Karácsony Sándor és a magyar pszichológia

A Csökmei Kör és a Magyar Pszichológiai Társaság Pszichológiatörténeti Tagozata ezzel a címmel tartott konferenciát 2015. november 21-én Budapesten, a Dunamelléki Református Egyházkerület székházának dísztermében.

A konferencia gondolatát Dr. Lányi Gusztáv, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociálpszichológiai Tanszékének docense vetette föl, aki nem kis tudományos bátorsággal már a hetvenes évektől vállalkozott Karácsony Sándor munkásságának objektív tudományos értékelésére. Tágabb tere nyílt erre a politikai fordulatot követően.^[1]Tanulmányainak összegezése az a monográfia, mely szociálpszichológiai szempontból máig a legalaposabb és legátfogóbb feldolgozása a jeles tudós életművének.^[2] Kutatómunkája során került kapcsolatba Karácsony Sándor egykori tanítványával, Dr. Kontra Györggyel, aki orvos-pedagógusként maga is mestere pedagógiájának összegezésére készült, könyve^[3] neveléstudományi szempontból Karácsony Sándor oeuvre-jének máig legjobb összefoglalása.

Dr. Kontra György egyik alapítója volt a Csökmei Körnek, amely 1990/91-ben azzal a céllal alakult, hogy az előző történelmi korszakban tilalmi listára került Karácsony Sándor pedagógiai-pszichológiai és nyelvészeti-filozófiai rendszerét újra ismertté tegye és visszaemelje a tudományos közgondolkodásba. E cél érdekében a Kör az elmúlt huszonöt évben újra kiadta Karácsony Sándor szinte valamennyi művét,^[4] s évenkénti konferenciáin igyekezett diákokkal és pedagógusokkal élőszóban is ismertetni Karácsony Sándor neveléstudományi eszméit.

Huszonöt évvel megalakulása után történelmi érdekességnek számít a közösség névválasztása. Az 1989/1990 körüli politikai-tudományos pezsgésben a kör alapítói tartottak attól, hogy Karácsony Sándor neve sokak politikai pálfordulásának emblémája lesz, ezért a megalakuló vezetőség (köztük a cikk szerzője) úgy döntött, hogy a kör nevének a Karácsony-család nemesi előnevét választják. (Ma már tudjuk, ez fölösleges óvatosság volt, Karácsony neve szerencsére nem vált jelszóvá.)

Lányi Gusztáv a kör konferenciáin ismerte meg a Karácsony-tanítványok nemzedékeit, vállalt előadásokat, s végül maga is csatlakozott az egyesülethez. Ő vetette föl azt a gondolatot, hogy Karácsony Sándor munkásságának pszichológiai vonatkozásait is meg kellene vizsgálni, különös tekintettel arra, hogy maga is lélektani, „társaslélektani” alapozásúnak deklarálta neveléstudományi alapvetését. A kezdeményezéssel egyetértve a Csökmei Kör vezetősége úgy döntött, hogy 2015. évi második konferenciájának tárgya javaslata alapján ez lesz: Karácsony Sándor és a magyar pszichológia.

A konferencia koncepciójának kidolgozásával Lányi Gusztávot és a kör elnökét bízták meg. Célkitűzéseiket a konferencia meghívójában a következőképpen fogalmazták meg:

„Karácsony Sándor (1891–1952) a magyar pszichológia történetében különleges helyet foglal el. Bár alapvetően nem pszichológusként tartják számon, érdeklődése és pedagógiaprofesszori munkája megkívánta tőle, hogy pszichológiai témákban is elmélyüljön és véleményt nyilvánítson. Pedagógiai művei nagyobb részének ezt a sorozatcímet adta: A neveléstudomány társaslélektani alapjai; pedagógiai alapművében, az Ocsúdó magyarságban pedig külön fejezetet szentel a nevelés pszichológiai előfeltételeinek. Sajátos szempontú társaslélektanát egész neveléstudományi rendszerének kifejtésénél érvényesíti. Tízkötetes neveléstudományi könyvsorozata (A neveléstudomány társaslogikai alapjai, illetve: A neveléstudomány társaslélektani alapjai) a magyar nyelvű szellemi/tudományos diszkurzív univerzum figyelemreméltó alkotása.

Munkásságát áttekintve, megkíséreljük vázolni a pszichológiai alapot, melyről indult, összevetni társaslélektanát és a szociálpszichológiát, illetve annak pedagógiai elágazását, megvizsgálni, miként viszonyulnak pedagógiai eszmerendszerének pszichológiai vonatkozásai a mai magyar, illetve angolszász-amerikai szociálpszichológiai, „pedpszichológiai” tankönyvekhez és kézikönyvekhez. Választ keresünk azokra a kérdésekre is: milyen nyoma-hatása van a jelenlegi hazai lélektantudományban Karácsony Sándor eszméinek, mi az, ami ma is releváns életművéből, milyen kihívásokat jelent értékelése tudománytörténeti emlékezetünk kontinuitása és diszkontinuitása, a magyar eszme- és tudománytörténetírás (és a számunkra különösen fontos: pszichológiatörténet-írás) szempontjából. Filozófiai, világnézeti, vallási nézeteinek pszichológiai vonatkozásaival is foglalkozunk, különös tekintettel azok pedagógiai vetületeire. Neveléstudományának kapcsolódó részét, tanítványai és azok tanítványainak ezt folytató elméleti és gyakorlati munkásságát is a tanári munka kívánatos pszichológiai tudatosságának szempontjából érintenénk.

Arra teszünk tehát kísérletet, hogy – tekintettel a magyar pszichológia tudománytörténeti beágyazottságára is – széles interdiszciplináris alapokon vizsgáljuk Karácsony Sándor életművének helyét és hatását a magyar pszichológiai tudás világában, s ráirányítsuk a szűkebben vett »szakma« figyelmét is.”

 

A konferenciai megnyitóján a kör elnöke a tárgy időszerűségéről szólt: „Ötvenöt évvel ezelőtt elsős bölcsészhallgatóként pszichológiát Tyeplov, szovjet szerző könyvéből tanultam, melynek jó fele a szocialista rendszer és kultúra apológiája és panegirikusza (dicsőítése) volt, de tény: tanárjelöltként a pszichológia kötelező tárgyunk volt. Mint sajnálattal értesültem róla, ma ez nem így van. A tárgyat előadó Radnai Béla viszont kiváló tudósember volt, valódi pszichológiát tanított, különösen az emberi viselkedés motívumait világította meg emlékezetesen, de fejlődéslélektanból is sokat adott.

Tanárként a hetvenes-nyolcvanas években a pedagógiai pszichológiában pezsgést tapasztaltam, főleg a tanuláslélektan nyújtott hasznos stúdiumokat, sajnálattal tapasztaltam viszont a fejlődéslélektan kiszorítását.

A kilencvenes évektől az amerikai ihletésű pszichológiai iskolák alapos elemzést adtak az emberi viselkedés, szocializáció, intellektuális működés, empátia, szereplélektan, kommunikáció, elsősorban individuális, szociális, illetve civilizációs tényezőiről.

A pszichológiai szemlélet térhódítása a pedagógiában igen hasznos. Mai napig problémásnak, hiányosnak érzem azonban az emberi lélek működése nem materiális tényezőinek feltárását, bemutatását, s nem értem az ezzel kapcsolatos gyanakvást sem (nem tagadva, hogy az ezzel mégis foglalkozó szerzők érvelése nem ritkán tautologikus).

Úgy érzem, a mai pszichológiának, legalábbis pedagógiai vonatkozásban van még feladata abban, hogy a lelki fejlődési és működési folyamatokat a személyiség egészében vizsgálja, figyelembe véve a lelki működés beágyazottságának mindkét, materiális és immateriális pólusát is, továbbá ezt a vizsgálatot kiterjessze a személyiség fejlődésének átfogó interperszonális vonatkozásaira is. Azért tartom szükségesnek mindezt hangsúlyozni konferenciánk kezdetén, mivel ismereteim szerint éppen ezek azok a területek, melyekről Karácsony Sándor a mának is szóló mondanivalóit megfogalmazta, ezért ennek dekódolása, majd egyeztetése a mai pszichológiai tudományos terminológiával a jelenlévők közös érdeke lenne.

Ezzel együtt fontosnak tartom azt is, hogy Karácsony Sándor értékelését kiszabadítsuk abból a skatulyából, melybe az 1948 utáni kor egyoldalú materialista tudományfelfogása szorította be (s melynek utóhatása látensen ma is tapasztalható), egyidejűleg eloszlassuk a mai pszichológiai iskolák gyanakvását nézeteinek transzcendens vonatkozásai miatt. Jó lenne, ha mindez a jövőben nem lenne akadálya zseniális – többek között pszichológiai – fölismerései tudomásulvételének, s ezzel együtt objektív, tudományos értékelésének.”

 

A konferencián a két egyesület által felkért előadók előadásai:

Lányi Gusztáv egyetemi docens: Karácsony Sándor társaslélektana és a mai magyar pszichológia,

Vincze Tamás főiskolai adjunktus: A serdülőkor problémái Karácsony Sándor írásaiban,

Földi Rita egyetemi docens: Mit tud a jelenlegi hazai pszichológia Karácsony Sándor társaslélektanáról; mit meríthetne belőle?,

Bognárné Kocsis Judit egyetemi tanársegéd: Karácsony Sándor munkásságának pedagógiai pszichológia szempontú megközelítése,

Bagdy Emőke professzor emeritus: Gondolatok, melyek hatottak rám Karácsony Sándortól.

A fölkért hozzászólók: Deme Tamás ny. egyetemi docens, Kiss Endre egyetemi tanár, Komlósi Ákos ny. igazgató, Komlósi László egyetemi tanár, Komlósi Piroska egyetemi docens, Komlósi Sándor egyetemi tanár, Kontra Miklós egyetemi tanár, Miklóssy Endre urbanista, Pléh Csaba akadémikus, Séra László ny. főiskolai tanár, Trencsényi László címzetes egyetemi tanár, Vargha András egyetemi tanár,
Victor András ny. főiskolai tanár.

 

Karácsony-művek a Csökmei Kör kiadásában:

Magyar nyelvtan társas-lélektani alapon, 1992; Magyar nevelés, 1993; A magyarság mint idegenforgalmi probléma, 1994; Karácsony Sándor pedagógiai írásaiból (9 tanulmány, 1922 – 1946) 1994; Békére, reformra nevelés, 1996; A tanulás mesterfogásai, 1998; A nyolcéves háború, 1999; Barátság, szerelem, hívatás, 2000; A magyar béke, (második kiadás), 2001; Szent Dávid Király százötven zsoltára, (A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség gondozásában 1948-ban, megjelent zsoltároskönyv hasonmás kiadása) 2001; Aki dudás akar lenni (Az Exodus Kiadó Kolozsváron 1943-ban megjelent daloskönyvének hasonmás kiadása) 2001; A magyar demokrácia, (második kiadás) 2002.

Karácsony Sándor neveléstudományi könyvsorozatát a Csökmei Kör a Széphalom Könyvműhelynél jelentette meg, a könyvek címeit lentebb a szerző által megadott rendszerben és nem a kiadás időrendjében soroljuk föl:

 

A NEVELÉSTUDOMÁNY TÁRSLOGIKAI ALAPJAI:
A magyar észjárás és közoktatásügyünk reformja, 2009.

A NEVELÉSTUDOMÁNY TÁRSLÉLEKTANI ALAPJAI:

A nyelvi (irodalmi) nevelés és a társaslélek értelmi működése:
Magyar nyelvtan társaslélektani alapon, 2010;
A könyvek lelke (Jelrendszer és jelképrendszer; Irodalmi nevelés), 2006.

A társaslélek felső határa és a transzcendensre nevelés:
A magyar világnézet (Világnézeti nevelés), 2007;
A magyarok Istene (Vallásos nevelés), 2004.

A társadalmi nevelés és a társaslélek akarati működése:
A magyarok kincse (Értékrendszer és axiológia), 2008;
Magyar ifjúság (Tettrendszer és etika), 2005;
Ocsúdó magyarság (Szokásrendszer és pedagógia), 2002.

A társaslélek alsó határa és a jogi nevelés:
A magyar demokrácia (Függetlenségre – autonómiára nevelés), 2011;
A magyar béke (Háborúból békére – reformra nevelés), 2011.

Karácsony Sándor filozófiai eszméit Nyugati világnézetünk felemás igában c. könyvében foglalta össze (Budapest, Szövétnek, 1933), neveléstudományi művei kiegészítéséül a Csökmei Kör ezt is megjelentette 2012-ben (Széphalom Könyvműhely, Budapest). 

Footnotes

1. ^{^} Lányi Gusztáv (1991): Szociálpszichológia vagy „magyar társaslélektan”? – Tanulmányok a magyar pszichológia történetéből. Szerk.: Kiss György. Akadémiai Kiadó, Budapest. 106-134.     Lányi Gusztáv (1991): Magyar észjárás – magyar lélek. – Karácsony Sándor öröksége. Szerk.: Petrikás Árpád és mások. DAB, Debrecen. 26-41.    Lányi Gusztáv (1997): A negyedik oldal –  Karácsony Sándor az 1943-as szárszói konferencián. – A népi mozgalom és a magyar társadalom. Szerk.: Sipos Levente és Tóth Pál Péter. Napvilág Kiadó, Budapest. 187-197.    Lányi Gusztáv (2003): Karácsony Sándor és az 1943-as szárszói konferencia. In: Tenke Sándor (szerk., 2003): Számvetés. Szárszó 1943 – Szárszó 2003. Szárszó füzetek 12. Budapest.
2. ^{^} Lányi Gusztáv (2000): Magyarság, protestantizmus, társaslélektan. Hagyomány és megújulás konfliktusa Karácsony Sándor életművében. Osiris Kiadó, Budapest.
3. ^{^}  Kontra György (2003): Karácsony Sándor, a nagyhírű professzor (Books in Print Bt., Budapest.)
4. ^{^} A kiadott művek felsorolása az írás végén található.