Ki milyen jövőt álmodik magának 10 év múlva?

Hogyan képzelik el a mai tizenévesek a saját jövőjüket? Milyen pályán látnak lehetőséget céljaik megvalósítására? Milyen eszmények, értékek jegyében akarják élni az életüket? Ezek a kérdések szinte állandóan foglalkoztatják a pedagógusok többségét. 1994-ben egy budapesti, külvárosi, szociális problémákkal küzdő gyerekeket befogadó általános iskola nyolcadik osztályában kísértünk nyomon két osztályfőnöki órát. Ennek részleteit akkor közreadtuk folyóiratunkban. 2005 őszén egy másik, szintén budapesti, a város peremén lévő általános iskola nyolcadik osztályában rögzítettünk egy osztályfőnöki órát; a résztvevők azt a témát vitatták meg, ki hogyan képzeli el az életét 10 év múlva. Ezt megelőzően az osztályfőnök – S.-né L. Karolina 39 éves, magyar–történelem szakos tanárnő – fogalmazást íratott „10 év múlva” címmel. Ezek tanulságai alapján készült fel az összevont óra megtartására.

Az alábbiakban válogatást adunk a fogalmazásokból, majd részleteket az órai beszélgetésekből.

Részletek a „10 év múlva” fogalmazásokból

V. Krisztina: „10 év múlva vállalkozó vagy egy ilyen ember felesége leszek, de lehet, hogy nem megyek férjhez még, hanem megkezdem a divatbutik-vállalkozásom. Semmiképpen nem lesz még gyerekem, csak ha már meglesz a házam és a medencém, amely télen befedhető lesz. Lesz egy jó kocsim, de akkorra még nem biztos, hogy végleges házam és autóm lesz. Már túl leszek az iskoláimon, a ruhaipari szakiskolán és egy menedzseriskolán, talán már sikerül megtanulnom az angol nyelvet, érettségim is lesz, de a menedzsersulit fontosabbnak tartom. Remélem, jó keresetem lesz, s nem lesz OTP-tartozásom. Internetem lesz, és a vállalkozásomnak honlapja is lesz. Ha jól ki bírom tornázni az alakom, amely most még nem a legjobb, akkor a honlapomon én fogom bemutatni a modelljeimet. A szüleimet segíteni fogom, hogy ne legyen annyi tartozásuk, s anyukámat odahívom dolgozni a vállalkozásomba, hogy legyen végre biztosan munkája, ne legyen munkanélkülin. Később apukámat is odafogadom, hogy neki is legyen munkája. A testvéreimet is lehet, hogy beszervezem dolgozni.”

M. Tímea: „10 év múlva egy külföldi cég irodájában leszek menedzser vagy számítógép-kezelő titkárnő egy magas vezető mellett, de közben lehet, hogy indulok egy olyan rockfesztiválon, mint amilyen most a Megasztár, s én nyerem meg. Akkor épp a lemezem készítem egy rockstúdióban. Lesz egy barátom vagy férjem, akivel nagyon szeretjük egymást, akivel nem veszekszünk. Közgazdasági szakközépiskolai érettségim lesz, s ha jól tanulok, esetleg valami főiskolám is lehet, de inkább estin. Nyelvet is fogok addigra beszélni. Nagyon divatosan fogok öltözködni, mert jó fizetésű céghez megyek el dolgozni. Egy lakóparkban lévő házban, a saját lakásomban fogok lakni. Vagy magamtól lesz kocsim, de lehet, hogy olyan beosztásom lesz, hogy a munkahelyem vesz autót nekem. Nagyon jó mobilom lesz, kamerás és videós. (…) Az is lehet, hogy külföldön fogok élni, ez attól függ, hogy mennyire bírok megtanulni angolul vagy más nyelven.”

S. Péter: „10 év múlva én Forma 1-es pilóta vagy annak a segítője leszek, épp egy külföldi, például ausztráliai futamon veszek részt, és nyilatkozom a tévének az esélyeimről. Sok pénzem lesz. Elvégeztem már az autószerelő szakközépiskolát meg a technikusképzőt is. Valamelyik nagy Forma 1-es istállóban nagyon sok pénzért dolgozom. Jól élek, már van igazi barátnőm. Anyukáméknak is vettem már egy jó lakást, meg magamnak is, a testvéreim az anyukámnak vett házban tanulnak, nekik is saját autójuk és plazmatévéjük van, nagyon drága házi mozikkal minden szobában. (Azért is, hogy az én versenyeimet mindenki végig tudja izgulni.) A barátaim velem repülnek minden versenyre, s a jó haverok szerelik az én versenyautómat, amely valószínű, hogy Ferrari, vagy Honda, vagy esetleg Minardi lesz. Jól tudok angolul, s olyan internetem is van már, hogy a mini laptopból tudjak üzenetet küldeni a menedzsereimnek. (…) Hogy jó erőnlétem legyen, az autóversenyzés mellett több sportágban is edzem magam, úszom, futok és valamilyen extrém sportot is csinálok. Ahol a versenyek vannak, ott mindig bérelek teniszpályát, golfozok, télen snowboardozok is. Nagyon márkás cipőim és sportruháim lesznek, s ha befutok, én is reklámozok sportruhákat meg a versenyöltözékeimet is. Bízom benne, hogy mindez valóság lesz.”

M. Zsuzsa: „10 év múlva már vagy édesanya leszek, vagy egy óvodában fogok dolgozni főiskolás óvónőként. (Már hogy addigra kijárom az óvófőiskolát. Előtte leérettségizek a Balassi vagy a László Gimnáziumban.) Sok éneket és verset tanítok a gyerekeknek, de ha addigra szülő leszek és lesz egy gyerekem, akkor neki. Lesz saját otthonom, vagy úgy, hogy veszünk egy jó házat, vagy apuék házához hozzáépítünk. Lesz két autónk, egy nekem, egy a férjemnek. Ugyanúgy, mint most, sok barátnőm és barátom lesz, akik eljönnek hozzám, ha még nincs családjuk, de ha van, akkora lesz a lakásom, hogy elférnek az ő családjukkal, s ugyanúgy bulizunk, mint mostanában. Ha nem vennének fel az óvófőiskolára, akkor ápolónő vagy orvosi asszisztens leszek, tehát semmiképpen nem akarok piszkos, nehéz gyári munkát végezni, de irodában sem ülnék soha. Olyan helyen tudom csak a munkámat elképzelni, ahol emberekkel kell foglalkozni. Remélem, lesz elég pénzem, nem lesz sok ruhám, de ami lesz, az mind divatos, sportos. Remélem, addigra már sok külföldi helyet bejárok. Nyaralok Görögországban, Spanyolországban, és talán Tunéziába is eljutok. Ezekről akkor lemondanék, ha a nekem tetsző munkát meg tudom kapni, de esetleg ott kevesebb fizetést lehet kapni. (…) Szerintem 10 év múlva Magyarországon is jobb lesz az élet, nem lesznek hajléktalanok, szegények. Ha még lennének, olyan munka is érdekelne, amelyik ilyen emberek segítéséről szól.”

V. Csaba: „10 év múlva egy kertészetet fogok vezetni. Épp elvégzem a Kertészeti Főiskolát vagy Egyetemet, s apukámmal, anyukámmal együtt fogok dolgozni. Lehet, hogy virágkertészet lesz, lehet, hogy élelmiszereket, kerti növényeket termesztünk. Az is lehet, hogy külföldön még tanulok, már lesz mérnöki végzettségem, de ehhez apukám kiküld valamelyik nyugati országba tanulni. Modern gépeim lesznek és jó üvegházaim. Lesz a cégünknek egy vagy több hűtőkamionja, amellyel kiszállítjuk a terményeket. A testvérem is ezt a szakmát tanulja már, ő is velem dolgozik, meg a szüleimmel. Megtanulok kamiont vezetni, és időnként én szállítom ki azt, amit leszedtünk. Így megismerem az európai országokat. Itthon már tervezem a házamat, amelyben nagy növényház is lesz, meg úszómedence, s a házat napelemekkel is fűtöm. Lesz autóm, amely üzemanyagcellával vagy bioüzemanyaggal fog menni. Családom még nem lesz, mert túl fiatal leszek, s előbb az üzleti munkámat kell megalapozni, esetleg barátnőm lesz, jó lenne, ha őt is érdekelné a kertészet, az utazás, mert akkor velem tudna jönni, ha én megyek ki a kamionnal. Szabadidőmben, ami nem valószínű, hogy sok lesz, zenét fogok hallgatni, és szintetizátoron fogok játszani, gitározni.”

Sz. Katalin: „10 év múlva nem tudom, mi lesz velem, mi lesz belőlem. Mindenképp el akarok jönni addigra már otthonról, nem akarok a szüleimmel lakni. Nem tudom még, mi szeretnék lenni, de mindenképp olyan valamit szeretnék tanulni, amivel nem leszek folyton munkanélküli, mint most az anyukám. Szeretnék pénzt keresni, hogy eltartsam magam. Olyan iskolát nem szeretnék, ahol sok matekot és fizikát kell tanulni, ha biológiát vagy esetleg magyart, az még nem baj. Meg kéne tanulni autót vezetni is, mert ma már az is kell, még egy lánynak is fontos. Számtechnikát is szeretnék tanulni, meg olyan munkát, ahol sokat lehet telefonálni, utazni, közben mobilozni, számítógépezni. De nem tudom konkrétan, hogy milyen állásom, szakmám lesz addigra. Gondoltam, hogy vendéglátós szakmát kéne, de ott mindegyik fajta munka kapcsolódik az alkoholhoz, s azt gyűlölöm. 10 év múlva már biztos jobb fogalmazást fogok írni.”

V. Ferenc: „10 év múlva lesz egy érettségim, és elvégzek egy biztonságtechnikai, őrző-védő iskolát, s egy üzletközpontban fogok dolgozni. Már lesz egy jó, márkás motorom, de már gyűjtök autóra, házi mozim is lesz már, lakásom nem biztos. Az egyenruhám mellett jó márkás pólóim lesznek, DVD-filmgyűjteményem. Családom még biztos nem lesz, mert még nem lesz lakásom. Sokféle sportban veszek részt, főleg küzdősportokban, mert az a szakmámhoz kell. Lesz fegyverem, önvédelmi pisztolyom, ha 18 leszek, le fogom tudni tenni már a fegyvervizsgát is. Lehet, hogy ez csak 20 körül lesz meg, amikor kijárom a biztonságtechnikai sulimat. Lehet, hogy ezek a terveim nem sikerülnek, de remélem, hogy inkább igen.”

G. Károly: „10 év múlva valamilyen egyetemre vagy magasabb iskolába, például főiskolára fogok járni, előtte elvégzem a Neumann János Szakközépiskolát, ha felvesznek, s ha nem, akkor egy másik informatikai szakközépiskolába járok. Internettel és programozással akarok foglalkozni. Akkorra már közel leszek ahhoz, hogy jó programozó legyek, meg ahhoz is, hogy mérnöki végzettségem legyen. Saját weboldalam lesz, amelyen a jó programjaimat le tudják tölteni mások is. Mivel 10 év múlva csak 24 éves leszek, nem hiszem, hogy lesz feleségem, még inkább nem hinném, hogy gyerekeim legyenek. Előbb még sok tanulás vár rám, azt nem hiszem, hogy barátnőm ne legyen, ugyanis már most is van. Hogy ő lesz-e még akkor is, azt még nem tudom, lehet, hogy ő lesz, lehet, hogy más. A testvérem is már egyetemre vagy főiskolára fog járni. A szüleim már öregebbek lesznek kicsit, mint ma, de még nem lesznek betegek. Talán programozással már tudok pénzt keresni, s néhány országban már addigra megfordulok, többe, mint ahol eddig utaztunk. Talán megkapom apuék használt autóját, és akkor azzal járom az országokat. A gitártudásom talán jobb lesz, s esetleg a tanulás és a programozás mellett zenekarban is játszhatok. A végére hagytam, hogy addigra meglesz kettő nyelvből, németből és angolból legalább a középfokú nyelvvizsgám.”

B. Éva: „10 év múlva én már egy független, felnőtt nő, talán már feleség és anya leszek. Nem tudom még, hogy milyen pályán fogok lenni és dolgozni. Lesz egy szép lakásom, nem panel, hanem családi ház. A férjem nálam két-három évvel idősebb lesz, tehát 26-27 éves, és lesz munkája, az se baj, ha jól fizető. Nekem is lesz munkám, hogy mi, azt még nem tudom. De akkor éppen lehet, hogy nem dolgozom, mert a gyerekeim még kicsik. Ennek ellenére nem lesz pénzhiány a családomban. Olyan munkát szeretnék, amelyik érdekes, változatos, és nem kell túl hosszan tanulni hozzá, főleg ne kelljen hozzá matek és fizika. Inkább olyan munkát szeretnék, amely tárgyakat hoz létre, például varrás, bőrből való dísztárgy vagy táska. Szeretnék például díszítéseket csinálni bőrből vagy textilből, de nem tudom, van-e igazán tehetségem hozzá.”

Részletek a „10 év múlva” című fogalmazásokat megbeszélő osztályfőnöki órából

Osztályfőnök: Elolvastam a huszonnégy fogalmazást – négyen ugyanis nem adták be, de mint mondtam, ez nem igazán kötelező, tehát semmi baj –, és arra a következtetésre jutottam, hogy a legtöbbetek mintha álomvilágban élne, és a jelenlegi tanulmányi eredményeitől, pályaválasztási lehetőségeitől teljesen függetlenül adottnak veszi, hogy könnyedén el tud végezni egy jó nevű szakközépiskolát, könnyedén leérettségizik. Igaz, nem kell még tudnotok, hogy most nagyon megváltozott az érettségi, megnehezedett, legalábbis azok számára, akik felsőfokon, egyetemen, főiskolán akarnak továbbtanulni. Közös elem még a fogalmazásokban, hogy mindenki számára nagyon fontos, hogy jó körülmények között éljen, mondhatni gazdagon, a nagyon jómódú, gondtalan emberek csoportjában. Nagyon sokan írtatok hifitornyokról, DVD-csodákról, 24 éves korotokra sokatok álmodik arról, hogy saját lakása legyen, jó autója, magas fizetése, lehetőleg nem sok munkával, nem sok tanulással. Az is meglepett, milyen sokan bíztok abban, hogy addigra már lesz annyi tőkétek, hogy egy vállalkozást el tudtok indítani. Hát, sok sikert gyerekeim, csak majd, ahogy a látókörötök tágul, bizony rá fogtok jönni, hogy ez egy rózsaszínű álom. Nagyon kevés embernek sikerül. Nem akarom a kedvetek szegni, csak figyelmeztetni szeretnélek benneteket arra, hogy ma ez nagyon nehéz út, s nagyon sok pénz, no meg szerencse kell hozzá. Viszonylag kevesen terveznek közületek értelmiségi pályát, egyetemi, főiskolai tanulást, annak viszont örülök, hogy nagyon sokan akartok egy vagy két idegen nyelvet jól megtanulni. Ezt jó lenne elkezdeni, hiszen az angol eredményeitek láttán meg kell állapítanom, hogy ez még bizony álom. Aminek örülök: kevesen vannak köztetek, akiknek 14 éves korukra semmi elképzelésük sincs arról, hogy milyen pályát válasszanak, s főleg arról, hogy milyen iskolába járjanak. Ki mit gondol az én első benyomásaimról?

H. Zsombor: Egy olyan ember, aki nem merész, az nem fog boldogulni az életben. Nekem a szüleim azért nem tudnak gazdagok lenni, mert ők még akkor nőttek fel, amikor nem lehetett külföldre menni, gyárat venni. Ők még a gyárba mentek mindennap, az meg megszűnt, és ezért nehéz nekik, meg hát nekünk is. Apu mindig mondja, hogy akkor biztonságos volt élni, meg volt közbiztonság, jó erős rendőrség volt, ha valaki szemtelen volt a rendőrrel, az a gumibottal végigverte. Én is leírtam, hogy meg akarom tanulni az angolt és a németet. Jó, hogy most hármasaim vannak angolból, és rossz volt a szódolgozatom is. Én ki akarok menni Angliába, Németországba, és ott akarom megtanulni a nyelvet, mert ott lesz lehetőségem, nem könyvből fogok tanulni, hanem a munkám során, ahogy beszélek a munkatársaimmal. A nagybátyám kamionos, ő is ezért tud legalább három nyelven.

Osztályfőnök: Ebben sok igazság van, de azért nem ártana, ha most is tanulnál kicsit, hiszen ezzel megalapoznád a nyelvtudásod. A másik kérdés: milyen munkát lehet kapni nyelvtudás és szakképzettség nélkül ma az EU-ban, Angliában, Németországban vagy bárhol másutt?

H. Zsombor: Teljesen mindegy, építkezéseken, raktárakban dolgoznak az ismeretségi körünkben emberek, nekik sok pénz az, amit az ott élők kevésnek tartanak.

N. András: Természetes, hogy a fiatalok jólétben akarnak élni, s nem eleve úgy, hogy csak nézegetjük a Tescóban a jobbnál jobb plazmatévéket, otthon meg még a domború képcsős tévé van. Én is külföldre szeretnék menni, megkeresni annyit, hogy utána itthon elkezdjek egy vállalkozást. Én még nem tudom, hogy milyen szakmát akarok, de azt tudom, hogy nem gyárba vagy egy menő vállalkozóhoz akarok menni, mert aputól látom, hogy azok nagyon keveset fizetnek az ott dolgozóknak. Ezért kell először külföldre menni, s ott megkeresni, ami a vállalkozáshoz kell.

Osztályfőnök: Biztos, hogy jól gondolkodik András és Zsombi?

M. Tímea: Szerintem azért előtte kell egy szakközép, meg itt is vannak már olyan külföldi cégek, akik jobban fizetnek, s itt is tök jó lakások épülnek, meg aki tehetséges, az itt is nagyon sok pénzt tud kapni, akár modell lesz, akár megás. A Megasztárban egyszerre lehetett lakást, autót és sok milliót kapni, amiből már önmagában el lehet indulni.

V. Ferenc: Én sem szeretek túlzottan suliba járni, de azért a suli kibírható, főleg ha jó a banda. Ezt azért mondom, mert a komolyabb szakmákhoz érettségi kell. Azt hiszem, gimibe nem annyira nyerő menni, mert ott nagyon sok a tanulnivaló, és nem ad szakmát. A szakközépben mégis valami szakmai dolgot tanul az ember, s annak alapján már mindenféle tanfolyammal jó szakmákat, állásokat lehet szerezni. Én azért akarok biztonságtechnikát tanulni, mert annak van jövője. A külföldi cégek, az áruházak, üzletközpontok épp a nagyon drága cuccok miatt sokat költenek őrzésre, biztonságra.

P. Zsolt: Apunak szerszámkészítő a szakmája, s amikor a Traktorgyár megszűnt – illetve nem tudom, mi lett vele, mert most is van ott valami kisebb gyár –, ő el tudott helyezkedni egy kft.-ben, azóta is van munkája, pedig csak szakmunkásiskolát végzett, de ahogy tőle hallom, ő ott megtanulta a szakmát. Szerinte a szakközéppel az a baj, hogy ott az érettségi miatt sokat kell matekot, magyart, törit meg minden tárgyat tanulni, s egyáltalán nem jut idő a szakmára. Én olyan iskolába akarok menni, ahol nem az érettségi a fő, hanem a szakma, mert azzal ki lehet menni külföldre. Az udvarunkban lakik egy 26 éves srác, víz- és fűtésszerelő, és Angliába ment ki, ahol 400-500 ezer forintot keres átszámítva; kétszázezerből megél, kétszázezret berak a bankba, így összejön neki a kocsi, a lakás. Ő még szakmunkásiskolába járt, s a mérnökök nem keresnek ennyit, illetve nem tudnak kimenni.

V. Csaba: Ez nem minden szakmában igaz. Apu kertészmérnök, és ha nem lenne meg a tudása, nem lenne jó a vállalkozása. Sokat kell egy egyetemi bizonyítványig tanulni, de megéri, meg érdekes dolgokkal tölti el az idejét az ember.

Osztályfőnök: S ez akkor is igaz, ha az egyetemi diplomát vagy a főiskolát nem fizetik meg, lásd például itt az iskolában a tanárok fizetését?

V. Csaba: Szerintem akkor is igaz, legalábbis nekem igaz.

V. Krisztina: Akinek a szülei tanultabbak, és van pénzük, azok azt hiszik, hogy nem tudom, hány iskolát kell kijárni ahhoz, hogy jó fizetése és biztos állása legyen valakinek. Pedig egy érettségi is elég, s a szülők közül sokan nem bírják anyagilag azt, hogy 15-18 évig járjon a gyerekük iskolába. Én ezért akarok valahol egy divatbutikot, ahol az általam tervezett jó ruhákat árulom, mert az nem megerőltető, és a családnak is ad munkát.

Osztályfőnök: Szerinted mit kell tenned ennek érdekében? Milyen akadályokat kell az életben leküzdened?

V. Krisztina: Hát mit is… a kettes matekomat ki kell javítanom, be kell jutni egy szakközépbe, lehetőleg a ruhaipariba, ott le kell érettségizni.

Osztályfőnök: Itt álljunk meg kicsit! Ehhez bizony tanulni kell, mert különben nem tudod elvégezni a szakközepet, sőt ha nem embereled meg magad, fel sem vesznek.

V. Krisztina: De nem értem, hogy a szakközépbe miért nem felvételi nélkül jut be az ember, miért számítanak a jegyek. Lehet, hogy engem jobban érdekel, amit ott tanítanak, mint amit ebben a suliban. Ott a divatról tanítanak, meg lehet járni bemutatókra, modellkedést is lehet tanulni, s az számít, ott hogyan állom meg a helyem.

G. Károly: Ott is van matek, fizika, magyar meg nyelv.

P. Zsolt: De miért kell mindenkinek négy meg öt évig egy suliban magyar irodalmat meg kémiát tanulni, amikor egy szakmához a szerszámokat meg a gépeket kell ismerni?

M. Tímea: Erről beszélgettem az ofővel, szóval Karola nénivel, s ő magyarázta, hogy ma már bárhol dolgozol, például egy külföldi cég magyar irodájában, ott beszélgetni kell tudni a vevőkkel, meg azokkal, akik bejönnek oda. S a magyar, a töri, de más tárgy is észrevétlen bejön a beszélgetésbe.

S. Péter: A Forma 1-es pilóták interjúkat adnak egy futam után, és esetleg a futam helyének a történetét illik tudniuk.

H. Zsombor: Már megint stréberkedsz Péter (Schumi), szerintem is olyan suliba kell menni, ahol nem követelnek sokat az általános dolgokból, mert azt nem használják az emberek, meg ráadásul elfelejtik. Anyu hozott egy könyvet, s abban láttuk, hogy alig van műhelygyakorlat, mindenütt számtechnika van, internet meg angol, meg minden tárgy, tiszta suli az egész.

Osztályfőnök: Miért, mit gondoltatok? Azt gondoltátok, hogy az általános iskolában egy életre szóló műveltség kerül a fejetekbe? Ráadásul most már egyre inkább arról beszélnek, hogy egész életünkön át kell tanulnunk. Ilyen tanulási undorral, gyerekeim, nagyon nehéz lesz boldogulni.

T. Andrea: A tanárnő azt szeretné, ha mindenki olyan lenne, mint a jó tanulók, s mindenki gimibe jelentkezne, és mérnök, tanár vagy óvónő lenne.

M. Zsuzsa: Ez szerintem hülyeség, a tanárok egyáltalán nem szólnak bele, hogy te mi legyél. Anyukámnak van érettségije, apunak is szakközépiskolája, de ők állandóan azt mondják, hogy ma már ez is kevés. Érettségi nélkül meg el sem lehet helyezkedni. Mondjuk, én akarok is érettségizni, de anyu azt mondja, hogy aki nem akar tanulni, annak lassan nem lesz munkája, mert nincsen olyan gyár, ahol kevés sulival lehetne dolgozni, mint régen.

T. Andrea: A nővérem barátnője Ausztriában dolgozik, nincs érettségije, s mégis már van kocsija, pedig csak 20 éves, s egy üzletben eladó. Igaz, a barátja vitte ki.

(Halk nevetés…)

Osztályfőnök: És mit tanult ez a leányzó előtte?

T. Andrea: Járt kereskedelmibe Erzsébeten, de sváb család, soroksáriak, s születésétől tud kicsit németül.

Osztályfőnök: Az álmaitok szépek, igényesebben akartok élni, mint amire nekünk, a szüleitek korosztályának lehetőségünk van, ami nem baj. Csak attól félek, hogy csalódások sora fog érni benneteket, mert a világban egyre keményebb verseny van, s ha ezzel a szemlélettel nézitek az életet, nem lesztek versenyképesek. Valami még eszembe jutott, nagyon érdekes, hogy alig-alig akad köztetek olyan, aki már 24 éves korára családot képzel maga mellé. A jó kocsi, a lakópark vagy a családi ház, a jó cuccok mellé, alig akad, aki gyereket, férjet, feleséget képzel magának.

M. Zsuzsa: Ez azért van, mert a fiatalok előbb élni szeretnének, meg megalapozni a jövőjüket. Szerintem ez sokaknak az életfelfogása. Én nem így gondolkodom, én szeretném, ha 10 év múlva már lenne családom. Szerintem a B. Évi is írt ilyet.

Osztályfőnök: Félreértés ne essék, ezt nem negatívumként értékeltem a dolgozataitokban. Ma ez mindenütt érezhető, a mai fiatalabb generáció később kíván családot alapítani, mint annak idején mi tettük. Én épp, hogy elvégeztem a főiskolát, azonnal férjhez mentem, szültem. De mit alapoztok meg, ha nem nagyon akartok tanulni?

G. Károly: Ez szerintem sokban attól függ, hogy kinek milyenek a családi körülményei. Ahol rosszabbak, ott a gyerek hamar pénzt akar keresni, ahol jobbak, ott inkább tanul.

B. Éva: Ebben nagyon sok igazság van. Én egyrészt nem is vagyok túl jó tanuló, mert otthon nincs is hol tanulni, de azért sem akarok hosszan tanulni, mert anyuék nem is bírnák anyagilag. Lehet, hogy később, ha jó körülmények között fogok élni, például valami jó szakmával, iparművészettel pénzt tudok keresni, akkor esetleg továbbtanulok, de nem anyuék pénzéből.

M. Tímea: Én például azért akarok menedzser lenni vagy titkárnő, mert hallottam, hogy a jó cégek fizetnek kocsit, ruhát, meg nyelvtanfolyamot, számítógépes iskolát, meg ilyeneket. Különben lehet, hogy ha egy jó munkahelyen dolgozik valaki, s ott megkövetelik a tanulást, akkor szívesen tanul.

S. Péter: Szerintem az iskolában tanulni is más, meg amikor már felnőtt az ember, s érdekli valami. Apukám sokszor vesz meg autós újságokat, és az interneten is együtt nézünk új kocsikat, motorokat, hogy mire bejön, addigra apu értsen hozzá. Nagymamám mesélte, hogy általánosban meg a szakiskolában is apu mennyire rossz tanuló volt, meg is húzták magyarból meg talán matekból. Utált tanulni, ma viszont tanulja, ami érdekli. Az embernek a célja érdekében félre kell raknia a tanulási undort.

Osztályfőnök: Jó ezt hallani tőled, Péter, de látszik is az eredményeiden, hogy nagyon be akarsz jutni a közlekedési szakközépbe. Szoktak olyat mondani, hogy túl korán van a pályaválasztás, mert 14 éves korban a legtöbb gyerek egyrészt nem is igazán tudja, mi akar lenni, másrészt még nem nőtt be a fejelágya, azaz az általánosban nem tanulja meg azt, ami a tankönyvekben olyan szépen le van írva. Amit a legnagyobb problémának érzek, hogy sokan közületek nem szeretnek tanulni, nem élvezik azt, hogy tudást szerezhetnek. Nem az a baj, hogy sok magyart, történelmet kell tanulnotok, hanem hogy nem érdekel benneteket igazán az, amit tanítunk nektek. S bizony a versenyben alulmaradtok, mert a központi felvételi feladatokat meg kell oldani, és nézik a jegyeiteket, amelyek többnyire gyengék, tisztelet a kivételnek. S attól tartok, hogy a pályaválasztási terveitekből sok minden nem valósul meg majd emiatt.

P. Zsolt: De tanárnő kérem, tessék elhinni, hogy sok vállalkozónak nincs is sok iskolája, és mégis drága terepjárója, nagyon drága háza van.

V. Krisztina: Nem az iskolai eredmények számítanak.

Osztályfőnök: Tudjátok, ebben sajnos sok igazság van, ugyanakkor a magatok lustaságát próbáljátok azzal a néhány példával igazolni, amit a médiában láttok. Ma a vállalkozók zöme diplomás ember, ért az adózáshoz, a marketinghez, nyelvet beszél.

H. Zsombor: A legtöbb ilyen gyári munkásemberből lett, s a szorgalmassága révén lett sok pénze, a mérnökök, meg munkanélkülin voltak, s elmentek a munkás vállalkozóhoz dolgozni.

F. Rajmund: Én is tudok ilyen embert, egy építő cége és terepjárója, uszodája van a házában.

Osztályfőnök: És csak ezek a dolgok számítanak Rajmikám?

F. Rajmund: Meg, hogy mit tud felmutatni.

B. Éva: Nem csak ez számít. Ugyanis nem biztos, hogy attól boldog is valaki, hogy a munkája révén fel tud mutatni valamit, hanem attól is, hogy szépet csinál. Én például azért akarok bőrből dolgozni, mert örömet is akarok találni abban, amit csinálok, meg pénzt is akarok keresni, de ha a szépség és a pénz között kell választanom, akkor én a szépséget választanám inkább.

V. Csaba: A kettő egyszerre fontos.

V. Krisztina: Az a véleményem, hogy nagyon kevés olyan ember van, mint amit az Évi játszik. Nekem az lesz a jó munka, azt fogom szeretni, amiért sokat fizetnek. Nem akarom, hogy úgy éljek, mint anyuék. Nem akarok folyton úgy lenni, hogy nincs pénzünk rá kislányom, mondj le róla. Akkor mi a jó az életben? Anyuék azt mondják, hogy a mai fiatalok telhetetlenek. Szerintem nem azért vannak a jó cuccok az üzletekben, hogy egyeseknek legyen, másoknak meg nem.

Sz. Katalin: Én is így gondolom. Minek engedik akkor be a márkás ruhát, ha csak kevesen tudják megvenni. Szerintem mindenkinek magasabb fizetést kellene adni, és mindenkinek legyen munkája, hogy ne csak az egyik ember tudja megvenni a jó holmit, az autót, a másik pedig nem.

Osztályfőnök: Na látjátok, itt lép be az, hogy az embernek alkalmazkodnia kellene a munkahelyek igényeihez. S ehhez kell a tanultság, amely elősegítheti, hogy a legkülönbözőbb munkákat gyorsan meg tudjátok tanulni. Lehet, hogy nem egyértelmű a számotokra, de ha matekot, fizikát, biológiát tanultok, meg természetesen irodalmat, történelmet, nyelveket, akkor ez hozzásegít ahhoz, hogy később könnyen megtanuljatok mindent, ami egy-egy új munkához kell. Még egy megjegyzés: az imént Kriszta és Kati egyaránt beszéltek arról, hogy igazságtalanság, hogy egyesek meg tudják venni az üzletek kínálatában lévő jó cuccokat – ahogy ti mondjátok –, én divatos holminak nevezném… mások meg nem. Hát bizony ez tényleg igazságtalanság. Én sem tudom megvenni a drága, márkás ruhákat a gyerekeimnek, magamnak meg pláne nem. De engem ez nem zavar annyira, nem mondom, hogy egyáltalán nem, de ebbe nem halok bele. A szerényebb életért, ahogy B. Évi mondta, kárpótol az, hogy Arany Jánost és József Attilát taníthatom, hogy minden évben végigolvashatom veletek együtt a magyar és a világirodalom színe-javát. Nem kell másolni engem, nem kell ilyennek lennetek, ha felnőttök, mert valószínű, én vagyok kakukktojás, csak kérlek benneteket, hogy véssétek a fejetekbe: nem biztos, hogy a jó cucc, a márkás autó, a terepjáró a legfőbb érték.