Új Pedagógiai Szemle, 2003/6

A roma gyerekek iskolai beilleszkedése és eredményes tanulása szempontjából meghatározó jelentőségű az óvodába járás. A szerző egy közelmúltban lezárult kutatás eredményei alapján mutatja be a roma gyerekek óvodáztatásának helyzetét. Az adatok azt mutatják, hogy a roma gyerekek jóval kisebb hányada jut el az óvodába, s nagy részük jóval rövidebb ideig részesül azokban a fejlesztő eljárásokban, amelyek meghatározó jelentőségűek iskolaéretté válásuk szempontjából. A roma óvodások körében az átlagot messze meghaladó arányban találhatóak veszélyeztetett gyerekek. A tanulmány részletesen elemzi a roma gyerekeket nevelő óvodák és az őket befogadó iskolák kapcsolatát is. Általában azokon a településeken befogadóbbak az iskolák, ahol a gyereklétszám drasztikus csökkenése miatt a roma gyerekek jelentik az iskola fennmaradásának biztosítékát.

A kerekasztalvita alapvetően arra kíván választ keresni, hogy mi a különbség az információ és a tudás között. A vita résztvevői, a magyar szellemi élet jeles képviselői szerint az oktatás, sőt a tudásszociológia szempontjából fontos megkülönböztetni a teoretikus, úgynevezett szubsztanciális tudást és a gyakorlatban alkalmazandó, procedurális tudást. A beszélgetés résztvevői szerint a tanulási motivációban ma jelentkező problémák részben azzal magyarázhatók, hogy az iskola kevés olyan ismeretet közvetít, amelynek fontosságát visszaigazolja az élet.

Hetvenhat éves korában meghalt Vészi János. Szép eszme jelképe volt, amelytől vele együtt búcsúzunk.

1980-ban jelent meg az Alfa születik című könyve, melynek alcíme: A közoktatás és a közművelődés egysége. Az alfa sci-fi-t idéz, de algebrai megoldást is, „ahol nem téma az ismeretlen megjelölése”. E két reminiszcencia egyszerre utal az elképzelhető és

A Deák Diák Iskola egy évtizeddel ezelőtt keltette fel a sajtó érdeklődését, mivel évtizedekig használt épületét az eredeti tulajdonos, evangélikus egyház visszakapta, és az iskolának új épületet kellett szereznie, hogy a pedagógus- és gyermekközösség együtt maradhasson. Erről a sokféle hagyományt ápoló, sajátos belső világot jelentő iskoláról készített esettanulmányt Császár Adrienn, az iskola egyik pedagógusa. A beszámoló kísérletet tesz annak bemutatására, hogy milyen nevelési értékek, módszerek, milyen szervezeti formák teszik vonzóvá az iskolát a szülők, a gyerekek és nem utolsósorban a pedagógusok számára.

A tanulmány a magyar reformpedagógia egyik legjelentősebb iskolai kezdeményezésének, a Domokos Lászlóné vezette Új Iskola tevékenységének egy részletét mutatja be. Amint az ismert, az Új Iskola pedagógiai koncepciója nagy jelentőséget tulajdonított a közösségszerveződésnek, a kooperációnak. Az iskola pedagógusai korszerű csoportelemzési módszerrel vizsgálták a közösség szerkezetének alakulását, a gyerekek közötti kapcsolatok fejlődését. Az iskola tapasztalatai számos vonatkozásban, ma is hasznosíthatóak.

E sorok írója két-három jelenet erejéig szereplője a Kertész utcaiak című pedagógiai regénynek. Írásomban ezért előfordulnak szubjektív elemek is. Nem véletlen ez, hiszen amikor a „túlkoroskísérlet” elindult, sok – a tanári pályához elkötelezett – fiatal pedagógus, egyetemi hallgató, a nevelés erejében hinni tudó ifjú kötődött a túlkoroskísérlet létrehozójához. A Kertész Utcai