Környezeti nevelés a magyar közoktatásban - az ökoiskolák szemszögéből

Bevezetés

Az emberiség előtt álló egyik legnagyobb kihívás, a környezeti válság legfőbb oka az, hogy az emberiség olyan életmódot folytat, amellyel rohamosan feléli saját tartalékait, szennyezi környezetét. A megoldás érdekében 1992-ben Rio de Janeiróban az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáján megfogalmazták a fenntartható fejlődés alapelveit. A fenntarthatóság fogalma magában foglal minden olyan törekvést, amely az emberiség életmódjából, termelési és fogyasztási szokásaiból fakadó negatív következmények csökkentését szolgálja.

A 2002-es johannesburgi Föld Csúcson a résztvevők megállapították, hogy a riói találkozó óta eltelt tíz esztendő nem hozott áttörést a fenntarthatóság témakörében. Éppen ezért Johannesburgban még nagyobb figyelem irányult az oktatás felé. Japán egyenesen azt javasolta, hogy a 2005–2015 közti évtizedet az ENSZ nyilvánítsa a fenntarthatóság pedagógiájának évtizedévé.

Az oktatás és a fenntarthatóság kérdéskörének egyre szorosabb összefonódását példázza a johannesburgi csúcs számára megfogalmazott UNESCO-deklaráció (UNESCO 2002). E dokumentum szerzői a következőkben határozzák meg azokat a készségeket, amelyeket a pedagógiának fejlesztenie kell annak érdekében, hogy a felnövekvő generációk képesek legyenek a társadalmat a fenntartható fejlődés útjára állítani: kritika, kreativitás, kommunikáció, együttműködés, válságkezelés, döntéshozatal, értékelés, új technológiák használata, társadalmi részvétel.

A felsorolás több szempontból is figyelmet érdemel. Egyfelől rávilágít arra a tényre, hogy a fenntarthatóság, a környezetvédelem sokkal inkább társadalmi, pszichológiai kérdések, semmint puszta természettudományos problémák összessége (Wheeler–Bijur 2001). Így a fenntarthatóságra, a környezet megóvására való nevelésnek a természettudományos ismeretek átadásán túl személyiségfejlesztésnek és állampolgári nevelésnek is kell lennie. Másfelől a felsorolás szinte kizárólag olyan elemeket tartalmaz, amelyek – igaz, más kiindulópontból – a hazai közoktatás-fejlesztésben nagyon fontos területnek számítanak. Vagyis a környezeti nevelés, a fenntarthatóság pedagógiája könnyen beilleszthető a közoktatás-fejlesztés rendszerébe.

A fenntarthatóság pedagógiájában és a környezeti nevelésben rejlő közoktatás-fejlesztési lehetőségeket az Országos Közoktatási Intézet Program- és Tantervfejlesztési Központja hosszú évek óta igyekszik kihasználni. A kilencvenes évek közepétől számos ezzel összefüggő kutatási-fejlesztési program zajlott a központban. Kutatások folytak többek közt a tanárok környezeti neveléssel kapcsolatos vélekedéseinek feltárására, az óvodai környezeti nevelési gyakorlat megismerésére. A központ munkatársai segítették több környezeti neveléssel összefüggő fejlesztés elindulását (Science Across Europe-program, erdei iskola program). 2000-től az ökoiskola-hálózat körül összpontosul a munkája, ezért az alábbiakban e hálózat kialakulását, működését és terveit, valamint a központ egyéb kapcsolódó tevékenységeit mutatjuk be.

A Magyarországi ökoiskola-hálózat

Nemzetközi háttér

Az ökoiskola-hálózat létrehozását több szükséglet motiválta. Egyrészt a nemzetközi pedagógiai folyamatokban mind nagyobb szerepet kapnak az iskolák ökologizációjával foglalkozó kezdeményezések, melyek magyarországi reprezentációjára vállalkozik az ökoiskola-hálózat, másrészt a magyarországi iskolaszintű környezeti nevelési, iskolaökologizációs programok számára kíván fórumot teremteni.

Az ökoiskola-hálózat 1986-ban indult útjára az ENSI^[1] egyik programjaként, és minden tagországban azonos elvek, módszerek alapján épül fel.

Első fázisban minden országban az ENSI helyi képviselői megkeresnek néhány olyan iskolát, amelyek erősen elkötelezettek a környezeti nevelés terén. Az ökoiskola-hálózat építésének első szakaszában az ökoiskola-hálózat alapelveit a helyi körülményekhez igazítják, és kidolgozzák azokat a módszereket, amelyek leginkább szolgálják az iskolák ökologizációját az adott országban.

A következő fázisban a kidolgozott alapelvek, módszerek kipróbálása és finomítása történik a tudományos kutatók és az iskolák együttműködésével.

A harmadik szakaszban megpróbálnak egyre több iskolát bevonni az ökoiskola-hálózatba.

Magyarországi háttér

Az ökoiskola-hálózat munkája nagymértékben támogatja több kormányzati dokumentumban megfogalmazott cél elérését is, például a tanulói kompetenciák közül a társadalmi részvétel képességének fejlesztéséhez járul hozzá azáltal, hogy környezettudatos, aktív, cselekvő állampolgárok neveléséhez nyújt segítséget az iskolák számára. A hálózat tevékenysége elősegíti a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program „A környezettudatosság erősítése és a környezeti nevelés fejlesztése az oktatás minden szintjén” céljának elérését, valamint az iskolai infrastruktúra modern, ugyanakkor környezetkímélő alakítását. Ez utóbbi törekvés szorosan illeszkedik az Oktatási Minisztérium „A 21. század iskolája” programjához. Az Oktatási Minisztérium, valamint a környezetvédelmi és vízügyi miniszter által a 2002–2008-as időszakra a környezeti nevelés fejlesztéséről kötött együttműködési megállapodás kimondja, hogy a két minisztérium támogatja a közoktatási intézmények környezettudatos működését, mely törekvés megvalósulását is segíti az ökoiskola-hálózat működése. A két minisztérium közötti megállapodás értelmében a kormányzat környezeti nevelési tevékenységének összehangolásában nagy szerepet játszik az 1999-ben létrehozott Környezeti Nevelési és Kommunikációs Programiroda, mely az ökoiskola-hálózat munkájában is folyamatosan részt vállal.

A közoktatási törvényben eddig ugyan nem szerepelt a környezeti nevelés kifejezés, az alacsonyabb szintű szabályozók már eddig is bőséges teret biztosítottak a környezeti nevelésének. A NAT kötelezővé tette ezt minden pedagógus számára, a kerettanterv pedig konkrét utalásokat tartalmaz a fenntarthatóság témakörére is.

Az ökoiskola-hálózat működése segítséget nyújt az iskoláknak abban, hogy a lehető legmagasabb szinten tehessenek eleget a környezeti neveléssel, a fenntarthatóság pedagógiájával kapcsolatos kötelezettségeknek. Az ökoiskolák működése példaként szolgálhat minden olyan magyar iskola számára, amely valóban céljának tekinti a környezettudatos, társadalmi részvételre képes állampolgárok nevelését.

Magyarországi megvalósulás

Az ökoiskola-hálózat – az Országos Közoktatási Intézet Program- és Tantervfejlesztési Központjának (OKI-PTK) kezdeményezésére – 2000 márciusában jött létre 22 taggal. A hálózat kiépítése szerves folytatása a jogelőd Iskolafejlesztési Központ hasonló törekvéseinek. Az ökoiskola-hálózat nem az iskolafejlesztés egy jól körülhatárolt területén szeretne szakmai támogatást nyújtani az iskoláknak, hanem abban segíti őket, hogy iskolafejlesztési munkájuk bármely területén – legyen az épületrekonstrukció vagy tanártovábbképzés – miként érvényesíthetik a környezeti nevelés és fenntarthatóság pedagógiájának elveit.

A hálózat létrejöttének anyagi hátterét 2000-ben az OKI-PTK Havas Péter által vezetett ökoiskola-projektje biztosította, mely 2001–2002-ben „A környezeti nevelés elméletének és hazai közoktatási gyakorlatának kutatása-fejlesztése” című projektben folytatódott, amelyhez a Science Across Europe Iskolahálózat is kapcsolódott. Az OM által finanszírozott projekteken kívül az ökoiskola-hálózat munkáját a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium is támogatta, illetve támogatja két projekt formájában. Az egyik az „ökoiskola” cím, amely a környezeti nevelés, a fenntarthatóság pedagógiája terén kimagasló munkát végző iskolák megkülönböztető minőségi védjegye lesz. A másik projekt pedig továbbképzés kidolgozását és lebonyolítását tette lehetővé ökoiskola-vezetők számára.

Magyarországon az ökoiskola-hálózat kiépítése némileg eltért a fentebb ismertetett elvektől, tekintettel arra, hogy 2000-ben már rendelkezésre álltak a többi ENSI-tagország tapasztalatai. Nálunk egyszerre indult meg a hálózatépítés első és harmadik fázisa. A magyarországi ökoiskola-hálózat megalakulásakor az OKI célja az volt, hogy a környezeti nevelés terén innovatív iskolák közül minél többet vonjon be a hálózatba. Ezzel a munkával párhuzamosan, sokkal szűkebb körben indult meg – Csobod Éva vezetésével, három iskola és tanárképző intézmény bevonásával – az az akciókutatási, tanárképzési munka, amely sokban hasonlít az ENSI többi tagországában az ökoiskola-hálózat első fázisában zajló munkához. Ennek során a tanárjelöltek bepillantást nyernek egy ökoiskola működésébe, valamint maguk is gyakorlatot szerezhetnek a környezeti nevelési foglalkozások terén. Eközben mind a tanárok, mind a tanárjelöltek az akciókutatás módszereit alkalmazva folyamatosan megfigyeléseket végeznek, dokumentációt készítenek, és visszajelzéseikkel elősegítik a pedagógiai munka minőségének javulását.

Az ökoiskola-hálózat céljai

Pedagógiai célok

Az ökoiskola-hálózat célja az, hogy az iskolák működésében a legteljesebben érvényesüljenek a következő elvek.

• A környezeti nevelés, a fenntarthatóság pedagógiájának elvei jelen vannak a tanításban, az iskola működtetésében, a gyerekek étkeztetésekor vagy a táborok szervezésekor.
• Az iskola környezettudatos működése szerepet kap a környezeti nevelésben is, vagyis a diákok tanulmányozzák, ötleteikkel, munkájukkal segítik az iskola környezettudatos tevékenységét.
• Az iskolai munkához több szálon kapcsolódik a helyi közösség. A helyi környezeti értékek és gondok – a helyi pedagógiai programba beágyazottan – az iskola pedagógiai munkájának részét képezik.
• Az iskola helyi tantervében és pedagógiai programjában meghatározó szerep jut a környezeti nevelésnek, a fenntarthatóság kérdéskörének.
• A tanulók aktív és egyenrangú szereplői az iskolai életnek, beleszólási joguk van az őket érintő döntésekbe.
• Az iskola dolgozói (vezetőség, tanári kar, technikai személyzet) tudatában vannak a fenntarthatóság kérdéskörének fontosságával, és ezt a szempontot mindennapi munkájuk során érvényesítik.

Mindez nem jelenti azt, hogy csak azok az iskolák lehetnek ökoiskolák, amelyek életének minden mozzanatát áthatja a fenntarthatóság, a környezeti nevelés eszméje. Minden olyan iskola lehet ökoiskola, amely elkötelezte magát amellett, hogy működésében a lehető legjobban érvényesíti a fenti elveket. Az iskolák helyzete azonban különböző. Például egy falusi kisiskolában sokkal egyszerűbb megvalósítani a tanárok és a gyerekek környezetkímélő közlekedését, mint egy nagyvárosiban. Ám egy nagyvárosi iskolában is lehet arra törekedni, hogy minél kevesebben járjanak oda autóval. Pedig ez a törekvés az ökoiskolaság legfontosabb mozzanata. A falusi iskolának is biztosan van olyan működési területe, amelyen érdemes lenne a fenntarthatóság szempontjait figyelembe véve változtatni, a széntüzelésű kályhát le lehetne cserélni modernebbre stb.

Az ökoiskolaság alapvetően tehát egyfajta szempontrendszer, amely irányt mutat az iskolafejlesztés számára. Minden iskolában zajlik iskolafejlesztési munka, valamint igyekeznek megfelelni a változó igényeknek. Minden iskola valamilyen módon beépíti az új pedagógiai irányzatokat vagy az új tudományos ismereteket oktatási, nevelési munkájába. Minden iskola cseréli, fejleszti elavult eszközeit, felújítja épületeit. Az ökoiskolák az iskolafejlesztést úgy végzik, hogy minden fejlesztő lépés megtételekor különös figyelmet fordítanak a fenntarthatóság szempontjaira.

Az ökoiskola kritériumait állandóan fejlesztik, hiszen a jelenleg elfogadott szempontrendszer folyamatosan elévül, és igazodni kell az ökoiskolákat érintő változásokhoz. Éppen ezért az OKI-PTK fontos feladatának tartja a kritériumrendszer folyamatos felülvizsgálatát.

Szükséges hangsúlyoznunk, hogy a fenntarthatóság nemcsak fizikai, természeti, hanem társadalmi, szociális fenntarthatóságot is jelent. Hiszen amíg egy társadalom maga nem működik fenntartható módon, addig szinte bizonyos, hogy a fizikai, természeti környezetre való hatásai is rombolóak lesznek. Amíg az emberek egymás közti viszonyaiban nem érvényesülhetnek kellőképpen mindenkinek a szempontjai, amíg bizonyos embercsoportok érdekei korlátlanul érvényesülhetnek más emberek érdekei rovására, addig nem valószínű, hogy a természet, a fizikai környezet szempontjai egyáltalán felmerülnének a döntéshozatali folyamatokban. Mindezeket figyelembe véve az ökoiskolaságnak fontos eleme a részvételi demokráciára nevelés, legfontosabb célja pedig, hogy a diákok helyi közösségük aktív tagjaként, érdekeiket demokratikus módon érvényesítve részt tudjanak venni a helyi és a globális problémák megoldásában.

A fentieket összegezve az ökoiskolák olyan intézmények, amelyek a környezeti nevelést, a fenntarthatóság pedagógiáját tekintik innovatív tevékenységük motorjának. Az ökoiskolák innovativitása három szinten mutatkozik meg (Posch 1999).

Pedagógiai szinten az ökoiskolák

• a komplex, valós élethez közel álló szituációkat előnyben részesítik az előre megtervezett, irányított, tanulási formákkal szemben;
• az egyes tantárgyak felől a tantárgyközi kérdéskörök felé fordulnak;
• a passzív szabály- és tudáselsajátítás helyett az aktív, a helyi környezetet felhasználó, a helyi környezetért való cselekvés közbeni tudásszerzésre helyezik a hangsúlyt;
• a kizárólag felülről lefelé irányuló (tanártól diákig áramló) kommunikáció helyett figyelembe veszik a gyerekek iskolával, tanítással kapcsolatos nézeteit is.

A társas kapcsolatok szintjén az ökoiskolák törekednek arra, hogy

• az iskolába ne magányos tanárok tanítsanak magányos gyerekeket, hanem az egész iskolára a csapatmunka legyen jellemző;
• a társas élet szabályai ne legyenek előre meghatározottak, hanem a diákok felelős részvételével, tárgyalások során formálódjanak;
• az iskola külső kapcsolatai a kölcsönösség elve alapján alakuljanak, az iskola ne csak befogadója, hanem aktív alakítója, kezdeményezője is legyen az ilyen jellegű kapcsolatoknak.

Technikai/gazdasági szinten az ökoiskolák igyekeznek

• takarékosan bánni az energiaforrásokkal;
• csökkenteni a hulladékok mennyiségét;
• esztétikusan alakítani az iskola külső-belső környezetét;
• megteremteni az egészséges munkavégzés, tanulás feltételeit.

Oktatáspolitikai célok

Az ökoiskola-hálózat nemcsak az egyes iskolák működésére kíván hatással lenni, hanem – mivel az ökoiskolákban folyó munka a környezeti nevelés, a fenntarthatóság pedagógiája terén kiemelkedőnek, példamutatónak számít – igyekszik az ökoiskolák tevékenységét az oktatáspolitika befolyásolásával is elősegíteni. Az oktatáspolitikai célok két fő csoportra oszthatóak. Egyrészt a hálózat igyekszik megteremteni a minőségi ökoiskolai munka elismertségét, másrészt az ökoiskolai tevékenységek finanszírozási feltételeinek javítására törekszik. Az ezek elérésével kapcsolatos fejleményekről a hálózat tervei című részben számolunk be.

Az ökoiskola-hálózat működése

Honlap

A http://www.okoiskola.hu honlap folyamatosan friss hírekkel, pályázati lehetőségekkel, külföldi kitekintéssel, adatbázisokkal áll minden érdeklődő rendelkezésére.

A honlapon olvasható a hálózat története és egy rövid ismertető, tagjaink és együttműködő partnereink elérhetőségei, az ökoiskolai kritériumok tervezete, a hálózat eseményei és a kapcsolódó továbbképzések adatai, hírei. Archívumában fellelhetők a hálózat életének korábbi eseményeiről szóló beszámolók. Külföld rovatában a honlap látogatói megismerkedhetnek a fenntarthatóság pedagógiájának legfontosabb külföldi törekvéseivel, eredményeivel, kapcsolatot teremthetnek külföldi ökoiskolákkal. Tagiskoláink és a bekapcsolódni szándékozó iskolák az interneten keresztül on-line kérdőívünk segítségével folyamatosan frissíthetik adataikat.

A honlaphoz kapcsolódva működik az ökoiskola-hálózat elektronikus hírlevele, amely kéthetente tájékoztat a hálózattal kapcsolatos eseményekről, hírekről. Jelenleg több mint 280 címre jut el a hírlevél.

Találkozók, konferenciák

Eddig kétszer rendezték meg az Ökoiskolák Országos Találkozóját. A találkozók keretében az iskolák tájékoztatást kapnak a környezeti nevelés, a fenntarthatóság pedagógiája legújabb hazai és nemzetközi fejleményeiről, valamint bemuthatják saját kezdeményezéseiket, eredményeiket, elmélyíthetik már meglévő szakmai kapcsolataikat, és újakat alakíthatnak ki.

A tagiskolák, a hálózat munkáját segítő szakemberek megjelennek, szerepet vállalnak a hazai pedagógiai élet eseményein, például az ökoiskolák éppúgy jelen voltak a lillafüredi közoktatási, mint az OKI tanulásfejlesztési konferenciáján vagy a nagykovácsi iskolazöldítési műhelykonferencián.

Továbbképzés

2002 szeptemberétől indult az ökoiskolák vezetői számára az Országos Közoktatási Intézet és a Közoktatási Vezetőképző Intézet által közösen kidolgozott továbbképzés, amelyet a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogat. A továbbképzés alapelvei:

• A képzés az egyes iskolákban folyó munkára, a meglévő tervekre épít, abban segít, hogy a vezető eredményesebben tudja elvégezni a feladatát.
• A képzés az ökoiskolák vezetése során felmerülő kérdésekre összpontosít; a környezeti nevelés, a fenntarthatóság pedagógiája gyakorlati módszertanával is ebből a szempontból foglalkozik.
• A minőségfejlesztési szemlélet is érvényesüljon a gyakorlati feladatok elvégzésekor.
• A továbbképzés során az „önfejlesztés” filozófiája és gyakorlata a meghatározó.
• A képzés erőteljes munkáltatáson alapul, amelyre részben a továbbképzés kontaktórái során kerül sor, részben az otthoni feladatokon keresztül. Éppen ezért a 90 órás képzés harmada távoktatási keretek között valósul meg. Az otthoni feladatokon a kontaktórák között e-mailen, illetve postai úton dolgozhatnak együtt a résztvevők.
• A képzés távoktatási része a két- és többoldalú elektronikus kommunikációra épül.
• A továbbképzés során készülő feladatok közül a későbbiekben a legkiemelkedőbbek az ökoiskolai kézikönyvben jelennnek meg.

Kutatások

Tagjaink munkáját akciókutatással, valamint a fenntarthatóság pedagógiáját elméleti oldalról megalapozó pedagógiai-pszichológiai kutatásokkal segítjük . Az akciókutatási program eredményeit honlapunkon magyarul és angolul publikáltuk. A pedagógiai-pszichológiai alapkutatásokban arra keressük a választ, hogy a diákok miként gondolkodnak a környezeti folyamatokról, problémákról, mennyire ismerik a problémák okait, hogyan látják saját szerepüket a környezeti gondok megoldásában. Megvizsgáljuk azt is, vajon e kérdések tekintetében van-e különbség az ökoiskolába járó és más diákok között. Eredményeinket ebben az évben a KÖRLÁNC-cal közös kötetben jelentetjük meg (Széplaki 2002; Varga 2002).

Pedagógiai segédanyagok

A hálózat segíti az ökoiskolák számára hasznos pedagógiai segédanyagok, könyvek, oktatócsomagok létrejöttét, folyamatosan tájékoztatja tagjait az újonnan megjelent segédletekről. A hálózat első nagyobb volumenű saját fejlesztése a www.hulladek-suli.hu weboldal óravázlatokkal, kerettantervi kapcsolódási pontok felvázolásával.

A pedagógiai segédanyagok terén szorosan együttműködünk a különböző civil szervezetekkel. Az ökoiskola-hálózat munkatársai részt vettek a HUMUSZ hulladékos és az Ökotárs Alapítvány genetikai manipulációs oktatási segédanyagának véleményezésében. A környezeti nevelési civil szervezetek közül a KÖRLÁNC-cal és a Magyar Környezeti Nevelési Egyesülettel (MKNE) dolgozunk együtt pedagógiai segédanyagok kidolgozásán. Az ökoiskola-hálózat munkatársai részt vettek a két szervezet által készített, a fenntarthatóság pedagógiájának gyakorlati megvalósítását szolgáló könyv kidolgozásában (Nyirati–Varga 2002). Jelenleg bontakozik ki egy újabb együttműködés az MKNE-vel egy, az iskolák ökologizációját elősegítő segédanyag közreadásán keresztül. A segédanyag alapját a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület által a KvVM és PHARE támogatásából létrehozott „Iskolánk Zöldítése” című módszertani segédanyag adja (MKNE 2002). E segédanyag kidolgozásában az ökoiskola-hálózat tagjai a kezdetektől részt vettek. A segédanyagot kiegészítjük az ökoiskola-hálózat működéséről szóló információkkal és esettanulmányokkal. Ennek kiadását az a tény is indokolja, hogy a közoktatási törvény tervezett módosításának elfogadása után minden magyarországi iskolának kötelező lesz környezeti nevelési programot összeállítania.

A hálózat bővítése

A hálózat nyitott minden magyarországi közoktatási intézmény számára. A 2000. márciusi indulása óta körülbelül duplájára emelkedett a tagiskolák száma. Jelenleg 40 tagiskolával működik a hálózat. A csatlakozáshoz nem szükséges más, mint az iskola igazgatója által aláírt és az OKI címére^[2] eljuttatott levél, amely az iskola tevékenységét ismerteti, és kifejezi csatlakozási szándékát.

Külföldi kapcsolatok

Az ökoiskola-hálózat tagjai számos nemzetközi rendezvényen mutatták be nagy sikerrel a magyar környezeti nevelés eredményeit, illetve több nemzetközi programban vesznek részt a hálózat támogatásával.

A nemzetközi kapcsolatok közül az egyik legfontosabb a Science Across the World programban való részvétel, amely a tantárgyközi integrációt, a természettudományos nevelés korszerű, életközeli, környezettudatos szemléletének terjedését szolgálja. A világ minden táján több ezer diák kapcsolódott már ehhez. Minden kontinensen, így Európában is működik a programnak egy központja, ez koordinálja a helyi tevékenységet: Európa esetében ez a Science Across Europe-központ, amely a részt vevő országok szakembereivel közösen dolgozza ki a bekapcsolódó osztályok, iskolák számára a program egységeit, az úgynevezett „unitokat”, az egységeket, amelyek egyaránt illeszkednek az egyes országok tanterveihez és a közös, európai környezeti értékekhez, problémákhoz is. Ezeket 12 európai nyelvre fordítják le. A bekapcsolódó osztályok a maguk természettudományos, esetleg idegennyelv-óráik keretében 2-4 tanóra terjedelmű projekteket valósítanak meg. A programok a közvetlen iskolai környezettel kapcsolatos mérésekre, adatgyűjtésekre, kísérletekre, vizsgálódásokra épülnek. A diákok felvett adataikat interneten elküldhetik egy központi adatbázisba, ezáltal lehetővé válik, hogy más országok környezeti adatait, külföldi diákok környezeti nézeteit is megismerjék és összehasonlítsák saját adataikkal, véleményeikkel. A programban való részvétel tehát egyaránt fejleszti a diákok természettudományokkal kapcsolatos gondolkodását, kommunikációs és informatikai készségét.

Az ökoiskolák közül jelenleg tíz vesz részt a programban, és a bekapcsolódó ökoiskolák száma évről évre bővül. Sajnos, mivel a program egyik legfontosabb része az interneten folyó, idegen nyelvű kommunikáció, ezért több iskola vagy az infrastrukturális háttér hiányosságai, vagy a természettudományos kolléga nem megfelelő szintű nyelvismerete miatt marad ki a programból. Szerencsére sok iskolában indított el a program együttműködést a nyelvtanárok és természettudományokat tanítók között. Az internettel nem rendelkező iskolák számára pedig az egységekkel való foglalkozás miatt önmagában, a nemzetközi kommunikáció nélkül is megéri a programhoz való csatlakozás.

A Science Across the World-program magyarországi megvalósulásáról részletesebb információk a www.sae.hu honlapon olvashatók.

Az ENSI éves találkozóin a hálózat képviselői minden évben beszámolnak a hazai fejlesztés eredményeiről, problémáiról. A többi nemzetközi eseményen való részvétel célja, hogy a hálózat az ENSI keretein belül működő nemzetközi együttműködésekhez kapcsolódjon. Az iskolavezetés és a környezeti nevelés kapcsolatát fejlesztő együttműködés részeként zajlott a weilburgi „Principal Conference”-n. A SEED-hálózat az ENSI legátfogóbb nemzetközi együttműködési terve, amelyet alább részletesen bemutatunk. A Learnscape-mozgalom magyarországi meghonosítását szolgálta a témában tartott konferencián való részvétel. Két szónak (learn=tanul és landscape=táj) az összevonásából keletkezett a „Learnscape” kifejezés, mely a tanulás, az ismeretszerzés és a táj, a környezet, az iskola környékének egymáshoz közelítését jelenti. Megfelelő magyar fordítása még nem született meg.

Az ökoiskola-hálózat képviselői mindezeken kívül részt vesznek a CIDREE (Consortium of Institutions for Development and Research in Education in Europe, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetek Európai Konzorciuma) iskolahálózatok kialakításával és működtetésével foglalkozó kollaboratív projektjében. A hálózat képviselői 2002. február 7–9. között Klagenfurtban, Ausztriában részt vettek a projektműhely találkozóján. A projekt végeredményeképp egy kötet lát majd napvilágot, amely hét európai iskolahálózat tapasztalatait, eredményeit, problémáit mutatja be.

A SEED-hálózat

A nemzetközi együttműködés terén jelenleg bontakozik ki egy európai szintű hálózat, amely összefogja a környezeti nevelést és az iskolafejlesztést együttesen kezelő nemzetközi kezdeményezéseket. A SEED szóból a középső „EE” betűkettős jelentése környezeti nevelés (Environmental Education), a két szélső betű pedig „SD” (School Development) az iskolafejlesztésre utal. A név a hálózat legfőbb célját fejezi ki. A hálózat a környezeti nevelést az iskolafejlesztés húzóerejévé szeretné tenni, vagyis a környezeti nevelést az iskolafejlesztésbe szeretné ágyazni, ezért kerül az EE betűkettős az SD közepébe. A környezeti nevelés terén felhalmozódott pedagógiai, módszertani tapasztalatok, innovációk minél szélesebb körű megvalósítása nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy az európai iskolák fejlődése elősegítse Európa fenntartható fejlődését.

A SEED-hálózat 2002 szeptemberében kezdte el munkáját, és a következő főbb események, tevékenységek zajlottak/zajlanak a 2002–2005 közti időszakban:

Időpont	Esemény, tevékenység
2002. szeptember–december	A hálózat alapjául szolgáló adatok összegyűjtése, a hálózat mqködését segítő weboldal kimunkálása.
2002. december	Comenius I. kontaktszeminárium Reichenauban.
2003. szeptember	A hálózat első tematikus konferenciája a tanártovábbképzés és az akciókutatás témájában Szegeden.
2004. április	Az eredmények disszeminálását segítő workshop a hálózathoz kapcsolódó Comenius I. projektekben részt vevők számára.
2004. október	A hálózat második tematikus konferenciája a környezeti nevelés és az iskolafejlesztés témakörében, Berlinben.
2005. május	Oktatáspolitikai ajánlások megfogalmazása a hálózat mqködésének tapasztalatai alapján. A Comenius III. projekt zárókonferenciája, valószínűleg Stockholmban.

A SEED-hálózat arra törekszik, hogy a működése során felhalmozódó tapasztalatok ne csak a hálózathoz kapcsolódó intézmények és szakemberek számára legyenek elérhetőek és hasznosíthatóak, hanem a lehető legszélesebb európai közönség számára is. Ezt a SEED-hálózat alábbi tevékenységei biztosítják.

• Ajánlások megfogalmazása az oktatás döntéshozói számára, hogy a felhalmozódott tapasztalatokkal segítsék a helyi, regionális, nemzeti és európai oktatáspolitika kialakítását.
• Gyakorlati útmutató készítése a környezeti nevelés és az iskolafejlesztés összehangolásáról.

A SEED-hálózat fő tevékenységei a következők: összegyűjti a Comenius I. és II. program keretében már folyó, illetve lezárult környezeti nevelési projekteket, európai szintű bemutatkozási lehetőséget ad számukra (weblap, konferenciák, kiadványok, tudományos publikációk), valamint alkalmat nyújt arra, hogy tapasztalataikat továbbadhassák olyan partnereknek, akik a környezeti nevelés terén fejleszteni szeretnék munkájukat. A SEED-hálózat nagymértékben támaszkodhat az ENSI több mint tízéves hálózatépítési tapasztalatára, kutatási, innovációs eredményeire.

A SEED-hálózatnak azonban nemcsak a Comenius I. és II. projektek összefogása, koordinálása a célja, hanem segíteni szeretné új Comenius I. és II., valamint további Socrates-programok elindulását is.

A Comenius I. programba igyekszik bevonni az ENSI keretén belül létrejött ökoiskolákat és a környezeti nevelés területén élenjáró egyéb iskolákat. Ezt a célt szolgálta a 2002 decemberében a Comenius I. kontaktszeminárium. Az iskolák közötti közvetlen nemzetközi munkakapcsolat – amely a Comenius I. projektek egyik legfőbb jellegzetessége – biztosítja, hogy a hálózat ne váljon hierarchikussá (központ-periféria), és minden résztvevő több kapcsolódási ponttal rendelkezzék. A SEED-hálózat tehát biztosítja, hogy a környezeti nevelés terén élenjáró iskolák csatlakozzanak a Comenius I. programhoz, ezáltal európai kapcsolatokhoz és támogatáshoz jutnak.

A Comenius II. program pedig a környezeti nevelés terén a tanártovábbképzés megalapozását szeretné elősegíteni. Ennek kiváló példája a Magyarország által kezdeményezett Comenius II. projekt, amelyet Csobod Éva koordinál.

A SEED-hálózathoz kapcsolódva – a Comenius-programon kívül – az Accompanying Measures-programban a dán és az olasz résztvevő 2002 februárjától egy olyan nemzetközi kutatássorozatot kezdeményezett, amelynek eredménye egy széles alapokon álló, az iskolai környezeti nevelés minőségének vizsgálatát megkönnyítő kritériumrendszer kidolgozása lesz, amely a továbbiakban nagymértékben elősegítheti a környezeti nevelési tevékenységek, innovációk értékelését, és útmutatóul szolgálhat új kezdeményezések beindításánál, valamint ezáltal végigkísérheti a SEED-hálózat működését.

Mind a Comenius II., mind az Accompanying Measures-programra benyújtott pályázatokat elutasította az Európai Bizottság. Az indoklásban mind két esetben megjelent, hogy a tervezett tevékenységek a SEED-hálózathoz kapcsolódnak, így külön finanszírozásra nincs szükség. A SEED-hálózat tervében azonban nem szerepelnek e tevékenységek pénzügyi forrásai, és a Comenius III. hálózatoknak éppen a különböző Socrates-programok összekapcsolása lenne a célja. Ezért volt meglepő az elutasítások fent említett indoka. E döntés alapján úgy tűnik, hogy egymástól teljesen független programokat kell tervezni, és csak a működésüket érdemes összekapcsolni.

Az Európai Bizottság elutasító döntése ellenére mind a Comenius II., mind az Accompanying Measures-programban tervezett tevékenységek megvalósítását az ENSI saját forrásaiból megkezdte. A 2003. szeptemberi szegedi konferencia egyrészt az ENSI keretében folyó tanárképzési programok tapasztalatcseréjére ad alkalmat, másrészt megkezdi egy újabb Comenius II.-pályázat előkészítését. Az Accompanying Measures-programban pedig az egyes országok környezeti nevelési gyakorlatát és az ott alkalmazott minőségi kritériumokat bemutató riportok elkészítése zajlik. Ezek elemzése alapján állítják össze a környezeti nevelés nemzetközi szinten használható minőségi kritériumrendszerét.

Az ökoiskola-hálózat tervei

Az ökoiskola-hálózat három pillére

Az ökoiskola-hálózatban megtestesülő pedagógiai, iskolafejlesztési elvek minél szélesebb körű és eredményesebb elterjedését az segítené elő, ha három pillér támogatná az ökoiskolák működését.

Az OKI ökoiskola-projektje F Az OKI ökoiskola-projektje, amint az előbbiekben már bemutattuk, az ökoiskolák szakmai munkájához nyújt segítséget a szükséges segédanyagok, kutatások, tapasztalatcserék kereteinek biztosításával. A dokumentumok és kijelentések szintjén deklarált kormányzati elkötelezettség ellenére évről évre hosszas egyeztetések és lobbimunka után kezdődhet csak el az érdemi munka. A 2003-as évre tervezett projektet 2002. november 15-én terjesztettük be az érintett minisztériumokhoz, de e beszámoló összeállításakor – rendszeres érdeklődésünk ellenére – hivatalos formában sem támogató, sem elutasító választ még nem kaptunk.

Az OM–KvVM által finanszírozott ökoiskola-pályázat F A második pillér kiépítése felé tett első lépést jelenti az „Iskolai programok az ökológiailag fenntartható iskolafejlesztésért” című, az Oktatási Minisztérium és a Környezetvédelmi Minisztérium által közösen meghirdetett (2002) pályázat. Ennek kiírása a KvVM Zöld Forrás pályázati rendszerében az idei évben is biztosítottnak látszik, immár „Ökoiskola – Iskolai programok az ökológiailag fenntartható iskolafejlesztésért” címmel. A pályázat ez évi OM-támogatásáról még nincs információnk.

Az OM–KvVM által megítélt „ökoiskola” cím F Az „ökoiskola” cím azoknak az iskoláknak az elismerését szolgálná, amelyek átgondoltan, intézményesítetten, rendszerszerűen foglalkoznak a fenntarthatóság pedagógiájának gyakorlati megvalósításával. E cím elnyerése a következő előnyökkel járna az iskolák számára.

• A nemzetközi kritériumokkal összhangban kialakított magyar ökoiskola kritériumrendszere az iskola megkülönböztető minőségjelzője, amely vonzóvá teszi azt a szülők számára, valamint pozitív külső visszajelzést jelent a fenntartónak is az iskola munkájáról.
• Az állami kezdeményezésre létrejövő hálózat iskolái nagyobb eséllyel vesznek részt a környezeti nevelési, a fenntarthatóság pedagógiájával kapcsolatos pályázatokon.
• A cím elnyerője az ökoiskolák hálózatának tagja lesz, hazai és nemzetközi kapcsolatrendszere bővül, a hálózat programjai segítik szakmai fejlődését.

A hálózat munkatársai a KvVM anyagi támogatásával pályázati kiírást alkottak az ökoiskola címének elnyerésére. A tervek szerint a pályázatot az Oktatási Minisztérium és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közösen írja ki. Az erről szóló előterjesztést 2002. november 15-én szintén eljutattuk mindkét minisztériumba, de választ még erre sem kaptunk. Az előterjesztés alapján erre a címre minden magyarországi közoktatási intézmény pályázhat, amely munkatervet készít az ökoiskolai kritériumok elérése érdekében. A kritériumokat és a munkaterv vázlatát a pályázati kiírás tartalmazni fogja. A kritériumrendszer tervezete a hálózat honlapján (www.okoiskola.hu) olvasható.

A pályázat első eredményhirdetése után a hálózat kétszintűvé válik. A hálózat belső szintjét az „ökoiskola” címet elnyert iskolák fogják alkotni, amelyeknek több joguk és kötelezettségük lesz majd, mint a címmel még nem rendelkezőknek. Lesznek olyan pénzügyi források, amelyek csak számukra nyílnak meg azzal a céllal, hogy a pályázatba foglalt munkatervüket végre tudják hajtani. Ugyanakkor munkájukról tájékoztatniuk kell a pályázat kiíróit, eredményeiket, problémáikat pedig folyamatosan be kell mutatniuk az érdeklődők számára továbbképzések, bemutató foglalkozások, kiadványok formájában.

A hálózat külső szintjét az „ökoiskola” cím létrejötte után azok az iskolák alkotják, amelyek még nem nyerték el ezt, de érdeklődnek a Hálózat munkája iránt, melynek információs csatornái (weblap, hírlevél, postai kommunikáció) és programjai (továbbképzések, konferenciák, kutatások) számukra is nyitottak, és minden segítséget megad számukra ahhoz, hogy elnyerjék e címet.

Az ökoiskolák mint regionális központok

Az ökoiskola-hálózat akkor tudja igazán széleskörűen terjeszteni a környezeti nevelésnek, a fenntarthatóság pedagógiájának innovatív módszereit és szemléletét, ha nem kizárólag a hálózat tagiskoláihoz jutnak a fejlesztései. Ezt csak úgy lehet elérni, ha a tagiskolák maguk is továbbadják a hálózati munkában, a környezeti nevelés, a fenntarthatóság pedagógiája terén szerzett tapasztalataikat. Többen közülük már jelenleg is szerveznek továbbképzéseket, környezeti nevelési programokat külsős diákoknak és érdeklődő csoportoknak. Az ökoiskola-hálózat keretében kidolgozunk és akkreditáltatunk olyan továbbképzéseket, amelyek a fenntarthatóság pedagógiájának elvein alapulnak és könnyen igazíthatók a helyi sajátosságokhoz. Célunk az, hogy az ökoiskolák felkínálják ezeket a továbbképzéseket a környezetükben lévő iskolák tanárai számára. Ezeken a továbbképzéseken az ökoiskolák megosztják tapasztalataikat a régió többi iskolájával, valamint a továbbképzéshez kapcsolódva segítenek nekik a fenntarthatóság pedagógiája terén. Így ebből a szempontból a régió központjává válnak.

Diákpályázatok, programok

A hálózat tervei közt szerepel, hogy tevékenységét a diákok irányába is kiszélesíti; nemcsak pedagógusokat segítő, támogató programokat szervez, hanem olyanok létrejöttét is segíti, amelyekkel közvetlenül a diákokat szólítja meg.

A hálózat pályázatokat fog kiírni diákok számára, hogy bemutathassák, mit jelent ökoiskolába járni, és miként lehetne iskolájukat kellemesebbé, környezetkímélőbbé, fenntarthatóbbá tenni.

Távlati tervei között szerepel olyan diákprogramok támogatása, szervezése, amelyekben a különböző ökoiskolák diákjai közösen foglalkoznak projektnap, projekthét, erdei iskola vagy tábor keretében egy-egy környezeti értékkel, problémával. Szakértők bevonásával tanulmányozzák a témát, és együtt dolgoznak ki ötleteket az értékek bemutatására, megóvására, a problémák megoldására, valamint lehetőségeikhez mérten részt vesznek az ötletek megvalósításában.

Zárszó

Az ökoiskola-hálózat kialakulása magában hordozza a közoktatás-fejlesztés minden jellegzetességét. Egyfelől nagyon könnyű, másfelől nagyon nehéz dolgunk van. Könnyű azért, mert sokszor nem kell mást tennünk, mint a lelkes iskolák által indított kezdeményezéseket segíteni, valamint mert sok civil szervezet támogatja a munkánkat, és folyamatosan érkeznek a kormányzati felkérések a témával kapcsolatban.

Nehéz dolgunk van ugyanakkor, mert sok iskola semmiféle fejlesztésre nem nyitott, sok helyen egy-két személyhez kötődik az általunk segített fejlesztés, így egy kolléga távozásával évek munkája tűnhet el. De nehéz azért is, mert néha párhuzamosan dolgozunk a civil szervezetekkel, és előfordul, hogy konkurenciának tekintenek bennünket. Nehéz dolgunk van, mert szeretnénk fejlesztésünk hosszú távú fennmaradását biztosítani azáltal, hogy évről évre tervezhető állami forrásokat alakítunk ki a finanszírozásához. A kormányzat hosszú távú elkötelezettségét pedig igen nehéz elérni.

A tervezett ökoiskola cím egyszerre segítene mindhárom nehézségünkön. Az iskolák számára vonzó lenne és megkönnyítené a program fennmaradását az esetleges személyi változások ellenére is. Keretet adna a civil szervezetek egyéb hasonló kezdeményezéseivel való együttműködéshez. És végül – ami talán a legfontosabb – úgy biztosítaná a kormányzat hosszú távú elkötelezettségét, hogy az nem jelentene a kormányzat számára sem anyagilag, sem a humán erőforrás terén jelentős többletet.

Az ökoiskola cím kiírásáért tett erőfeszítések mellett az OKI-PTK tovább folytatja az ökoiskola-hálózatot segítő munkáját. Ezen iskolák vezetőinek továbbképzése jelenleg is folyik. A hazai környezeti nevelés gyakorlatát feltáró, a KvVM által finanszírozott kutatásunk eredményeképp pontosabb képünk lesz arról, hogy mely területeken várnak segítséget az iskolák. A KAC pályázati rendszeréből már kaptunk támogatást az idei ökoiskola-találkozó megrendezéséhez.

Reméljük, hogy munkánk eredményeképpen az ökoiskolák mint a környezeti nevelés, a fenntarthatóság pedagógiai elveinek intézményi szintű képviselői megtalálják méltó helyüket a hazai közoktatás-fejlesztés rendszerében.

Irodalom

Havas Péter (szerk.): Környezeti nevelési együttműködés. 2002, OKI.

Wheeler, K. A. – Bijur, A. P. (szerk.): A fenntarthatóság pedagógiája. 2001, KÖRLÁNC.

MKNE 2002: „Iskolánk Zöldítése.” Módszertani segédanyag. Budapest, 2002, MKNE.

Nyíratiné N. I. – Varga A. (szerk.): Bimbó Boci bóklászása. 2002, Magyar Környezeti Nevelési Egyesület.

Posch, P.: The ecologisation of Schools and its Implications for Educational Policy. Cambridge Journal of Education, Vol. 29, No. 3. 1999. 341–349.

Széplaki N.: A fenntarthatóság pedagógiájának hazai kezdetei egy vizsgálat tükrében. Szakdolgozat, ELTE BTK Szociológia Szak, 2002.

UNESCO 2002: Education for Sustainability From Rio to Johannesburg: Lessons learnt from a decade of commitment. Paris, 2002, UNESCO. Magyarul: Oktatás a fenntartható fejlődés szolgálatában, Riótól Johannesburgig. Egy évtizednyi munka tanulságai. Bp., 2003, OM–KÖNKOMP.

Varga Attila: Ökológiai folyamatok a gyermeki gondolkodásban. ELTE BTK Neveléstudományi Doktori Iskola, kézirat.

 

Kapcsolódó internetcímek:

Az ökoiskola-hálózat honlapja: http://www.okoiskola.hu

Az ENSI honlapja: http://www.ensi.org

A SEED-hálózat honlapja: http://www.schule.at/seed

A Hulladék-suli honlapja: http://www.hulladek-suli.hu

A KÖRLÁNC honlapja: http://www.korlanc.ngo.hu

A Science Across Europe-program honlapja: http://www.sae.hu

A HUMUSZ honlapja: http://www.humusz.hu

Az Ökotárs Alapítvány honlapja: http://www.okotars.hu

A Környezeti Nevelési és Kommunikációs Programiroda honlapja: http://www.konkomp.hu

Footnotes

1. ^ ENSI = Environmental and School Initiatives, Iskolai Környezeti Nevelési Kezdeményezések, Az OECD Oktatási Igazgatóságának decentralizáltan működő innovációs programja.
2. ^ Országos Közoktatási Intézet, Program- és Tantervfejlesztési Központ, 1051 Budapest, Dorottya u. 8. Telefon: (36) 1 318-50-74; fax: (36) 1 318-23-73; e-mail: vargaa@oki.hu