Új Pedagógiai Szemle, 2002/3

A kétrészes tanulmány első felében a szerző az iskolarendszerrel kapcsolatban megfogalmazódó társadalmi igényeket vizsgálja. Elemzi, hogy a hagyományos iskolai szemlélet mennyire nehezen fogadja be azokat az új jelenismereti tartalmakat és készségfejlesztő módszereket, amelyek a társadalmi változások - globalizációs kihívások - követéséhez szükségesek. A tanulmány alapvető következtetése, hogy az új tartalmak és módszerek tényleges megjelenése csak széles körű társadalmi és politikai konszenzusra épülő, hosszú távú (stratégiai) fejlesztő munka eredményeképpen valósulhat meg. Az elmúlt évtized oktatáspolitikai reformjai azonban nem alapozódtak hosszú távon is fenntartható, széles körű társadalmi és politikai közmegegyezésre, ennek következtében a magyar közoktatásban folytatódott a 20. század második felére jellemző kampányszerű fejlesztés.

A tanulmány választ keres arra a régóta nehezen eldönthető kérdésre, hogy az állampolgári, politikai tartalmak oktatásában mekkora legyen a konkrét állampolgári, jogi, politikai, politológiai és szociológiai ismeretek aránya, s mennyire kapjon helyet a társadalom valóságos problémáinak elemzése. Rávilágít arra, hogy Angliában milyen jelentőséget tulajdonítanak az ezzel kapcsolatos ismereteknek, s azok miként vannak jelen a különböző társadalomismereti programokban. Példákon keresztül bemutatja, miként szembesülnek az angol diákok a társadalom mindennapi életével részben valóságos tapasztalatokra építve, részben szimulált helyzetek alapján.

Az információs és kommunikációs technika iskolai alkalmazásának pedagógiáját gyakran illetjük az innovatív jelzővel. De valóban minden esetben beszélhetünk innovációról? A tanulmány szerzői olyan iskolai helyszíneket és tanulói tevékenységeket választottak megfigyelésük tárgyául, amelyek tapasztalatai, hatásai elgondolkoztatóak, eredményei pedig adaptálható példákat szolgáltathatnak más oktatási intézmények számára.

1990 márciusában, közvetlenül a választások előtt az MDF színeiben képviselőjelöltként induló Beke Kata egy vele készült interjúban - annak kapcsán, hogy az akkori jelentős pártok oktatáspolitikai elképzelései sok közös elemet hordoztak - azt mondta, hogy az oktatás, az iskola pártok feletti ügy. Hogyan látja, most, 2002-ben, pártok feletti ügy-e az oktatás?

Beke Kata részéről

Az olvasás évében fókuszba került az olvasásnak a szocializációban betöltött szerepe. A szerzőpáros tanulmányában az olvasási képesség árnyoldaláról, a funkcionális analfabetizmus terjedéséről ír, megvilágítva ennek kulturális, munkaerő-piaci és szociális összefüggéseit. A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy milyen szoros összefüggés van az olvasni tudás szintje és az életminőség között. Ezért is nyugtalanítóak a magyar felnőtt lakosság rossz szövegértési képességeire utaló nemzetközi összehasonlító adatok.

Most induló OECD^[1]-dokumentumok rovatunkban rendszeresen ismertetjük a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet oktatással foglalkozó dokumentumait, továbbá ismertetjük a szervezet által kiadott széles érdeklődésre számot tartó kiadványokat.

A tanulmány elemzi a Leonardo program keretében létrejött termékeket. Értelmezi a terméknek a közoktatási környezetben használatos fogalmát, továbbá részletesen bemutatja, hogy a különböző termékek milyen szervezeti környezetben jöttek létre, és milyen módon hasznosultak.

A melléklet a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány és az Új Pedagógiai Szemle Szerkesztősége között létrejött együttműködési megállapodás alapján jelenik meg. Célja a KOMA pályázatainak utógondozása, a sikeres pályázatok bemutatása, illetve a hazai közoktatási pályázati kultúra fejlesztése.

Sió László három éven át volt a KOMA kurátora, a közelmúltban köszönt le erről a tisztségéről. Jól ismeri a KOMA elmúlt évekbeli tevékenységét, többek között azon törekvéseit, amelyek arra hivatottak, hogy elősegítsék a magyar oktatás megfeleltetését az európai követelményeknek. Mindezekről és általában a magyar oktatással szembeni európai kihívásokról beszélgettünk.

Mennyire