Hol vannak az internetpedagógusok, avagy a kistelepülések IKT-kultúrája

Aggasztó kételyeket vet fel a Stanford Egyetem professzorának kicsit szarkasztikus kérdése. Két évvel ezelőtt megjelent tanulmányomban^[1] megkíséreltem felvázolni az internet oktatási célú felhasználása kulcsszereplőjének - az általam elképzelt internetpedagógusnak - idealizált modelljét, lehetséges szerepét és a vele szemben támasztható elvárásokat. E modell célja az volt, hogy összefoglalja azokat az alapvető kompetenciákat, amelyek az internethálózat eredményes, minőségileg újszerű használatát biztosítják a hálózati lehetőségeket alkalmazni képes tanár részéről. Nem állítom persze, hogy ez az egyetlen járható út, de az ott felsorolt követelmények alapul szolgálhatnak a témakörben szervezett pedagógus-továbbképzések, illetve a felsőoktatásban történő tanárképzés számára is. Jelen írásomban az azóta eltelt időszakban folytatott kutatásaim eredményeiről szeretnék rövid áttekintést adni, elsősorban a kistelepülések iskoláira fókuszálva. A pedagógusok számítógépes kultúrájával, attitűdjeivel kapcsolatban viszonylag kevés adat áll rendelkezésünkre, de mindenképpen megemlítendők Csákó Mihály^[2] és Tót Éva^[3] ezen témakörben megjelent tanulmányai.

A kutatás céljai

Doktori tanulmányaim során végzendő kutatásom tárgyául a kistelepülések iskolái internetkultúrájának vizsgálatát választottam. Ennek szubjektív hátterét az szolgáltatta, hogy szűkebb környezetemben, Baranya megyében számos kistelepülés található, amelyek számára sok lehetőséget rejt az internethez való hozzáférés, ennek módszertani lehetőségei azonban feltáratlanok. Országos szintre kiterjesztve a kérdést, a következő kihívásokkal kell szembenéznünk.

• Az általános iskolák közül csak kevesen részesültek a Sulinet-programból. Az eredeti terv szerinti cél az lett volna, hogy 2001-re az összes magyar iskola internet-hozzáférést kapjon. A cikk írásának idején (2001 áprilisában) a magyar iskolák kevesebb mint 40%-a (mintegy 1850 intézmény) kapcsolódik a Sulinethez.
• Különösen hátrányos helyzetűek ebből a szempontból a kistelepülések iskolái. Az általános iskolák száma 3700 körüli, ebből mintegy 400 (11%) került be a programba, holott a magyar iskolák 51%-ában a tanulólétszám 200 fő alatt van, és mintegy 1450 ebből 2000 lakosnál kisebb lélekszámú településen található.

A kutatás módszerei

A több lépésből álló módszeregyüttes a következő részekből épül fel:

1. Kérdőíves felmérés az iskolák technikai körülményeiről (hardver-, szoftverellátottság, humán erőforrások).
2. Kérdőíves felmérés a pedagógusok IKT-vel kapcsolatos véleményéről és más meghatározó körülményeiről (számítógépes ellátottság, internet-hozzáférés, szakmai felkészültség, előismeretek, továbbképzés stb.).
3. Interjúk felvétele kistelepülési iskolákban tanító pedagógusokkal, a körülmények részletesebb megismerése és feltárása céljából.
4. Háttér-információk gyűjtése és elemzése. (A pedagógus-továbbképzések rendelkezésre álló adatainak elemzése és értékelése. Levelezőlisták adatainak elemzése, egyéb statisztikák.)
5. Fejlesztőprogramok kidolgozása, elemzése, megvalósítása, értékelése.
6. A kutatás befejezéseként a kezdeti helyzetfelmérés megismétlése a változások megállapítása céljából.

A kutatás egyes lépéseit a nagyon korlátozott külső anyagi források miatt Baranya megyére szűkítettem le, ennek ellenére a kapott eredmények bizonyosan hasznosíthatók mások számára is. A kutatás még nem fejeződött be, ez 2001 végére várható, tehát az itt közölt eredmények ennek figyelembevételével értékelhetők.

A kutatás eredményeinek részletesebb bemutatása^[4]

Baranya megyében a KSH adatai^[5] szerint 1999 végén 109 (62%) községi és 68 (38%) városi általános iskola működött. A falusi iskolákban 1295 (38%) pedagógus 12 423 (33%) tanulót tanít. A számokból jól látható, hogy sok kisiskola van, ahol mind a tanulólétszám, mind a pedagógusok száma alacsony.

Az iskolák technikai felszereltségéről szóló kérdőívben 130 (54%) iskola adatait mértem fel. A kapott adatokban a városi iskolák száma jelentősen felülreprezentált volt, főként amiatt, hogy az összevont, illetve csak alsó tagozatban tanító iskolák kis számban szerepeltek. E felmérés adatai mára már sok tekintetben elavultak, így ezeket itt nem részletezem. Annyit érdemes megjegyezni, hogy az 1998 végén történt mérés óta az akkori, közelítőleg 12 számítógép/iskola aránya mára valószínűleg megközelíti a 15-17-et. (Mivel a felmérésben kis számban vettek részt olyan iskolák, ahol csak alsó tagozat működik, ezek elhagyása tehát kicsit még tovább javíthatja ezt a számot.) Az internet-hozzáférés a mérés idején a falusi iskolákban csak elvétve fordult elő, nem volt értelme vizsgálni. Az azóta eltelt időben a falusi általános iskolák közül kb. 40 rendelkezik sulinetes internet-hozzáféréssel, a baranyai teleházak száma 20. (További részleteket awww.telehaz.hu weblapon olvashatunk.)

A kutatás második lépésében a tanárokra vonatkozó adatokat összegyűjtő kérdőívet használtam. Az 1999 első félévében lezajlott mérésben 51 iskolából 475 tanár (N=475) vett részt, vagyis gyakorlatilag a megyében tanító pedagógusok 9,6%-a. Az iskolatípusok (alapfokú és középfokú) és a részt vevő tanárok, valamint a tanárok nemének aránya megfelelt a megyében fennálló arányoknak, de a településtípusok között ismét több városi iskola szerepelt a mintában.

A kérdőív főbb témakörei:

• személyes adatok (nem, lakhely, szakpárosítás, idegennyelv-ismeret);
• a tanárok számítógép-használati szokásai;
• e-mail-használatuk és internet-hozzáférésük;
• számítógépes gyakorlatuk és tudásuk (elvégzett tanfolyamok és saját bevallás alapján);
• az internet használatával kapcsolatos véleményük;
• az IKT-eszközök használatával, hasznosságával kapcsolatos véleményük;
• CD-ROM-okkal és oktatási szoftverekkel kapcsolatos véleményük.

A kapott eredmények^[6] alapján 1999 tavaszán a baranyai tanárok 18%-a rendelkezett e-mail címmel; köztük kétszer annyi férfi volt, mint nő, holott a mintában a nemek aránya 80%-20% volt az utóbbiak javára. Elektronikus levélcímmel az általános iskolai tanárok mintegy 11,5%-a rendelkezett. (A levelezni tudók aránya ennél jóval magasabb a középiskolai tanárok között, a mintában 44%.) Nemzetközi összehasonlításban az általános iskolai (vagy alsó középfokú, tehát felső tagozatnak tekinthető) adatokat^[7] vizsgálva ez a szám alacsonynak tűnik, és valószínűsíthető, hogy az összehasonlító adatokat tartalmazó táblázatban található magyar adat (31%) erősen felülbecsült.

Az e-mail címmel rendelkezők közül mindössze 20% dolgozott falusi iskolában. E számok a baranyai sulinetes falusi iskolák számának növekedésével valamelyest emelkedhettek, a mindennapi tapasztalatok, illetve a későbbiekben ismertetésre kerülő interjúk azonban megerősítik azt az állítást, hogy az internet-hozzáférések nem növelték ezzel arányosan a tanárok levelezési címeinek számát. Ennek oka legfőképpen az lehet, hogy az iskolák nagy részében az iskola adminisztrációs postafiókját használják közösen levelezésre, és a helyi internetes levelezést biztosító szerver alkalmazására csak ritkán kerül sor. (Ez a városi általános iskolák többségében szintén igaz.)

Az internet használatát tudakoló kérdésre a mérésben részt vevő tanárok az alábbi arányokat adták meg:

Gyakoriság	e-mail használata	www használata
Naponta	5%	4%
Hetente	4%	9%

Ezek a számok alacsonyak, bár azóta bizonyára emelkedtek, figyelembe véve azonban az internet használatának hazai növekedési ütemét, valószínűsíthető, hogy egyik sem éri el a 30%-ot. Fontos megemlíteni, hogy bár a felmérés szerint a tanárok 55%-a szükségesnek tartaná az otthoni internetelérést, becslésem szerint 3-5%-uk férhet csak hozzá így is a világhálóhoz, és a szám még kisebb falusi iskolákban dolgozók esetében. (A tanári kérdőív további érdekes adatai a már idézett angol nyelvű tanulmányban olvashatók.)

A kutatás folytatásaként 2001 elején interjúkat készítettem falusi iskolában dolgozó pedagógusokkal, akik most vagy korábban valamilyen számítógépes továbbképzésen vesznek vagy vettek részt. A kiválasztás alapját a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet korábbi években megtartott informatikai tanfolyamainak adatai szolgáltatták. A felmérés ezen lépése még nem fejeződött be,^[8] eddig húsz interjú készült el. Az eredmények értékelésekor vegyük figyelembe, hogy az interjúalanyok már mindannyian rendelkeztek valamiféle számítógépes gyakorlattal, tehát az így kirajzolódó kép a valóságos helyzetnél valamivel pozitívabb. Az interjúalanyok kiválasztásának szempontjai:

• minél több iskola szerepeljen a mintában;
• egy iskolából legfeljebb két pedagógussal készüljön interjú;
• lehetőleg a megyében érvényes aránynak megfelelő legyen a nemek aránya;
• elsősorban nem informatika szakos tanárok szerepeljenek;
• minél több különböző szakos tanár szerepeljen a mintában.

Az interjú témakörei a személyes kérdésektől (életkor, végzettség, nyelvtudás stb.) az iskolai számítógép- és internethasználaton keresztül az IKT-módszertani kultúra kérdésköréig terjedtek. A tanulmány szempontjából fontosabb kérdések az alábbiak voltak:

1. Általános kérdések: Az interjúban részt vevő neme, életkora, végzettsége, nyelvtudása. Lakóhelye és iskolája. (A település lélekszáma, tanárok és tanulók száma, felszereltség, internet-hozzáférés az iskolában és otthon). Van-e az iskolának honlapja, saját e-mail címe? Van-e rendszergazda?
2. Az interjúalany informatikai "előélete", motivációja (tanfolyamok, önképzés stb.).
3. Szakirodalmi érdeklődése. (Olvas-e pedagógiai/informatikai/IKT-vel kapcsolatos irodalmat, szaklapot? Soroljon fel belőlük néhányat!) Milyen témaköröket szokott az interneten keresni?
4. Milyen a kapcsolata az iskola vezetésével, a kollégákkal. Támogatja-e az iskola vezetése az IKT használatát? Hogyan?
5. Milyen segítségre lenne szüksége az IKT oktatásbeli felhasználával kapcsolatosan?
6. Milyen gátló/akadályozó tényezők hátráltatják az Ön és kollégái munkáját ezen a területen?
7. Használja-e tanórán/tanórán kívül az IKT-eszközöket? Soroljon fel példákat! Említsen meg olyat is, amit esetleg szívesen használna, de nincs rá lehetősége!
8. Milyen az együttműködés más iskolákkal? A pályázatokon való részvétel. Sulinet-weblap használata.

Az interjúk tapasztalatai

A személyes adatokat vizsgálva meglepő, hogy az interjúalanyok átlagéletkora 39,6 év, ez 33-46 között szóródik. Az interjúalanyok 25%-a férfi (20-ból 5). Tanító, magyar, népművelés, matematika, fizika, technika, biológia, orosz, kémia, népművelés, pedagógia és informatika (1 fő) szakok fordulnak elő.

Az iskolák közül 13 (68%) rendelkezik internet-hozzáféréssel, hat nem, levelezésre kivétel nélkül a Sulinet adminisztratív postafiókját vagy más külső levelező rendszert (freemail, drotposta stb.) használnak. Weblapja két iskolának van (Hosszúhetény, Kölked), illetve ezek a települési weblaphoz kapcsolódnak. További három helyen jelezték, hogy készül ilyen. (Érdekességként megemlítendő, hogy az említett húsz baranyai teleház közül kettőnek van weblapja a www.telehaz.hu címen található információk szerint.) A megadott e-mail és weblapcímekből látható, hogy gyakorlatilag egyetlen falusi iskolában sem üzemeltetnek internetszervert, ennek fő oka az információ- és tudáshiány. Ez azt jelenti, hogy nem használják ki a rendelkezésükre álló technikai lehetőségeket sem.

Főállású rendszergazda természetesen (?) egyik iskolában sincs, a felmerülő problémák megoldására különféle módszereket választanak. Leggyakrabban a számítástechnikát oktató (de nem számítástechnikus) kolléga "felügyeli" a gépeket, de előfordul külső cég megbízása, illetve önkormányzati felügyelet is. A községek közül egy helyen van teleház (Hosszúhetény), ez az iskolával szoros együttműködésben üzemel.

Az interjúkban részt vevő tanárok döntő többsége már legalább két vagy több számítógépes tanfolyamot elvégzett (alapfokú számítástechnikai ismeretek, szövegszerkesztés, internet, informatika más tanórákon, sőt, oktatási informatikus), így őket gyakorlott számítógép-felhasználóknak tekinthetjük. Az iskolavezetés a megkérdezett pedagógusok szerint mindenütt (legalább is "elvileg" vagy erkölcsileg) támogatja az informatika iskolai alkalmazását, a valóságban természetesen nagy különbségek vannak az egyes települések között. Létezik olyan iskola, ahol például egy darab Pentium számítógép van, a másik (pozitív) kivétel az, ahol videoprojektor is található. A tanárok továbbképzésen való részvételét a mintában szereplő iskolák vezetés többsége támogatja, ez általában a tanfolyamokon való részvétel díjának fedezését jelenti, minimális azonban a szakmai összejöveteleken, konferenciákon való részvétel lehetősége. Ennek oka főleg a magas részvételi díj, azonban a helyettesítés kérdése sem megoldott. Ez nagyobb problémát jelent, mint a városi iskolákban, hiszen a tantestületek létszáma kisebb, kevés lehetőség van a távollétre. Örvendetes viszont, hogy a tanárok kikérik az informatikában jártasabb kolléga segítségét, tehát az együttműködésnek ez a szintje már kialakult, bár jelenleg csupán technikai jellegű segítségnyújtásra korlátozódik.

Nézzük meg, milyen problémákat soroltak fel a tanárok, illetve milyen segítségre lenne szükségük!

Milyen gátló tényezők akadályozzák a munkát?

• Eszközök hiánya hét esetben,
• kollégák passzivitása hat,
• nem tudnak részt venni továbbképzéseken négy,
• módszertani hiányosságok két,
• időhiány két,
• szoftverek hiánya (pl. vírusvédelem) három,
• szakirodalom hiánya egy,
• nyelvtudás hiánya egy,
• hozzáértés hiánya két,
• hozzáférési problémák egy esetben.

A leggyakrabban említették az eszközök (illetve a pénz) hiányát, ami örökös gondnak mondható, és e téren nem látszik biztató jel a jövőre nézve sem. A második leggyakrabban említett tényező a kollégák passzivitása, hozzáállásbeli hiányosságai. Ennek részletes elemzése további vizsgálatokat igényelne, de néhány kérdést érdemes továbbgondolni. Mi állhat a tanári passzivitás hátterében? A legnyilvánvalóbb ok minden bizonnyal a saját otthoni számítógép és az internethozzáférés hiánya lehet; de van két másik - nem elhanyagolható - tényező: a csekély tanári motiváció és a módszertani hiányosságok. "A tantárgyak anyagmennyisége olyan sok, hogy inkább a bevált módszereket alkalmazom" - fogalmaz az egyik tanárnő."Nincs tapasztalatom, egyelőre sok lehetőségem sem, hogyan lehetne a modern eszközöket úgy igénybe venni, hogy azok elősegítsék, és ne hátráltassák a haladást." (Vö. Csákó M. idézett tanulmánya.)

A kerettanterv kötöttségei bizonyára megnehezítik a kísérletezést, de talán nem teszik lehetetlenné. Probléma a módszertani anyagok hiánya, ezek kidolgozása remélhetőleg mielőbb megkezdődik. Ezen dolgozunk az ELTE TTK-n működő "Multimédia az oktatásban" kutatócsoportban, több gyakorló pedagógus bevonásával.

Milyen segítségre lenne szükségük az iskolában tanító pedagógusoknak?

• tanácsadás kilenc esetben,
• eszközök hét,
• szakmai rendezvény, továbbképzés hat,
• szakirodalom öt,
• szoftver öt,
• technikai jellegű segítség (rendszergazda) négy,
• szakmai folyóirat (Sulinetes például) egy,
• személyi feltételek javítása egy,
• hozzáférés egy,
• IKT használatát illusztráló tantervek egy esetben.

A helyzet nem megnyugtató. A megkérdezettek első helyen említik a szaktanácsadást, amely kritikus terület. Elvileg a megyei pedagógiai szakmai szolgáltatást nyújtó intézmények (pedagógiai intézetek) szolgáltatásai között szerepel a szaktanácsadás, ezek azonban az elmúlt egy-két évben az anyagi nehézségeik miatt kevéssé tudták a kívánt funkciót ellátni, némelyik gyakorlatilag a teljes ellehetetlenülés határára érkezett. Az ezen a területen dolgozó szaktanácsadók segítsége kevés ahhoz képest, amennyire az iskoláknak szükségük lenne. Említést érdemel a Soros Alapítvány "Szakértői csoportok az iskolában" című kísérlete/pályázata, amelynek keretében 40 iskolában nyújtottak módszertani segítséget az alapítvány pályázatán nyertes szakértői csoportok. Ilyen pályázatok hasznosak lennének az iskolák számára.

A másik gyakran említett probléma a továbbképzéseken, szakmai rendezvényeken való részvétel lehetősége. Ennek megoldása sem egyszerű, hiszen az időhiány mellett a másik fő akadály az évről évre csökkenő tanártovábbképzésre fordítható keret, szemben a továbbképzések árának folyamatos növekedésével. Erre a következő részben részletesebben kitérek. Több interjúban felmerült a projektor (videokivetítő) iránti igény, és egy-két esetben megemlítették a szkenner iránti igényüket is, de örvendetes, hogy az iskolák nagy részében ez az eszköz már elérhető.

Az interjú utolsó kérdése más iskolákkal, más pedagógusokkal való együttműködésre, pályázatokon való közös részvételre vonatkozott. A válaszok azt mutatják, hogy ezen a területen még nagyon sok kiaknázatlan lehetőség kínálkozik az iskolák részére, ugyanis egyetlen válaszadó volt csak, aki az internet használatára épülő projektet említette (Magyarszék - KOMA-pályázat), ha egyébként más együttműködés elő is fordult. Természetesen nem állítható, hogy egyáltalán nem léteznek ilyen projektek, de a számuk egyelőre alacsony.

A pályázatokon való részvétel fontos az iskolák számára, ezt szinte mindenki megemlítette, de közös pályázás ritkán fordul elő. Ezzel összefügg egy másik válasz, melyből az is kiderült, hogy az interjúban részt vevő pedagógusok lényegileg nem használják az internetes levelezőlistákat sem. Mindössze két férfi és egy tanárnő említette, hogy olvas ilyeneket, konkrétan a TANFÓRUM-ot nevezték meg, illetve más, nem pedagógiai/iskolai témájú listát. Ez azért sajnálatos, mert éppen a levelezőlisták nyújthatnák a szükséges támogatás egy részét. Természetesen ez nemcsak az informatikai jellegű szakmai listákra igaz, hanem más tantárgyiakra is. Hasonlóan jelzés értékű az is, hogy alacsony százalékban jellemző a pedagógiai/módszertani folyóiratok olvasása. "Pedagógiát nem olvasok, nem érek rá", illetve "Csak szaklapokat olvasok, semmi pedagógiai jellegűt" típusú kijelentések fordultak elő inkább. Mindösszesen hat fő (30%) említette, hogy időnként kezébe veszi ezeket. Számítástechnikai jellegű lapokat 14-en (70%) olvasnak, a lapok a "komolyabb" CHIP Magazin, Computer Panoráma, PC WORLD magazinoktól a könnyedebb, szórakoztató Easy PC, Klikk, valamint Computer Aktívig terjednek.

Kevesen keresik fel a Sulinet weblapját is, amelynek pedig egyik funkciója a tanárok ellátása információkkal, segédanyagokkal. Bizonyosan az is közrejátszik ebben, hogy a mintában szereplő pedagógusok általános iskolában tanítanak, míg a Sulinet-program nagyobb mértékben a középiskolai tanárok felé irányult. Miután a pedagógusok közül csak egy-két ember jelezte a nyelvtudásra vonatkozó kérdésnél az angol nyelv valamilyen fokú ismeretét, így az interneten való keresés, böngészés főként a magyar nyelvű oldalakra korlátozódik.

A pedagógus-továbbképzés - az informatikai ismeretek megszerzésének fő színtere

Az informatikai ismeretek jelentős részét a tanárok a pedagógus-továbbképző tanfolyamokon szerzik meg. A mérés eredményeként kiderült, hogy a tanárok 57%-a vett részt legalább egy alkalommal informatikai továbbképzésen. Ez az adat meglepő módon csaknem teljesen azonos (ott 56,3%) Csákó Mihály 1686 fős országos mintán felvett mérésének adatával.^[9] Következtetésem azonban eltér az ott kifejtett állásponttól. Csákó Mihály szerint "… hogy egy tanár képzi-e magát autodidakta módon az informatika terén, mégis az befolyásolja legerősebben, hogy mennyi formális képzést kapott e téren felsőfokú tanulmányai során … az informatikai önképzés arányai lényegesen magasabbak minden korábbi adatnál, ami azt jelenti, hogy a kilencvenes évek első fele óta is jelentős változás ment végbe a tanári magatartásokban, s ez leginkább a formális informatikai képzés megerősödésének köszönhető." Ezzel szemben két más tényezőt tartok inkább fontosnak: a pedagógus-továbbképzés szervezett keretében elvégzett tanfolyamok színvonalát (ami alkalmas volt mind a motiváció növelésére, mind a szükséges alapok biztosítására) és az iskolai élet keretei közé egyre inkább betörő "informatizálódási kényszert", az információs társadalom "előszelét". Vegyük figyelembe, hogy a részt vevők jelentős hányada mindegyik felmérésben inkább a negyvenes éveihez volt közel, vagyis komoly, PC-re alapozott formális felsőfokú képzésben nem vehetett részt. Ez ugyanis legfeljebb az elmúlt 3-4 évben kezdődött meg a felsőoktatási intézményekben, és igazán ma sem teljesen egyértelműen elfogadott vagy azonos színvonalú előképzettséget biztosít a frissen végzettek számára.

1. táblázat  A baranyai tanárok számára szervezett továbbképzések részvételi aránya témakörök és településtípusok szerint

	Alapfokú		Haladó		Internet-alap-ismeretek		Informatika más órákon		Egyéb
	Város	Falu	Város	Falu	Város	Falu	Város	Falu	Város	Falu
1997/ 1998	216	212	-	-	28	21	17	15	41	48
1998/ 1999	184	20	-	-	22	7	24	12
1999/ 2000	145	93	71	25	6	4	9	7
2000/ 2001	70	42	12	2	45	16	0	0

Összesen 1414-en vettek részt különböző kurzusokon az elmúlt négy év során. (Ez a szám a résztvevők tényleges számánál kicsivel magasabb, mert voltak, akik több kurzuson is tanultak.) Az óvodapedagógusok számát kivéve elmondható, hogy a megye iskolában tanító pedagógusainak mintegy 28%-a vett részt a Megyei Pedagógiai Intézet által szervezett informatikai továbbképzésen. Mivel a középiskolai tanárok részvétele nem számottevő, így az általános iskolában tanítókat tekintve ez a szám megközelíti a 40%-ot. Közülük 524 pedagógus érkezett falusi iskolákból, a többszörös részvétel itt ritkább, tehát a végzettek mintegy 35-36%-a vidéki.

Az is látható, hogy a tanfolyamok csaknem kivétel nélkül az informatikai ismeretek megszerzésére irányultak, módszertani/pedagógiai jellegű csupán az Informatika más órákon című, és kisebb mértékben az Internet alapismereti kurzus volt, melyeken a pedagógusok kb. 15%-a vett részt. Az új módszerek bevezetésével szembeni attitűdöt ez jól jellemzi. (Érdekes módon ez a szám is igen közel áll a Csákó Mihály által megadott 17,4%-hoz.) Az informatikai továbbképzésben részt vevők számát még tovább növelhetik a végzett óvodapedagógusok, az egyetem, az ISZE (Informatika és Számítástechnika Tanárok Egyesülete) és más cégek által szervezett tanfolyamokon végzett pedagógusok, így becslésem szerint az meghaladja az 50-55%-ot is. Ez elfogadhatónak tekinthető nemzetközi összehasonlításban is, a problémát a pedagógus-továbbképzésre fordítható összegek évről évre való csökkenése jelenti. Ez ugyanis már gátolhatja a folyamatos önképzést, és ellentmond a sokat hangsúlyozott "élethosszig tartó tanulás" elvének is, márpedig az informatika területén ez még hangsúlyosabb követelmény.

Nemzetközi kitekintés

Az eddig ismertetett kutatási adatok, számok pontosabb értékeléséhez valamilyen összehasonlítási alappal kellene rendelkeznünk. Sajnos hasonló témájú, a kistelepülések internetkultúráját bemutató külföldi felmérés(ek)ről nem sikerült adatokat találnom. Az egyes EU-országok gyakorlatáról és stratégiájáról részletes képet kaphatunk Komenczi Bertalan és Kárpáti Andrea írásaiból, így ezekre a kérdésekre itt nem térek ki. Hasznos lehet azonban röviden áttekinteni az internethasználattal, hozzáféréssel kapcsolatos legfrissebb adatokat.

Az elmúlt félév különböző forrásokból származó magyar adatai 730 ezer^[10] (mások szerint 850 ezer^[11]) és 1,2 millió^[12] közé teszik a magyar internetezők számát. Ezekből az adatokból látható, hogy az egyes felmérések eredményei csak nagy pontatlansággal vehetők figyelembe. Az internethez hozzáférők száma legoptimistább becslés szerint sem éri el a 15 évnél idősebb népességben a 15%-ot. Az 1998-as adatokkal összehasonlítva ez kevesebb, mint kétszerese az akkorinak, robbanásszerű növekedésről tehát nem beszélhetünk.

Az Európai Közösség országainak élenjárói a skandináv országok. Norvégiában^[13] például egy 1999-es felmérés szerint a tanárok 81%-a rendelkezik internet-hozzáféréssel az iskolában és 43% otthon is. Svédországban az általános iskolai tanárok 66%-ának, a középiskolában tanítók 82%-ának van saját e-mail címe az 1999-es adatok^[14] szerint. Dániában a középiskolák 100%-a, Finnországban 95%-a csatlakozott az internetre, csakúgy, mint a magyar középiskolák, ám tőlünk eltérően az általános iskolák 75%-a, illetve 90%-a szintén be van kötve.^[15] Nagy-Britannia^[16] "National Grid for Learning" programjában 700 millió fontot fordítanak arra, hogy 2002-re az összes iskola internet-hozzáféréshez jusson, további 230 milliót pedig a tanárok felkészítésére, amelyet a laptopprogram és a tanárok számítógép-vásárlását segítő programok egészítenek ki. A tanárok mintegy 50%-a érte el a hálózat szolgáltatásait otthonról 2000-ben, míg a teljes népességnek mintegy 33%-a. A német SchulWeb-program keretében 2001 áprilisában 5194 iskolának volt weblapja, és tízezernél több iskolában lehetséges az internet-hozzáférés.

Rendkívül dinamikus a fejlődés a hazánknál jóval kisebb Észtországban, ahol PHARE-támogatással^[17] már az iskolák több mint 50%-a internetelérést kapott. A tengerentúlon ezek az adatok^[18] még magasabbak. Az Egyesült Államokban 1999 végén a népesség mintegy 40%-a, a tanárok mintegy 69%-a fért hozzá a világhálóhoz, és az iskolák közel 100%-a rendelkezik internet-hozzáféréssel.

Ha csak az oktatásra vonatkozó számokat tekintjük, abból is megállapítható, hogy az internet-hozzáféréssel rendelkező iskolák száma (az EU oktatási informatika stratégiai elveivel összhangban) rohamosan nő. A felsorolt adatokat tekintve sajnálattal megállapíthatjuk, hogy iskolai összehasonlításban egyértelműen romlott a helyzetünk 1998 végéhez viszonyítva. A Sulinet-program hardver jellegű bővítésének lefékeződése nem teszi lehetővé a szinten tartást sem; a jelenlegi trendek alapján pedig le kell számolnunk azzal az illúzióval, hogy ezen a téren még mindig a világ (vagy akár Európa) élvonalában vagyunk.

Összegzés

Bár a mérések egyetlen megyére korlátozódtak, nincs okunk feltételezni azt, hogy az országos helyzet merőben eltérő lenne a bemutatott adatoktól.

A kutatás eddigi eredményei alapján a következő állítások fogalmazhatók meg:

Általános következtetések

• Nagyobb központi ráfordítások nélkül nem várható az informatikai eszközök használatának komolyabb oktatási integrálása, mert az eszközhiány, illetve a meglévő eszközök gyors avulása ezt nem teszi lehetővé.
• A kistelepülések iskoláinak hátrányos helyzetét nem csökkentik, hanem növelik a jelenlegi internet-hozzáférési lehetőségek, tehát pozitív diszkrimináció nélkül semmilyen esélyük sincs a mai versenyhelyzetben.
• Az internet oktatásbeli alkalmazásának esélyei is csak lassan növekednek a már felsorolt okok miatt (hozzáférés és eszközhiány, a szükséges alapismeretek és a gyakorlat hiánya, módszertani hiányosságok).
• Az internet még kommunikációs eszközként sem tud mindennapossá válni a falusi iskolákban.

A pedagógusok tevékenységére vonatkozó következtetések

• A pedagógus-továbbképzésre fordítható összegek folyamatos csökkenése hátrányosan befolyásolja a pedagógusok informatikai kultúrájának és tudásának fejlesztését (ez természetesen a városi iskolákat is sújtja).
• Az új módszerek alkalmazása jelentős erőfeszítéseket kíván a tanároktól, és ennek ellenértéke nem látszik, ami rövid távon a motiváció csökkenéséhez vezet.
• A szükséges módszertani segédanyagok (például tanmenet digitális anyagok alkalmazásához), továbbképzések (például szakmai konferenciákon való részvétel lehetősége) és a közvetlenül igénybe vehető segítség (szaktanácsadói rendszer) hiánya még azokat is elbizonytalanítja, akik egyébként szívesen használnák a számítógépes eszközöket.

A címben feltett kérdésre visszautalva az mondható el, hogy az első fecskék időnként fel-feltünedeznek, de a nyár ... még nagyon messze van. A kutatások következő lépései már a konkrét módszerek kidolgozására és kipróbálására irányulnak.

Befejezésképpen a Delors Bizottság tanulmányából idéznék:

"Semmilyen reform nem lehet sikeres a tanárok hozzájárulása, aktív részvétele nélkül... fordítsunk különleges figyelmet a nevelők kulturális, társadalmi és gazdasági helyzetére... Sokat követelünk a tanártól, néha túl sokat, amikor elvárjuk, hogy helyrehozza azokat a hibákat, amelyeket más, szintén a fiatalok oktatásával és képzésével foglalkozó intézmény követett el. Sokat kérünk tőle akkor, amikor a külső világ egyre jobban behatol az iskolába az új informatikai és kommunikációs eszközök révén. Olyan fiatalok kerülnek a tanár elé, akikre egyre kisebb hatással van a család vagy a vallás, egyébként viszont meglehetősen informáltak. A tanárnak számolnia kell ezzel az új jelenséggel, hogy meg tudja értetni magát, és meg tudja érteni a fiatalokat, s hogy felébreszthesse bennük a tudásvágyat, és megtaníthassa nekik, hogy az információ birtoklása még nem jelent tudást, s hogy annak megszerzése erőfeszítést, figyelmet, kitartást és erős akaratot igényel."^[19]

Footnotes

1. ^ Fehér Péter: Milyen legyen az Internet-pedagógus? Új Pedagógai Szemle, 1999. 4. sz.
2. ^ Csákó Mihály: Informatika - Internet - pedagógusok. Iskolakultúra, 2001. 1. sz.
3. ^ Tót Éva (2000): A számítógép mint a tanárok kommunikációs eszköze. Forrás: ww.oki.hu/upsz, illetve lásd e számban írt cikkét.
4. ^ Fehér Péter (1999): First Results of a Survey Based on the Experience of Baranya County’s Teachers. 2nd International Conference of PhD Students, Section Proceedings, University of Miskolc. httd://www.mek.iif.hu
5. ^ Az oktatási intézmények főbb adatai Baranya megyében, 1999. Pécs, 2000, KSH Baranya Megyei Igazgatósága.
6. ^ További részletesebb értékelés: First Results of a Survey Based on the Experience of Baranya County’s Teachers.
7. ^ Forrás: Education at a Glance, 2000. Idézi: Halász Gábor-Lannert Judit (szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról. Budapest, 2000, Országos Közoktatási Intézet.
8. ^ Az interjúk elemzésének egy része elhangzott a Neworkshop 2001 konferencián, Sopronban, és megjelent a konferenciakiadványban is. Fehér Péter (2001): Internet a falusi iskolákban - baranyai felmérések alapján.
9. ^ Csákó Mihály: Informatika - Internet-pedagógusok. Iskolakultúra, 2001. 1. sz.
10. ^ Forrás: NetSurvey Internetkutató Intézet, 2000. dec.
11. ^ Forrás: GKI Gazdaságkutató Rt., 2001. febr.
12. ^ Forrás: Gfk Közvéleménykutató Intézet, 2001. április.
13. ^ F. Hernes - M. Hestmann - E. Haaland (1999): Knowledge and Competence in ICT among Teachers in Norway.
14. ^ Forrás: School and Computers - a quantitative picture, National Agency of Education, Report 176. 1999. www.skolverket.se
15. ^ További részletek: ICT-Developments in the European Union. 1999. november Forrás: www.en.eun.org/conference2000/Docs/ backgroundinf/ict-developments-in-eu.DOC
16. ^ J. Leech - B. Moon: Pedagogy, information and communications technology and teacher’s professional knowledge. The Curriculum Journal, Vol. 11. Num. 3. 2000.
17. ^ Forrás: www.ise.ee, az észt "Information Systems in Education" program honlapja.
18. ^ Forrás: USA Oktatási Minisztériuma, National Center of Education Statistics. Közli: Newsweek SCORE, 2000. május.
19. ^ Oktatás - rejtett kincs. A Jacques Delors vezette Nemzetközi Bizottság jelentése az UNESCO-nak az oktatás 21. századra vonatkozó kérdéseiről. 1997, Osiris Kiadó-Magyar UNESCO Bizottság.