Középiskolások párkapcsolati preferenciái

Társadalmi változások és az ifjúság párkapcsolati szocializációja

A serdülőkorba lépve a középiskolás diákok rengeteg nehézséggel néznek szembe. A helyzet még komplikáltabb, ha közben maga a társadalom, a kollektív tudat is változóban van. A rendszerváltás után a megszokott, hagyományos értékrend veszített presztízséből, és új értékek jelentek meg (Varga 2003). A tradicionális normák megtartották ugyan szabályozó­erejüket, de új normákkal bővültek. Az egyének több preferált minta közül választhatnak. Természetesen a változó társadalomban még nem egészen tisztázódott, hogy milyen módon szervezi majd életünket az új értékmező. A jelenlegi átmeneti állapotban az értékek szabad áramlása és keveredése figyelhető meg a korábbiakhoz képest (PIKÓ 2005). Az érettebb korosztály kognitív disszonanciát élhet meg, mivel az életüket vezető értékek és a társadalom által elfogadott értékek között diszkrepancia húzódhat. Ebből a szempontból szerencsésebb helyzetben vannak a fiatalok, akikre – bár szüleik értékeit interiorizálták – erős hatást gyakorol sok más szocializációs csatorna is (lásd kortársak szerepe, illetve médiahatás).

Az oktatási rendszerben is számos újítással kellett szembenézni, mint például oktatási expanzió, minőségbiztosítás, uniós elveknek való megfelelés (Archer 1988; Gazsó 1997; Halász–Lannert 2003). A középiskolás korú gyerekek abban az életszakaszban vannak, amikor megkérdőjeleződik számukra a szülőktől tanult életvilág, és saját álláspontjukat kezdik kialakítani a világról, az erkölcsről vagy például a konform viselkedésről (LORÁND 2002). Itt van komoly szerepük az iskoláknak, a pedagógusoknak. A családi életre nevelés során fontos, hogy a fiatalok lássák az előttük álló lehetőségeket, és a legmegfelelőbbet válasszák saját maguk számára, amelyet azután hatékonyan tudnak alkalmazni. Az a feladatunk, hogy bemutassuk a különböző alternatívákat, és populárisabbá tegyük a témát annak érdekében, hogy a fiatalok képesek legyenek tabuk nélkül megvitatni a család és saját maguk jövőjét érintő kérdéseket, és a felmerülő problémákra megoldási stratégiákat keressenek.

 

Új párkapcsolati és családformák a társadalomban

A modern, még inkább a posztmodern társadalomban egyre elfogadottabbá válnak az újfajta családformák (Bognár–Telkes 1997; Cseh-Szombathy 1994; Pongrácz 1994; Somlai 1999). A trendek azt mutatják, hogy a házasságok száma csökken (AMATO–JOHNSON–BOOTH–ROGERS 2003), egyre kevesebben mondják ki a boldogító igent a törvény előtt. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy manapság könnyebbé vált a válás, és nem ítélik el, ha valaki válással fejezi be a házasságát. Korábban rossz szemmel néztek arra, aki nem tudta a házasságát és a felmerülő problémákat megoldani, s csak utolsó lehetőségként szerepelt a válás (BUKODI 2001). A házasságok számának csökkenésében kiemelkedő szerepe van az élettársi kapcsolatok elterjedésének (Budgeon–Roseneil 2004; Tóth 1999). Míg korábban az elváltak választották ezt a kapcsolatot, hiszen nem kívántak újraházasodni, most a fiatalok között népszerű ez a párkapcsolati forma. A fiatalok sok esetben együttéléssel kezdik családi karrierjüket, ez funkcionálhat próbaházasságként is, hogy kellőképpen megismerjék a társukat, akivel majd valamikor házasságot fognak kötni. Az is előfordul azonban, hogy nem történik házasságkötés, mivel az új nézetek szerint az együttélés csekély mértékben különbözik a házasságtól (DUVANDER 1999; BUKODI 2002). A házasodással kapcsolatban tendenciaként kell megemlíteni, hogy nő a házasságkötési életkor (Cseh-Szombathy 2000), ami magyarázható az iskolai ifjúsági életszakasz kitolódásával. Az egyre magasabb végzettség megszerzése elvárás a társadalomban, ezért a fiatalok egyre több időt töltenek az iskolapadban, és ez nehezíti a párkapcsolatok kialakítását. Éppen ezért, amikor sor kerül a házasságra vagy az együttélésre, kevesebb gyerek születik, mert rövidebb a házasságbeli vagy tartós kapcsolatbeli reproduktív kor (SPÉDER 2006).

Olyan párkapcsolati formák is kialakultak, amelyek a legújabb idők társadalmi-kulturális változásainak termékeként jelennek meg. Ilyen új forma például a „látogató együttélés”, amely a tulajdonképpeni együtt járást jelenti (LEVIN 2004). Ebben az esetben a pár tagjai külön laknak, mégis sok időt töltenek együtt, és a kapcsolat kizárólagossága is hangsúlyos. Az is előfordul, hogy az egyén egyáltalán nem kíván kapcsolatot létesíteni, és inkább az egyedüllétet választja. Külföldön nagyon népszerű a szingliség. Magyarországon nem beszélhetünk a definíció szerinti szinglilétről, hiszen számos kutatás kimutatta, hogy hazánkban csak az úgynevezett „kényszerszingliség” jellemző (UTASI 2005). Kezd ugyan elterjedni a szingliség alapját képező szabadságvágy a párkapcsolat terén, de a „szingli” jelző csupán divatos frázis.

A kutatás célja

Jelen kutatás célja az volt, hogy feltérképezzük a Szegeden tanuló fiatalok véleményét a pár­kapcsolatokról, a családról, a családi életről, amelyek jövőképük részét alkotják. Nemzet­közi vizsgálatok arra hívják fel a figyelmet, hogy az új párkapcsolati és családformák terjedése ellenére a középiskolás korú fiatalok attitűdje a házassághoz továbbra is pozitív, míg a váláshoz negatív, még abban az esetben is, ha többségük egyszülős vagy újraalakult családban él (MARTIN–SPECTER–MARTIN–MARTIN 2003). Ugyanakkor az amerikai fiatalok nemcsak a házassággal kapcsolatban fejeznek ki pozitív véleményt, hanem az élettársi viszonyt is egyenrangúnak fogadják el, bár elsősorban a házasságot közvetlenül megelőző együttélési formaként értelmezik ezt a párkapcsolati formát. A házasság szerepének pozitív vagy negatív megítélését a fiatalok családjának helyzete is befolyásolja, hiszen a szülők párkapcsolata modellként szolgál számukra (HALL 2006). Kézenfekvő tehát a kérdés: Vajon az amerikaiakhoz hasonlóan viszonyulnak-e a magyar fiatalok az említett párkapcsolati formákhoz?

A kutatás módszere

A minta

A kutatásban, amelyet 2006 őszén végeztünk, 551 diák vett részt. Felmérésünket 2006 második félévében végeztük szegedi középiskolások körében (N=551; 14-18 évesek) lépcsőzetes mintavétellel. A mintába szakiskolák (26%), szakközépiskolák (36,3%) és gimnáziumok (37,7%) kerültek (1. ábra).

1. ábra: Iskolatípusok megoszlása százalékban (N=551)

A nemek szerinti megoszlás a következőképpen alakult: 55,7% fiú és 44,3% lány. Természetesen a nemek megoszlása iskolatípusok szerint eltérő. A szakiskolákba járók elsősorban fiúk, a gimnáziumban viszont 28,8%-os az arányuk. Kiegyensúlyozott a helyzet a szakközépiskolákban, itt 55,5%-os a fiúk aránya.

A szegediek aránya közel 50%-os; a megkérdezettek 2/3-a városi, 1/3-a falusi. A családi státust tekintve megállapítható, hogy többségük (73%) kétszülős (apa, anya, illetve egy szülő és nevelőszülő) családban él, iskolatípust tekintve a gimnazisták aránya a legnagyobb (75%). Az egyszülős háztartások között gyakoribb az édesanyával való együttlakás (20,4%), míg csak az édesapával él együtt 3,8%. Ugyanakkor 1,3% azoknak az aránya, akik „párjukkal” élnek együtt, amiből látható, hogy a fiatalok ma lényegesen korábban érnek.

 

Adatfelvétel

A diákoknak egy kérdőívet kellett kitölteniük, amelyben a demográfiai jellemzők mellett a házassággal, családdal és egyéb együttélési formákkal, valamint az ezzel kapcsolatos döntésekkel összefüggő kérdések szerepeltek.

A kérdőív a szociodemográfiai kérdések között a következőket vizsgálta: kor, nem, iskolatípus, apa és anya iskolai végzettsége, társadalmi helyzet megítélése (alsó, alsó közép-, közép-, felső közép- és felső osztály), családstruktúra, vallásosság mértéke. Ez utóbbit hétfokú skálával mértük, ahol 1=egyáltalán nem vallásos, 7=nagyon vallásos.

A jelenlegi párkapcsolati státust a következő három kérdéssel mértük: „Jársz-e most valakivel?” „Gondoltál-e már arra, hogy egyszer családot alapítasz, és házasságot kötsz valakivel?” „Milyen párkapcsolat felelne meg most neked a legjobban?” Az első két kérdés esetében dichotóm (igen/nem) válaszlehetőség volt megadva. A harmadik kérdésre a következő válaszkategóriák álltak rendelkezésre: „egy életre szóló, kizárólagos párkapcsolat/házasság”; „egymást követően több, kizárólagos kapcsolat”; „egy állandó és több ideiglenes kapcsolat”; „függetlenségemet nem veszélyeztető kapcsolatok”; „egyéb, éspedig: …”.

A következő kérdéscsoport a házasságról alkotott nézetekre kérdezett rá. „Mi a véleményed a házasságról?” – így szólt az első kérdés. A válaszkategóriák a következők voltak: „nagyon szép, szent dolog”; „hivatás, amely a nehézségek ellenére boldogsághoz vezet”; „egy konzervatív szokás, amelyet egyre kevesebben követnek”; „fölösleges teher vagy csak egy papír”, „egyéb, éspedig: …”. „Szerinted van-e jövője a házasság intézményének?” – így hangzott a második, ezzel kapcsolatos kérdés. A válaszok pedig: „a házasság örök intézmény, semmi sem rendítheti meg”; „válságba kerül, de kiheveri, s tovább fejlődik”; „idejétmúlt, hovatovább felesleges intézmény”; egyéb, éspedig: …”.

A következőkben olyan skálát alkalmaztunk, amelynek segítségével elkülöníthettük a házasság- és az élettárspártiakat. A párkapcsolati preferenciát 11 változóval mértük, amelyek kialakításakor Utasi (2005) vizsgálatát vettük alapul. A változókat faktoranalízisnek vetettünk alá. Varimax rotációval végzett faktoranalízis segítségével megállapítottuk a párkapcsolattal összefüggő attitűdök közötti kapcsolatokat, amelyek alapján létrehoztuk a preferenciák faktorváltozóit: jól elkülönült a házasságpárti, az élettárspárti attitűd, azonban egy harmadik is körvonalazódott, amelyet egyfajta bizonytalanság jellemez (KOVÁCS–PIKÓ 2007).

Végül az utolsó kérdésblokk a jövőbeli aspirációkat tükröző párkapcsolati és családformációra vonatkozó terveket térképezte fel. A megkérdezetteknek a következő kérdésre kellett válaszolniuk: „Mikorra tervezed, hogy megtörténjenek veled az alábbi események? Szüzesség elvesztése (1), első szerelmi kapcsolat (2), megházasodni (3), stabil állásban dolgozni (4), először apa/anya lenni (5), állandó partnerrel élni (6), elköltözni hazulról (7), saját lakásba költözni (8), eljegyezni valakit (9), befejezni tanulmányaimat (10).”

Eredmények

A minta szociodemográfiai jellemzői

Érdeklődésre tarthat számot, hogy a fiatalok milyen családból származnak. Fontos tudni, hogy a megkérdezett fiatalok szülei milyen társkapcsolatban élnek, hiszen ez mutatja meg, hogy mit lát a gyerek otthon, ennek viszont erőteljes hatása lehet arra, hogy ők maguk mi­ként viszonyulnak az egyes párkapcsolati formákhoz. A gyerekek szülei között a leggyakoribb a házas családi állapot (66%), magasnak mondható az elvált szülővel élők száma (22%), mindemellett alacsony az élettársi kapcsolatban élő szülők aránya (4,8%). A kép tehát nagyon pozitív, a többség kétszülős háztartásban él (73%). Erős kapcsolatot fedezhetünk fel a szülők családi állapota és a gyerekek által látogatott iskolatípus között (r = 0,148; p < 0,01). Általánosságban elmondható, hogy a legnagyobb arányban a gimnazisták szülei élnek házasságban, de minden iskolatípusnál magas ez az arány. Az elvált szülők gyermekei olyan iskolába járnak, amely érettségit ad, özvegy családi állapotú szülők gyermekei járnak szakközépiskolába, és a szakiskolások szülei között találjuk az élettársi kapcsolatban élő szülőket. A városban élő diákok szüleinek családi állapotában megfigyelhető, hogy felülreprezentáltak az elváltak és az élettársi kapcsolatban élők. Ezért érdekes megvizsgálni, hogy az ilyen családi háttérrel rendelkező fiatalok hogyan viszonyulnak például a házassághoz és a családhoz. Vajon szüleik szocializációjának köszönhetően folytatják ezt az utat (Füstös–Szabados 1998), vagy a kortárshatásnak behódolva, a globalizált média által közvetített értékeket követve ellene fordulnak (Padilla-Walker 2006)?

Ha megvizsgáljuk a szülők iskolai végzettségét, tökéletes együttmozgásokat láthatunk. A gimnazista fiatalok szülei maguk is érettségizettek vagy diplomások, illetve rendelkeznek valamilyen felsőfokú képesítéssel. A szakközépiskolában tanulók szülei túlnyomórészt érettségizettek (41% az anyák esetében, 30,1% az apáknál), emellett szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkeznek. A szakiskolákban tanulók szülei leginkább szakmunkások, de érettségizett az anyák 33,3%-a, az apák 21,5%-a. Összefügg ezzel a településtípus is; a városiak szülei iskolázottabbak. Útelemzés segítségével megállapíthatjuk, hogy az apa iskolai végzettsége nagyobb hatással van a gyerek iskolaválasztására, mint az anyáé, bár lényeges különbségről nem beszélhetünk (ß1 = -0,282; ß2 = –0,266). Nemek szerinti bontásban a fiúk szülei alacsonyabb iskolai végzettségűek, mint a lányoké. Természetesen adott az összefüggés a végzettségek tekintetében, hiszen a párt keresők érdeke a kulturális értelemben vett homogám párválasztás, házasság, mert közös értékeiket, kulturális kódjaikat leginkább így tudják a következő nemzedék iskolai sikerességének szolgálatába állítani (Cseh-Szombathy 1996; Szukicsné 2001). Emellett meg kell említeni azt is, hogy a párkeresés egyik kiemelt terepe az iskola, ahol viszont hasonló szociokulturális hátterű partnerekkel alakíthatnak ki kapcsolatot. Be kell látnunk, hogy az iskolázottság átöröklődik a következő nemzedékre (Bourdieu 1978; Gábor 1998). Éppen ezért fontos megvizsgálni, mi történik a párkapcsolati értékekkel, és becsatornázza-e a származási státus a különböző értékrendeket a különböző iskolatípusokba.

Érdemes szemügyre venni a vallásosság kérdését is, hiszen az értékrend egyik domináns faktoráról van szó. Vajon érződik-e a szekularizáció hatása ezen a korosztályon? A válasz: igen. A diákoknak hétfokú skálán kellett megjelölniük, hogy mennyire tartják magukat vallásosnak. Összevont kategóriák szerint szemlélve 68,6% nem tartja magát vallásosnak, 14,9% nem foglalt állást, és csak 16,4% tartja magát valamennyire vallásosnak. A többségre tehát az a jellemző, hogy nem tartja magát vallásosnak. Sőt az „egyáltalán nem vagyok vallásos” kategóriát majdnem 1/3-uk választotta. Az iskolatípussal szignifikánsan lineáris, ám fordított irányú a kapcsolat, ami azt jelenti, hogy a gimnazisták a legvallásosabbak. A vallásosság mint tradicionális érték nem kap nagy jelentőséget e korosztály számára (2. ábra).

2. ábra: A vallásosság mértéke százalékban (N=549)

Jelenlegi párkapcsolati státus

A következőkben a kérdőív azon kérdéseire koncentrálunk, amelyek a jelenlegi párkapcsolati helyzetre és a családformákkal kapcsolatos véleményekre vonatkoznak. Továbbá megvizsgáljuk, hogy egyes demográfiai változók mentén milyen eltéréseket figyelhetünk meg (1., 2. táblázat).

1. táblázat: Párkapcsolati státus a szociodemográfiai változók tükrében I. (%)

	Teljes minta	Fiúk	Lányok	Gimná-zium	Szakkö-zépiskola	Szakis-kola
Jársz-e most valakivel?
Igen	33,3	29	38,7	27,4	39,1	34,0
Nem	66,7	71,0	61,3	72,6	60,9	66,0
Szignifi-kancia	p<0,05			p<0,05
Gondoltál-e már arra, hogy egyszer családot alapítasz, és házasságot kötsz valakivel?
Igen	77,9	72,8	84,3	82,6	76,5	72,9
Nem	21,1	27,2	15,7	17,4	23,5	27,1
Szignifi-kancia	p<0,01			p=0,08

Megjegyzés: Chi-négyzet próba.

2. táblázat: Párkapcsolati státus a szociodemográfiai változók tükrében II. (%)

Milyen párkap-csolat felelne meg most neked legjobban?	Teljes minta	Fiúk	Lányok	Gimná-zium	Szak-közép-iskola	Szak-iskola
Egy életre szóló, kizáró-lagos párkap-csolat (házasság)	29,5	28,3	31	25,1	29,6	35,7
Egymást követően több kizáró-lagos kapcsolat	28,8	28,9	28,5	30,4	31,2	22,9
Egy állandó és több ideiglenes kapcsolat (házasság mellett)	2,7	3,9	1,2	1,4	3,5	3,6
Függet-lensége-met nem veszélyez-tető kap-csolatok	31,9	32,9	30,6	34,8	27,6	33,6
Egyéb	7,1	6	8,7	8,3	8,1	4,2
Összesen	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0
Szignifi-kancia	p>0,05			p>0,05

Megjegyzés: Chi-négyzet próba.
Nincs szignifikáns eltérés nem és iskolatípus szerint a vágyott párkapcsolati formában.

A megkérdezettek egyharmadának van párkapcsolata, sőt volt olyan (1,3%), aki partnerével él együtt. Hozzá kell tenni, hogy inkább a lányokra jellemző, hogy ebben az életkorban párkapcsolatuk van. Azt is megállapíthatjuk, hogy a családstruktúra befolyásoló erő; ebben az életkorban azoknak van párjuk, akik otthon két szülővel élnek. Az is számít, hogy milyen iskolába járnak a fiatalok. A szakközépiskolások 39,1%-a vallotta, hogy van partnere, a szakiskolásoknál ez az arány 34%, a gimnazistáknál pedig 27,4%.

A családalapítási szándék egyértelmű a fiataloknál. A diákok többsége (77,9%) gondolt már arra, hogy családot alapít a jövőben. Ez iskolatípustól független volt. A lányokra jobban jellemző, hogy elgondolkodtak már ezen a kérdésen, bár a fiúknál is igen magas ez az arány. Két fontos tényező szerint újabb különbségekre bukkanhatunk. A feldolgozott adatok tekintetében lényeges a vallásosság hatása. Minél vallásosabbnak tartja magát a diák, annál jellemzőbb, hogy gondolkodott már a családalapításon. A nem vallásosoknál úgy tűnik, nem ez a döntő kérdés. A társadalomban elfoglalt hely rávilágított arra, hogy a felső osztályhoz tartozók nem foglalkoznak a családalapítással. A Kruskal–Wallis-teszt eredménye (2=11; p=0,027) arra mutat rá, hogy minél magasabbra helyezték magukat a diákok a képzeletbeli ranglétrán, annál kevésbé foglalkoztatja őket a családalapítás kérdése. Bár a fiatalok legtöbben tendenciaszerűen a középosztályba tartozónak sorolták magukat, apró eltéréseket állapíthatunk meg. Azok közül, akik nemmel feleltek arra a kérdésre, hogy „Gondoltál-e már arra, hogy egyszer családot alapítasz, és házasságot kötsz valakivel?”, 10%-uk vallotta magát alsó vagy alsó középosztályba tartozónak, míg 20,8%-uk felső vagy felső középosztályba tartozónak.

 

A házasságról alkotott nézetek

A vágyott párkapcsolati forma ugyan gyakran a kizárólagos párkapcsolat, viszont a válaszok egyharmada a függetlenséget nem veszélyeztető kapcsolatra voksolt. Kétségtelen, hogy ennek oka a kérdésben rejlik: „Milyen párkapcsolat felelne meg most neked legjobban?” A középiskolások számára a komoly társkapcsolat nagyon messzinek tűnik. Persze vannak olyanok is, akik már most a nagy Ő-re várnak. Jellemző, hogy azok közül, akiknek van barátjuk/barátnőjük, 86,1% gondolt már családalapításra, akiknek nincs, azoknak is majdnem 3/4-e. Itt is láthatjuk, hogy a párkapcsolat megléte nem befolyásolja a fiatalok későbbi terveit. A vallásosságra összpontosítva ismét erős kapcsolatot ábrázolhatunk. Megfigyelve a vallásossági skála két végét, azt találjuk, hogy azok, akik vallásosnak tartják magukat, hajlamosabbak az egy életre szóló kapcsolat megjelölésére, akik viszont nem vallásosak, a függetlenségük megtartását helyezik előtérbe (Kruskal–Wallis-teszt: 2=16; p=0,013).

Megkérdeztük a fiatalokat arról is, hogy mi a véleményük a házasság intézményéről (3. táblázat). Az eredmények azt mutatják, hogy a házasság nem veszített értékéből, a fiatalok szemében ma is pozitív konnotáció társul hozzá. Smock (2004) is megerősíti, hogy a házasság intézménye a térvesztése mellett is magasan értékelt státust hordoz. Viszont megjelenik a válaszadók tizedénél az a szemlélet, amely szerint nincs jelentősége a papírnak, és sokkal jobb együtt élni. A különböző nemű és iskolatípusba járó diákok között nincs lényeges véleményeltérés.

3. táblázat: Vélekedés a házasságról a szociodemográfiai változók tükrében (%)

	Teljes minta	Fiúk	Lányok	Gimná-zium	Szak-közép-iskola	Szak-iskola
Mi a véleményed a házasságról?
Nagyon szép, szent dolog.	35,1	33,6	37,1	36,4	33,2	36
Hivatás, amely a nehézsé-gek ellené-re boldog-sághoz vezet.	28,5	28,2	28,8	30,6	25	30,2
Egy kon-zervatív szokás, amelyet egyre keveseb-ben követnek.	22,9	24,3	21,3	22,8	25	20,1
Hülyeség, fölösleges teher vagy csak egy papír, sokkal jobb együtt élni.	11,1	12	10	7,3	14,3	12,2
Egyéb	2,4	1,9	2,8	2,9	2,5	1,5
Összesen	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0
Szignifi-kancia	p>0,05			p>0,05
Szerinted van-e jövője a házasság intézményének?
A házasság örök in-tézmény, semmi sem rendítheti meg.	34,4	38,9	28,9	27,2	36,9	41,9
Válságba került, de kiheveri, s tovább fejlődik.	50,8	45,6	57,4	59,7	48	41,9
Idejét-múlt, hovato-vább felesleges intéz-mény.	12	14,1	9,5	10,2	13,1	13,2
Egyéb	2,8	1,4	4,2	2,9	2	3
Összesen	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0
Szignifi-kancia	p<0,01			p<0,05

Megjegyzés: Chi-négyzet próba.
Nincs szignifikáns eltérés nem és iskolatípus szerint a házasság jelenét tekintve.

Ha viszont a szülők családi állapotával hasonlítjuk össze, akkor a statisztikai teszt szignifi­káns különbségeket mutat. A házasságban élő szülők gyermekei nyilatkoztak a legpozitívabban a házasságról, akik viszont otthon élettársi kapcsolatban élő szülőket látnak, azok csupán papírnak tartják. Figyelemre méltó azonban, hogy nagyarányú azoknak a válaszok­nak a száma is, amelyek konzervatív szokásként aposztrofálják, ami azt jelenti, hogy a házasság valóban egy devalválódási folyamaton ment át. Ugyanez jelenik meg, ha azt vizsgáljuk, hogy kivel élnek együtt a gyerekek. A kétszülős háztartásban élők véleménye a legpozi­tí­vabb. Hangsúlyozni kell, hogy a vallásosság ismét fontos tényező. Míg a nem vallásos tanulók 26,1%-a szerint szent dolog a házasság, addig a vallásosak között 67,8% értett ezzel egyet.

A házasságról vallott vélemények megfogalmazása mellett a házasság jövőjének megítélése volt a kérdezettek feladata. Mint már korábban is említettük, és a 3. táblázatban jól kivehető, a fiatalok érzékelik, hogy a házasság intézménye válságba került. A válaszadók 50,8% ezt az alternatívát látja a leghelyesebbnek; bíznak ebben az intézményben, és úgy vélik, ki fogja heverni ezt a válságot. 34,4% véleménye szerint örök intézmény a házasság, 12% idejétmúltnak tartja. A számokból is jól látható, hogy nem túl magas azoknak az aránya, akik kifejezetten feleslegesnek és idejétmúltnak tartják a házasságot, és nem szavaznak neki bizalmat a jövőben. Itt is látható, hogy a többség a hagyományos családmodellhez ragaszkodik. A fiúk jövőképe pozitívabb, szerintük mindig létező örök intézmény a házasság, a lányok kissé „reálisabban” látják a helyzetet, ők inkább a válságra összpontosítottak. Is­kola­típus tekintetében a szakközépiskolások a két szélsőséges véleményt választották, a gim­nazisták viszont a válságot látták igazoltnak. A vallásosságnak az előzőekhez hasonlóan nagy jelentősége van (3. ábra), ahogy a szülői háttérnek is. A házasság örökkévalóságában a házas családi állapotú szülőkkel élők hisznek leginkább (72,8%). A családstruktúra fényében megállapíthatjuk, hogy azok hisznek leginkább a házasságban és annak jövőjében, akik mindkét szülővel, házas szülőkkel élnek együtt, akiket viszont csak az egyik szülő nevel, nagyobb arányban nem támogatják ezt a vélekedést. Valamilyen tekintetben bizonyosan követik az otthoni mintát, hiszen a szülők által közvetített értékek meghatározóak. A minta erejével történő szocializáció során mintegy beleivódik a fiatalok életébe a saját családjukban megélt kapcsolati magatartás, és természetessé válnak számukra az ott követett értékek.

3. ábra: A házasság jövőjének megítélése a vallásosság tekintetében (N=539)

Párkapcsolati attitűdök

A párkapcsolati preferenciák kialakításához varimax rotációval faktoranalízisnek vetettük alá a 11 változót. Az értelmezéshez az 1-nél nagyobb sajátértékkel rendelkező változókat vontuk be, és a 0,30-nál nagyobb faktorsúlyokkal rendelkező változókat vettük be a releváns változók összeadásával képzett skálákba. Jól elkülönült a házasságpárti, az élettárspárti attitűd, azonban egy harmadik is körvonalazódott, amelyet egyfajta bizonytalanság jellemez. Az így képzett skálák megbízhatóságát jellemző Cronbach alpha értékei a következők voltak: házasságpárti (például „Jobb, ha az ember a törvény előtt is szentesíti a kapcsolatát.”): 0,68; élettárspárti (például „Fölösleges a papír, ha két ember szereti egymást.”): 0,48; bizonytalan (például „Még mindig rossz szemmel néznek arra, aki egyedül akar maradni.”): 0,55.

A házasságpártiak szerint jobb, ha a kapcsolatot a törvény előtt megerősítik. Fontosnak tartják azt a tradicionális értéket, hogy az ember egyvalakivel élje le az életét, és ha a szülők gyermeket vállalnak, akkor házasodjanak össze. Mindezek mellett erőteljesen elutasították azt a kijelentést, hogy a házasság régimódi intézmény. Az élettárspártiaknál előtérbe került, hogy a papír fölösleges, tehát nem szükséges törvény előtt szentesíteni a párkapcsolatot, jól működik e nélkül is, mert a szeretet összetartja. Ők egyenrangúnak vélik az élettársi kapcsolatot a házassággal. Szerintük a házasság előtti együttélés kifejezetten hasznos. A bizonytalankodók csoportja rokonszenvez a tradicionális értékekkel, de nem foglal egyértelműen állást az együttélés versus házasság kérdésében. A középiskolások közül még nem mindenkit foglalkoztat ez a kérdés. A legerősebb a véleményegyezés a próbaházasságra vonatkozó kérdésnél: 92,2%-uk egyetértett vele. Ugyanez a tendencia érvényesül abban a kérdésben is, hogy a gyereknek jobb, ha a szülők házasok. Ezzel a kijelentéssel 78,5%-uk értett egyet.

A 4. táblázat jól bemutatja, milyen skálapontszámokat értek el a diákok az egyes skálákon. Nemek alapján semmi különbség nincs a párkapcsolati attitűdökben. Szintén ezzel a helyzettel szembesülünk az iskolatípusok esetében, kivételt csupán az élettársi kapcsolat jelent, amelyet leginkább a szakközépiskolás diákok fogadnak el.

4. táblázat: Párkapcsolati attitűdök nemenként és iskolatípusonként

	Fiúk		Lányok		Gimnázium		Szakközép		Szakiskola
	Átlag	Szó-rás	Átlag	Szó-rás	Átlag	Szó-rás	Átlag	Szó-rás	Átlag	Szó-rás
Há-zas-ság-párti	19,3	3,8	19,8	4,0	20,0	3,9	19,3	3,9	19,2	3,8
Szig-nifi-kan-cia	p>0,05				p>0,05
Bi-zony-talan	13,0	3,0	12,9	2,9	13,1	2,9	12,9	2,9	13,0	3,0
Szig-nifi-kan-cia	p>0,05				p>0,05
Élet-társ-párti	12,0	2,2	11,9	2,4	11,6	2,4	12,3	2,2	11,9	2,2
Szig-nifi-kan-cia	p>0,05				p<0,01

Megjegyzés: Kétmintás t-próba, ANOVA
Nincs szignifikáns eltérés az átlagok között nem szerint, iskolatípus szerint az élettárspártiak vonatkozásában van különbség.

További demográfiai változók mentén vizsgálódva új összefüggéseket tárhatunk fel (5. táblázat).

5. táblázat: Párkapcsolati attitűdök összefüggése a szociodemográfiai változókkal (korrelációelemzés)

	Házasságpárti	Bizonytalan	Élettárspárti
Apa iskolai végzettsége	0,09*	0,01	–0,06
Anya iskolai végzettsége	0,12*	0,03	–0,12**
Társadalmi helyzet (SES)	–0,02	–0,02	0,02
Vallásosság mértéke	0,35***	0,23***	–0,27***

r korrelációs együtthatók: *p<0,05, **p<0,01, ***p<0,001

Minél vallásosabb valaki, annál biztosabb, hogy a házasságot preferálja az élettársi kapcsolattal szemben. Láthatóvá válik, hogy a szülők iskolázottsága szintén szoros kapcsolatban van a párkapcsolati attitűdökkel. Minél iskolázottabb a szülő, annál biztosabb, hogy gyermeke magasabb skálapontszámot ér el a házasságpárti skálán. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy kizárólag tendenciaszerű megállapításokat tehetünk, hiszen valójában mindegyik iskolatípusban megtalálható a három attitűd. A családban látottak tehát meghatározóak a vélekedésekben, és az egyes iskolatípusokban a szülők státusa szerint tömörülhetnek a diákok. Kijelenthetjük például, hogy mivel a gimnáziumba járók szülei között találtuk a legtöbb házast, illetve ők a legkvalifikáltabbak, gyermekeik inkább házasságpártiak. Ugyanakkor a szakközépiskolások, akiknek a szülei kisebb arányban élnek házasságban, inkább élettárspártiak.

 

Jövőbeli aspirációk: a fiatalok párkapcsolati és családformációra vonatkozó tervei

A felsorakoztatott életesemények között, például a szüzesség elvesztése és az első szerelmi kapcsolat kialakítása (r=0,416; p=0,001) vagy az eljegyzés és a házasság között (r=0,615; p=0,001) szoros kapcsolat van. A szüzesség elvesztését 15–18 év közé teszik, legtöbben a 16 éves kort jelölték meg. Az első szerelmi kapcsolat kialakítása 14–17 év közé esik, bekövetkezését szintén a 16. életévre datálják a legnagyobb arányban. A házasságkötésnél legtöbben a 25 éves, illetve a 30 éves kort említik (átlag=26 év). Emellett fontos kiemelni a „soha” opció nagyarányú választását (13,3%). Valószínűleg ők azok, akik a házasságot fölöslegesnek bélyegezték, és saját függetlenségüket hangsúlyozták. A munkával kapcsolatban 20–25 év között vállalnának stabil állást (átlag=22,8 év). Gyerekvállalásnál öt évvel későbbre, a 25–30 éves korcsoportra tolódik ez a tartomány (átlag=27,4 év). Tehát az anyagiak megteremtése az első, utána jöhet a családalapítás. Ez az általános nézet napjainkra jellemzően igazolást nyer. Az állandó partnerrel való együttélést a következő életkori állomásoknál preferálták: 20, 23, 25 év. Viszont az elköltözést 18–20 év közé teszik. Ebből arra következtethetünk, hogy az egyedüllétet is ki akarják próbálni, a saját lakás megszerzése 18 éves korban várható a mai fiataloknál. A szülők szerepe itt nyilvánvalóan fontos, hiszen a fiataloknak nincs anyagi fedezetük erre. Az eljegyzést 24-25 éves korra tűzték ki. Itt megemlítendő a „soha” válasz nagy aránya, főleg a lányoknál, mivel szerintük az eljegyzés nem kölcsönös aktus, hanem a fiúk jegyzik el a lányt. A fiúk a 27 éves kort preferálják e tekintetben. A tanulmányok befejezését 18–24 év közé tették. A családi karrier, a tipikus életút tehát a következőképpen alakul: első szerelem, szüzesség elvesztése, elköltözés, saját lakás, tanulmányok befejezése, stabil állás, állandó partner, eljegyzés, házasság, gyerekvállalás.

A nemek közötti különbségekre fókuszálva azt tapasztaljuk, hogy az egyes életesemények bekövetkezését más életkorra teszik a lányok, mint a fiúk. A lányok később szeretnék elveszteni a szüzességüket. Később szeretnének dolgozni, mert tovább szeretnének tanulni, mint a fiúk. Korábbra datálják viszont az eljegyzést, az állandó partnert, a szülőséget és a házasságot, mint a fiúk (6. táblázat).

6. táblázat: A fiatalok jövővel kapcsolatos aspirációinak időzítési terve nemi bontásban (átlagéletkor)

Jövővel kapcsolatos elképzelések	Fiúk		Lányok
	Átlag	Szórás	Átlag	Szórás
1. Szüzesség elvesztése*	16,1	2,1	16,7	1,8
2. Első szerelmi kapcsolatot kialakítani	15,7	3,1	15,8	2,2
3. Megházasodni*	27,1	7,3	25,7	2,7
4. Stabil állásban dolgozni*	22,5	4,4	23,8	2,6
5. Először anya/apa lenni*	28,0	4,9	26,9	2,9
6. Állandó partnerrel együtt élni	23,7	6,6	22,9	4,2
7. Elköltözni hazulról	21,4	4,3	20,9	2,5
8. Saját lakásba költözni	22,4	4,3	22,0	2,6
9. Eljegyezni valakit*	25,0	4,4	23,9	2,9
10. Befejezni a tanulmánya-imat*	21,6	2,3	23,3	2,2

* Szignifikáns eltérést mutat nemek szerint. Kétmintás t-próba, p<0,05.

Iskolatípusok szerint szintén találunk eltéréseket: a gimnazisták tanulnának a legtovább, így később lépnének be a munkaerőpiacra (7. táblázat). A szülői szerep mint életesemény bekövetkezésében egyeztek leginkább a vélemények: 27 éves koruk végére tették a gyerekvállalást. Korábban már utaltunk arra, hogy a szülői mintának milyen nagy hatása van a fiatalok jövőképére; ez az életesemények bekövetkezésében is számottevő. A házassággal és az eljegyzéssel kapcsolatosan fedezhetünk fel különbséget. A házas szülők gyerekei korábbi életkorban jegyeznék el egymást és kötnének házasságot.

7. táblázat: A fiatalok jövővel kapcsolatos aspirációinak időzítési terve iskolatípus szerint (átlagéletkor)

A jövővel kapcsola-tos el-képzelések	Gimnázium		Szakközép		Szakiskola
	Átlag	Szórás	Átlag	Szórás	Átlag	Szórás
1. Szüzesség elvesztése*	16,9	2,0	16,3	2,0	15,8	1,8
2. Első szerelmi kapcsola-tot kia-lakítani	15,7	2,3	16.0	2,7	15,5	3,4
3. Megháza-sodni*	25,9	2,9	27,4	8,1	25,9	4,4
4. Stabil állásban dolgozni*	24,2	2,6	22,8	3,8	21,7	4,6
5. Először anya/apa lenni	27,5	3,4	27,8	5,0	27,4	4,2
6. Állandó partnerrel együtt élni*	23,0	3,6	24,1	7,6	22,6	4,3
7. Elköltözni hazulról*	20,7	2,3	21,8	4,6	21.0	3,4
8. Saját lakásba költözni	21,8	2,6	22,7	4,4	22,3	4,0
9. Eljegyezni valakit	24,1	2,9	24,9	4,5	24,4	4,5
10. Befejezni a tanul-mányai-mat*	23,7	2,0	22,0	2,0	20,7	2,4

* Szignifikáns eltérést mutat iskolatípus szerint, p<0,05.

A vallásosság szerepe sem elhanyagolható (8. táblázat). Minél vallásosabbnak tartja magát egy fiatal, annál valószínűbb, hogy későbbi életkorra datálja a szüzesség elvesztését, az első párkapcsolat kialakítását, tanulmányai befejezését, csakúgy, mint az eljegyzést és a házasságkötést.

8. táblázat: A vallásosság összefüggése a tervekkel (korrelációelemzés, szignifikáns kapcsolatok)

Jövővel kapcsolatos elképzelések	Vallásosság
1. Szüzesség elvesztése	0,137**
2. Első szerelmi kapcsolat kialakítása	0,097*
3. Megházasodni	0,141**
9. Eljegyezni valakit	0,093*
10. Befejezni a tanulmányaimat	0,143**

r korrelációs együtthatók, *p<0,05, **p<0,01

Következtetés

Jelen kutatásban sikerült feltérképezni a középiskolás fiatalok véleményét a párkapcsolatokkal, a családdal, a családi élettel kapcsolatban. Láthattuk, hogy a többség már fontolgatta azt a kérdést, hogy alapít-e családot, illetve köt-e házasságot a jövőben. A fiatalok nagy hányada családban képzeli el a jövőjét. Szerintük a házasság nem veszített értékéből, hiszen összességében pozitív attitűdöket fejtettek ki vele kapcsolatban. A házastársi kapcsolat jövőjét tekintve észlelték a devalválódási folyamatot, de a többség optimistán nyilatkozott, és úgy vélte, hogy ki fogja heverni ezt a válságot. Számos véleménykérés segítségével három attitűd különült el: a házasságot preferálók, az élettársi kapcsolatot preferálók és a bizonytalanok. A házasságpártiak szerint a házasság intézménye domináns a mai társadalomban, és nem avult el. Számukra fontos, hogy a törvényes aktus megtörténjék, és a gyerekeknek is jobb, ha szüleik házasságban élnek. Az élettárspártiak az élettársi viszonyt egyenrangúnak fogadják el a házassággal, sok esetben kiderült, hogy számukra fölösleges a papír. A fiatalok körében népszerűnek számít a próbaházasság, a házasságot közvetlenül megelőző együttélési forma. A házasság szerepének megítélésében a fiatalok családi háttere is számottevő, hiszen a szülők párkapcsolata modellként szolgál. Több esetben láthattuk, hogy a lányok és a fiúk eltérően vélekednek az egyes kérdésekről. Emellett iskolatípusok szerint is különbségeket találtunk. Jól kirajzolódott, hogy a különböző iskolát látogatók más értékeket vallanak.

A fiatalok párkapcsolati attitűdjeinek elemzése rendkívül komplex vizsgálódást igényel. Egyrészt, mert az értékek mezőjében pluralizmus uralkodik, másrészt ennek az életkori csoportnak fontos jellemzője az átmenetiség, ugyanis ekkor még nincsenek letisztult elvek, minden folyamatosan változik az őket ért hatások miatt. Ezért fontos, hogy a gyerekek az iskolában lássanak egy szilárd pontot ahhoz, hogy később szilárdnak mondható értékeket képviseljenek a családi élettel kapcsolatban. A pedagógus feladata közvetíteni ezeket az értékeket – lásd rejtett tanterv (SZABÓ 1988) –, megismertetni az ifjúsággal a lehetőségeiket és kommunikációt kezdeményezni a témáról. Ezen a ponton kell a pedagógus szerepét kiemelni. Láthattuk, hogy a diákokat valamennyi iskolatípusban foglalkoztatják ezek a kérdések, és igen befogadók a témával kapcsolatban. Sokan meghallgatják mások véleményét, és hajlandók beépíteni azt a tudati struktúráikba, bár vannak, akik nem kívánnak tanácsokat kapni senkitől, saját maguk szeretnék megoldani a problémákat, úgy, ahogyan gondolják. Érezni kell, hogy egy osztályban a diákok milyen szinten állnak a kérdések megvitatásában, és lehetőséget kell adni arra, hogy a különböző vélemények megfogalmazódhassanak. Szem előtt kell tartani, hogy a pedagógus mindig mintát hordoz a gyerekek számára, ezért domináns a véleménye (SOMLAI 1997). Továbbá a gyerekek szüleivel való kapcsolattartás sem elhanyagolható e célból, ami az együttes munka eredményességét növelheti.

Az oktatási rendszerben bekövetkezett paradigmaváltás hatására, amelynek eleme a perszonalizáltság, a gyerekek kerültek az oktatás és a nevelés középpontjába (HRUBOS 2000; JAKAB 2007). A pedagógus fontos feladata a gyerekek személyiségének megismerése és a közvetlen viszony kialakítása. Ez a paradigmaváltás Magyarországon lassan megy végbe. Az új nevelési elvek lassan formálják a gyakorló pedagógus szemléletmódját. Előfordulhat, hogy nehezen képesek alkalmazkodni az új irányelvekhez, és az is megtörténhet, hogy nem értenek vele egyet. Maga a pedagógus is rendkívüli veszélyben lehet az effajta változások korában, gondoljunk csak a kiégés jelenségére (KOVÁCS 2006). A gyermekközpontú nevelés tehát egyfajta személyes fejlesztést követel, amely közvetlen személyes, baráti-partneri kapcsolatot feltételez (FÖLDES 2005). Sokaknak nehézséget okoz ilyen jellegű kapcsolatokat kialakítani a diákokkal, de be kell látni, hogy a változó világ változó igényeihez és szükségleteihez feltétlenül alkalmazkodnia kell a pedagógiai gyakorlatnak is. A pedagógusnak és az iskolának nyitottságra kell törekednie, és olyan terepet kell kialakítania, amely a diákok számára biztonságos közeget jelent, ahol megértik őket, segítséget kérhetnek, bizalmas kapcsolatokat alakíthatnak ki, és tabuk nélkül kommunikálhatnak bármiről. Ugyanakkor fontos, hogy az iskola továbbra is elsősorban az értelmi szocializáció terepe maradjon, de az új módszertani elveknek megfelelően az értelmi és érzelmi szocializáció teljesen összefonódhat, és ez kiemelkedő szerepet játszik a diákok mentális fejlődésében.

Irodalom

Amato, P. R. – Johnson, D. R. – Booth, A. – Rogers, S. J. (2003): Continuity and change in marital quality between 1980 and 2000. Journal of Marriage and the Family, 65. évf. 1. sz. 1–22.

ARCHER, M. (1988): Az oktatási rendszerek expanziója. Oktatáskutató Intézet, Budapest.

Bognár Gábor – Telkes József (1996): A család és a társadalom. In Schadt Mária (szerk.): Családszociológia. Szöveggyűjtemény. Bornus Kft., Pécs, 168–201.

Bourdieu, P. (1978): A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelése. Gondolat Kiadó, Budapest.

Budgeon, S. – Roseneil, S. (2004): Editors' Introduction: Beyond the Conventional Family. Current Sociology, 52. évf. 2. sz. 127–134.

Bukodi Erzsébet (2001): A párkapcsolat-formálódás és -felbomlás néhány társadalmi meghatározója. In Nagy Ildikó – Pongrácz Tiborné – Tóth István György (szerk.): Szerepváltozások. TÁRKI és Szociális és Családügyi Minisztérium Nőképviseleti Titkárság, Budapest, 88–112.

Bukodi Erzsébet (2002): Ki kivel (nem) házasodik? A partnerszelekciós minták változása az egyéni életútban és a történeti időben. Szociológiai Szemle, 2. sz. 28–58.

Cseh-Szombathy László (1994): Értékváltozások a családban. INFO Társadalomtudomány, 30. sz. 19–26.

Cseh-Szombathy László (1996): A gyermekkori szocializáció jelentősége a háztartási és szülői szerepekre való felkészítésben. In Schadt Mária (szerk.): Családszociológia. Szöveggyűjtemény. Bornus Kft., Pécs, 48–93.

Cseh-Szombathy László (2000): A házasság minősége. In Elekes Zsuzsanna – Spéder Zsolt (szerk.): Törések és kötések a magyar társadalomban. Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság – Századvég Kiadó, Budapest, 239–254.

Duvander, A. Z. E. (1999): The transition from cohabitation to marriage: A longitudinal study of the propensity to marry in Sweden in the early 1990s. Journal of Family Issues, 20. évf. 5. sz. 698–717.

Földes Petra (2005): Változások a család és az iskola viszonyában. Új Pedagógiai Szemle, 4. sz. 39–44.

Füstös László – Szabados Tímea (1998): A gyermeknevelési elvek változásai a magyar társadalomban (1982–1997). In Hanák Katalin – Neményi Mária (szerk.): Szociológia – emberközelben. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 247–276.

Gábor Kálmán (1998): Társadalmi egyenlőtlenségek – a fiatalok esélyei. Korunk, 6. sz. 12–20.

Gazsó Ferenc (1997): A társadalmi folyamatok és az oktatási rendszer. Századvég, 4. sz. 73–107.

Halász Gábor – Lannert Judit (szerk., 2003): Jelentés a magyar közoktatásról 2003. Országos Közoktatási Intézet, Budapest.

Hall, S. S. (2006): Parental predictors of young adults' belief systems of marriage. Current Research in Social Psychology, 12. évf. 22–37.

Hrubos Ildikó (2000): Új paradigma keresése az ezredfordulón. Educatio, 1. sz. 13–26.

Jakab György (2007): Társadalmi kihívások és az iskolarendszer. Új Pedagógiai Szemle, 3. sz. 59–71.

Levin, I. (2004): Living apart together: A new family form. Current Sociology, 52. évf. 2. sz. 223–240.

Kovács Eszter – Pikó Bettina (2007): Válságban a család? Középiskolások párkapcsolati preferenciái.Demográfia, 2–3. sz. 282–296.

Kovács Mariann (2006): A kiégés jelensége a kutatási eredmények tükrében. Lege Artis Medicin

Loránd Ferenc (2002): Értékek és Generációk. Válogatás Loránd Ferenc pedagógiai írásaiból. OKKER Kiadó, Budapest.

Martin, P. D. – Specter, G. – Martin, D. – Martin, M. (2003): Expressed attitudes of adolescents toward marriage and family life. Adolescence, 38 évf. 150. sz. 359–367.

Padilla-Walker, L. M. (2006): „Peers I can monitor, It's media that really worries me!” Parental cognitions as predictors of proactive parental strategy choice. Journal of Adolescent Research, 21 évf. 1. sz. 56–82.

Pikó Bettina (2005): Középiskolás fiatalok szabadidő-struktúrája, értékattitűdjei és egészség-magatartása. Szociológiai Szemle, 2. sz. 88–99.

Pongrácz Tiborné (1994): Változások a magyar családban. INFO Társadalomtudomány, 30. sz. 13–17.

Somlai Péter (1997): Szocializáció. A kulturális átörökítés és a társadalmi beilleszkedés folyamata. Corvina Kiadó, Budapest.

Somlai Péter (1999): A sokféleség zavara: a családi életformák pluralizációja Magyarországon. Demográfia, 1–2. sz. 38–49.

Smock, P. M. (2004): The wax and wane of marriage: Prospects for marriage in the 21th century. Journal of Marriage and the Family, 66. sz. 966–973.

Spéder Zsolt (2006): Az európai családformák változatossága. Párkapcsolatok, szülői és gyermeki szerepek az európai országokban az ezredfordulón. Századvég, 37. sz. 3–47.

Szabó László Tamás (1988): A „rejtett tanterv”. Magvető Kiadó, Budapest.

Szukicsné Serfőző Klára (2001): A családi állapot szerinti összetétel és az iskolázottság változásának hatása a termékenységre. In Cseh-Szombathy László - Tóth Pál Péter (szerk.): Népesedés és népességpolitika. Tanulmányok. Századvég Kiadó, Budapest, 49–69.

Tóth Olga (1999): Családformák és együttélési minták a mai magyar társadalomban. In Pongrácz Tiborné – Tóth István György (szerk.): Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről Magyarországon.TÁRKI – Szociális és Családügyi Minisztérium Nőképviseleti Titkársága. Budapest, 53–62.

Utasi Ágnes (2005): Feláldozott kapcsolatok. A magyar szingli. MTA PTI, Budapest.

Varga Károly (2003): Értékek fénykörében. 40 év értékkutatás és jelen országos értékvizsgálat. Akadémiai Kiadó, Budapest.