Információs és kommunikációs technológiákkal kapcsolatos projektek a Leonardo program első szakaszában

Az informatika megjelenése a Leonardo programban

Az információs és kommunikációs technológiák (a továbbiakban: IKT) alkalmazása az első pályázati szakaszban nem tartozott a Leonardo program prioritásai közé. Az Európai Bizottság illetékes egysége által készített elemzés^[1] az alábbiakban határozza meg az IKT megjelenésének problémáit a vizsgált pályázati szakaszban.

• Az 1994-es tanácsi határozat (a program indító dokumentuma) többféle értelemben hivatkozik az IKT-re: nyitott és távoktatási rendszerek (Open and Distance Learning Systems, ODL) fejlesztését, a nappali képzésben multimédiás oktatási környezetek kialakítását, a tanulási folyamat technológiai kultúrájának fejlesztését és a "feltörekvő technológiák" (emerging technologies) megjelenítését kéri. Ebbe a tág definícióba gyakorlatilag minden IKT-alkalmazás belefér, nincsenek prioritások.
• Ugyanakkor a fő célkitűzések (Objectives) közül mindössze egy foglalkozik az IKT-vel, amely a szakoktatásban a távoktatási tartalmak kifejlesztését célozza meg.
• A prioritások (Priorities) között viszont olyan kifejezések szerepelnek, amelyek a hagyományos és távoktatásra egyaránt vonatkoztathatók, s a pedagógia innovációban játszott szerepét (Strand I.), illetve az eszközök használatára alkalmas oktatók képzését (Strand II) tűzik ki célul.

Az alapdokumentum meglehetősen nyitott megfogalmazásai következtében az IKT nem szerepelt kiemelten, sőt a többi EU-programhoz képest viszonylag alulreprezentált volt a vizsgált pályázati szakaszokban. Az 1995-1999-es pályázati felhívás öt prioritása közül egy foglalkozik az informatika szakoktatásbeli alkalmazásával, méghozzá egyértelműen a képzők képzésére helyezve a hangsúlyt.^[2] Az 1996-1999-es pályázati felhívásban már négy tematikus egységbe rendeződnek a kívánatos kutatási irányok. Mivel a magyar pályázók legtöbbje ebben a szakaszban jelentkezett, az ő munkáik e négy témakörbe sorolhatók (zárójelben a pályázati témakör tipikus, más EU-pályázatokban is használt megnevezése).

1. A képzők felkészítése az elektronikus tananyagok használatára (training of trainers).
2. Digitális oktatási tartalmak kidolgozása a szakképzés számára (providing digital content).
3. Virtuális mobilitási kezdeményezések (teleworking and teleplacement).
4. A jó pedagógiai gyakorlat népszerűsítése (dissemination of good practice).

IKT témájú magyar pályázatok a Leonardo Program első szakaszában

A magyar pályázók szinte mindig meghatározó résztvevőként, gyakran fő pályázóként vezették a projektmunkát. A magyar pályázatok közül tizenhat a legegyszerűbb kommunikációs funkción túl nagyobb szerepet szánt az IKT-technológiáknak. Ebben a témakörben a hazai szakértelem példamutató módon hasznosult. A zárójelentésekből értesülhettünk, hogyan veszi át eredményeinket több, nálunk gazdaságilag fejlettebb ország oktatási rendszere. Ismét bebizonyosodott, hogy az informatika hatékony nemzetközi innovációs platform, hiszen új technológiáról s ehhez kapcsolódó új oktatási módszerekről van szó, melyeket az uniós országok és a társulni szándékozók egyszerre, együtt honosítanak meg. A magyar kutatók és fejlesztők e munka nemzetközi élvonalát alkotják.

Amilyen örvendetes meghatározó jelenlétünk a pályázatokban, általában annyira sajnálatos, hogy a pályaművek igen aránytalanul fedik le a felkínált témaköröket. Az általam áttekintett pályázatok túlnyomó többsége a második témakörbe tartozik, néha az első témakörhöz is kapcsolható tanfolyami kiegészítéssel. (Ez utóbbira jó példa a komoly kutatóműhelyként is funkcionáló főiskola pályázata a munkaerő-piaci képzések oktatóinak távoktatással is megvalósítható képzéséről.) Nagyon kevés példát találtunk a negyedik témakörre, és egyet sem a harmadikra, bár a valódi, utazással egybekötött mobilitások hatékonyságának fokozására jól alkalmazhatónak látszana a "telemunka".

A második témakörben számos példát láttunk a koofinanszírozásra, amikor egy nagyobb tananyagfejlesztést számos pályázati forrás támogat. Ez önmagában nem baj, hiszen itt a háromból két esetben szerencsés módon valóban összefüggő, fejlődő, ígéretes taneszköz-rendszerről van szó, amely jelentős forrásokat igényel, és cserébe jelentős produktumokkal szolgál. Az egyik pályázat esetében olyan alkotóműhely keres folyamatosan forrásokat, amely egy nonprofit intézmény falai között végez profi tananyaggyártó munkát. Itt a Leonardo program prioritásai - az innovatív elemek jelenléte, a kutatási komponens - a jövőben alaposan vizsgálandók. Ez a műhely a magyar digitális tananyagfejlesztés nagy lehetősége, hiszen az ország vezető műszaki egyetemén működik, népes doktori iskolához kapcsolódik, és az egyik legnagyobb hagyományú, oktatási informatikával és távoktatással is foglalkozó komplex kutató-fejlesztő intézmény. A pályázót a jövőben a fejlesztés és a kutatás együttes művelésére kell ösztönözni, hiszen a kapacitás adott, viszont ennek használata a szoftvergyárimázst sugárzó zárójelentésből nem világlik ki egyértelműen.

Nem ismerem a magyar pályáztató lehetőségeit a témák közötti rangsorolásra, de a negyedik témakör alulreprezentáltsága elgondolkodtató. Ha mindig csak fejlesztünk, az eredmények azonban egy szűk piaci szegmensen túl nem mutatkoznak meg, a pályázat eredményessége meglehetősen szűk körre korlátozódik. A jövőben a képzők képzésére, a jó gyakorlat népszerűsítésére lényegesen több erőforrást kell szánni. Annál is inkább, mert a már idézett, a jövőt is körvonalazó dokumentum (Technology-Supported Learning in Leonardo da Vinci) erre helyezi a hangsúlyt. A dokumentum új prioritásokat megfogalmazó befejező részeiben többször is szerepel, hogy a politikai döntéshozók befolyásolása a pályázati eredmények hasznosítása érdekében csak úgy lehetséges, ha ezek az eredmények széles körben terjednek, ismertté váltak, és kiállták a gyakorlat próbáját.

Az informatikai eszközök használata a projektekben

Az IKT-használat formáinak felderítésére a Leonardo program pályázóinak az iroda segítségével kérdőívetküldtünk ki, melyet postán, illetve a témakörről tartott tréningen kitöltettünk. A pályázatokban a felmérés és a részjelentések, illetve zárójelentések alapján az IKT következő felhasználási módjait figyeltük meg.

1. Kommunikatív használat: elektronikus levelezés egyénileg vagy levelezőlistán, levelek tárolása kereső rendszeres adatbázisban.
2. Informatív használat: kutatási honlap készítése cégbemutatóval, a közreműködők bemutatásával, illetve saját honlapjaik bekapcsolásával, korábbi eredmények közlésével vagy ezek honlapjainak bekapcsolásával, munkatervvel, a kész produktumokról szóló demonstrációs anyagokkal.
3. Digitális taneszköz (illusztráció, szimuláció, interaktív virtuális műszer stb.) kidolgozása vagy adaptálása, beillesztése a hagyományos taneszközök rendszerébe és kipróbálása.
4. Távoktatási tananyag: CD-ROM-on vagy interneten terjeszthető, digitális tananyag kidolgozása vagy adaptálása, kipróbálása és tesztelés utáni módosítása.
5. Távoktatási keretrendszer: a hallgatói adminisztráció, az oktatás, számonkérés és értékelés funkcióival ellátott, összetett digitális oktatási környezet kifejlesztése vagy adaptálása és kipróbálása, majd bővítése a használat tapasztalatai alapján.

Itt jegyezzük meg, hogy az informatikai eszközöknek számos olyan alkalmazási formája van, amelyet a jövőben kívánatosnak tartanánk a projektek menedzselésében, de a jelen pályázati szakaszban nem láttunk rá példát.

• Angol nyelvű információs honlap a kutatás publikus adatairól, a partnerekről és az elkészült munkákról. Nem azonos a magyar honlap fordításával, hanem a külföldi olvasó tájékozódási igényeit elégíti ki.
• A projekt megvalósítási folyamatát követő interaktív munkaszervezési környezet, benne vitafórum, "hirdetőtábla", egyes munkacsoportok levelező csoportjai, azonos idejű megbeszélést lehetővé tevő "chat" funkció, az ábrák és szövegek közös feldolgozását megkönnyítő közös írásos és grafikai környezet (whiteboard stb.). Az eredetileg a távmunka számára kidolgozott, a magyar pedagógiai kutatásban alig használt, főleg a távoktatásban alkalmazott eszközök jelentősen megkönnyítik a nemzetközi csoportok együttműködését, és jórészt feleslegessé teszik vagy rövidebbé, hatékonyabbá alakítják a személyes találkozókat.
• Folyamatkövető ábra (flow chart), amelyről a részmunkák készültségi állapota folyamatosan leolvasható, az esetleges problémák a külső értékelő számára is azonosíthatók.
• A hallgatói/felhasználói visszajelzéseket rögzítő on-line értékelési rendszer a kidolgozott taneszközök kipróbálóinak véleményét folyamatosan, könnyen beadható és kezelhető formában tárolja.

Lehetséges persze, hogy a szemlézett projektek alkalmazzák ezeket a technikákat, csak a hozzám eljutott dokumentumok nem tesznek róluk említést. Mivel a következő pályázati szakaszban az IKT kiemelt szerepet kap, valószínű, hogy a projektmenedzselés elektronikus eszközei is egyre nagyobb szerephez jutnak.

A jelen pályázatban az alábbi alkalmazásokat figyelhettük meg.

• Kommunikatív használat: elektronikus levelezés egyénileg vagy levelezőlistán, levelek tárolása kereső rendszeres adatbázisban.
• Valamennyi projekt rutinszerűen használja szervezéskor az elektronikus levelezést. Levelezőlistákon menedzselik az egyes témakörök feladatait. A könnyebb kommunikáció kevesebb és jobban előkészített találkozót kíván a partnerek meglehetősen tág (átlagosan öt együttműködő) körében.
• Informatív használat: kutatási honlap készítése cégbemutatóval, a közreműködők bemutatásával, illetve saját honlapjaik bekapcsolásával, korábbi eredmények közlésével vagy ezek honlapjainak bekapcsolásával, munkatervvel, a kész produktumokról szóló demonstrációs anyagokkal.

A cégek természetszerűleg élnek ezzel a lehetőséggel, de az oktatási intézmények gyakran beérik egy-két oldalas bővítményekkel meglévő honlapjaikon. Érdekes módon a kisebb intézmények nagyobb hangsúlyt fektetnek a digitális bemutatkozásra, de a zárójelentést kiegészítő, a kutatás nyomon követését segítő, az elkészült termék vagy pedagógiai program bemutató oldalának tekinthető honlap még nagy ritkaságnak számít. Ennél is kevesebb az angol nyelven is hozzáférhető, a külföldiek számára érthető információ. A Leonardo program következő szakaszában ezt a nagy beruházást nem, de a némi gondosságot, az amúgy is kötelezően elkészítendő dokumentumok ügyes prezentálását igénylő tájékoztatási formát kötelezővé kellene tenni. Egy ilyen honlap amellett, hogy a külvilágot informálja egy nagy költségigényű nemzetközi projekt hasznáról, maga is taneszköz (például a pedagógusok informálódását, önképzését szolgáló adatforrás) és az IKT-kultúra követe is egyben.

• Digitális taneszköz (illusztráció, szimuláció, interaktív virtuális műszer stb.) kidolgozása vagy adaptálása, beillesztése hagyományos taneszközök rendszerébe és kipróbálása.

Az elkészült produktumok nagy része szorosan kapcsolódik az intézmények képzési profiljához, máris rendszeres használatban van. Informatikai megoldásaik jók, néha egészen kiválóak (virtuális mérések, szimulációk, edutainment megoldások, illetve a speciális igényű felhasználók kiszolgálása). Grafikus megjelenítésük ennél lényegesen szerényebb. Bár sok helyütt törekednek az egységes arculatra, a termékek képi beazonosíthatóságára, úgy tűnik, ezen a területen még sok a feladat. Mivel az IKT egyik fontos hatáseleme a vizuális kommunikáció, fontos lenne jó szándékú amatőr grafikai programhasználók helyett - ahol ez még nem történt meg - hivatásos webtervezőket is bevonni a tananyagfejlesztő munkába.

• Távoktatási tananyag: CD-ROM-on vagy interneten terjeszthető, digitális tananyag kidolgozása vagy adaptálása, kipróbálása és tesztelés utáni módosítása.

Sok jó minőségű digitális tananyagot tekinthettünk át, ám sajnos nem állt módunkban ezek oktatási kontextusát - azt a hagyományos taneszközökből és pedagógiai programokból is álló környezetet - is megvizsgálni, amelyet szintén felhasználnak az adott ismeretkörök átadásához. Vajon milyen nyomtatott segédletek járulnak egy-egy CD-hez? Ez nem mindig derült ki a kutatási beszámolókból. Láttunk azonban nemzetközi színvonalú példát a komplex tananyagrendszerre, amely méltán sikeres itthon és külföldön, hiszen a sokféle digitális és hagyományos (nyomtatott), szöveges és tárgyi eszköz együttese számos pedagógiai stratégia alkalmazását "bírja el". Ha nem diktál egyetlen módszert a taneszköz, sokkal nagyobbak a felhasználhatóság esélyei.

• Távoktatási keretrendszer: a hallgatói adminisztráció, az oktatás, számonkérés és értékelés funkcióival ellátott, összetett digitális oktatási környezet kifejlesztése vagy adaptálása és kipróbálása, majd bővítése a használat tapasztalatai alapján.

A nagy hagyományú távoktatási központok bevált keretrendszerei mellett jó példát adott az új technológiák sokoldalú alkalmazhatóságára egy pályázat interaktív oktatórendszere, amely a nappali képzést gazdagítja, komplett továbbképzési kurzust nyújt, és az önálló ismeretszerzésre is alkalmas. Példamutató kezdeményezés volt egy, az adott képzési hiányra gyorsan reagáló pályamű, de a tananyag rohamos avulása és a fejlesztés anyagi feltételeinek hiánya jelzi, hogy fenntartható távoktatási tananyag csak finanszírozott képzési formában képzelhető el - legalábbis egyelőre.

A Leonardo program új szakasza elé - az IKT témájú pályázatok lehetőségei

A következő pályázati szakaszban, amely e szakasz értékelésére alapul, minden bizonnyal nagyobb szerephez jutnak majd az információs és kommunikációs technológiák. Nemcsak azért, mert a gyorsan bővülő profilú, rohamosan változó tartalmú szakképzés ideális terep a számítógéppel segített tanításhoz, hanem azért is, mert a taneszközök között világszerte egyre nagyobb helyet foglalnak el a digitális alapú ismerethordozók.

A jelen pályázati szakasz eredményei alapján tehető néhány javaslat.

• A magyar szakképzés fejlődése szempontjából lényeges tartalmakat és képzési formákat számba véve kirajzolódnak olyan területek, amelyeken különösen kívánatos a digitális taneszközök fejlesztése, az informatikai platformú távoktatási rendszerek alkalmazása. Érdemes lenne e területeket megjeleníteni a következő pályázati szakaszban. A jelenlegi, nagy költséggel létrehozott, de mozaikszerű kínálatot áttekintve úgy tűnik, hogy egységes IKT oktatási rendszer csak néhány helyen van alakulóban.
• Nagyobb hangsúlyt kell helyezni a komplett rendszerek finanszírozására, melyeknek része a digitális tananyag elsajátítását segítő tanárképzési program, az interneten megjelenő frissítés és szükség szerint a nyomtatott, illetve tárgyi taneszközök is. Egy tantárgy egy tanévét vagy témakörét feldolgozó CD finanszírozása e projekt kereteiben óriási pazarlás.
• A nemzetközi együttműködésben jó volna kiegyenlítettebb, a fejlesztő társak együttműködésén alapuló viszonyokra törekedni. A munkamegosztás aránytalanságai még akkor is szembeszökőek, ha hízelgő, hogy a magyar szakértelem uralkodik. Jó lenne, ha a jelentésekből egyértelműen kiderülne, melyik partner mit csinált, mivel járult hozzá a közös vállalkozás sikeréhez. Kérdés, hogy érdemes-e jelentős forrásokat költeni mobilitásra, ha ezek egyetlen célja egy tananyag-adaptáció (legtöbbször mindössze a kész tananyag fordítása) megbeszélése. Ilyenkor maga a munka a járulékos költségek századrészéért megrendelhető.
• Ha van rá mód, a párhuzamos fejlesztések és a halmozott finanszírozás kiküszöbölésére feltétlenül össze kell hangolni a hasonló célú magyar vonatkozású fejlesztéseket. A programok folyamatos szakértői értékelésével, a munkatervek módosíttatásával elkerülhetők az átfedések és összekapcsolhatók az azonos célokért munkálkodó fejlesztőcsoportok.
• Végül: a disszemináció kérdése megoldásra vár. A szakértő szerencsésnek mondhatja magát, hiszen értékelőként rendszeresen találkozhat a különféle pályázatok produktumaival. A felhasználó viszont lényegében soha, sehol sem tekintheti át a teljes magyar taneszköz- és programkínálatot. A szakmai rendezvények, kiállítások korlátozott nyilvánosságán felül országos tananyag- és taneszköz-adatbázisra volna szükség, melynek felállítása és fenntartása a nagy pályáztatók közös felelőssége és költsége kellene hogy legyen.

  Footnotes

  1. ^ Technology-Supported Learning in Leonardo da Vinci. Európai Bizottság, Oktatás és Kultúra Főigazgatóság, Programértékelő Egység. Kézirat, 2001. április.
  2. ^ Generalising promoting access to skills through the information society in the context of lifelong learning.