Az 1995-ben megjelent NAT egyik meghatározó újdonsága a műveltségterületekben való gondolkodás volt, ami akkoriban sok vitát is kavart. A műveltségterületek kialakításának fő célja az volt, hogy a tantárgyak közötti kapcsolatokat, integrációs elemeket, illetve a kereszttantervi követelményeket hangsúlyosan lehessen megjeleníteni a tartalmi szabályozásban, a pedagógiai programokban, helyi tantervekben. Az implementáció során, a helyi tantervek készítésének időszakában azonban – néhány üdítő kivételtől eltekintve – általában a szokásos tantárgyi struktúrában fogalmazódtak meg a tantárgyak. A kerettanterv megjelenésekor ez a probléma oly módon szűnt meg, hogy a kerettanterv eleve meghatározta a tantárgyakat, sőt, még az óraszámokat is pontosan megadta. Ezzel tulajdonképpen leszűkítette azt a mozgásteret, amelyet a NAT a százalékos arányok meghatározásával biztosított. Az integrációt ugyan nem tiltotta, de a műveltségterületi gondolkodást eltávolította a napi tervezés gyakorlatától.