Új Pedagógiai Szemle, 2001/7-8

A szerző a napjainkban egyre szélesebb körben terjedő fogalomnak, az érzelmi intelligenciának az értelmezésére tesz kísérletet. A tanulmányban bemutatja, miként lehet az érzelmi intelligencián keresztül a nevelői munkában jobban megismerni a tanulók személyiségét, miként lehet prognosztizálni a különböző iskolai szituációkban, élethelyzetekben kialakuló érzelmi reakciókat.

A tanulmány a problémák négy olyan csoportjára tér ki, amelyek a fizikai tanítási és tanulási környezetnek virtuális környezetté alakulása következtében merülnek fel. Az első azzal kapcsolatos, hogy midőn a személyes kommunikációt virtuális kommunikáció váltja föl, nyilvánvaló kognitív veszteségek adódnak. A második a papírra írt vagy nyomtatott, illetve a képernyőn megjelenő szövegek által közvetített információ eltérő kognitív minőségeire vonatkozik. Harmadszor: a digitális közegben sürgetővé válik az a kérdés, hogy vajon a szövegek által hordozott információ mennyire egészíthető ki képek által közvetítettekkel. Negyedszer pedig arra a könnyen felismerhető, de nehezen elemezhető jelenségre utal, hogy különböző személyiségtípusok eltérő mértékben képesek a virtuális környezettel megbirkózni. Ezen problémák áttekintése után kitér a virtuális felsőoktatás témája körüli mai vitákra, befejezésül pedig megkísérel egyfajta jövőképet felvázolni.

Milyen is az internethasználaton felnövekvő netnemzedék megítélése? Van-e okunk a veszélyek ismeretében pánikhangulat keltésére vagy az eszközhasználat korlátozására? A szerző a pedagógiai viták ismeretelméleti hibáit elemezve, empirikus vizsgálatokra hivatkozva vázolja fel a netnemzedék jellemzőinek pozitívumait.

Az információs és kommunikációs technikák hazai oktatási alkalmazását vizsgálva felmerül a kérdés: eddigi eredményeinket hogyan értékeljük nemzetközi összehasonlítás alapján? Milyen területeken van szükség további fejlesztésekre, amelyek a napi iskolai gyakorlati munkát hatékonyan segíthetnék, az új technika és kultúra elterjedését támogatnák a tanítási-tanulási folyamat megújulása érdekében? A szerző - az OECD-kutatás hazai vezetőjeként - a kutatási célokat körvonalazva a tervezett és jelenleg folyó iskolai kísérleteket, felméréseket mutatja be.

Az informatika nemcsak tantárgyként, hanem alkalmazói környezetként is helyet követel az iskolákban. Az oktatási folyamatot a napról napra változó szoftver és hardver ellentmondásosan befolyásolja. A konstruktív, felfedezéses tanulási mód erősödését, a tanulók kreatív alkotását, fejlesztői attitűdjét segítik a szerző által bemutatott környezetek, mikrovilágok, bár alkalmazásuk jelenleg dilemmák sorát veti fel.

Az oktatási intézmények honlapjai akkor töltik be leginkább funkciójukat, ha nem nyomtatásban megjelent iskolai dokumentumok "tárolóhelyei", hanem gyakran frissített, a tanárok, diákok és szülők számára is hasznos, olykor egyéni oktatási célú információkat tartalmaznak. Ezt a fajta alkalmazási módot a középiskolák még kevésbé használják ki, a felsőoktatásban viszont már akadnak követendő példák. A szerző saját tanszékének weboldalain "virtuális kalauzként" vezeti végig az olvasót, bemutatva a honlapfejlesztés sokszínű, hasznos és informatív lehetőségeit.

Az OM és az MTA Pedagógiai Bizottságának támogatásával 1999-ben szervezett kutatás arra keresett választ, hogy milyen felszereltségűek az iskolák, és a meglévő számítógépeket milyen módon használják, hogyan illesztik be az iskola életébe, a tanítás folyamatába. A tanulmány a vizsgálat egy meghatározott területét emeli ki. Bemutatja, hogy az adatok tükrében mi jellemzi az általános, illetve középiskolában tanító tanárok számítógép-használatát, ezen belül is elsősorban a gép kommunikációs eszközként történő használatát.

A TEMPUS Közalapítvány az Oktatási Minisztérium támogatásával 2001. február 16-án konferenciát rendezett "Kommunikációs és információs technikák (KIT) a közoktatásban" címmel, amelyen a résztvevők plenáris előadások és műhelymunkák keretében tájékoztatást kaphattak a technika oktatási alkalmazásának legfrissebb hazai és nemzetközi eredményeiről, fejlesztési terveiről.

Az alábbi írás egy gyakorló pedagógus tollából született, s a tanári tevékenység egyik legfontosabb elemével, a kommunikációval foglalkozik. A szerző rövid áttekintést ad a pedagógiai szituációkban lehetséges kommunikáció típusairól, a pedagógiai helyzetek kezeléséről kommunikáció által. A szerző saját tevékenységének kommunikációval összefüggő tapasztalatait is közreadja. A cikknek ez a része azért figyelemre méltó, mert példát ad arra, mit jelent a pedagógus saját tevékenységében az önreflexió, a tapasztalatok elemzése s az ebből levonható következtetések általánosítása.

Egy kísérleti stádiumban lévő funkcionális alfabetizációs program bemutatása.

A tanulmány egy olyan kísérleti fejlesztő program működését mutat­ja be, amely a funkcionális analfabetizmus jellemzőinek feltárásán túl, a felszámoláshoz szükséges képességek fejlesztésének lehető­ségeit is felvázolja. Külön érdekessége a kísérletnek, hogy keretei között egy büntetés-végrehajtási intézet elítéltjeinek fejlesztése való­sult meg.

Folyóiratunk 2000. évi nyári összevont számában^[1] bemutattunk néhány, az Európa Tanács és az UNESCO kezdeményezései nyomán elindult programot, amelyeket a hatékonyabb idegennyelv-tudás érdekében vezettek be különféle európai országokban. Az azóta eltelt idő ismét

Vannak könyvek, amelyek elolvasása után az ember napokon, heteken át tűnődik az olvasott gondolatokon, mert azok megingatják a témával kapcsolatban korábban kialakult álláspontját. Polónyi Istvánnak és Timár Jánosnak a magyar oktatás hatékonysági problémáiról írott könyve jellegzetesen ilyen. A szerzőpáros alaptétele szerint hibás feltételezés azt hinni, hogy az oktatás erőltetett, a tényleges

Az OECD INES (Indicators of the Education Systems) projektje az oktatási rendszer egésze számára alakít ki indikátorokat az OECD-országok közreműködésével. Az indikátorok az Education at a Glance (továbbiakban EAG) című évente megjelenő kötetben kerülnek nyilvánosságra. A tevékenység alapvető célja olyan indikátorrendszer létrehozása, amelynek révén az egyes országok oktatásügyi adatai, változásai nemzetközi kontextusban értelmezhetővé válnak, és amelynek révén országos szintű oktatáspolitikai döntéshozók pontosabb képet kaphatnak az egyes folyamatokról nemzetközi összehasonlításban is. Az írás bemutatja az egyik INES network működését is.