11. alkalommal került sor a Magyar Pedagógiai Társaság Staféta-táborára, ezúttal Győrben, a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kara gondos házigazdasága mellett. A hagyományosan június utolsó hétvégéjén megrendezett szakmai találkozók célja, tartalma és formája a különböző pedagógus-nemzedékek és a különböző pedagógiai szakmák képviselőinek kötetlen eszmecseréje.
Így volt ez Győrben is, ahol a tagozat- és hagyományalapító karizmatikus személyiség, Kovátsné Németh Mária méltó növendékekre és utódokra talált. A Kövecsesné Gősi Viktória vezette „csapat” gazdag programot biztosított, lehetővé tette a legifjabbak részvételét is, s betekintést engedett egy sajátos úton járó műhely világába.
Az MPT izgalmas kérdést tett fel vitára ez évben: Mire való az iskola? E kérdés köré szerveződött a tábori program. A választ szolgálta a bevezető játék, ahol dramatikus eszközökkel idéztük fel különböző korok iskola iránti elvárásait, illetve a csoportok megfogalmazták – tárgyak segítségével – saját iskolaképüket. E kérdésre kereste a választ Benedek András professzor, az MPT elnöke Párbeszéd a konszenzusért című, rendszert és stratégiát kereső, igénylő előadásában; gyakorlatias választ kísérelt meg Széles Imre, a megyei pedagógiai intézet igazgatója.
Témához illő helyszínen, a ravazdi erdei iskolában és környékén ismerkedhettek az ország minden tájáról érkezett résztvevők az erdőpedagógia, a környezeti nevelés jelentőségével és kihívásaival, Orbán Tibor erdészet-igazgató, Kövecsesné Gősi Viktória és Lampert Bálint oktatók kalauzolásával.
A tábor lakói felkeresték a magyar iskola közeli bölcsőhelyét és mai fellegvárát, Pannonhalmát is.
Poór Zoltán indított diskurzust a „jó pedagógusról”. Majd „jó gyakorlataikkal” a város kiváló intézményei mutatkoztak be, Csenger Lajosné a gyakorló iskolát, Somogyi Angéla a nevelési tanácsadás előtt álló feladatokat, Papp Gyöngyi a hejőkeresztúri mintát követő, az etnikai kihívások megoldására vállalkozó Kossuth Lajos Általános Iskolát, Józsa Tamás a „pedagógiai remekművet”, a Hild Szakközépiskolát mutatta be (ahol például „szakmai és emberi gyakorlatnak” nevezik a diákok terepmunkáját).
Kraiciné Szokoly Mária az egész életen át tartó tanulás fontosságát emelte ki, Farkas Annamária drámapedagógus a különböző életkorú gyerekek igényeihez adaptálható fejlesztő módszereit mutatta be.
A program várakozással telített légkörében hárman – Fábry Béla, Nahalka István, Trencsényi László, akik egyben a Hálózat a Tanszabadságért, az Agóra Közoktatási Kerekasztal aktivistái is – kezdeményeztek tartalmas párbeszédet a konszenzusért. Megvitatták az MPT közreműködésével készült, a foglalkoztathatóságot, a méltányosságot és az alkalmazkodóképességet szolgáló közoktatási rendszer kívánatos jellemzőit bemutató tanulmánykötetet, a Fehér Könyvet. A beszélgetés során szó esett arról, hogy félelem, apátia vagy éppen a 2010 óta bekövetkezett változások a fő okai a pedagógustársadalom „csendjének”; szó esett a centralizálás és a demokratikus önkormányzatiság köré szerveződő két markáns társadalom- és iskolaképről, a helytállás, a romlás, a káosz, a remény és reménytelenség egymás mellett jellemezték a megszólalások főbb szólamait.
A táborozók hazatértek, a párbeszéd folytatódik. Veszprém máris jelentkezett: 2014-ben szívesen fogadná a Staféta-tábort. Egy év a következő júniusig. Az MPT-nek addig még nagyon sok a dolga. Folytatni kívánja a párbeszédet – a konszenzusért.
