközöket.

A hazai informatikatanítás egyik legnagyobb, megoldásra váró problémája, hogy minél szélesebb körű alkalmazásokat tárjon a diákok elé, továbbá lehetőséget teremtsen az internet és a multimédia felhasználására az önálló tanulásban, ismeretszerzésben, továbbá a mindennapi feladatok megoldásában. A tanulmány egy olyan internetes játékot mutat be, amely egy osztálykirándulás megszervezését, tartalmi előkészítését állítja feladatként a tanulók elé. A leírásból kirajzolódik, hogy milyen széles lehetőségeket kínál a világháló a problémamegoldó képességek sokoldalú fejlesztésére.

Az iskolai oktatással szemben gyakorta fogalmazódik meg az a jogos kritika, hogy a diákoknak nagyon kevés lehetőségük adódik ismereteik gyakorlati hasznosítására, olyan tevékenységek végzésére, amelyekből a mindennapi életről szerezhetnek tapasztalatokat. A Demokratikus Ifjúságért Alapítvány évek óta szervezi a diákok iskolán kívüli, de az iskolai élethez, ismeretszerzéshez szorosan kapcsolódó, a diákok által önkéntesen végzett munkára alapozott tanulást szolgáló tevékenységeket. A tanulmány bemutatja az önkéntességen alapuló munka, tanulás fogalmát, pedagógiai funkcióit, s néhány példát is közread az alapítvány eddigi sikeres iskolai kezdeményezéseiből.

A Fővárosi Főpolgármesteri Hivatal Oktatási Ügyosztálya 2003. február 21-én konferenciát rendezett a nehezen nevelhető, különleges bánásmóddal szocializálható gyerekek problémáiról. A konferencián előadások hangzottak el arról, hogy egyrészt mit tesznek a főváros nevelési-oktatási intézményei a nehezen nevelhető gyerekek iskolai beilleszkedésének segítése, eredményes fejlesztése érdekében, másrészt az előadók ismertették, hogy e téren milyen megoldásra váró feladatok vannak. A rendezvényt pódiumbeszélgetés zárta, amelyen gyakorló szakemberek vitatkoztak az együtt-nevelés lehetőségeiről.

A sérült, fogyatékos gyerekek ép, egészséges kortársaikkal történő együttnevelése fontos pedagógiai és társadalompolitikai cél. Az elmúlt néhány évben a korábbi integrált nevelés kiegészült egy új fogalommal, az inkluzív neveléssel, amelyet magyarra leginkább befogadó pedagógiának lehetne fordítani. Ez a nevelési szemlélet nemcsak a sérültek, hanem a hátrányaik miatt szegregálódó rétegek együttnevelését is szorgalmazza a többségi gyermektársadalommal. A szerzők érveket sorakoztatnak fel az inkluzív szemlélet elterjedésének szükségessége mellett. Következtetésük szerint a befogadó pedagógia fontos szerepet játszik a szegénység, a kirekesztettség elleni harcban, továbbá elősegíti a szolidaritás erősödését.

A PISA 2000-vizsgálat óta a hazai közvélemény érdeklődésének középpontjába került az, hogy miért olvasnak a nemzetközi átlagnál jóval gyengébben a magyar gyerekek. 2001-ben az IEA szintén végzett olvasásvizsgálatot 35 ország 9-10 éves tanulói körében. Érdekes módon a magyar tanulók ebben a vizsgálatban lényegesen jobb eredményeket értek el. Az alábbi tanulmány ismerteti a PIRLS 2001 vizsgálat legfontosabb eredményeit. A kutatás talán legérdekesebb eredményei azok, amelyekből kiderül, hogy milyen sokféle szociokulturális és pedagógiai, módszertani tényezőtől függ a tanulók olvasási, szövegértési teljesítménye.

A tanulmány áttekinti a hazai cserkészet táborozási és turisztikai tevékenységének történetét. Bemutatja, hogy a cserkészet milyen gazdag tevékenységrendszerrel alapozta meg a felnövő nemzedékek természetszeretetét, mozgás iránti igényét. A táborozások, kirándulások különböző, egymásra épülő fajtái jól mutatják, hogy milyen átgondolt nevelési, pedagógiai rendszer alapján folyt a cserkészcsapatok tevékenysége. Számos olyan hagyomány teremtődött, amelyet a mai ifjúsági turizmusban mindenképp hasznosítani érdemes.

A kilencvenes évek közepén jelent meg magyarul Francis Fukuyama világsikerű könyve, A történelem vége és az utolsó előtti ember, amelyben a jeles amerikai történész kifejtette, hogy a liberális demokráciák kiteljesedésével fennáll annak a lehetősége, hogy lezárul a társadalmi-történelmi evolúció. Sokan úgy értelmezték Fukuyama hipotézisét, hogy a 20. század végén a történelemből

Tanárnak tanultam, de nem emlékszem, hogy valaki az egyetemen a pedagógiával kapcsolatban szokásrendszerről beszélt volna nekünk. A könyv, amelyet most olvasok, „a társaslélek akarati működésén”belülre helyezi el a „szokásrendszert és pedagógiát”. A társaslélek akarati működését meg „a pedagógia társaslélektani alapjai” között szerepelteti.

Nyilvánvalóan