Győri-alma és Gyémántvér
Mezőgazdasági drámajáték a földrajzórán
BEVEZETÉS
A Veszprémi Közgazdasági és Közigazgatási Szakgimnázium tanára vagyok. Biológiát, földrajzot, komplex természettudományos tantárgyat tanítok. Szeretek pedagógus lenni, jól érzem magam a diákjaim körében, otthon vagyok velük az osztályteremben és kint a szabadban is. Nekem élmény a pedagógia. Módszereim – az előbbiekkel is összefüggésben – a mi iskolánkban inkább újnak, rendhagyónak számítanak. Mivel dinamikus, lendületes, aktív személyiség vagyok, a tanóráimon sem tudtam sosem elképzelni, hogy el akarnék helyezkedni a „csak ülök és mesélek” tanári szerepében. Inkább azt tűztem ki célul, hogy függetlenül attól, hogy a diákokat érdeklik-e a konkrét tantárgyaim, nyíljon meg a tudatuk, mozgolódjanak az idegpályák, gondolkodjunk közösen, váljanak interaktívvá, legyen kedvük hozzászólni, tegyenek fel kérdéseket.
Ezért – alapvetésként – elengedtem a tankönyvi feszességet. Ez nem azt jelenti, hogy ne lennének meghatározott, s jól körbehatárolt szabályai az óráknak, ellenkezőleg, a látható lazaság, a sok nevetés, humor, kötetlenség közegében azért mehet jól a tanulás, mert igyekszem mindenki számára egyértelmű, követhető kereteket megszabni. Híresen fegyelmezett tanórák jellemeznek, de emellett minden órámon zene szól a háttérben. Alig van felelés, röpdolgozat vagy témazáró dolgozat (ez utóbbiból félévente maximum egyet írunk.) A változatos projektek elegendő alkalmat nyújtanak a diákok értékeléséhez is. Ebben a keretben jól működik egymás mellett a személyiségfejlesztés, a tehetséggondozás és a tantárgyi tudás gyarapítása.
Általában kooperatív technikával dolgozom, óráinkon a prezentációs, interaktív csoportmunkák dominálnak. Diákjaimat partnereimnek tekintem. Sokat tanulok tőlük!
A projektmódszerre épülő alkalmakon páros vagy 3-4 fős csapatokban dolgoznak a diákok. Az adott tananyag feldolgozási módjának végtelen sok változata előkerülhet, legyen az prezentáció, színes táblarajz, zenei aláfestés, keresztrejtvény, igaz/hamis játék – az alkalmazott formáról a csapatok maguk döntenek. A páros munkák gyakran makett-, modell- vagy plakátkészítések. Sokszor kapnak a diákok játékos feladatot a tananyaghoz kapcsolódóan, például azt, hogy írjanak mesét Én, a papucsállatka címmel, egy oldalon. Ilyenkor a cél egy humoros, kedves, valódi tartalmakat magába foglaló szórakoztató fogalmazás. S minden tanóra elején kvízjáték a bevezetés.
Vitafórumokat is tartunk, ami nagyszerűen fejleszti a diákok érveléstechnikáját, és megmutatja, hogy milyen sok aspektusból közelíthető meg egy-egy témakör, például a bálnavadászat vagy a levegőszennyezés problémája. Időutazókká válunk, amikor történelmi kitekintést teszünk az emberiség ipari tevékenységének környezetszennyező hatásaira, végignézve az őskortól a jövő emberéig ívelő időszakon. Idegenvezetők leszünk az idegenforgalom fejezetnél. Családi vállalkozásokat alapítunk, amikor a növénytermesztés és az állattartás témaköreivel foglalkozunk.
Alább egy projektmunka leírásával mutatom be, hogyan zajlik nálunk a tanórai munka egy olyan témakör esetében, melyet valódi kihívás vonzóvá, izgalmassá és mozgalmassá tenni.
EGY TÉMAKÖR: ÁLTALÁNOS GAZDASÁGFÖLDRAJZ
Érzékenyítés játékokkal
A diákok többsége számára a 11. évfolyamon a földrajz tantárgy keretében az általános gazdaságföldrajz témaköre száraz anyagrész, sok új, elvont kifejezéssel.
A témakör valójában lehetőséget ad arra, hogy aktuális környezeti problémákra rávilágítsunk, ráébresszük egymást, s tudatosítsuk, hogy már nem a „patópáli” érában vagyunk; a jelenben kell és szükséges cselekednünk: ennek a témakörnek minden eleme közvetlenül kapcsolódik – s szükséges is kapcsolni – a napjainkban nagyon aktuális, fokozott figyelem övezte fenntarthatósági kérdésekhez.
A globális környezeti problémákra történő érzékenyítést, a „valós helyzet”-tel való szembenézést, és a vészjóslóan időszerű, sürgős megoldást jelentő alternatívák tematizálását már a megelőző tanévben, a természetföldrajzi fejezetnél elkezdem. 10. osztályban tehát főként azzal foglalkozunk, hogy vitafórumokat tartunk egy-egy vonatkozó kisebb témakörhöz illeszkedő problémáról. A címek jól mutatják e problémákat: Légkör – Levegőszennyezés; Vízburok – Bálnavadászat/tengerszennyezés; Éghajlattan – Elsivatagosodás – vízhiány, talajerózió; Biogeográfia – Kihalás, veszélyeztetett fajok, fajvédelem, állatkertek.
Erre épül rá a következő tanévben, az általános gazdaságföldrajz tárgyalásának időszakában a további mélyítés, érzékenyítés – szintén a témaköröket összegző, illetve záró vitafórumokkal, valamint a szövegértést, szövegértelmezést fejlesztő játékokkal. A játékok itt a következő címeket viselik:
- Mezőgazdaság; fenntartható mezőgazdasági termelés; fair trade (forrásfeldolgozás páros munkában); élelmiszerhiány kontra élelmiszer-túltermelés (vitafórum); élelmiszer-pazarlás otthon (szövegértő játék)
- Ipar; Időutazók-projekt: „A múlt, a jelen és a jövő környezetszennyező embere”; ökológiai lábnyomunk (forrásfeldolgozás)
- Turizmus/idegenforgalom; „Áldás vagy átok a turista?” (vitafórum)
- Közlekedés; hibridautó/zöldautó/e-autó (forrásfeldolgozás); bioüzemanyag (szövegértő játék).
Ebben a tanévben Greta Thunberg diákaktivista egy-egy Youtube-videóját is segítségül hívjuk a klímaválság mint globális környezeti probléma korcsoportos kommunikációval történő megközelítéséhez. A Fridays for Future mozgalom megismerése kiváló gyújtópont a diskurzus indításához. Első feladatként az angol nyelvű változatot nézzük meg háromfős csoportokban, majd minden csapat kiáll, s magyarul narrálja az elhangzottakat (azaz lényegében „szinkronizálják”, miközben az eredeti hangsáv is hallható). Ez egyszerre tantárgyi koncentrációt is lehetővé tesz: tevékenységünket az idegennyelv-gyakorlással kapcsoljuk össze. Ezt követően olvasunk az interneten megjelent különböző írásokban a mozgalomról, annak célkitűzéseiről. A megfelelő ráhangolódás, ismeretgyűjtés végén a diákok vitafórumon ütköztethetik ezzel kapcsolatos véleményüket.
Úgy gondolom, hogy így sokféle megközelítésből, több nézőpontot megjelenítve eljutunk ahhoz a fontos, az emberiség jelenét, s jövőjét meghatározó felismeréshez, hogy minden egyénnek önmagáért és a közösségért is felelősséget kell vállalnia most – nem holnap. Otthon, az iskolában, a mindennapokban.
A tanulási folyamat tematikus szakaszolása
Az általános gazdaságföldrajz témáira fűzött tanulási folyamat első szakaszában a szükséges gazdasági fogalmakkal, folyamatokkal történő megismerkedést tűzi ki célul, mint például 1. állam, államformák, országok csoportosítása jövedelem szerint; 2. piacgazdaság, GDP, GNI; 3. a pénz fogalma, szerepe, formái; 4. tőzsde, bróker; 5. hitel, eladósodás; 6. kereskedelem, bel- és külkereskedelem, szabad és protekcionista kereskedelem; 7. valuta, deviza, kamat, futamidő; ENSZ, IMF.
Ezt az anyagrészt projektmunkával, négyfős csoportokban dolgoztuk fel, közgazdasági és közigazgatási szakgimnázium lévén a diákjainknak ezekről a fogalmakról vannak előismereteik a szakmai tantárgyak kapcsán.
A következő fejezet a gazdasági ágak tételes áttekintése: 1. a világ mezőgazdasági termelése; 2. a világ ipari termelése; 3. a világ kereskedelme; 4. a világ közlekedése; 5. a világ idegenforgalma.
PROJEKT A NÖVÉNYTERMESZTÉSRŐL
Már utaltam rá, hogy a témakör természetéből adódóan nagy kihívásnak tartom, hogy mozgalmas, dinamikus, aktív tanórákat szevezzek az intenzív belterjes mezőgazdasági termelésről, búzáról, árpáról, nomád pásztorkodásról, teherszállításról... Az elmúlt évek tapasztalatai alapján idén szerettem volna a diákok számára is merőben új módszerrel feldolgozni ezt a fejezetet. Az elmúlt 13 év során nagyobb arányban alkalmaztam a kooperatív technikát, s a projektmódszert biológiaórákon, illetve – bevezetése óta – a komplex természettudományos tantárgy esetében, mint földrajzórákon. Emellett szerettem volna a megcélzott témákat is új, életszerű csomagolásban láttatni – így esett a választásom a növénytermesztésre. A tankönyv ezt nem részletezi, én viszont fontosnak tartottam, hogy a diákok felismerjenek olyan összefüggéseket, mint az éghajlat, az adott régió/ország gazdasági/társadalmi fejlettsége, és a mezőgazdasági termelés színvonala – ezen belül pedig a növénytermesztésben rejlő lehetőségek kapcsolata.
Előkészületek
A projekt első részéhez készített tematikus tervem a következő szakaszokat tartalmazta:
- 2x45 perc kooperatív, játékos tanórai felkészülés;
- Tanórán kívüli szabad tevékenység (kb. 30–60 perc);
- 2 vagy 3 tanórai élő bemutató.
A tematika a következő növénycsoportokat sorakoztatta fel:
- Gabonafélék
- Zöldségek
- Gyümölcsök
- Cukrot adó növények
- Olajat adó növények
- Textilipari növények
- Élvezeti növények
Ezen növénycsoportok kezdőbetűi jelentették a játék kiindulópontját. A G, Z, GY, C, O, T, É betűkből kinyomtattam négy-négy példányt, s borítékba tettem őket. Minden növénycsoporthoz meghatároztam két vagy három növényfajtát, a nevüket kinyomtattam, s betettem ezeket is hasonló borítékokba. (Gabonafélék: búza, rozs, rizs; Gyümölcsök: alma, szőlő, narancs; Cukrot adó növények: cukorrépa, cukornád; Textilipari növények: len, kender, gyapot; stb.) Készítettem egy powerpoint-prezentációt, amelynek segítségével a projekt indulásakor a diákok előtt vázolom majd a fő lépéseket. Továbbá összeállítottam egy űrlapot, amelybe a később kialakított csapatok jegyezhetik ötleteiket, adataikat, eredményeiket:
A világ mezőgazdasága
- A kapott betű:
- A családnév:
- A családtagok neve:
- A birtok (vállalkozás) neve:
- Ország:
- Éghajlat:
A termelés profilja (termelt növények):
A vállalkozás szlogenje:
Felkészülnek a csapatok
Az első tanóra
Frontális tanári vezetéssel vázoltam a feladatot és a szabályokat, a prezentáció segítségével. Ez körülbelül tizenöt percet vett igénybe. A legfontosabb elvárásokat közösen le is írtuk:
- Minden négyfős csapat egy-egy családi vállalkozás;
- A kapott betűvel kell a családnevet, keresztnevet, s a vállalkozás nevét kitalálni.
- A termékbemutató nyolcperces, termékkóstolóra (vagy másféle termékpróbára) készülni kell.
További szabály: amikor a játék elején a csapatok egy adott növénycsoport betűjelét kihúzzák, s az ahhoz tartozó növényekről kiderül, milyen éghajlatot igényelnek, egy annak megfelelő országot kell kiválasztaniuk vállalkozásuk számára. (S plusz pontot ér majd, ha a névválasztás fémjelzi az adott országot, ahonnan jönnek). Ki kell találni egy szlogent is, ami egyben márkajelzés, s jól azonosíthatóvá teszi a vállalkozás profilját. Továbbá szabadon választható zenei aláfestés, jelmezhasználat, illetve táncot, éneket, mondókát is lehetséges beleszőni a bemutatkozásba. Az első pillanattól fogva izgatottan figyeltem, milyen visszhangra talál az új megközelítés – noha szinte minden tanórán valamilyen játékos, egyedi formát alkalmazunk. De mégis: szájhúzogatás lesz az első reakció, vagy meglátják a diákok a játékban a fantázia és a kreativitás mozgósításának lehetőségét… Úgy vettem észre, a diákok fogékonyan, probléma nélkül értelmezni tudták az elhangzottakat. A három osztály eltérő habitusú, mégis mindhárom társaság lelkesen fogadta a feladatot.
Az első tanóra második felében először megtörtént a csapatok kialakítása: a borítékból azonos betűjelet húzó diákok kerültek egy „családba”. Elhelyezkedés után minden csapat megkapta a borítékot a hozzájuk tartozó növényekkel.
A diákoknak szinte kérdésük sem volt, pillanatok alatt beindult az ötletbörze. Elkezdődött a csapatmunka: a kötetlen tervezést hatalmas kacagások kísérték, amint a családok vezeték- és keresztnevüket tervezték, a vállalkozás nevén ötleteltek, illetve a vállalkozás szlogenjét fogalmazták meg. (A kitölthető űrlapokat ezen első tanórán osztottam ki, majd a második – kooperatív felkészülési – tanóra végén szedtem be, ellenőrizendő, hogy minden csapat a tervezett ütemben haladt-e.)
Ezen a tanórán is, ahogy mindig, minden csapatnál időztem pár percet, leültem közéjük. Ha ilyenkor kérdeznek, tanácsot kérnek, becsatlakozom az alkotómunkába, ha működik a csoportdinamika, akkor más szerepem nincs, mint szem- és fültanúként örömmel figyelni a folyamatot. Ahogy megelevenednek a diákok, felpörögnek, nevetnek, ötletelnek, egymást túllicitálva ontják a szellemesebbnél szellemesebb fordulatokat – ez egy láncreakció, egy öngerjesztő folyamat.
A második tanóra
Az ország, a termékek és a konkrét bemutatótervek kitalálása, összeállítása a második tanóra feladatai voltak. Ez nem ugyanazon a napon zajlott – hiszen megelőzte egy otthoni, önálló forrásgyűjtés (házi feladatként).
A tanórán minden csapat meghatározta az országát, a kapott növények éghajlati igényeinek ismeretében. A továbbiakban az egész tanórát felhasználhatták a termékek kitalálására és a nyolcperces bemutató kidolgozására, a részletes forgatókönyv összeállítására.
Azok a csapatok, akik jól gazdálkodtak az idővel, még időzítéspróbát is tehettek (csapaton belül, halk felolvasópróba keretében), ellenőrizve, hogy a tervezett bemutató belefér-e a nyolcperces időkeretbe.
A termékbemutatók
A következő két tanóra során végignéztük, végigjátszottuk és végignevettük a csapatok-családok bemutatkozását. Rendkívül ötletes, vidám, kreatív megoldásokat is láttunk-hallottunk. A csapatok családszerepükben általában „éltek”, nem zökkentek ki. Az első csapatok ugyan mindhárom osztály esetében visszafogottabbak voltak, kissé merevek, formálisak, ezt követően azonban megváltozott a hangulat, a diákok egyre inkább megértették, hogy mi a cél, s egymást túllicitálva mutatták be a nyersanyagokat és a késztermékeket.
A csapatok a legtöbb esetben éltek a zenei aláfestés hangulatteremtő lehetőségével – az adott országra jellemző zenét hoztak. Voltak, akik dobszóval vezették fel magukat (egyik családtag dobolt), és volt, ahol az adott ország nyelvén is üdvözöltek minket, de megnevezték így a növényeket is.
Több esetben számomra is új, érdekes információkat osztottak meg a csapatok, például a kávéfogyasztással kapcsolatban (szokásokról, mennyiségekről, kedvező élettani hatásokról). Új cukorfajtákat ismerhettem meg, mint például a kókuszvirágcukor, teacukor. Számtalan, az egészséges életmódra felhívó információ is elhangzott. Például hogy a paradicsom étvágyfokozó hatású, kisgyerekeknél ezért javasolják a fogyasztását – természetesen vonzó formában.
A „Zabálnivaló család”-nál (Z mint zöldség) napraforgóolaj felhasználásával készült pogácsát kóstolhattunk, kaptunk puffasztottrizs-lepényeket, szőlőt, narancsot, sült krumplit, amihez rögtön kapcsolták másik terméküket, a paradicsom felhasználásával készült kechupot. A rozs kapcsán elhangzott, hogy van egy termékük, a „Stay young”, ami öregedésgátló, még az alkalmazását is elmesélték. A rizsről is tájékozottak voltak, be is mutatták 3 fajtáját, s mindháromnak az előnyeit. A repceolajnak megnézhettük a „napsugárfényes színét” kémcsőbe öntve, s a Nap felé fordítva. Hoztak kóstolót a repcemézből, ami lúgosító hatású, reflux ellen javallott.
Másutt kóstolhattunk „szotyit”, alma- és narancsszeleteket, aszalt almakarikákat, mazsolát. Itt a csapattagok átragasztották a késztermékek címkéjét a saját vállalkozásuk kreált címkéjére. Mertek merészek lenni, amikor rákérdeztem, hogy mi ez a „saját nemesítésű, a világon a legjobb minőségű alma”, amivel kampányolnak; pillanatnyi csend után elmondták, hogy ez a híres „Győri-alma”, mivel a családnevük Győri volt („Gy” mint gyümölcs).
Tuchonék (ejtsd: tucsonék) Mexikóból érkeztek, kutyájuk neve Tutya, tehenük neve Terka (a gazda sajnálatos módon elhunyt első feleségének emlékére kapta ezt a nevet). A gazda másodjára is megnősült, neje Teri, aki egykorú legnagyobb lányával, Tintivel, mindketten 29 évesek. Fiuk, Tontika hatéves, épp olyan magas, mint az általuk termelt lennövény: 120 cm. Így el is veszett az ültetvényen, a kutyával kellett megkerestetni. A családtagok által sajtolt kevert len-/gyapotolaj a Tolaj. Szlogenjük: „Csak a Tuchon van a csúcson”.
Ennek a csapatnak az előadása színpad után kiáltott. Mintha egy kis kamaraszínházba kerültünk volna. Elszabadult a jókedv, én is hangosan fel-felnevettem, fogtam a fejem, szinte hihetetlen volt, hogy mit hoztak össze, milyen karaktereket teremtettek, egészen kifinomult személyiségjegyeket vonultattak fel előttünk, következetesen végig, nem esve ki a szerepből. Emellett tökéletesen beleszőttek a jelenetbe minden szükséges tantárgyi tartalmat.
Magyar felmenőkkel büszkélkedtek Gyermo de Lacassa-ék. Ők gyümölcstermesztők Olaszországból. Termékeik egyike a szupertuszkana-bor. Lányuk neve magyarul gyémántot jelent, boruk márkaneve a Gyémántvér, „mert a vér nem válik vízzé”. Termékkapcsolást is alkalmaznak, a biotechnológiával termesztett almából a túléretteket vagy hibásakat a szomszéd gazdálkodónak adják el, aki állattenyésztő, így takarmányként hasznosítja azt.
A turizmushoz is illesztik a profiljukat; motelt működtetnek a birtokon, így a szállóvendégek betekintést nyerhetnek a munkájukba.
Lányuk a termékbemutatón jelentette be szüleinek, hogy további szegmenssel bővítené a profiljukat: bekapcsolódna az illatszergyártásba. A család itt erősen „élni kezdett” a szerepében; váratlan drámai helyzetet teremtettek, mikor lányuk a termékbemutató közönsége előtt a szülei felé fordult, s a nyilvánosság előtt szólt hozzájuk. Az osztály és én feszülten vártuk a reakciót… Vajon a szülők elfogadják-e az innovatív elképzelést? Mi lesz a Gyémántvér sorsa?
Volt eset, amikor hiányzott valaki a családból, elmondták, hogy fontos üzleti tárgyaláson van, ezért nem tudott megjelenni, vagy éppen egy másik helyszínen tart hasonló termékbemutatót.
A DRÁMAJÁTÉKELEMEK PEDAGÓGIAI CÉLJA
A drámajátékos közegbe helyezett projekttel mindvégig az volt a célom, hogy a hagyományosan egysíkú, alapvetően frontális osztálymunkát „sugalló” tananyagot élő, kreatív feldolgozást lehetővé tevő kontextusban a diákok életre kelthessék. A számukra is újszerű – és ezért izgalmas – projekt végül óriási sikert aratott az évfolyam mindhárom osztályában. Kreatív ötleteket, előadókészséget, érvelési és meggyőzéstechnikát kellett alkalmazniuk, s a felkészülés, anélkül, hogy tudatosult volna bennük, anyaggyűjtést, forrásfeldolgozást igényelt. A projektben szükséges volt önálló (otthoni) és csapatmunkát is végezni. A tanultak bemutatása pedig nem az ismert, monoton „leckefelmondós” formát igényelte – így kizökkentette a diákokat ebből a megszokásból.
Mindhárom osztály diákjaitól pozitív visszajelzéseket kaptam, az óráról mosolygós, vidám, egymással élénken diskuráló tanulók távoztak. Én pedig talán mondhatom így: imádtam őket. Minden családot megszerettem, minden családdal együtt éltem, s ámulattal néztem a munkájukat. Az eddigi legsikeresebb projektemnek tekintem ezt, s büszke vagyok ezekre a 16–18 éves fiatalokra, hogy ésszel és szívvel is megértették a feladatot, s elevenen, életszerűen meg is valósították.
VÁLOGATÁS A DIÁKOK VISSZAJELZÉSEIBŐL[1]
„Azért szeretem, hogy projektekben dolgozzuk fel földrajzórán a tananyagot, mert így lehetőséget kapunk arra, hogy csapatokra bontva mindenki belevihesse a saját egyéniségét az adott projektekbe. Sokan vannak, akik kreatívak, de nem tudnak kibontakozni, hiszen napi 7–8 órában a padokban ülünk, szívjuk magunkba a sok információt, testnevelésórán kiszabadulunk, majd folytatódik a monoton tanulás. A prezentálásokkal gyakoroljuk azokat a helyzeteket, amikre majd az életünk során szükségünk lesz. Megtanuljuk, hogy hogyan kell lekötni a közönség figyelmét, hogyan kell egy előadást izgalmassá tenni, akármilyen témával kapcsolatban. Az első projektmunkák előadásakor még volt, aki alig mert megszólalni, halkan, vagy túlizgulva állt ki elénk, és úgy érezte, hogy sosem lesz elég rátermett a szerepére. Most, hogy már pár éve rendszeresen prezentálunk, már azok is hangosan, érthetően, könnyeden adják elő magukat, akiket 9.-ben egyszer hallottunk megszólalni egész évben. Mindez ennek köszönhető. Sok munka, alázat, kreativitás, kitartás. Ez a kulcsa.”
Csomai Jázmin 11.c
„Nehéz megjegyezni? Túl távoli? Sok? Esetleg unalmas? A földrajztanulás többé nem szenvedés!! A legkönnyebb módszer megtanulni a különböző korokon átívelő környezetszennyezést, és az újrahasznosítható energiákat, ha visszarepülünk az időben... Átéljük, milyen volt az emberek hozzáállása környezetükhöz a kezdetektől napjainkig. Ezt tehettük mi is Bogár tanárnő vezetésével, érdekes prezentációkat láthattunk osztálytársaink előadásában, majd pedig a mi csapatunk is megcsillanthatta színészi tehetségét, és felkészültségét a témában. Játékos formában könnyen megjegyezhető[vé] és közelivé tudjuk tenni egymás számára a földrajztudomány rejtelmeit.”
Varga Dorottya 11.c
„Véleményem szerint tartalmasabbak, valamint érdekesebbek azok a tanórák, amiken csapat-, illetve önálló projektmunkákat készítünk. Könnyebb feldolgozni az adott tananyagot szerepjátékokkal és előadásokkal. Kevés idő [alatt] mélyebben hatnak a diákokra az ilyen módszerek, mert nem megtanulni, bemagolni kell az információkat, hanem kutatni és belemerülni. Ilyenkor mindenki arra törekszik, hogy minél színesebb, érthetőbb, élvezetesebb legyen a produkció. Megerősíti az osztályközösséget, és a tanárnővel való együttműködést, és nagyon jó hangulatot ad a tanóráknak. Szerintem nemcsak az iskolában hasznos ez a fajta tanítás, hanem felkészít minket a mindennapi életre. Megtanulunk csapatban együtt dolgozni, kifejteni a saját véleményünket és nézeteinket, ösztönöz minket arra, hogy merjünk közönség előtt szerepelni, és megosztani másokkal a tudásunk. Plusz megerősítést, vagy éppen építő kritikát kapunk minden előadás végén, amit megértve törekedhetünk arra, hogy a következő alkalommal, mikor ki kell állnunk, még jobban kihozzuk magunkból a maximumot. Szeretem a projektmódszeres tanórákat, mert sokkal jobban tudunk mi, diákok érvényesülni, ezáltal elsajátítani a tananyagot. Pláne úgy, hogy a környezetünkről van szó, amin már a mi, illetve az utánunk következő generációk javíthatnak. Így felfogom a környezetem fontosságát, nekem tetszenek az ilyen óráink, mert ettől lettünk ilyen jó osztályközösség :) :), úgyhogy szerintem az osztály nevében is megköszönhetem Önnek, hogy ennyit foglalkozik velünk. :)”
Szabó Alexandra 11.c
„Nekem személy szerint nagyon tetszettek ezek a projektek, mert sokkal könnyebben tanultuk így meg az anyagot. Külön tetszett még az is, hogy ezek a munkák csapatban történtek. Ez azért is jó volt, mert kicsit közelebb került egymáshoz az osztály. :)”
Borbás Enikő 11.b
„Véleményem szerint a projektmunka alapján történő tanulás nagyon hasznos, hiszen különböző interaktív módszerekkel készülnek fel a csapatok, mely minden tanuló érdeklődését felkelti. Nekem a növénytermesztés témakör tetszett a legjobban, mivel azt 3 fős családként mutathattuk be. :)”
Szűcs Petra 11.b
Nekem nagyon tetszett, mert így mindenki készült az órára, és nem nagyon volt olyan ember, aki ne tudott volna hozzászólni az adott témakörhöz. És én úgy gondolom, hogy a fejlődés témáról témára eredményesebb, láthatóbb lett.”
Lestár Blanka 11.b
„A földrajz a kedvenc óráim közé tartozik, hiszen mindig játékos, interaktív. Bogár Andrea tanárnő koordinálásával így dolgoztuk fel többek között a biogeográfiát is. Az órán párokat alkotva egy-egy élőlényt kellett nekünk jellemeznünk egy kisebb, kb. 5 perces prezentáció keretei között, melyben az élőlény főbb jellemzőit kellett elmondanunk, képet és az érintett állat hangját megmutatnunk diáktársainknak. Személy szerint én nagyon kedveltem ezeket az órákat, hiszen a felkészülést sem házi feladatnak fogtuk fel. Illetve azért is jobbnak tartom és szorgalmazom ezeket az órákat, mert saját társainktól, saját szavaikkal sokkal jobban átvesszük és megtartjuk a tudást, hiszen mégiscsak a kortársaink. Nem utolsósorban pedig elkepesztően szórakoztató órákon vettünk részt! Számomra a földrajzóra a relax.”
Késmárki Mirjam 10.a
„Nagyon tetszenek a nem megszokott, úgymond különleges óráink, amiket az évfolyamon tart a tanárnő! Igazából az azért jó/jobb, mert nemcsak leülünk, és megtanuljuk a tananyagot, hanem más felfogással vagyunk az adott anyag felé. Hiszen itt például csoportokban dolgozunk, segítjük egymást, és jobb hangulatban telik az otthoni készülődés. Az órákon a fegyelem ugyanúgy, ha nem jobban, közrejátszik, hiszen felelősök is vannak, többek között csendfelelős, esetleg eszközfelelős, időfelelős, hogy minden csapatnak ugyanannyi ideje legyen mind felkészülni, mind előadni. Van szóvivő, aki levezényli, és van esélyegyenlőség-felelős is, hogy mindenki ugyanannyit mondjon, senki ne terhelje jobban meg magát, mint a másik! Igazi csapatmunkára sarkall!”
Kovács Mónika 10.a
Czuczorék márkaterméke, a KristályCzuczor