Innováció a mindennapos testnevelésre: a korcsolya- és jégkorongoktatás bevezetésének tapasztalatai

^[1]A testnevelés mint a sport intézményesített formája egy sajátosan összetett jelenségterület, mert a testnevelésórákon a gyermekek egész személyiségükkel vesznek részt (Bognár és Révész, 2009). Ezen a terepen explicit módon láthatóvá válik, hogy mit teljesítenek a diákok, milyen a viszonyuk a feladathoz és egymáshoz, valamint az, hogy mennyire képesek együttműködni.
A sport a diákok teljes személyiségére hatással van; alapvetően pozitívan képes befolyásolni egészségi állapotuk, fittségük és képességeik fejlődését, így az egész élet során hasznos egészségtudatosság, a képességek és készségek kialakításában és megerősítésében segíthet (Bognár, 2009).

A testnevelés képes növelni a gyermekek magabiztosságát, elhivatottságát, kitartását, és jelentős szerepe van az ifjúság erkölcsi nevelésében; megtanít a fair play betartására, a kudarc és a győzelem megfelelő kezelésére, elviselésére. Régóta bizonyított, hogy a testnevelés a gyermekek értelmi, érzelmi és szocializációs képességfejlesztésének fontos színtere, segít az emberi kapcsolatok fejlesztésében, illetve közösségfejlesztő hatású (Rétsági és Csányi, 2014).

A 2011-es köznevelési törvény és a Nat 2012 új kihívások elé állította az iskolákat. Ilyen volt többek között a mindennapos testnevelés bevezetése. A feladat – a nyilvánvaló célok mellett – magával hozott bizonyos problémákat, nehézségeket a képzés, az infrastruktúra és a pedagógusellátás területén is. A hiányos vagy nem megfelelő feltételekről, mint például a tornatermek, sportpályák, felszerelések hiányáról vagy állapotáról, a nem megfelelő higiéniás körülményekről több fórumon lehetett olvasni. 2013 szeptemberétől az általános iskolákban már négy évfolyamon kellett megtartani a heti öt testnevelés órát. Ez a heti óraszámokat rendkívüli mértékben megemelte. Tehát a nehézségek nem csupán tárgyi értelemben mutatkoztak meg, hanem szervezési-rendezési kihívások elé is állították a tanárokat (Eduline, 2013). A hiányos személyi és tárgyi feltételek pótlására irányuló kezdeményezések ugyan megindultak – az iskoláknak azonban a jelenben kellett és kell megoldásokat találniuk az újítások miatt bekövetkezett nehézségekre.

 A Nat 2012 I.2.1 pontja részletezi azt a lehetőséget, amely alapján az iskolák más helyszínen, más típusú sportoktatást is folytathatnak a következők szerint: „A heti öt órából legfeljebb heti két óra a Nat Testnevelés és sport műveltségterületében jelzett sporttevékenységekre […], vagy az iskola lehetőségeinek és felszereltségének megfelelően különféle más sporttevékenységekre fordítható […]” (Nat, 2012. 13.). Ebben az esetben az iskola az adott időtartamban nem a kerettantervben előírt tananyagot tanítja, hanem másféle, sporttal kapcsolatos anyag oktatását oldja meg. Számos iskola élt azzal a lehetőséggel, hogy ily módon szervezze a testnevelésórák egy részét, hiszen ezeket az iskolában a megnövekedett óraszámok által okozott helyzet miatt másképp nem lehetett volna megvalósítani. (A 2012-es bevezetést megelőző „kísérletező” évek összefoglalójaként lásd: Elbert, 2010).

Ami kutatásunk tárgyát és a fent jelzett iskolát illeti, így vált lehetségessé, hogy az iskolai oktatás keretén belül a tanulók korcsolyázni, illetve jégkorongozni tanulhassanak.

KORCSOLYA ÉS JÉGKORONG MINT ALTERNATÍVA

A jégkorong az egyik leggyorsabb és rendkívül összetett csapatsport. Űzése számos hasznos képesség fejlesztésére tökéletesen alkalmas. Kondicionális képességként fejleszti az erő, gyorsaság, állóképesség valamennyi fajtáját. A sport alapja, a korcsolyázás rengeteg izomcsoportot mozgat meg.
A játék során a kitartás, valamint a gyors mozgás, reagálás elengedhetetlen.

Mint csapatsport igényli a különböző helyzetekben történő gyors választevékenységet, fejlesztve a reakció- és reagálási gyorsaságot. Fejleszti ezeken kívül valamennyi koordinációs képességet, mint a kinesztézist, ritmusképességet, téri tájékozódó, összekapcsolási-átállási, differenciáló-irányító, s minden egyéb összetett koordinációs képességet (Géczi és Keszthelyi, 2006).

A játék során a gyermekek kognitív készségei is jelentős fejlődésen mennek keresztül. Fejlődik a döntéshozatal gyorsasága, javul a különböző helyzeteket észlelő, elemző, analizáló képességük. Emocionális-affektív szempontból mint csapatsport a gyermekek egész személyiségét pozitívan formálja, az életre nevel. Növeli az önbizalmat, segít az öröm, kudarc szabályozásában, fejleszti a gyermekek együttműködő, csapatban dolgozó, kooperáló képességét.

Az utánpótlás-nevelés céljainak közoktatásbeli haszna

Az általános iskolás diákok a jégkorong sportági utánpótlás-nevelés keretei közt négy korosztályra oszthatók; a szupermini (1–2. évfolyam), mini (3–4. évfolyam), előkészítő (5–6. évfolyam), valamint a kölyök (7–8. évfolyam) korosztályra (Géczi, 2012). A korosztályoknak megfelelően más és más képzési célok, tananyag- és követelményrendszer fogalmazható meg (Márton, Takács, Béres, Géczi és Benczenleitner, 2016). Az utánpótlás-nevelés szempontjából a jégkorong oktatásának általános iskolás korban kiemelt szerepe van a magyar jégkorongozás fejlődésében. Az oktatási célok között egyszerre szerepel a pozitív és kiváló élmények szerzése, valamint a szakmailag helyes sportági képzés elérése (Jégkorong sportági tanterv, 2013).

A speciális sportági célkitűzések és lehetőségek azonban sok tekintetben segíthetik a nem sportiskolai jelleggel működő közoktatási intézményeket is abban, hogy jó színvonalon és könnyebben megszervezhessék a valódi mindennapos testnevelést. A jégkorongoktatás fő céljai és elvei között ugyanis a következők szerepelnek:

Míg a szupermini korosztálynál fő célként az alapvető szabályok ismerete, a korcsolyázás megszerettetése, a korcsolyázás alapjainak elsajátítása, a jégbiztonság kialakítása, a csoportösszetartás kialakítása jelenik meg, a miniknél a lövéseknek, a kapusok mozgáselemeinek, a taktikai elemeknek a megismertetése, a fair play megkövetelése, az egyéni korcsolyázó technika tökéletesítése, a passzolások, lövések technikájának elsajátítása, valamint a csoportkohézió továbberősítése is megjelenik.

Az 5–6. évfolyamon, azaz 11–12 éves korban jellemző a gyermekekre a jégkorongozás iránti szenvedély kialakulása. Fontos az iskolai és a jégpályán végzett terhelés összehangolása. Tovább folytatódik a taktikai elemek oktatása. Fontossá válik a csapatfegyelem, a fair play megerősítése. Megindul a fizikai képességek célzott fejlesztése, új játékelemek elsajátítása, a kapusok speciális fejlesztése. Csapatszinten elkezdődik a szakmai alapon történő együttműködés fejlesztése.

A 13–14 éves játékosok –a kölyök korosztály tagjai – fizikailag eddigre már jelentősen megerősödtek. Ekkor még mindig az egyéni képzésen van a hangsúly, de egyre inkább előtérbe kerül a taktikai képzés, a játékintelligencia fejlesztése. Megkezdődhet a kondicionális képességek komplex fejlesztése, a játékelemek végrehajtásának tökéletesítése, az új játékelemek, valamint a testjáték megtanítása. A következő, ifjúsági korcsoportnál (a 16–18 éves játékosoknál) fő célként jelenik majd meg a felnőtt csapatba való bekerülés. Itt már  elkezdődik a profi munka, a szabályozott életvitel, az ideális táplálkozás megkövetelése. Egyre fontosabbá válik az eredményesség.

A jégkorong sportági tanterv ezeken túl természetesen megfogalmazza, hogy a sportolók fejlesztése során nemzetközi téren is az elitképzés a cél (Jégkorong sportági tanterv, 2013).

A KUTATÁS CÉLJA ÉS A HIPOTÉZISEK

Mindezidáig kevés empirikus kutatás irányult a mindennapos testnevelés hatásainak vizsgálatára (Szakály, Bognár, Lengvári és Koller, 2018). A tanulmány célja annak bemutatása, hogy egy az iskolai testnevelésben eddig csak marginális szerephez jutó sportág is jelentős többletértékeket tud nyújtani a tanulóknak és sikert arat az iskola világában.

H1: Feltételezésünk szerint a diákok, a szülők és a tanárok is pozitívnak tartják a mindennapos testnevelés bevezetését, valamint hogy a gyerekek iskolai keretek között korcsolyázni, illetve jégkorongozni járnak.

H2: Azt feltételezzük, hogy az esettanulmányban részt vevő budai általános iskola (és általában a többi általános iskola) nem tudta volna megoldani a mindennapos testnevelést az iskolán belül.

H3: Feltételezzük, hogy a korcsolya- és jégkorongoktatás választása jól beváló döntés volt, s eredményei megfelelnek mind az iskola, mind a Nat célkitűzéseinek.

H4: Azt feltételezzük, hogy az iskolai testnevelés, beleértve a korcsolya- és jégkorongoktatást, kielégíti a diákok mozgásigényét, s a diákok, szülők, tanárok elégedettek az iskolai testnevelés színvonalával.

ANYAG ÉS MÓDSZER

Kutatásunkat egy budai általános iskolában végeztük, ahol a diákok heti két testnevelésórájukat a KMH-SE-ben (Kanadai-Magyar Hokiklub) teljesítik. Esettanulmányunkban azt vizsgáltuk meg egy komplex példán keresztül, hogy az iskolák milyen nehézségekkel szembesülhetnek a 2011-ben hozott új törvényi szabályozás hatására, milyen változtatásokra kényszerülhetnek, s hogyan oldhatják meg a fellépő problémákat. Vizsgáltuk, hogy miért esett az adott iskola választása a korcsolya- és jégkorongoktatásra mint a testnevelésórát kiváltó sportra, továbbá ennek a döntésnek előnyeit, hátrányait, a bevezetéssel kapcsolatos véleményeket, tapasztalatokat, s azt, hogy milyennek ítélik a korcsolya- és jégkorongoktatás lehetőségét a diákok, a szülők, az iskola tanárai és igazgatója (lásd még: Takács, 2014).

A vizsgált minta jellemzői

Az iskola igazgatónőjének mélyinterjú keretében tettünk fel kérdéseket. Kíváncsiak voltunk, mi a véleménye a mindennapos testnevelés bevezetéséről, iskolájában milyen nehézségek jelentek meg a gyakorlatban. Meg szerettük volna tudni, honnan jött a korcsolya- és jégkorongoktatás ötlete, s hogy segített-e ez a megoldás az iskolának.

A diákok, szülők és tanárok körében kérdőíves kutatást végeztük. Előre egyeztetett időpontban először az igazgatónővel, majd három évfolyam (az első, a második és az ötödik) összesen hat osztályának diákjai töltötték ki a zárt végű kérdésekből álló kérdőívet. Külön készítettünk kérdőívet a diákok, a szülők, valamint a tanárok számára. A diákoké csak zárt kérdéseket tartalmazott, kétalternatívás válaszlehetőséggel (igen – nem). A szülőknél és a tanároknál skálás módszert alkalmaztunk, valamint nyílt kérdést is feltettünk. A kitöltésben nagy segítségünkre voltak az adott osztályokban oktató tanárok. Az első és második évfolyamon felolvastuk a diákoknak a kérdéseket, s ha valami nem volt teljesen egyértelmű számukra, segítettünk a megértésben. A szülői kérdőíveket is a diákok között osztottuk ki, ők pedig szüleik által kitöltve visszahozták azokat az iskolába.

Az első és ötödik osztályosok 2013. szeptember óta, azaz a kérdőív kitöltését megelőzően 3 hónapja jártak korcsolya- és jégkorongoktatásra, míg a második osztályosok már egy éve. Ez összesen 143 tanulót jelent (N₁=143). 143db szülői kérdőívet küldtünk ki a diákokkal, ebből 96-ot hoztak vissza (N₂=96). Az iskolában tanító tanárok közül 14-en töltöttek ki kérdőívet (N₃=14). Összesen tehát 253 emberrel töltettünk ki kérdőívet (N_sum=253).

A feldolgozás módja

A kapott adatokat SPSS for Windows 19.0 szoftver segítségével dolgoztuk fel. Átlagokat, százalékokat számoltunk, rendszereztük a kapott adatokat, s az áttekinthetőség érdekében különböző diagramokat készítettünk.

1. táblázat
A megkérdezett diákok és szülők; kiadott és visszaérkezett, kitöltött kérdőívek száma

Első kérdésfelvetésünk a mindennapos testnevelés bevezetésével kapcsolatos véleményekre irányult. Érdekelt, hogyan viszonyulnak az új Nat bevezetésével megnövekedett óraszámokhoz a szülők, a gyerekek, a tanárok, az igazgatónő. Az alábbi diagram mutatja a diákok véleményét a mindennapos testnevelés bevezetéséről
(1. ábra).

1. ábra
A diákok véleménye a mindennapos testnevelésről (1. évfolyam: N=52; 2. évfolyam: N=47; 5. évfolyam: N=44)

Forrás: saját szerkesztés

A diákok jelentős többsége jónak tartja, hogy minden nap van testnevelésórája. A megkérdezett hat osztály diákjainak átlagosan 83,67%-a válaszolt igennel.

A szülőknél és tanároknál alkalmazott Likert-skálás kérdőívek eredményei hasonló eredményt mutatnak (amely skálán az 5-ös a „teljes mértékben” az 1-es pedig az „egyáltalán nem” értékelést jelenti). Ha az 5-ös és 4-es értékeket mutató eredményeket együtt nézzük, a diákokhoz hasonló mértékben: a szülők 85%-ban, a tanárok pedig 86%-ban egyetértenek a heti öt testnevelésórával. Csak az 5-ös válaszadók arányát vizsgálva kimutatható, hogy a szülők 16%-kal nagyobb arányban értenek teljes mértékben egyet a bevezetéssel.

Az igazgatónővel való beszélgetésből kiderült, hogy mint sportot kedvelő személy teljes mértékben egyetért a heti öt testnevelésóra bevezetésével.

„Fiatalkoromban versenyszerűen sportoltam, így teljes mértékben támogattam és támogatom a mindennapos testnevelés bevezetését. A gyerekek számára kifejezetten előnyös.”

Véleménye szerint az új Nat már nélkülözhetetlen volt, a diákok fizikai állapotának romlása a változtatást szükségessé tette.

Vélemények a mindennapos testnevelés bevezetésével kapcsolatos nehézségekről, személyi és tárgyi feltételekről

Részlet az iskola igazgatónőjével folytatott interjúból:

„A mindennapos testnevelés szervezési kereteit illetően teljesen egyértelmű volt, hogy nem fogunk beférni a házba”. Mindez annak ellenére hangzott el, hogy az iskola kifejezetten jó tárgyi feltételekkel rendelkezik, magáénak tudhatja a kerület egyik legjobban felszerelt tornatermét, egy kondicionálótermet és többfunkciós udvari tornapályákat. Az igazgatónő megjegyezte, hogy a következő évben már a személyi feltételekkel is gond lesz. Illetve: „A[z eddigi] konfliktusok abból adódtak, ha az osztályok nem értek vissza időben, és a kollégák már kezdték volna a saját tantárgyukat.” Elmondása szerint a megfelelő számú terem, öltöző, illetve tisztálkodási és egyéb lehetőség hiánya is gondot jelent. Ezek következtében megnövekedhet az anyagi ráfordítás. „A problémák orvoslása érdekében nélkülözhetetlen az állandó tervezés, egyeztetés és a lehetőségek maximális kiaknázása.” Esetenként együttműködő partnerként mutatkoznak meg a különböző közoktatási intézmények, az önkormányzat tárgyköri szolgáltatásai, helyi vállalkozók szolgáltatásai, helyi sportegyesületek, valamint az ezeken a területeken dolgozó szakemberek.

Az igazgatónő szerint a tanárok összességében jól fogadták az újításokat. A körükben kiadott kérdőívből is látható, hogy nyitottak voltak a változtatásokra, egyetlen tanár sem utasította el teljes mértékben a mindennapos testnevelés bevezetését. Mindent összevetve tehát a korcsolya- és jégkorongoktatás bevezetése a vizsgált általános iskolában adekvát válasz volt a felmerülő problémák kezelésére. Az igazgatónő szavai szerint a külső segítség, a heti két iskolai tanóra korcsolya- és jégkorongoktatással történő kiváltása úgy kellett az iskolának, „mint egy falat kenyér”.

Az iskolai testnevelés színvonala, a gyermekek mozgásigényének kielégítése

A felmérésben részt vevő iskola nagy hangsúly fektet a gyermekek testnevelésére és sportoltatására. Az iskola mindig is úgy dolgozott, hogy a „testnevelésnek rangja volt”, emelte ki az igazgatónő. Ennek megfelelően az iskola, mint fentebb is említettük, jó tárgyi feltételekkel rendelkezik. A testnevelési órák megtartása mellett a testnevelő tanárok feladata az irányítás, a szervezés is.

Az iskola célkitűzése, hogy a diákok „érezzék a sportnak, a versenyzésnek semmi mással nem pótolható élményét”. Az iskola minden tanítási napon délutáni sportolási lehetőséget is nyújt a gyermekek számára. A diákok játékos gyermektornán, kosár- és röplabda-foglalkozáson vehetnek részt. Télen az iskola sítábort szervez a diákok számára Ausztriában, az Alpokban. Ezen lehetőségek mellett 2012 óta járnak a diákok a korcsolya- és jégkorongoktatásra az iskolai testnevelésóra keretein belül.

A diákokat, szülőket és tanárokat a körükben kiosztott kérdőívekben kérdeztük az iskolai testnevelésről alkotott véleményükről, valamint arról, hogy az mennyire elégíti ki a gyermekek mozgásigényét.
A megkérdezett diákok 85%-a úgy véli, elég sportolási lehetőséget nyújt számára az iskola (2. ábra).

A szülők kevésbé értékelték pozitívnak az iskolai testnevelés színvonalát. 5%-uk értékelte közepesnél rosszabbra, 26%-a a megkérdezetteknek közepes (3-as) értéket adott a kérdésre. Ugyanakkor közülük többen megjegyzésként megemlítették, hogy nem rendelkeznek elegendő információval az iskolai testnevelésről.

A tanárok sokkal színvonalasabbnak tartják az iskolai testnevelést. Csupán 4-es és 5-ös válaszértékeket adtak meg
(3. és 4. ábra).

2. ábra
A diákok véleménye az iskola által nyújtott sportolási lehetőségekről (n=143)

       

3. ábra
A szülők véleménye az iskolai testnevelés színvonaláról (n=96; skálaértékek: 1 = nem megfelelő, 5 = nagyon pozitív) 

4. ábra
A tanárok véleménye az iskolai testnevelés színvonaláról (n=14; skálaértékek: 1 = nem megfelelő, 5 = nagyon pozitív)

Kutatásunkban arra is kerestük a választ, hogy miért választotta az iskola a korcsolya- és jégkorongoktatást mint kiegészítő lehetőséget, valamint mennyire volt a szülőknek beleszólásuk az iskola választásába.

A kérdésünket az igazgatónő válaszolta meg. Elmondása szerint az iskola döntésébe a szülőknek nem volt beleszólásuk, hiszen nem rendelkeztek azzal a háttértudással, amelyre szükség lett volna a kérdés megítéléséhez. A felmerülő problémák gyors megoldást igényeltek, amely végrehajtása egyértelműen az iskola vezetőségének felelőssége volt.

A sportágválasztásnak személyes indítéka volt. Az igazgatónő a 11. kerületben rendezett sportágválasztón ismerkedett meg mélyebben a jégkorongozással mint ajánlattal. Fő benyomása itt az volt, hogy „szakmaiság van mögötte, és hiteles”.

„Az Egyesület^[2] technikai igazgatója többször járt nálunk egyeztetni, valamint a döntés után szülői értekezlet keretében tájékoztatta az érintett évfolyamokat.”

Mindezek szerint a korcsolya- és jégkorongoktatás bevezetése az általános iskola bizonyos osztályaiban a gyermek életre való felkészüléséhez előnyös tulajdonságok fejlesztését teheti lehetővé, s emellett elősegíti a fitnesz- és edzettségi szint, a motoros képességek, kondicionális és koordinációs képességek fejlődését is.

Vélemények a korcsolya- és jégkorongoktatásról mint iskolai testnevelést kiegészítő sportról

Kérdőíves kutatásunk során megvizsgáltuk, ki, mennyire tartja pozitívnak a korcsolya- és jégkorongoktatás gyakorlatát. A diákok pozitívan fogadták az új tevékenységet. A három osztály diákjainak átlagosan 89,67%-a szeret minden héten korcsolyaoktatásra járni. A szülők és tanárok is támogatták a korcsolya- és jégkorongoktatás bevezetését (5. ábra).

5. ábra
A szülők és tanárok véleménye a korcsolya- és jégkorongoktatásról mint iskolai testnevelést kiegészítő sportról (1 = nem megfelelő, 5 = nagyon pozitív)

Az 5-ös és 4-es válaszokat összegezve körülbelül megegyeznek a vélemények. A szülők 94%-a, míg a tanárok 93%-a tartja pozitívnak, hogy a diákok korcsolya- és jégkorongoktatáson vesznek részt a testnevelésóra keretei között, ami rendkívül magas arány.

Az igazgatónő a diákokat tartja a leghálásabbnak. Kifejtette, hogy a diákok 95%-a nem tudott korcsolyázni, majd hozzáfűzte, hogy „érdemes megnézni őket”, mennyire élvezik az oktatást.

„Pár hónap után a gyerekek hétvégeken minitornákon vettek részt, ahol személyesen láttam a fejlődést, és a gyerekek és a szülők arcán is a büszkeséget”.

Véleménye szerint a szülők és a tanárok is pozitívan álltak hozzá az újításhoz. 

„Minden új rendelkezés kivált egyfajta ellenállást, de ez kezelhető mértéken belül maradt, s a többség egyetértett a lehetőséggel”.

A HIPOTÉZISEK IGAZOLÁSA

Munkánk során a mindennapos testnevelés bevezetését, s az ennek következtében megjelent problémák kezelését jártuk körül, külön kiélezve a korcsolya- és jégkorongoktatásra mint innovatív lehetőségre. Tanulmányunkhoz egy budai általános iskola diákjainak, szüleinek, tanárainak, valamint igazgatónőjének kitöltött kérdőívei, válaszai nyújtottak segítséget.

1. A H1 részeként feltételeztük, hogy a mindennapos testnevelés bevezetése pozitív visszhangot váltott ki a diákok, szülők, tanárok, valamint az iskola vezetősége körében. A kérdőívek alapján a diákok átlagosan 83,7%-a tartja jónak, hogy mindennap van testnevelésórája. A szülők és tanárok esetében is hasonló eredmény született. A szülők 85%-ának, míg a tanárok 86%-ának pozitív a véleménye a kérdésről. Az igazgatónő szintén egyetértett a bevezetéssel. Ezen adatok alapján tehát kimondható, hogy a hipotézis mind a kérdőívek, mind az igazgatónő válasza alapján beigazolódott. 

2. Szintén a H1 részeként feltételeztük, hogy a diákok, szülők és tanárok pozitív lehetőségnek tartják, hogy az iskolában tartott testnevelésórák mellett a gyerekeknek alkalmuk nyílik korcsolya- és jégkorongoktatásra járni. A diákok esetében egyértelműen beigazolódott a felvetés. A három osztály diákjainak átlagosan 89,67%-a szereti a tevékenységet. A szülők és tanárok esetében alkalmazott Likert-skálás kérdőívek is hasonló eredményt mutatnak. A 4-es és 5-ös értékeket együttvéve az eredmények közel azonosak, a szülők 94%-a, a tanárok 93%-a pozitív véleménnyel volt a témáról, melynek következtében hipotézisünk a körükben is igaznak bizonyult.

3. A H2-ben feltételeztük, hogy az iskola nem tudta volna megoldani a mindennapos testnevelést külső segítség, támogatás nélkül. A választ főként az igazgatónővel folytatott interjú által kaptuk meg, aki kifejtette, hogy a megnövekedett testnevelés-óraszámot az iskola nem lett volna képes saját infrastruktúráján belül megoldani. A hipotézis igaznak bizonyult.

4. A H3-ban feltételeztük, hogy a korcsolya- és jégkorongoktatás választása jó döntés volt, amely egybecseng mind az iskola, mind a Nat célkitűzéseivel. Ezen felvetést igazolta mind az igazgatónő válasza a kérdésre, miért ezt a lehetőséget választotta az iskola, mind pedig a jégkorong sportági tanterve maga. A Nat Testnevelés és sport műveltségterülete főbb alapelvei és céljai szerint kiemelten szükséges a mozgáskészség fejlesztése, a fitnesz- és edzettségi szint fejlesztése, a motoros képességek, kondicionális és koordinációs képességek fejlesztése, a testnevelési és sportági tevékenységhez kötődő ismeretek fejlesztése, az élethosszig tartó rendszeres fizikai aktivitást eredményező képességek és készségek kialakítása, a személyiségfejlesztés, a szociális és érzelmi képességek fejlesztése, erősítése, a lelki egészség erősítése és fejlesztése, a szükséges prevenciós folyamatok és tevékenységek kialakítása, a preventív és egészségtudatos szokások fejlesztése. A korcsolya- és jégkorongoktatás pedig mint iskolai testnevelést kiegészítő sport számos lehetőséget nyújt minderre. A harmadik hipotézis tehát igazoltnak tekinthető.

5. A H4-ben feltételeztük, hogy az iskolai testnevelés, beleértve a korcsolya- és jégkorongoktatást, kielégíti a diákok mozgásigényét, s a diákok, szülők, tanárok elégedettek az iskolai testnevelés színvonalával. A diákok 85%-a elégedett az iskola által nyújtott lehetőségekkel. A tanárokra jellemző, hogy pozitívabban értékelték az iskolai testnevelés színvonalát, mint a szülők. A szülőknek csupán 35%-a értékelte 5-re a testnevelés színvonalát, de összességében 68%-uk átlagon felülire értékelte azt. Így kimondható, hogy a többség elégedett az iskolai testnevelés színvonalával. Hipotézisünk igaznak bizonyult.

KONKLÚZIÓ

Úgy véljük, hogy a mindennapos testnevelés bevezetése szükséges volt - a sport megszerettetését érdemes minél fiatalabb korban megalapozni. A testnevelés-oktatás egyik fő feladata, hogy változatos mozgásformákon keresztül megismertesse a diákokkal a sport élvezetét, s ezáltal kialakítsa bennük az igényt a mozgásra, s arra, hogy egész életükön át szabadidejükben fizikai tevékenységet akarjanak és tudjanak végezni (Huszár és Bognár, 2006).

A követelményeknek összhangban kell állniuk a gyermekek képességeivel. A mindennapos testnevelés esetében ügyelni kell arra, hogy az órák változatos, izgalmas mozgási lehetőségeket biztosítsanak a diákoknak, véletlenül se okozzák a sportból való kiábrándulást, a mozgástól való eltávolodást. Amennyiben a gyermekek jól érzik magukat a testnevelésórákon, ezek az órák a tudás, a motiváció, a teljesítmény, az egészségtudatosság és az életvitel területén is fejlesztő hatásúak lesznek (Bognár, Pál, Császár és Huszár, 2005).

A korcsolya- és jégkorongoktatás bevezetését az általános iskolában a fentiek fényében is jó lehetőségnek tartjuk.
A legtöbb gyermek itt egy teljesen új mozgásformával ismerkedhet meg. Az új közeg, az eddigiektől eltérő követelmények, az új felszerelés és eszközök biztosítják a változatosságot, az új élményeket a diákok számára. A kapott kutatási eredmények megerősítenek ebben. Azt gondoljuk, hogy a mindennapos testnevelés bevezetése, illetve a Nat által adott lehetőség a heti két óra kiváltására rengeteg alternatív megoldást kínál az iskoláknak, amelyek ezáltal jelentős hatást gyakorolhatnak a diákok sporttal való kapcsolatára.

Footnotes

1. ^{^} A kutatásban használt adatokat 2013 végén vettük fel, tehát az tanulmány a bevezetés utáni időszakra, illetve egy ebből az időszakból származó innovatív megoldásra igyekszik irányítani a figyelmet.
2. ^{^} A korábban már említett KMH-SE.