Hiányszakmát tanuló végzős szakiskolások – kutatási beszámolók

Bevezetés

A hiányszakma fogalma az utóbbi néhány évben került a szakképzésről és munkaerőpiacról szóló nyilvános diskurzusba. A fogalmat a nemzetközi szakirodalom nem ismeri, nem használja, bevett angol megfelelője nincs is. Nálunk az 1997-es Pedagógiai Lexikonban már szócikként szerepel. E definíció^[1] szép példája az elmúlt rendszer foglalkoztatáspolitikáját meghatározó, már évtizedekkel ezelőtt is elavult, de a mai sajátos érdekviszonyok között ismét főszerepet kapó munkaerő-tervező logikának. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a „hiányt” – amit méltán tehetünk idézőjelbe, hiszen sokszor az sem egyértelmű, hogy a hiányszakmákban közgazdasági értelemben hiány lenne – befolyásolja az adott szakmában elérhető bérkínálat és a munkakörülmények is. Nem véletlen, hogy a közgazdász kutató Köllő János „úgynevezett” hiányszakmákról beszél, amelyekben kiképzettek a munkaerő-keresletet többszörösen meghaladó számban találhatók a regisztrált munkanélküliek, és valószínűleg még többen az inaktívak körében, és amely szakmákban a legtöbb térségben az elhelyezkedés még a garantált minimálbérért sem könnyű.

Hiányszakmák abban az értelemben persze bizonyosan léteznek, hogy a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB) évente régiónként tíz szakmát a hiányszakmák közé soroltak, amely státusz a képzésben résztvevők számára is jelentős előnyöket biztosít (ösztöndíj, magasabb juttatások, az Útravaló programban való részvétel lehetősége), amint a gyakorlati képzés szervezői számára is (magasabb költségleírási lehetőségek, nagyobb esély a pályázati pénzek elnyerésére). A hiányszakma kategóriája tehát szabályozási eszközzé is vált az elmúlt években. Az építőipari és vasas szakmák dominálnak a „hivatalos” hiányszakmák között minden régióban, de sok más szakmacsoportban is van egy-egy olyan szakma, amelyet egy-két régióban a hiányszakmák közé soroltak.

A TÁMOP 3.1.1 „21. századi közoktatás – fejlesztés, koordináció” program 6.1.1-es, Elhelyezkedési esélyek című elemi projektjében a hiányszakmák és az ezeket tanuló szakiskolások vizsgálatára is sor került.^[2] Az itt következő, 2011 őszén készült írások a 2010 májusában, szakiskolások és speciális szakiskolások körében, végzés előtt egy-két hónappal lebonyolított felmérés adatbázisának elemzésén alapulnak.^[3] Arra voltunk kíváncsiak, hogy a hiányszakmákat tanulók egy-egy más szakmával összevetve mennyire más háttérrel és esélyekkel kezdik munkaerő-piaci pályafutásukat. Milyen különbségek mutatkoznak az egyes hiányszakmákat tanulók terveik, lehetőségeik között? Választásuk mennyire saját választás vagy korábbi gyenge teljesítményük – és a beiskolázási mechanizmus – meghatározta kényszerpálya? Milyen arányban tervezik a pálya elhagyását már a szakmunkásvizsgát megelőző egy-két hónapban, vagy ragaszkodnak tanult szakmájukhoz? Milyen hasonlóságok és különbségek fedezhetők fel a szakiskolások és a speciális szakiskolás tanulók között?

Összesen 3260 fiatal töltötte ki kérdőívünket. Mintaválasztásunk a szakiskolai populációra nem reprezentatív. Arra törekedtünk, hogy a legfontosabb hiányszakmákat reprezentáljuk a felmérés adatbázisában, illetve, hogy maguk az egyes szakmák tanulói almintái jól reprezentálják – régiók, településtípus szerint – az abban tanulók összességét. A mintaválasztás során először a szakmákat választottuk ki. A mintakészítés idején, 2010 tavaszán a 10 régióban összesen 24 szakmát soroltak a régiónkénti 10-10 hiányszakma közé. Ebből 5 szakma csak egy-egy régióban került a hiánylistára, ezeket figyelmen kívül hagytuk. Azt a 4 szakmát, amelyeket minden régióban a hiányszakmák közé soroltak – a kőműves, a hegesztő, az ács-állványozó és a forgácsoló, valamint az évről évre 5-6 régióban hiányszakmának számító villanyszerelő – először bevettük a mintába, de utóbb az ács-állványozóról lemondtunk az alacsony elemszám miatt.^[4] A további 14 szakma mindegyike két vagy három régióban szerepelt a listán. Ezek közül szintén az elérhető elemszám alapján választottunk további 6 hiányszakmát (géplakatos, szerkezetlakatos, szobafestő, nőiruha-készítő, szakács és asztalos), illetve fontos szempont volt még, hogy az elsősorban a lányok által, illetve a mindkét nem által tanult szakmák is a hiányszakmák közé kerüljenek.^[5] A kiválasztott 10 hiányszakma mellett további két szakmában kerestünk fel tanulókat. Az egyik a fodrász szakma, amelyet főleg lányok tanulnak, és amely a hiányszakmákkal szemben népszerű a fiatalok körében („divatszakma”). Ugyanakkor egyre több – immár négy – régióban sorolják a nem támogatott, tehát beiskolázási létszámban visszaszorításra ítélt szakmák közé. A fodrász az egyetlen nagy létszámú ilyen szakma. Végül a bolti eladókat tizenkettedikként azért választottuk a vizsgált szakmák közé, mert olyan nagy létszámú szakma, amelyet egyetlen régióban sem soroltak a kiemelten támogatottak vagy nem támogatottak közé, tehát mindenhol a középső kategóriába került, és fiúk, lányok egyaránt sokan tanulják. A hiányszakmák között egyetlen „koedukált” szakma van, a szakács, a többi, az egyetlen nőiruha-készítőn kívül, döntően fiúk által tanult szakma.

A kiválasztott 12 szakmában összesen 14 669 tanuló tanult 2008-ban végzős évfolyamon, mintegy egyharmaduk  azokban az intézményekben, amelyeket felkerestünk. A 86 intézmény a régiókat és a településtípusokat jól reprezentálja, de ezek között praktikus okokból^[6] a nagyobb létszámú intézmények felülreprezentáltak, így mintánkba a kisebb szakképző intézményekben tanulók jóval átlag alatti arányban kerültek. Az iskolák csak minimális arányban utasították vissza a részvételt a felmérésben^[7], ezeket az adott iskolákban képzett szakmákban képző másik iskolával helyettesítettük. A kérdőívet végül 3260 diák töltötte ki, szakmák szerint az alábbi megoszlásban.

1. táblázat

Az egyes szakmákat tanulók száma és aránya a feldolgozott mintában

A kapott adatbázis tehát nem reprezentálja a végzős szakiskolásokat, de jól reprezentálja az egyes szakmákban tanulókat, így kifejezetten alkalmas szakmánkénti, illetve – minthogy a hiányszakmák között legfontosabb két szakmacsoport, a gépész és az építőipari több szakmával is megjelenik – szakmacsoportonkénti összehasonlításra. Minthogy egyidejűleg sor került az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben egy, a szakiskolákra vonatkozó reprezentatív felmérésre^[8] ugyanezen célcsoportban, és a két kérdőív között átfedés is van, így a legfontosabb témákban a teljes populációra érvényes megoszlásokat is megismerhettük, amelyek egyébként alig térnek el a mi mintánkban mért értékektől.

A szakiskolai felméréssel egyidőben a kérdőív rövidített, egyszerűsített változatát speciális szakiskolások utolsó két szakképző évfolyamának diákjaival is kitölttettük. A 17 iskola kiválasztásánál a területi lefedettség mellett azon iskolákat preferáltuk, ahol a szakiskolai minta 12 szakmájában viszonylag sokan tanultak. Így a mintában felülreprezentáltak az OKJ-s szakmákat, és ezen belül is a hiányszakmákat nagyobb számban tanulók, tehát a szakiskolás minta választásakor sem a reprezentativitás volt a fő szempont. Ugyanakkor ez a mintaválasztás lehetővé tette, hogy a 824 speciális szakiskolás egy részhalmazának válaszait összevethettük a szakiskolások válaszaival. Öt hiányszakmában volt ehhez elegendő elemszám, és mint láthatjuk, rendkívül érdekes eredményekre vezetett az összehasonlítás.

Az itt közölt írások a szerzők egy-egy témában készített tanulmányainak erősen rövidített változatai. A válogatásnál és a szövegrészek kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy a legfontosabb témák elemzései, a fontos dimenziók mentén történő összehasonlítások jelenjenek meg.