ReSuli – Tanulóközösségek hálózata

„Szolidaritást vállalok azokkal, akik vállalni szeretnék a felelősséget gyermekeikért, és felelősen gondolkodva kívánnak oktatási formát és közeget választani nekik.”

„Tudom, hogy neked és még jó pár embernek célja volt korábban is, hogy beszivárogtassa a közoktatásba ezeket az eredményeket. De azért a többség ezzel nem foglalkozott. [...] Sokan ebben a közegben most ébredtek fel, hogy mi történik.”

„A pedagógusok fáradtak, túl vannak terhelve, nagyon sokan »a gyerekekért« küzdenek napról napra. A gyerekekért vannak a pályán, rá vannak szoktatva az önfeláldozásra. Sokan elképzelni se tudják, hogy épp a gyerekekért kellene kiállniuk önmagukért is.”

„A Resuli mentorációban résztvevő csoportok vezetői, tanárai, szülei biztos, hogy nem gondolták úgy, hogy különbek másoknál, hanem szépen csöndben felépítettek olyan funkcionáló kisközösségeket, amik a közoktatás anomáliáit (mindet) szépen lassan kiiktatták, és ezzel létrehoztak egy olyan virtuális közeget, amiben a résztvevők, vagy érdeklődők megélték, hogy ez lehetséges.”

„Nem tudom értelmezni, hogy óvoda-, ill. iskolaérettség. Ez fordított gondolkodás: ugyanis az óvoda, az iskola az, aminek meg kellene érnie a gyerekre (minden egyesre) és nem fordítva. Persze nehéz, mert megszoktuk. [...] És a megszokás azt csinálja velünk, hogy 'ja, akkor így van'. Hát nincs így. [...] Ezek, akikről beszélünk, emberek, és hihetetlen, de ha gyerekek, akkor is. Van testük, belül rózsaszínek, vannak igényeik, és olyan mélységesen mély érzéseik, amit millió rubrikába se lehet regisztrálni, olyan tudásuk, amit nem lehet ikatatószámmal ellátni. A bennük lévő feltétlen szeretetet és végtelen empátiát, a kiolthatatlan életigenlést akarod igennel vagy nemmel határozatba foglalni, vagy mit?”

„Én, amerre megyek, homályt látok. »Engem nem érint« – és akkor próbálom felvilágosítani, hogy de... Akkor meg kerekednek a szemek. [...] Főleg szülők, akiknek közokiba jár a gyerekük. A tanárok [...] nem szeretnek konfrontálódni, belenyugszanak a helyzetükbe. Nagyon kevés kivétel van. [...] Csak a szülők tudnák őket biztosítani a támogatásukról, hogy igenis ki kell állni magukért, a gyerekekért, a jövőnkért.”

„A szolidaritás, ha nem most, akkor a jövőben megvalósul azok fejében (szívében), akik most modellként érzékelnek minket, vagy egyszerűen csak látnak. Ha 10 év múlva adott emberek összességében magasabb szinten valósul meg a szolidaritás, az egy óriási eredmény. Nem beszélve arról, hogy az együttérzés nem összeadódik, hanem abban a pillanatban, ahogy megvalósul, megsokszorozódik. Mivel minden egyes nem önmagunkért tett lépés olyan önmagáért való, hogy ez a kvázi konkrét célnélküliség azon nyomban hat a másikéra, és az visszahat amarra.”

„Az almának a polcra kell kerülnie, mert értékesíteni kell. Az almának kell, hogy legyen meghatározott mérete, formája, színe. Ennek érdekében gyorsérlelés megengedett. Az alma legyen egyforma, időre nagy mennyiségben rendelkezésre álló, mesterséges környezetet (polc) jól tolerálja. Az almának nem kell, hogy legyen: illata, íze, zamata, beltartalma. Az alma árucikk, nem étel.”

„Ha ez a tanév ugyanúgy kezdődik el, mint a többi eddig, akkor nem marad más választásunk, mint kapkodni a fejünket év közben, mint a féléves kölyökkutya, hogy »itt a csont, hol a csont«, mert már átdobtak a palánkon. Tehát nem kaja, csont. Gumiból.”

„Valójában minden, amit ma a gyerekkel teszünk, az része lesz az ő felnőtt életének. Ha így vesszük, akkor minden írásom a felnőttekről szól. Ma ordítasz egy gyerekkel és lehülyézed, ha hibázik. Holnap ő szorongva gondol arra, hogy a munkahelyén hibázni fog, ha önállóan cselekszik. Amit ma a gyereknek mondok, az holnapra az ő belső hangjává válik. És továbbviszi a felnőttkorba.”

„...érezzék, hogy nincsenek egyedül. Pont, akár úgy, ahogy fentebb írta valaki, hogy ha leszúrják a tanárt, mert átrendezi a termet, akkor én, mint szülő bemegyek az igazgatóhoz (vagy a helyetteshez), és elmondom, hogy milyen szuper volt, amit csinált és a gyerekekre milyen jó hatással volt.”

„Menjünk mindannyian iskolába. Nekem még csak a hasamban van a gyerekem, de bemegyek és beülök a padba, és irdatlan rossz leszek. Ha mindenki csinálja, nincs annyi rendőr, hogy ennyi embert el tudjanak vinni.”