Új Pedagógiai Szemle, 2002/2

2001 novemberében tartották az immár hagyományos lillafüredi pedagógiai konferenciát, amelyen a közoktatásban folyó mérés-értékelés gyakorlatát vitatták meg a résztvevők. A konferenciának aktualitást adott az, hogy nem sokkal megrendezése előtt került sor az első országos képességmérésre, az 5. és a 9. évfolyamokon. Az előadások a külső és belső értékelés hazai és nemzetközi gyakorlatával, a

A szerző áttekintést ad azokról a vitákról, dilemmákról, amelyek ma a fejlett országokban érzékelhetőek a standardizált tesztekkel történő értékeléssel kapcsolatban. Kísérletet tesz magának a fogalomnak a meghatározására, továbbá elemzi az értékelés társadalmi-politikai környezetét. Feltárja, hogyan hat vissza az értékelés a tanulásra és a tanulási környezet alakítására.

A 14-15 éves magyar tanulók természettudományos teljesítményei a 2000. évi OECD-PISA nemzetközi felmérés tanúsága szerint az átlag közelébe kerültek (a 15. rangsorhelyre), míg korábban az ehhez hasonló felmérésekben tanulóink a csúcsrégióban helyezkedtek el (1-5. rangsorhely). A szerző e jelenség lehetséges okait keresve rámutat a teszttechnika megváltozására (mely tükrözi a tanulással kapcsolatos felfogásmód változását) és az oktatásügyi központosítás - decentralizáció lehetséges hatására. A "tanulói teljesítményről" alkotott nézeteink is felülvizsgálatra szorulnak - állítja a szerző.

A tanulmány összegzi az iskolai értékelés lehetséges funkcióit egy olyan időszakban, amikor jelentősen megváltozik a tudásról alkotott felfogás. Rávilágít arra a problémára is, miszerint az értékelés az intézményekben még mindig nem tematizálódik kellő súllyal. A szerző szerint a hazai értékelési szemléletben még kevéssé van jelen a tanulók önreflektivitásának erősítését szolgáló mozzanat.

A művelődéstörténész szerző arra a kérdésre keres választ, hogy milyen kapcsolódási pontok léteznek a művelődéstörténet és a neveléstörténet között. Álláspontja szerint, amennyiben a neveléstörténetet nem szűken, a neveléstudomány histográfiájaként értelmezzük, hanem az oktatás által közvetített kultúra, tudás történeti változásait összegző diszciplínaként, akkor a nevelés- és a művelődéstörténet meglehetősen szoros kapcsolatot alkot.

Magyarországon is fontos téma a tanulókat érő iskolai ártalmak megismerése és megelőzése. Az alábbiakban áttekintést adunk a feladat értelmezéséről a nemzetközi szakirodalom alapján. Az ismertetett könyvekből, tanulmányokból kitűnik, hogy az iskolai ártalmak megelőzése összetett pedagógiai, mentálhigiéniai és pszichiátriai gondozást igényel.

Az új évezred oktatásában lassan mindennapossá váló elektronikus taneszközök kiemelkedő képviselője a multimédia CD-ROM, amely műfaji sajátosságai alapján új távlatokat nyitott az ismeretközlés számára. Az 1990-től datálódó hazai CD-ROM-kiadás1 tanúsága szerint a 2001-ben megjelent művek száma2 meghaladta az 1300 alkotást, s ezek közel háromnegyede kiválóan alkalmazható törzs-, kiegészítő vagy segédanyagként az általános, közép- és felsőoktatásban. Az Új Pedagógiai Szemle jelen írással új sorozatot indít útjára, amely tantárgyak szerint ismerteti az ebbe a körbe tartozó kiadványok legjavát. E cikksorozat első írása azt a kilenc alkotásból álló művet ismerteti két részben, amely az államalapítás millenniumának tiszteletére a magyar művelődés történetének feldolgozására vállalkozott.

Az utóbbi tíz évben a kiadók (és a szerzők) nem kényeztették el a pedagógusokat módszertani irodalommal. Nem az egyes tantárgyakhoz tartozó szakmódszertani kiadványok hiányára gondolok (örvendetesen szaporodnak például az egyes tankönyvek feldolgozását segítő tanári könyvek), hanem olyan átfogó művekre, amelyek eszközöket adnának általában a pedagógiai attitűdváltáshoz. Ma már senki nem kapja

Tanár szakos hallgatók általános problémája, hogy felsőfokú tanulmányaik befejezése közeledtével szembesülnek azzal a ténnyel, hogy hamarosan ki kell lépniük a "nagybetűs életbe", azaz be kell illeszkedniük az iskola világába, aktívan részt kell venniük a nevelési-oktatási folyamatban. Sokaknál ez kezdetben a tanítással járó nehézségek leküzdését, illetve a tantestületbe történő beilleszkedési

Az Európai Unió oktatással, képzéssel kapcsolatban megfogalmazott egyik fontos igénye az, hogy az oktatásban történjék meg a munkaerőpiac által fontosnak tartott készségek, kompetenciák fejlesztése. Az Oktatási Minisztérium felkérésére mintegy négyszáz magyar vállalat esetében mérték fel, hogy az adott cégek milyen készségek meglétét igénylik dolgozóiktól. Az írás erről a kísérleti mérésről ad tájékoztatást, valamint közli a kutatás zárótanulmányának összefoglalóját. A projekt részletes bemutatása, a zárótanulmány, a tanulmány következtetéseinek rövid összefoglalása, valamint a zárókonferencia programja az előadások anyagával elérhető a Tempus Közalapítvány honlapján:http://www.tpf.iif.hu/keszsegigeny.html. A kísérleti projekt zárótanulmánya közvetlenül az alábbi internetcímen található: http://www.tpf.iif.hu/docs/keszsegigenytanulmany.doc.

A KOMA 2001 szeptemberében írta ki roma gyerekekkel foglalkozó pedagógusok számára a tanév második félévére vonatkozó ösztöndíjpályázatát.

A pályázati kiírás szövege szerint: "A KOMA kuratóriuma fontos célnak tartja, hogy a közoktatás területén olyan modellkísérletek történjenek, melyeknek tapasztalatait felhasználva országosan is javítani lehetne a hátrányos helyzetű roma

A KOMA felelős kurátorának tájékoztatója a Kuratórium szándékairól, a pályázat céljáról.

Roma gyerekek nevelésében alkalmazott innovatív pedagógiai módszerek, a módszerek gyakorlati tapasztalatai (előadók: gyakorló pedagógusok).

Filmvetítés és beszélgetés a roma lakosság életmódját, problémáit érintő témákról (moderátor a CsSK szociális munkás-pedagógus munkatársa).

A

^[1]Közel tizenkét éve foglalkozom cigány gyerekekkel; jelenleg alsó tagozatos igazgatóhelyettesként dolgozom Ózd legnagyobb általános iskolájában, a Bem Úti Általános Iskolában, amely valamikor elitintézménynek számított, és harminc éve az első zenetagozatos iskola volt a városban. A hozzánk