In honorem Brezsnyánszky László

Felszántatlan területeken címmel Brezsnyánszky László 65. születésnapjának tiszteletére konferenciát rendezett a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara Neveléstudományok Intézete és a DAB Nevelés-, Művelődéstudományi és Pszichológiai Szakbizottsága. Az ott elhangzott előadások szerkesztett változatát mutatja be az azonos címmel megjelent vaskos tanulmánykötet.

Brezsnyánszky László a Debreceni Egyetem nyugalmazott habilitált docense. Oktató- és kutatómunkája elsősorban a neveléselmélet szakterületéhez kapcsolható, emellett a Debreceni Egyetemen folyó tanár- és pedagógia szakos képzés történetét kutató műhely vezetője.

A könyv négy fejezetébe foglalt tanulmányok sok esetben még feltáratlan/felszántatlan területekre kalauzolják az olvasót. Különböző korok eszméinek izgalmas tárháza a 19. századtól egészen a 21. századig terjedő időszakot átölelő mű, mely sokféle tárgykörből ad ízelítőt. A szerzők különböző aspektusból szemlélik a neveléstudomány problémáit: ki a filozófus, ki a szociológus, más a történész szemével keresi a válaszokat.

A történelem során számtalanszor felmerült a kérdés; milyen az ideális tanár alakja, milyen a jó nevelés, melyek azok a pedagógiai alapelvek, amelyeket követni kell, annak érdekében, hogy művelt és erkölcsös polgárokat neveljünk? A felmerült kérdésekre nehéz választ adni, de talán segítségünkre lehet ez a tanulmánycsokor, útmutatást nyújthat a tanári pályára készülőknek vagy a már gyakorló pedagógusoknak. Az útmutatás szót használtam, hisz minden korra érvényes „hogyan lehetünk jó tanárok?”-recept nincs, de akadnak olyan elvek, örök értékek, amelyek nem hiányozhatnak a pedagógus személyiségéből, s ezeket a különböző korok történelmi aspektusból való kutatása során találhatjuk meg.

A tanulmánykötet Szabó László Tamás laudatiojával kezdődik. Az első fejezetet Pukánszky Béla Paradigmák a magyar pedagógusképzés történetében című tanulmánya nyitja meg, amelyben a tanító- és tanárképzés összevetését olvashatjuk.

A Johann Friedrich Herbartról szóló írás választ próbál adni arra, miért jelenik meg Herbart a reformpedagógiai irányzatok negatív ellenpárjaként. Herbart nevelésfilozófiájának lényege, hogy a nevelést az erény szolgálatába állítja, az erény pedig nem más, mint a gyakorlati eszmék megvalósulása. Az idealizmus állításaival szakítva – mely szerint egyetlen reale létezik, az Én, s ez minden okságtól fogva létező, a külvilág pedig nem más, mint az Én szükségszerű alkotása – alakította ki Herbart saját filozófiai rendszerét. Bicsák Zsanett Ágnes a nemzetközi Herbart-kutatások eredményeit felhasználva kívánja felhívni a hazai tudóstársadalom figyelmét a téma fontosságára és méltatlan mellőzésére.

„Az embernek az a rendeltetése, hogy magát, és általa nemzetét és nemét erkölcsösebbé tegye (mert az erkölcsiségben rejlik a legmagasabb érték).” idézi (45. o. ) a herbartianizmus magyar képviselőjét, Fináczy Ernőt Orosz Gábor, aki Fináczy Ernő és Prohászka
Lajos kapcsolata című írásában e két személy, mester és tanítvány közötti kapcsolatot többek között levelezésük segítségével tárja fel.

Fenyő Imre Karácsony Sándor nemzetkarakterológiai koncepciójáról című művében a nemzeti önmeghatározás és az ezzel szorosan összefüggő, napjainkban is aktualitást élvező kérdésekre keres válaszokat, mint például hogyan, milyen nemzetkarakterológiai jellemzőkkel definiáljuk nemzetünket Európában, ki a magyar, mitől magyar a magyar?

A neveléstörténeti kutatások sorát gazdagítja Erdeiné Nyilas Ildikó a Debreceni Magyar Királyi Középiskola Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziuma történetének ismertetésével, s ezen belül Kiss Árpád pedagógiai munkásságának bemutatásával.

Vargáné Nagy Anikó a kutatásokban egyre nagyobb szerepet kapó oral history módszerét felhasználva ad képet Jausz Béla alakjáról.

Az Oktatáspolitika és iskolatörténet című fejezet érdekes adalékokkal szolgál mind az európai, mind pedig a hazai oktatási viszonyok megismeréséhez. A csehországi oktatáspolitika megszületésének körülményei a XVIII. század második felében című írásában Ugrai János a felvilágosodás új világrendszert kialakító eszméinek megjelenését vázolja fel, a cseh tanügyben a változást indukáló személyeket (Karl Heinrich Seibt, Franz Stephan Rautenstrauch stb.) és eseményeket kiemelve.

A reformkorban a nevelés a közbeszéd egyik fontos témájává vált. Vita alakult ki a házi és az otthoni nevelés előnyeiről-hátrányairól. Virág Irén A magánnevelés és a köznevelés dilemmája a reformkori sajtóban című tanulmányában – többek közt – Széchenyi István,  Fáy András és Teleki Pál érveit ismerteti. Pornói Imre Az oktatási idő meghosszabbításának problémái a XIX–XX. századi Magyarországon című munkájában az 1800-as évektől egészen 1945-ig követi nyomon a bekövetkezett változásokat, felidézve az adott kor oktatáspolitikáját meghatározó személyeket, bemutatva a legfontosabb eseményeket.

Az arisztokrácia neveltetési szokásairól ad képet az 1856-ban, a Bécs melletti Kalksburgban, a jezsuiták által alapított gimnáziumról szóló tanulmány A kalksburgi jezsuita kollégium magyar szemmel címmel Rébay Magdolna tollából.

Debrecen város és a régió neveléstörténetéhez szorosan kapcsolódik Ady Lajos személye, aki tankerületi főigazgatóként tevékenykedett a városban, míg a Hóman-féle minisztérium személyi politikájának veszteseként át nem helyezik Budapestre (lásd Vincze Tamás írását).

Trencsényi László az 1945 utáni évtizedekre helyezi a hangsúlyt, s a reformpedagógiai indíttatású személyek munkásságát mutatja be.

Az eddigiekkel ellentétben a jelen korra fókuszál Az oktatás–nevelés társadalmi dimenziói és a Tanári szerepek, kompetenciák, gyermekkép című két utolsó fejezet.

Kozma Tamás, az oktatás kutatásában kiemelkedő fontosságú témával, a tanulórégiókkal ismerteti meg az olvasót, kifejtve, hogy a mai tudásalapú társadalom és a gazdasági fejlődés különböző regionális egységeket hív életre, melyek fejlődési üteme eltérő képet mutat. Egy-egy régió képét, fejlődésének ütemét számos elem befolyásolja, így gazdasági szerkezete, kulturális kompetenciája, politikai és társadalmi kapcsolatai. Tény, hogy a régiók versenyképességük fenntartását csak a megfelelő szellemi tőke igénybevételével tudják elérni. Ehhez pedig elengedhetetlen az oktatási intézmények működésének támogatása és fejlesztése.

Buda András tanulmánya a tanári kompetenciák rendszeréről ad képet. Az Európai Unió által életre hívott kompetencialistát hasonlítja össze a magyar viszonyokkal. Írásából kiderül, hogy az Európai Unió szakértői milyen jellemzőkkel illetik az úgynevezett „optimális tanár” személyiséget. Holik Ildikó, a magyar felsőoktatást is átalakító bolognai folyamatról és a tanári mesterképzés gyakorlati tapasztalatairól ad számot.

Etika, érték – milyen tartalmuk van ma ezeknek a szavaknak? Erről is szól Györgyiné Koncz Judit tanulmánya. Hogyan értelmezzük a család szót, mint a társadalom alapját képező sejtet? – teszi fel a kérdést V. Gönczi Ibolya a Vértjeink és páncéljaink című írásában. Sajnos a mai magyar viszonyok nem adnak okot a megnyugvásra. A család, mint közösség szétesőben, így az iskolára, s ezáltal a pedagógusokra egyre nagyobb feladat hárul a gyermek egészséges lelki fejlődésével kapcsolatosan. A társadalmi bűnmegelőzési programokban kiemelkedő szerep jut a tanárok munkájának, illetve a szülő és a pedagógus együttműködésének – teszi hozzá V. Gönczi Ibolya –, ebben az alulszocializált környezetben azonban nehéz megtalálni a közös nevezőt, mely alapját képezi egy egymást segítő kapcsolatnak.

A már gyermekkorban észlelhető lelki eredetű problémák számának kimutatható emelkedése, a szorongásos megbetegedések gyakorisága azt jelzi a társadalom számára, hogy zavar van a rendszerben, s ez változtatásokért kiált. Az ezzel a jelenséggel szorosan összefüggő iskolán belüli zaklatások szintén ennek az értékrelatív, „posztmodern” világnak kísérőjelenségei – olvashatjuk Buda Mariann Társadalmi környezet és az iskolai zaklatás című tanulmányában. A tradicionális értékekben bekövetkezett válság begyűrűzött a társadalom minden szintjére. Az emberek közötti kapcsolatok tekintetében a deszenzitizáció jelensége figyelhető meg. E folyamat bizalmatlanságot és boldogtalanságot eredményez. Az ebben a társadalmi környezetben beiskolázott sajátos nevelésű gyermekek beilleszkedése a társadalmi nemtörődömség időszakában problémákba ütközik, erre kínál potenciális megoldást az észak-írországi SENCO (Special Educational Needs Coordinator) példájával Pető Ildikó.

Az alap- és középfokú tanulmányok elvégzését követően kiszakadni az addig megszokott családi környezetből, bekerülni az egyetemek, főiskolák falai közé, sok esetben beilleszkedési problémákat okozhat a diáknak. A felsőoktatási intézményekbe bekerült tanulók szocializációs és motivációs képességének vizsgálata érdekes kérdéseket vet fel: hogyan tud/képes az új környezethez megfelelően alkalmazkodni, annak részesévé válni? Ezekre a kérdésekre kínál választ Pusztai Gabriella A hallgatói szocializáció megújuló perspektívában című tanulmánya.

Engler Ágnes Levelező hallgatók tanuláshoz való viszonya című írásából megtudhatjuk, milyen motiváló és gátló tényezőkkel kell számolni a levelező tagozatos diákoknak tanulmányaik során, milyen szerepet játszik a továbbtanulásban a belső ösztönző erő, illetve a gazdasági helyzet, a munka világának való megfelelés. Érdekes képet nyújt az összetartozás-identitás tárgykörében a Határon túli magyar diákok élethelyzete az erdélyi és a magyarországi felsőoktatásban című tanulmány Takács Tamarától.

A Hersey-Blanchard-modell felhasználásával vizsgálja Chrappán Magdolna a vezető–beosztott kapcsolat lehetséges variációit. A gyermekkorra, a gyermek életére vonatkozó felfogások az utóbbi évtizedek gazdasági–társadalmi változásainak hatására módosultak. Mára kialakult egy új interdiszciplináris gyermektudomány, amely a gyermeket mint szociális, kulturális konstrukciót értelmezi. Erről az új szemléletmódról ír Szabolcs Éva.

Ez az írás csak rövid ízelítőt ad a könyvben szereplő huszonnégy tanulmányból. A bemutatott kötet szerkezetileg és tartalmilag is igényes munka.

A tanulmánykötet szerzői újabb értékes munkákkal bővítették a neveléstudományok világát, ezzel méltó módon köszöntve kollégájukat, volt tanárukat, Brezsnyánszky Lászlót.