Gyermekvasút – egy pedagógiai sikertörténet

^[1]A 2019-es tél végén egykori és mai gyermekvasutasok – 85 évesek és 16 esztendősök – gyűltek össze mintegy százan a MÁV Baross Gábor Oktatási Központjában, a MÁV Zrt. Széchenyi-hegyi Úttörővasút/Gyermekvasút 70. születésnapja alkalmából szervezett „Hegyek-völgyek között” elnevezésű szakmai konferencián. A meghívóban többek közt ez állt:

Dorozsmai Éva, a MÁV Zrt. humánpolitikai vezérigazgató-helyettese köszöntője után Keresztes Péter, a MÁV-HÉV Zrt. vezérigazgatója – maga is egykori gyermekvasutas – előadásának alaphangulatát egy negyedszázaddal ezelőtti fénykép adta meg, amelyen az előadó éppen első alkalommal meneszt vonatot. Keresztes Péter hangsúlyozta: a gyermekvasút üzenete politikai meggyőződéstől független; nem az a fontos, hogy úttörővasút vagy gyermekvasút, a fő a közösség és a szakmaiság. Majd hozzátette: Büszke arra, hogy ennek a közösségnek a tagja.

Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke Munkaiskola-eszmények és a gyerekek vasútja c. előadásában a valódi értéket teremtő-mentő munkának a nevelésben betöltött szerepét vázolta fel Freinet-től az építőtáborokig – és ebben az összefüggésben vizsgálta a gyermekvasút máig sikeres nevelési stratégiáját.

A konferencia középpontjában a négy hivatás (szakmai világok, az iskolák világa, a civil világ, a szülőség) köré szervezett szekciókban volt vasutasok – mára jeles szakemberek – elbeszélései álltak, akik azt mondták el, hogyan látják a vasutasévek saját életükre tett hatásait hivatásuk tükrében. A szülői, nagyszülői szerepben megszólalók mellett iskolaigazgatók, intézményvezetők, tanárok meséltek; Hajnissné Anda Éva tankerületi igazgató, Tomcsányi Péter tanügyigazgatási szakértő, korábban gimnáziumi igazgató, Turnerné Gadó Ágnes intézményvezető, minőségfejlesztő tanár, szakértő, Tóbiás László egyetemi oktató, illetve civil közösségekben szerepet vállalt közéleti szereplők, köztük Gruber Andrea szervezeti vezető, élménypedagógus, Mihályi László egyetemi oktató, úttörő múltú ifjúsági szervezet vezetője, Petőné Vizi Valéria szociálpolitikus, közösségi és civil fejlesztő, polgármester, és a nyilvánosságban is ismert kiváló szakemberek, pl. Boráros András vállalatigazgató, Kassai Tamás gyermektraumatológus osztályvezető főorvos, Szentirmai Judit nonprofit szervezeti vezető, (volt) közigazgatási vezető, Horváth Réka értékesítési és marketing szakember, civil szervezetek tagja. 

Az egyes szekciókban elhangzottakat hosszú „tanulságlisták” foglalták össze, melyeket a résztvevők 3–6 fős csoportokban fogalmaztak meg és írtak le. E tanulságok közül egyet-egyet – önálló mondatttá fogalmazva – az alábbiakban emelünk ki.

A vasutas élmények és tapasztalatok elősegítik a családokban az elfogadóbb, nyitottabb, szabadabb nevelési környezet kialakítását.

A pedagógusokká lett egykori vasutasok tapasztalatai a saját szakmájuk terepén hozzájárultak a projektekben való gondolkodáshoz, a többféle kultúrából érkezett gyermekek nevelésének összehangolásához.

A civil világban rendkívül fontos, hogy a vasutas múlttal rendelkezőknek vérükben van az önkéntesség, a segítőkészség.

A szakmák világában a vasutas múlt elősegíti a csapatmunkát, és fontos szempontként fogalmazódik meg, hogy amit csinálunk, az a gyereknek legyen jó.

A konferencia záró előadásában Csóti Henriett tanulásszervező, nonformális oktatási tréner Kinek mi kerül(het) a kofferébe a Gyermekvasúton eltöltött évek alatt? – A Gyermekvasút pedagógiai hatásrendszere c. előadásában kiemelte, hogy az úttörővasút / gyermekvasút alapdokumentumaiban megfogalmazott nevelési célok és az egykori vasutasok személyes tapasztalatai gyakorlatilag teljes mértékben megfeleltek egymásnak. Ez pedig a gyermekvasút pedagógiai hatékonyságát bizonyítja. Előadása második részében a 21. században a gyermekvasút előtt álló pedagógiai kihívásokkal foglalkozott, különös tekintettel a minden gyermeket egyaránt megillető jogokra és a vasúti szolgálat normáinak nem, vagy igen nagy erőfeszítésekkel megvalósítható szociális vagy fizikai-mentális „akadálymentesítésére”.

A konferencia sikere meghatározó mértékben a szervezőknek és segítőiknek, a fáradhatatlan Csóti Henriettnek és Tóbiás Lászlónak, valamint a lelkesen és pontosan közreműködő mai vasutas ifiknek köszönhető (s persze az anyagi-technikai hátteret biztosító, a konferencia szakmai-társadalmi jelentőségét empátiával fogadó MÁV-nak).

Olyan közösség mutatta fel magát ezen a napon, amelynek tagjai valóban félszavakból is megértik egymást, akiknek a közösséghez tartozását nem koptatják az évek, sőt, az évtizedek és a távolság sem. Itt egy olyan pedagógiai sikertörténetről van szó, amelynek alakítói évtizedeken keresztül pedagógiai diplomával ugyan többnyire nem rendelkeztek – mégis vérbeli pedagógusok voltak. A nap folyamán több megszólaló többször is elmondta: én mindent itt (ti. a vasúton) tanultam: emberséget, együttműködést, kreativitást, fegyelmet, segítőkészséget... A sor még folytatható volna. Az ehhez hasonló jelzésekre pedig az iskolarendszerű oktatás elméleti szakembereinek és gyakorlati alakítóinak is minden időben érdemes felfigyelniük.

Forrás: MÁV Zrt. Kommunikációs Igazgatóság/Soós Botond