Kik lesznek mesterek?

Ebben az írásban a hazai mesterképzés kialakulását, s a mesterképzésre jelentkezők és felvettek néhány rekrutációs jellemzőjét vizsgáljuk meg a felvételi adatbázisok, valamint az általános felvételi adatok és KSH-statisztikák alapján. Röviden összehasonlítjuk az adatokat a fejlett országokéval, és megnézzük a mesterképzés szerepét a tömeges felsőoktatásban.

A HAZAI MESTERKÉPZÉS MEGSZÜLETÉSE

A felsőoktatási alapfokozatot (latinul baccalaureus, angolul bachelor fokozatot) adó alapképzésre épülő mesterképzés, mint ahogy az osztatlan képzés is, mester (latinul magister, angolul master) fokozatot nyújt. Ez a kétszintű képzési rendszer a Bolognai Nyilatkozat nyomán vált általánossá az Európai Felsőoktatási Térségben.^[1]

A Bolognai Nyilatkozat értelmében^[2] az aláírók felsőoktatás-politikájukat úgy koordinálják, hogy (egyebek mellett) az alábbi célokat elérjék:

• „Könnyen érthető és összehasonlítható fokozatot adó képzési rendszer bevezetése – akár a diploma-kiegészítés alkalmazásával –, annak érdekében, hogy elősegítsük az európai polgárok elhelyezkedési lehetőségeit és az európai felsőoktatási rendszer nemzetközi versenyképességét.
• Alapvetően két fő képzési cikluson, az alapképzésen (undergraduate) és egyetemi (graduate) képzésen alapuló rendszer bevezetése. A második ciklusba való belépés megköveteli az első, legalább három évig tartó ciklus sikeres lezárását.
• Az első ciklus után adott fokozat, mint megfelelő képesítés alkalmazható az európai munkaerőpiacon.
• A második képzési ciklusnak – sok európai ország gyakorlatának megfelelően – egyetemi vagy doktorátusi fokozathoz kell vezetnie.”

A kétciklusú képzést először – kényszerűen – az 1993. évi felsőoktatási törvény 2005. évi módosítása^[3] iktatta törvénybe, ugyanis az új felsőoktatási törvény elfogadása az elképzelésekhez képest jelentősen elhúzódott. A törvénymódosítás a felsőoktatási képzés szintjeinek és formáinak korábbi meghatározása mellé, s annak változatlanul hagyásával egy új szakaszban bevezette a kétciklusú képzést: az alapképzést és a mesterképzést.^[4] A szabályozás értelmében „Az alapképzésben alapfokozat (baccalaureus, bachelor) és szakképzettség szerezhető. Az alapfokozat az első felsőfokú végzettségi szint, amely feljogosít a mesterképzés megkezdésére. Az alapképzésben szerzett szakképzettség jogszabályban meghatározottak szerinti munkakör betöltésére jogosít. Az alapképzés képzési és kimeneti követelményei határozzák meg, hogy milyen szakképzettséget lehet szerezni az alapképzésben. […] A képzési idő legalább hat, legfeljebb nyolc félév.”^[5]

A mesterképzéssel kapcsolatban a jogszabály úgy fogalmaz, hogy a „mesterképzésben mesterfokozat (magister, master) és szakképzettség szerezhető. A mesterfokozat a második felsőfokú végzettségi szint. A mesterképzés képzési és kimeneti követelményei határozzák meg, hogy milyen szakképzettség szerezhető a mesterképzésben. A mesterképzésben szerzett szakképzettség jogszabályban meghatározottak szerinti munkakör betöltésére jogosít. A mesterképzésben […] legalább hatvan kreditet kell és legfeljebb százhúsz kreditet lehet megszerezni. A képzési idő legalább két, legfeljebb négy félév.”^[6]

A törvénymódosítás egyben a felsőoktatási törvénynek a Kormány a felsőoktatással kapcsolatos feladatai körébe új feladatokat iktatott, amelyek közül témánk szempontjából a legfontosabb az, hogy a Kormány „szabályozza a […] többciklusú képzés rendjét, az osztott és az osztatlan képzések szerkezetét, a képesítési keretet, az alap- és mesterképzés képzési területeit, képzési ágait, szakjait, az azokhoz rendelt kreditek számát, valamint az indítással összefüggő eljárási rendet, továbbá a külső, nem felsőoktatási intézményi keretek között folyó gyakorlati képzés képzési idejét.”^[7]

A 2005. évi felsőoktatási törvény^[8] szó szerint veszi át a fenti szövegeket. A 11 §-ban a korábbi 87/A szakasz szövegét, a 32 § pedig a korábbi 87/B §-ban írottakat. Az új törvény valamivel pontosabban azonosítja a Kormány feladatait: „A Kormány határozza meg a) az alap- és mesterképzés képzési területeit, képzési ágait, szakjait, az azokhoz rendelt kreditek számát, valamint az indítással összefüggő eljárási rendet, továbbá azokat a szakokat, amelyekben külső, nem felsőoktatási intézményi keretek között folyó gyakorlati képzést kell szervezni, b) a felsőfokú szakképzés szervezésének rendjét, c) a doktori fokozat megszerzésének feltételeit, a doktori iskola létesítésének eljárási rendjét.”^[9]

A törvény ide vonatkozó részei is jól tükrözik, hogy annak elfogadtatása során a miniszter esetenként komoly kompromisszumokra kényszerült. Ugyanis a többciklusú képzés rendjének, a képesítési keretnek, a képzés indítási eljárásának meghatározására vonatkozó szabályozási jogköreit csak a Magyar Rektori Konferenciával egyetértésben gyakorolhatta.

2005 végére tehát megteremtődtek a kétciklusú képzésre történő átállás jogi feltételei. Ennek nyomán az alapképzési szakok létesítése 2006-ra nagyjából minden szakterületen megtörtént, s 2007-től lényegében Magyarország átállt a kétciklusú képzésre.

MIRE VALÓ A MESTERKÉPZÉS?

A felsőoktatás és vele a diplomák tömegesedésének van egy alapvető, bár a felsőoktatási karok, illetve a szakokért felelős tanszékek által gyakran szem elől tévesztett következménye, nevezetesen az, hogy a tömegesedés és a hagyományos szűk, speciális szakképzést nyújtó felsőoktatási képzés súlyos ellentmondásokhoz vezet.

Például Magyarországon a 2000-es években (2001–2008 között) évente 6-14 diplomás csillagász lépett ki a felsőoktatásból (ha a szakpárban végzetteket is figyelembe vesszük, akkor nagyjából másfélszer ennyi). Vajon van Magyarországon évente ennyi csillagászra kereslet a munkaerőpiacon? De ugyanígy fel lehet tenni a kérdést, hogy csakugyan olyan tömegű okleveles közlekedésmérnökre vagy művelődésszervezőre van-e szükség, mint amennyit az egyetemi képzés produkált?

Nyilvánvaló, hogy a diplomák tömegesedésével átalakul a felsőoktatási képzés tartalma a végzettek szélesebb foglalkoztathatóságát célozva. Az orvosképzésben nyilván nem, de a műszaki, bölcsész, természet-, és társadalomtudományi képzésekben abba az irányba történik elmozdulás, hogy a felsőoktatási képzés első szakasza előszakképzéssé válik, s a régi értelemben vett szűk szakképzés feljebb tolódik a mesterképzésbe.^[10]

Ez a kétszintű képzés lényege. A bolognai folyamat a tömegesedés törvényszerű következménye. A BSc végzettséggel a munkaerőpiacra lépők nem rendelkeznek mély és szűk szakképzettséggel, hanem viszonylag széles, nem túl mély szakmai ismeretekkel. A három év után a munkapiacra lépő diplomások szakmai végzettsége tehát elég általános ahhoz, hogy ha nem teljesen szakirányuknak vagy végzettségszintjüknek megfelelően helyezkednek el, részint akkor sem vész kárba sok feleslegesen tanult mély szakmai ismeret, részint gyorsan, az elhelyezkedésnek megfelelően korrigálhatóak és kiegészíthetők az ismeretek.

Ám a „középiskolásodó” felsőoktatási alapképzésre épülő mesterképzés is törvényszerűen más kell, hogy legyen, mint a régi egyetemi képzés. Részint aligha lesz képes a gazdaság, a gyakorlat számára szükséges felsőfokú szakemberképzést és a tudományos felsőfokú képzés feladatait egyszerre ellátni. Részint a mesterképzés nyilvánvalóan szűkebb, de mélyebb kell, hogy legyen, mint a korábbi egyetemi képzés, és a gazdasági, tudományos, technikai fejlődéssel fontos, hogy szorosan lépést tartson. Ezért a mesterképzések jelentős differenciálódni fognak.

Az alapképzés úgy alkalmazkodik a gazdaság és a társadalom igényeihez, hogy a közvetített tananyag kiszélesedik, de szakmai mélysége csökken, a mesterképzés pedig fordítva, a közvetített szakmai tananyag mélysége, specializáltsága növekszik.

Külön tanulmányt érdemelne annak az elemzése, hogy jól érzékelhetően sem a felsőoktatási intézmények szakokért felelős egységei, sem az oktatásirányítás nem igazán azonosul ezekkel a tendenciákkal. A felsőoktatási intézmények a kétszintű képzés helyett az osztatlan képzések számának növeléséért harcolnak, az oktatásirányítás pedig a szakok (benne a mesterszakok) számának csökkentéséért. Az előbbi törekvést az motiválja, hogy a szűk és mély, gyorsan differenciálódó mesterképzés naprakész, állandóan megújuló ismereteket igényel. Az utóbbi törekvés mögött pedig az áll, hogy az oktatásirányításnak nincs valódi ismerete sem a munkaerőpiac, sem a tudomány, sem a társadalom valódi, hosszabb távú igényeiről, ezért feleslegesnek és rossz hatékonyságúnak tarja a nagyszámú, differenciált mesterképzési kínálatot. Ráadásul nem ritkán a kommunikációban több ezer szakról esik szó, pedig valójában az alapszakok száma valamivel száz fölött van, a mesterszakoké pedig 2-300 között.^[11]

Az alap- és mesterképzési szakok számának alakulása ezeket a törekvéseket tükrözi. (1. táblázat) Ha elfogadjuk az alapképzések és a mesterképzések feladatáról a fentiekben mondottakat, akkor annak az alapképzések számának csökkenése, a mesterképzések számának növekedése felelne meg.

1. táblázat
A 289/2005. (XII. 22.) Korm. rendelet 1., illetve 2. számú mellékletében felsorolt alap-, valamint (osztott és osztatlan) mesterképzési szakok száma ^[12]

	2005	2008	2011	2014	2015
Alapképzések száma	134	134	136	138	101
Mesterképzések száma	209	244	304	290	245

Forrás: a jogszabályból saját kigyűjtés

EGY KIS KITÉRŐ - SOK VAGY KEVÉS A MESTERSZAKOS HALLGATÓ

A bolognai képzés bevezetése során felmerült a kérdés, hogy milyen arányú legyen a mesterképzés az alapképzéshez viszonyítva. Több próbaszámítás elvégzésére került sor, amelyek elemezték, hogy a kétszintű képzés bevezetése előtti szerkezetből és létszámból milyen kétszintű képzési struktúra vezethető le. A 2001/2002-es tanév hallgatólétszámának (pontosabban szakos létszámának^[13]) vertikális szerkezetéből (évfolyamok szerinti megoszlásából) a kétszintű képzés különböző formáinak (3+2, 4+1, továbbá különböző szakok át nem állást feltétező) struktúráját igyekeztek levezetni.^[14]

2. táblázat
A felsőoktatás vertikális struktúrája (az összes hallgatólétszám vertikális megoszlása) 2001/2002 ill. 2012/2013. és 2014/2015

Forrás: saját számítás a KSH (http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_zoi007a.html) adatai alapján

A 2. táblázat azt a variációt mutatja be és hasonlítja össze a 2012/2013-as és a 2014/2015. év hallgatói struktúrájával, amely az orvos- és a művészképzés kivételével valamennyi szakcsoport kétlépcsős képzésének megvalósítását feltételezte 3+2 szisztéma mellett. (Miután a felsőfokú szakképzés jelentősen eltérő létszámú volt a két időpontban, anélkül is bemutatjuk az arányokat).

1. ábra
A felsőoktatás vertikális struktúrája (az összes hallgatólétszám vertikális megoszlása) 2001/2002, illetve 2012/2013 és 2014/2015

A modellszámítás és a jelenlegi (2012/13. ill. 2014/15. évi) helyzet közötti alapvető különbség az, hogy többek között a jogi (kb. 8000 fő), a teológus (kb. 1000 fő) és néhány további képzés (amelyek száma 2014-ben még tovább növekedett) sem állt át a kétszintű modellre. Ha ezt is figyelembe vesszük, még mindig azt látjuk, hogy a mesterképzés aránya alacsonyabb, mint azt 2001-ben prognosztizálták. (1. ábra)

A 2005. évi felsőoktatási törvény (2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról) a mesterképzési keretszám elosztását a következők szerint szabályozta: (103. § (1) Az oktatási miniszter felsőoktatás-szervezési feladatai keretében): (h)) „pályázat alapján meghatározza az államilag támogatott mester- és doktori képzésre, valamint a szakirányú továbbképzésre felvehető hallgatói létszám intézmények közötti elosztását.”

2009-ben ezt úgy módosították, hogy (h)^[15]) az 54. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek szerinti pályázati eljárásban meghatározza az államilag támogatott mester- és doktori képzésre, valamint a szakirányú továbbképzésre felvehető hallgatói létszám intézmények közötti elosztását.”^[16]

A mesterképzés keretszámát a törvény úgy határozza meg, hogy (53. § (4)) „a mesterképzésre felvehető államilag támogatott hallgatói létszámkeret az adott évet megelőző harmadik évben megállapított új belépők létszámkeretének harmincöt százaléka.”^[17] A következő bekezdés azt is hozzáteszi, hogy: (53§ (5)) „Az új belépők, a mesterképzés, valamint a szakirányú továbbképzés és doktori képzés létszámkeretét a közép- és hosszú távú munkaerő-piaci igények mérlegelésével kell meghatározni oly módon, hogy az szolgálja a gazdasági versenyképesség növelését. Az államilag támogatott hallgatói létszámkeret meghatározásánál figyelembe kell venni azokat a képzéseket is, amelyek nem kapcsolódnak a munkaerő-piaci igényekhez (a továbbiakban: kis létszámú szak).” Valójában azonban a létszámkeret meghatározása a felsőoktatási intézményekkel folytatott alku, illetve a bázis-elv (azaz az előző évek létszámából történt kiindulás) alapján történt.

A 2011-es felsőoktatási törvény (2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról) eredeti változata egyszerűen a kormány hatáskörébe utalja a kérdést.^[18] A szabályozás előírja (46. § (6), hogy „a döntés meghozatalakor figyelembe kell venni a) a nemzetstratégiai és vidékfejlesztési stratégiai célokat, b) a közép- és hosszú távú munkaerő-piaci előrejelzéseket, c) a végzett hallgatók pályakövetési adatait, d) a képzési területen alap- és osztatlan képzésben indított szakok arányát.” 2013-ban ez valamennyit módosult, de a lényege változatlan maradt.^[19]

A törvény 2012-ben azzal is kiegészül, hogy „2013. szeptemberében és azt követően szakirányú továbbképzésre, doktori képzésre felvehető magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott létszám megegyezik a Kormány által a 2012. évre vonatkozóan megállapított létszámmal; a mesterképzésbe felvehető magyar állami (rész)ösztöndíjas létszám az adott évet megelőző harmadik évben felsőfokú szakképzésbe – ennek hiányában felsőoktatási szakképzésbe –, alapképzésbe, egységes, osztatlan képzésbe államilag, illetve magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzésre felvett létszám harmincöt százaléka.” (114/A. § (1)) Tehát a mesterképzés keretszámának meghatározásában visszahozták a 2005-ös szabályozást.

A különböző képzési szintekre, benne a mesterképzésre felvehető államilag finanszírozott létszám 2007 és 2014 közötti alakulását a 3. táblázat mutatja.

3. táblázat
A felvehető államilag finanszírozott létszámok

1, 2227/2005. (X. 26.) Korm. határozat. 2, 1108/2006. (XI. 20.) Korm. határozat. 3, 1077/2007. (X. 4.) Korm. határozat. A 2008-as FSZ keretszám 12500 volt, az alapképzési pedig 39750, de a 1051/2008 (VII. 28.) Korm. határozat ezt módosította 980 főt átcsoportosított az FSZ-ből az alapképzésre. 4, 1051/2008. (VII. 28.) Korm. határozat. 5, 1116/2009. (VII. 23.) Korm. határozat. 6, 1276/2010. (XII. 8.) Korm. határozat. 7, 1208/2012. (VI. 26.) Korm. határozat. 8, A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen felvehető létszám. 9, Részösztöndíjas keretszám 5500 fő (ennek a felét vettük itt figyelembe). 10, Egyetemi szintű.

Forrás: a jegyzetekben megadott jogszabályok, illetve a „Mesterképzésre a törvényből adódó elvi létszám” saját számítás, a „Mesterképzésre államilag finanszírozott helyre ténylegesen felvett” sor a felvi.hu alapján.

Megjegyzés: 
1.) 2013-tól nincsenek jogszabályban meghatározott keretszámok. Az államilag finanszírozott keretszámokat lényegében intézményenként, mint intézményi kapacitást határozzák meg. (Ezen belül a mesterképzésre törvényben előírt 35% továbbra is érvényes.)
2.) A „mesterképzésre a törvényből adódó elvi létszám”:
a 35%-os szabály alapján kiszámított létszám.

Nemzetközi összehasonlításban (az OECD 2012. évi adatai alapján) vizsgálva Magyarország (a releváns korosztályt tekintve) a legalacsonyabb első diplomázó aránnyal rendelkező országok közé tartozik (ami az alapképzésben és az osztatlan képzésben végzetteket jelenti). (2. ábra)

A második és további diplomával kilépők arányát (a releváns korosztályban) tekintve (ami a mesterképzéssel és második alap, vagy osztatlan diplomával kilépőket jelent) valamivel közelebb áll a középmezőnyhöz.^[20] (3. ábra)

2. ábra
Az első diplomázók aránya

Forrás: Education at Glance 2014

3. ábra
A második diplomával végzők aránya

Forrás: Education at Glance 2014

A MESTERKÉPZÉSRE JELENTKEZŐK ÉS FELVETTEK SZÁMA

Bár a kétszintű képzést a 2005-be vezették be a felsőoktatási törvény módosításával, ezen belül a mesterképzés lényegében 2007-től indult meg.^[21]

A mesterképzésre jelentkezők létszámaiban és a jelentkezések összetételében fokozatos változás következett be 2008 óta. Eleinte a részidős képzési formákra jelentkezők voltak többségben (és a jelentkezők száma is alacsonyabb volt), ami 2010-től megváltozott.

A mesterképzésre jelentkezők – mind nappali, mind részidős képzésre első helyen jelentkezők – száma 2011-re elérte a maximumát, azóta némileg ingadozva valamennyit csökkent. (4. táblázat)

A nappali tagozatra felvettek száma is 2011-re érte el a 11 ezernél kicsit nagyobb maximumot (bár már 2010-ben is 10 ezer felett volt) s azóta 10 ezer és 11 ezer között mozog. A részidős képzés esetében 2010-ben volt maximális a felvettek száma, amikor is alig maradt el a nappali tagozatra felvettektől (kicsit több, mint 10 ezer volt), azóta viszont visszaesett 8 ezer körülire (4. ábra).

 Forrás: adott évi felvételi adatbázisok alapján saját számítás

Megjegyzés: Figyelembe véve az intézmények egyesítését és átszervezését is (az első végzettséget ugyanis gyakran olyan intézményben szerezték a mesterképzésre felvettek, amelyik időközben integrálódott más intézménybe, esetleg megszűnt).^[25]

Ezeket a vitákat ez a tanulmány nem érintette. Nagyon keveset tudunk egyelőre a mesterképzés munkaerő-piaci fogadtatásáról, a végzettek gazdasági illeszkedéséről is. Mindenképpen indokolt a képzés alaposabb kutatása.

Mindezek ellenére aligha lehet azokkal a nézetekkel azonosulni, amelyek kétségbe vonják a kétszintű képzés helyességét, s a hagyományos (főiskolai, egyetemi) képzésre való visszaállást szorgalmazzák. A tömeges felsőoktatás miatt ennek nincs realitása. A széles alapú, nagy tömegeket befogadó alapképzésre épülő, differenciált, mély tudást adó mesterképzés együttese képes a társadalom, a gazdaság és a tudomány igényeit egyszerre kielégíteni. Ami persze nem zárja ki egyes területeken (pl. az orvosképzés, egyes művészképzési területeken stb.) a hagyományos soros egyetemi, néhány más területen (pl. szállodamenedzser, turizmus stb.) a hagyományos főiskolai képzést.

Footnotes

1. ^ Lásd erről pl. Hrubos (2002) 
2. ^ Európa oktatási minisztereinek közös nyilatkozata, Bologna, 1999. június 19. Lásd: www.edupress.hu/dokumentumok/Bolognai_nyilatkozat.doc (2015. 06. 22.) 
3. ^ 2005. évi CVI. törvény a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról (2005. 10. 13). 
4. ^ 1993. évi LXXX. törvény 87/A. § (1) A felsőoktatás egymásra épülő, felsőfokú végzettségi szintet biztosító képzési ciklusai: a) az alapképzés, b) a mesterképzés, c) a doktori képzés.(2) Az alap- és mesterképzést egymásra épülő ciklusokban, osztott képzésként, illetve jogszabályban meghatározott esetben egységes, osztatlan képzésként lehet megszervezni. A ciklusokra bontott, osztott és az egységes, osztatlan képzések szerkezetét a Kormány határozza meg.(3) A felsőoktatás keretében – az (1) bekezdésben foglaltak mellett – felsőfokú végzettségi szintet nem biztosító képzésként a) felsőfokú szakképzés, b) szakirányú továbbképzés is szervezhető. 
5. ^ 87/B§ (5) 
6. ^ 87/B.§ (6) 
7. ^ 72.§ s) 
8. ^ 2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról 
9. ^ 32.§(11) 
10. ^ Lásd erről: Polónyi (2010) 
11. ^ A több ezer szak, ami a kommunikációban megjelenik, úgy értendő, hogy a szakokat meghirdetik nappali, esti, levelező tagozaton, továbbá nagyszámú felsőoktatási intézményben, s minden meghirdetést külön számítanak. 
12. ^ A 2015. évi adat az Előterjesztés a Kormány részére a felsőoktatásban szerezhető képesítések jegyzékéről és új képesítések jegyzékbe történő felvételéről ( Budapest, 2015. április) című anyag 2. illetve 3. melléklete alapján
13. ^ Nem a tényleges hallgatólétszám, hanem a felvett szakok száma alapján történt a számítás, ami mintegy 15%-kal több, mint a tényleges létszám. 
14. ^   Polónyi (2003) – az OM felsőoktatási helyettes államtitkár részére készített tanulmány 
15. ^ Megállapította a 2009. évi LXXI. törvény 2. §. 
16. ^ A bekezdésben említett 54. § (2) szerint „a mesterképzésben, a szakirányú továbbképzésben és a doktori képzésben a felsőoktatási intézmény bírálja el és rangsorolja a felvételi kérelmeket. A miniszter – pályázati eljárás alapján – határozza meg, hogy e körben hány államilag támogatott hallgatói hellyel rendelkezik a felsőoktatási intézmény. A minisztera) Az intézmény működési engedélyében meghatározott maximális hallgatói létszám figyelembevételével a képzési kapacitáson belül az alapképzési és mesterképzési képzési ciklusban tervezett hallgatói létszámmegoszlásnak,b) a képzési területen országosan és az adott intézményben indított mesterszakok arányának,c) a várható jelentkezők társadalmi, szociális helyzetének, regionális elhelyezkedésének,d) az intézményi pályakövetési rendszer alapján várható elhelyezkedési előrejelzésnek,e) az intézményen belül a mesterszakról az intézményi doktori iskolába történő továbblépés lehetőségének,f) az a)-e) pontokban meghatározottakra tekintettel kialakított, a felsőoktatási intézmények és munkaadók képviselőiből álló – általa felkért – szakértői bizottság véleményének értékelése alapján dönt.” 
17. ^ A bekezdés folytatása a doktor- és a szakirányú képzés keretszámát is szabályozza: „A doktori képzésre és a szakirányú továbbképzésre felvehetők létszámkerete a mesterképzésre felvehető létszámkeret tíz százaléka.” 
18. ^ „46. § (4) A Kormány a felvétel időpontját megelőző évben (…) határozattal állapítja meg a felvehető magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott hallgatói létszámkeretet, és dönt ennek képzési szintek, képzési területek és képzési munkarendek közötti megosztásáról. A magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzésbe felvehető hallgatói létszám megállapításával kapcsolatos kormány-előterjesztést véleményezi a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács. Álláspontjáról, továbbá a gazdasági kamarák e tárgykörben adott véleményéről a Kormányt tájékoztatni kell. (5) A miniszter a Felsőoktatási Tervezési Testület véleményének kikérése után határozatban dönt a (4) bekezdésben meghatározottak szerint megállapított hallgatói létszámkeretnek a felsőoktatási intézmények közötti megosztásáról.) 
19. ^ „46. § (4) A Kormány a felvétel időpontját megelőző évben (…) határozattal állapítja meg a felvehető magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott hallgatói létszámkeretet, és dönt ennek képzési szintek, képzési területek és képzési munkarendek közötti megosztásáról. A magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzésbe felvehető hallgatói létszám megállapításával kapcsolatos kormány-előterjesztést véleményezi a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács. Álláspontjáról, továbbá a gazdasági kamarák e tárgykörben adott véleményéről a Kormányt tájékoztatni kell. (5) A miniszter a Felsőoktatási Tervezési Testület véleményének kikérése után határozatban dönt a (4) bekezdésben meghatározottak szerint megállapított hallgatói létszámkeretnek a felsőoktatási intézmények közötti megosztásáról.) 
20. ^ Érdemes megemlíteni, hogy amíg az első diplomafokozat megszerzése gyenge pozitív, addig a második gyenge negatív korrelációt mutat az egy főre jutó GDP-ben mért gazdasági fejlettséggel. 
21. ^ 2007-ben mindössze 1060 jelentkező volt, s összesen 603 főt vettek fel mesterképzésre. 
22. ^  Köszönettel tartozom az Educatio Kht. korábbi vezetőinek a 2010. évi, valamint  az Oktatási Hivatalnak a 2012. és a 2014. évi adatokért. Excel formátumban, személytelenítve kaptam meg azokat, az OH-tól térítés fejében. 
23. ^ Az Adminisztratív adatbázisok integrációja 2013 c. kiadványban közöltek szerint az alapképzési diplomával rendelkezők 33,1%-a tanult tovább (persze nem feltétlenül mesterképzésen). Lásd: Nyüsti és Veroszta (2014), 13. ábraA 2015. évi képesítési rendszerről szóló kormány-előterjesztés tervezet melléklete szerint 25,5%. 
24. ^ Az érettségi éve viszont a 2010-es adatbázisból hiányzik. 
25. ^ Ez utóbbi esetben a jelenleg hasonló képzést folytató intézményhez számítottuk az első végzettséget, pl. a Szolnoki Repülő Műszaki Főiskolán, vagy a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán diplomát szerzetteket úgy tekintettük, mint akik a jelenleg hasonló képzéseket nyújtó Nemzeti Közszolgálati Egyetemen szerezték első végzettségüket.