Új Pedagógiai Szemle, 2001/10

Sajátos civil kezdeményezést mutat be az írás. Szereplői többségi és kisebbségi helyzetben lévő szlovák és magyar történelem- és társadalomismeret-tanárok - és remélhetően hamarosan diákok. A kezdeményezés résztvevői az elmúlt években különböző alkalmak - táborok, konferenciák, lektorálások stb. - révén találkoztak egymással, s mint kiderült, bár sok mindenben nem értenek egyet, szót tudnak érteni egymással. Ezen felbuzdulva elhatározták, hogy létrehoznak egy "négyoldalú" - szlovák, szlovákiai magyar, magyarországi szlovák és magyar tanárokból álló - tanári munkacsoportot, amely igyekszik összehangolni a két országban megjelenő történelmi és társadalomismereti tananyagokat, valamint több szempontú taneszközöket dolgoz ki a közös múlt árnyaltabb megismertetése érdekében. A munkacsoport - a későbbiekben - segítséget kíván nyújtani közös tanárképzések szervezéséhez, illetve iskolák közötti kapcsolatok megteremtéséhez is.

A tanulmány a pedagógiai szakirodalomban eddig kevéssé tárgyalt témát, a történelmi igazságtétel pedagógiai problémáit teszi elemzés tárgyává. Az 1989 után a kelet- és közép-európai volt szocialista országokban problémaként jelent meg a "kommunista múlt" feldolgozása, amely kiegészült a holokausztról való megemlékezés módjával. A szerző összehasonlító adatok alapján képet rajzol a múlt feldolgozásának módozatairól, és két gyakorlati, adaptálható példát is bemutat arra, hogy a volt NDK-ban hogyan segítik a közelmúlt történetének a feldolgozását az iskolában.

Szeptemberi számunkban közreadtuk a tanulmány első részét, amely a fenntarthatóság pedagógiájának hazai eredményeit összegezte. A tanulmány második része a fenntarthatóság nevelési feladataira készült akciótervet mutatja be. Az Egyesült Államokban készült terv külön értéke, hogy az iskolai és az azon kívüli nevelési színterek feladatait egységben kezeli. Számos olyan elemet tartalmaz,

Mindeddig úgy tapasztaltam, hogy nekünk, pedagógusoknak „természetesen” nincs be­leszólásunk az órakereteknek vagy a tantervben kötelezővé tett tananyag tartalmának a meghatározásába. Ezért attól tartok, hogy kérdéseink teljesen akadémikusak. Eljátszhatunk azonban a gondolattal: mit javasolnánk, ha módunkban állna befolyásolni a munkánkat szabályozó rendelkezéseket.

(1) A legutóbbi

A kortárssegítők olyan fiatalok, akik az egykorú partnerek között eredendően meglévő azonosulási képességet mozgósítva, mellérendelt szerepből igyekeznek segítséget nyújtani társaiknak. Sokszor a híd szerepét töltik be a fiatalok és a kompetens szakemberek között. Ez a híd valódi tereken és időkön ível át: az iskola vagy az utca világát köti össze a segítő intézményekkel, az éjszakai életet a nappal igénybe vehető segítséggel, illetve tizen- és huszonéves fiatalok szubkultúráját a felnőttek kiszámított világával. Ennyi is elég lenne ahhoz, hogy a kortárssegítés felkeltse a fiatalokkal bármilyen formában foglalkozó felnőttek érdeklődését. De nemcsak erről van szó: a kortárssegítés céljain és eszközein túl legalább ennyire érdekes megismerni a kortárssegítők saját, belső világát is. Mert a fiatalok egy csoportjának életformájáról van szó. Ha úgy tetszik, a kortárssegítés: ifjúsági szubkultúra.
Földes Petra a Pepsi-sziget Civil Falujában a Kortárs Segítő Műhely Alapítvány két segítőjével beszélgetett. Simon Orsolya húszéves főiskolás, az ELTE Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola szociális munkás szakán tanul. Fetth Dóra tizenhét éves dunaújvárosi középiskolás.

A szerző nemzetközi példák alapján ismerteti, miként lehetne hatékonyabbá tenni a pozitív diszkrimináción alapuló oktatásfinanszírozást. Nyugat-Európa és a világ más térségeinek szegénységtől sújtott területein kiemelt támogatásban részesítenek bizonyos körzeteket annak érdekében, hogy a hátrányban levők felzárkóztatására szánt anyagi forrásokat minél jobb pedagógiai hatékonysággal használhassák fel. E modell hazai alkalmazási lehetőségeit elemzi a tanulmány.

A határainkon túli magyar oktatást bemutató sorozatunkban a bur­genlandi magyar nyelvű oktatásról szóló beszélgetés képet ad arról, hogy az ott élő magyarok számára milyen lehetőségek kínálkoznak anyanyelvük, kultúrájuk megőrzésére. A beszélgetés azonban nemcsak erről nyújt információkat, hanem az osztrák oktatási rendszeren belüli nemzetiségi oktatás néhány érdekes sajátosságára is rávilágít.

Michael Shermer, az amerikai Sceptic Magazin kiadója és e társaság titkára önmagát nem ateistának vagy „hitetlennek”, hanem - természe­tesen - szkeptikusnak nevezi. A különbség árnyalatnyinak tűnik, mégis lényeges. A szkepszist Shermer nem valamiféle metafizikai elvként fo­galmazza meg, hanem a descartes-i hagyományoknak megfelelően tu­dományos módszernek, s egyúttal a felvilágosult

A melléklet a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány és az Új Pedagógiai Szemle Szerkesztősége között létrejött együttműködési megállapodás alapján jelenik meg. Célja a KOMA pályázatainak utógondozása, a sikeres pályázatok bemutatása, illetve a hazai közoktatási pályázati kultúra fejlesztése.

Kelecsényi László pályázata az Arany János középiskolai verseny megszervezéséről

Irodalmi verseny az olvasás szolgálatában

A verseny a tanítási-tanulási folyamatában kivételes lehetőségeket nyújtó alkalom. Képes arra, hogy a siker reményével kecsegtetve a lappangó energiákat is mozgósítsa, összeterelje, és a teljesítmény szolgálatába állítsa. Aktivizálja az egyéni (iskolai