Fogyó magyarság – Avagy Kik tartják el a társadalom idősebbik felét 2050-ben?

Az alábbi beszélgetést egy közgazdasági szakközépiskola szakköri foglalkozásán készítettük.1 T. Tibor, az iskola közgazdász- és filozófiatanára immár évek óta vezeti azt a vitafórumot, amelyen a jövővel kapcsolatos forgatókönyveket vázolják fel a diákokkal közösen. Korábban Jövőbelátók Klubjának hívták, jelenleg Jövőkutatási Szakkör a hivatalos neve. A mostani szakkörben zömében 11. és 12. osztályosok dolgoznak, de volt közöttük három 10. osztályos tanuló is. Olyan izgalmas témákkal foglalkoztak, mint például a világszegénység alakulásának problémái, de vitatkoztak a háborús konfliktusok elkerülésének, illetve a terrorizmus megfékezésének jövőbeli lehetőségeiről is. Egy évtizeddel ezelőtt egy ugyancsak ebben az iskolában készült szakköri vitát mutattunk be, amelyben a gyerekek álmaik iskoláját írták körül. A 2005. március 7-én megtartott mintegy két óra időtartamú szakköri foglalkozás előzményeként három alkalommal a világban ható túlnépesedési folyamatok problémáival foglalkoztak. Az általunk rögzített vitát megelőzően a diákok megkapták az Origo című internetes oldal egyik cikkének a fénymásolatát, amely a magyar demográfiai helyzet 2050 körül várható alakulásával foglalkozott.2 Részlet a szakköri tagoknak kiosztott írásból:

A magyar népesség fogyásának mértéke 22 százalékkal nőtt az első félévben a tavalyi év hasonló időszakához képest. A csökkenés mértéke a tavaly január és június közötti 4 ezrelékkel szemben idén 4,9 ezreléket tett ki hat hónap alatt. 5 százalékkal növekedett a halálozás. Az első hat hónapban 3600-zal több ember halt meg, mint tavaly az első félévben. Az idei első félévben 71 ezren hunytak el. Ebben az évben, az első hat hónapban ezer élve születésre 7,4 csecsemőhalál jutott, szemben az egy évvel ezelőtti 7-tel. A házasságkötések száma 19 400, és ez 400-zal marad el az előző év első hat hónapjától. Két százalékkal kevesebb gyermek született, mintegy 46 ezer, míg egy évvel ezelőtt 850-nel több. Magyarországon demográfiai szerkezetváltás van a rendszerváltás óta. Az életstílus, az életmódváltozások és a gazdasági okok miatt később vállalnak a fiatalok gyereket. Magyarországon a termékenységi mutató, amely azt mutatja meg, hogy egy nő élete során átlagosan mennyi gyereket szül, 2003 áprilisában 1,33 volt. A mediterrán országokban, mint például Spanyolországban, Észak-Olaszországban pedig 1,2. A skandináv országokban megközelíti a 2-t. A kutatók szerint a népesség fogyása Magyarországon csak 2050-re állhat meg. Akkor, a legoptimistább számítások szerint, 8,2 millió lakosa lesz az országnak. A pesszimistább számítások 2050-re 6,5 millió magyar lakossal számolnak. Eszerint több mint 3,5 millió magyarral élnek majd kevesebben a század közepén. Mindez együtt jár a társadalom elöregedésével. Az optimista számítások szerint is a 2050-ben 8 milliónál valamivel nagyobb népességnek mindössze 35 százaléka lesz aktív dolgozó, azaz kevesebb mint 3 millió munkavállaló kell hogy megtermelje a 8,2 milliós ország megélhetésének anyagi forrásait.

A szakköri foglalkozás résztvevőinek teljes nevét az elhangzottak tartalma miatt személyiségjogi és adatvédelmi okokból nem hozzuk nyilvánosságra.

Ma olyan témát kezdünk tárgyalni, amely nagyon keményen érinti a ti életeteket, bármilyen nevetséges, de az öregkorotokat. Vitánk középpontjában a 2050-es dátum áll. Az előrejelzések szerint Magyarország, illetve általában Európa gazdagabbik fele ekkor jut a demográfiai mélypontra, és a demográfiai fogyás okozta súlyos problémák időben egybeesnek nyugdíjas éveitekkel. (Többen nevetnek.) A legfőbb probléma, hogy nem lesz elegendő aktív korú állampolgár, aki képes annyi GDP-t termelni, amennyi a nagyszámú nyugdíjas és a nem dolgozó rétegek, például a gyerekek eltartásához szükséges. Tehát azt javaslom, hogy néhány héten át a probléma megoldásának lehetséges forgatókönyveivel foglalkozzunk. Feltételezem, hogy mindannyiotok elolvasta a múlt alkalommal kiosztott cikket. Megkérem mai korreferenseinket, P. Pétert és Z. Tímeát, hogy a biztonság kedvéért ismertessék az Origóról letöltött cikket, s az internetes kutatásuk során szerzett esetleges újabb információkkal egészítsék ki azt.

P. Péter: A demográfiai adatok már több éve vagy inkább évtizede azt mutatják, hogy a magyarság fogy, mert az emberek nem akarnak gyereket vállalni. Csak a magyar érzelmű, hívő emberek – mint például az én szüleim – vállalnak több gyereket. Emiatt a magyarság létszáma nagyon le fog csökkenni. A cikk szerint lehet, hogy 8,2 millióan, de ha tovább folytatódik ez a politika, akkor 6,5 millióan leszünk 45-50 év múlva. Elolvastam még négy cikket, amelyet a neten találtam. Az egyiket Mellár Tamás írta, aki szerint nemcsak nálunk, hanem egész Európában jellemző ez a népességhiány. Az emberek számára a jólét mindenütt fontosabb, mint a nemzet szaporodása. A Magyar Rádió honlapján lévő cikkben pedig azt olvastam, hogy Romániában is hasonló népességfogyást tapasztalhatunk. De a románok kisebb mértékben fogynak, míg az erdélyi magyarok nagyjából ugyanolyan szülési hajlandóságot mutatnak. Az én véleményem az, hogy alapvetően a nevelésnek kellene felismertetnie a fiatalokkal, hogy több gyereket kell vállalniuk, s nem feltétlenül jelent boldogságot az, ha az anyagiakat részesítik előnyben. Ezzel meg lehetne állítani a magyarság fogyását.

Mit tenne ehhez hozzá Timi, aki sok kinyomtatott papírral érkezett.

Z. Tímea (a szakkör egyik 10. évfolyamos tagja): Kiegészíteném Péter mondandóját. Ugyan mondta, hogy nemcsak Magyarországon csökken a népesség, hanem minden gazdaságilag fejlett országban, legalábbis Európában. Nálunk azért rosszabb a helyzet, mint a régi uniós országokban, például északon a finneknél, dánoknál, mert sokkal betegebbek az emberek az életmód és a rosszabb kórházak, körzeti rendelések miatt. Nem biztos, hogy ilyen mértékben csökkenne a lakosság száma, ha egészségesebben ennénk, ha a fiatalok nem drogoznának, és nem dohányoznánk, innánk, már nem mi, hanem úgy általában. Ezért Péternek ezzel a magyarságos megjegyzéseivel nem értek egyet, mert nem a magyarság rossz természete miatt nem szülnek elég gyereket. Ez mindenütt az emberek életfelfogásából ered. Egyébként mindenütt kevesebb gyereket vállalnak az emberek, ott is, ahol több a GDP, tehát a gazdagabb országokban, s a népesség ott is elöregszik majd 2040-re, 2050-re. Ez mindig mindenütt probléma lesz. Olvastam egy internetes cikket arról, hogy ha nem tesznek valamit, például Németországban, akkor ott is összeroppan a nyugdíjpénztár. Ott sok nyugdíjas van már ma is, és 1200-1500 euró a nyugdíj. Ha minden így marad, akkor fel kell emelni az adókat meg a különböző levonásokat. Ezt meg a fiatalok nem akarják. Azt is olvastam, hogy a fejlett országoknak nem érdeke, hogy Kína gazdaságilag megerősödjön, mert akkor onnan nem jön a munkaerő, és ugyanígy van a volt Szovjetunió európai területeinek a munkásaival.

Köszönjük szépen mindkét rövid beszámolót. Nagyon érdekeseket mondott kiegészítésként Péter is, Timi is. Ma két lehetőségünk van. Vagy arról beszélünk, hogy milyen megoldásokat lehet találni arra, hogy a lassan kialakuló válságot miképp kezelje a gazdaságilag fejlettebb világ, többek között Magyarország is, vagy beszélgethetünk arról, hogy egyáltalán elkerülhető-e a válság. Törvényszerű-e, hogy a 21. század negyedik, ötödik évtizedére mindössze nyolc- vagy hatmillió magyar éljen Magyarországon?

P. Péter: Egyáltalán nem törvényszerű, mert ha a magyar érzelmeket jobban felszínre engedik, ha nem táplálnak magyarságellenes érzelmeket, ha jobban engedik azt, hogy a határon túli magyarok idejöhessenek, akkor egész más is lehet a lakosság, akkor becsületből is szülnek majd több gyereket, meg ha idejöhetnek azok, akiket megvernek külföldön, csak azért, mert magyarul beszélnek, és mert megvallják a magyarságukat, akkor lehetünk akár többen is, mint ma.

L. Zsombor: Na, ez az, ahol szólni kell, mert ez akkora butaság, hogy azt már ki se lehet fejezni. Nem bírom elviselni ezt a nacionalista hülyeségedet.

Talán azért ne ilyen hévvel.

L. Zsombor: Olvasható, meg a Timi is mondta, hogy ez minden gazdaságilag fejlett országban probléma lesz. Az emberek mindenütt jobb életet akarnak, s nem fognak több gyereket szülni, illetve ez olyan kevés családban lesz meg, hogy az nem oszt, nem szoroz. Az egészségünkön viszont javítani kell, s akkor nem a hat és fél milliós becslés jön elő; tehát még a nyolcmillióhoz is olyan forgatókönyv kell, amely jobb egészségi állapotú magyarságot biztosít.

B. Kati: Én nem hiszem el, hogy ez igaz lesz, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy két- vagy négymillióval kevesebb magyar legyen, mire én öreg leszek. Nekem annyi ismerősöm van, akiknek a családjában négy-öt gyerek születik. Nem tudom elhinni, hogy egy ilyen nép ennyire kihaljon.

N. Norbert: Sajnos a romák szaporodnak jobban, s a magyarok kevésbé. Én Péterrel értek egyet, hogy meg kellene értetni a néppel, hogy ha önzőek vagyunk, akkor a magyarságtól idegen emberek lesznek többen, s akkor ez az ország még rosszabb lesz, mint amilyen ma.

J. Kinga: Nagyon szomorú vagyok emiatt, és Katával szemben elhiszem ezt a jóslatot, de nagyon tragikusnak érzem, s nem tudom, hogyan fognak kinézni a városok, falvak. Üres lesz a házak egy része? Nem lesznek megművelve a földek, üresek lesznek a bankok, a plázákban is kevesebben lesznek? Olyan kísérteties ez a jövő.

D. Krisztina: Nem értem, hogy miről beszélgetünk. B. Kata nem hiszi el, hogy nagyon le fog csökkenni a magyar nép száma, a Norbi megint romázik, Péter megint ugyanazt mondja, mint mindig, kihal a magyarság. Ez olyan butaság. Szerintem az elkövetkező évtizedekben nagyon sok pénzt fognak az egészségügybe s a családi pótlékba táplálni, ami azt eredményezi, hogy egyrészt javul az egészségi állapot, másrészt nemcsak egy gyereket nevelnek a legtöbb családban, hanem legalább kettőt, sőt hármat. Ennek ellenére egyre kevesebben leszünk, de szó nincs kihalásról. Abban biztos vagyok, hogy sok üres munkahely meg lakás lesz, s azt is gondolom, hogy még több lesz a már nem dolgozó nyugdíjas öregember.

T. Kinga: S ez szerinted jó dolog lesz? A hangodból azt éreztem, hogy ezt te természetesnek tartod.

D. Krisztina: Nem tartom jónak, de nem lehet ellene tenni. Sokkal fontosabb, hogy az ország alkalmazkodjon ehhez a helyzethez.

Cs. Xavér: Nem lehet ebbe olyan könnyen belenyugodni, mert sokaknak érdeke, hogy a magyarság ne legyen erős nép, hogy lassan elfogyjon. Ha gyenge a nép, akkor az ország szabad préda az idegeneknek, a nagyhatalmaknak. A magyarság régen nagyon nagy nép volt, s mára már legyengült, s ha hatmillióan leszünk, akkor egy kis jelentéktelen nép lesz.

N. Norbert: Xavér a lényeget mondta ki. Azért nem születik elég gyerek, mert a globalizáció miatt bejöttek a külföldi multik, s olcsó bérért dolgoztatják a magyar népet, s nincs elég pénz a megélhetésre. Meg az is belejátszik, hogy a multi cégek olyan áruk sokaságát termelik, ami nem annyira szükséges a mindennapi élethez, illetve rengeteg mindent itthon is meg lehetne termelni. Már mindent külföldön gyártanak, s csak behozzák ide. Sokkal jobb lenne, ha itthon gyártanák a cipőt, a ruhát, a tv-t.

G. András: Németországból, Angliából és sok más fejlett országból is elvitték a gyárakat Kínába, sőt Amerikában is nagyobbrészt ázsiai dolgokat lehet kapni. Sőt a japánok sem gyártják már a technikai dolgokat, hanem Taiwanban és Kínában állítják elő a high-tech dolgokat.

P. Péter: S mert az ott így van, azért nekünk is így kell tennünk. Miért nem választ egy olyan kormányt az ország, amely a magyar árukat részesíti előnyben, és nem engedi be a kínai holmikat a határokon, illetve nemcsak az árukat, hanem a kínai embereket sem? Már lassan többen vannak, mint a magyarok. Az üzeletek fele kínai.

N. Norbert: Meg izraeli.

A kínait még csak elfogadom, de izraeli boltot még nem láttam.

N. Norbert: Már a zsidókra gondoltam, csak izraelit mondtam, mert hát azok abból a népből jöttek ide be.

Legalább ezer éve, s már egy korábbi alkalommal megállapodtunk, hogy sok minden belefér ebbe a jövőkutatási szakkörbe, csak a rasszizmus és az antiszemitizmus nem.

(Rövid csend van.)

L. György: Szóval ezeket a mozgásokat nemigen tudja Európa és Amerika megállítani, mert Ázsiában, különösen Kínában sokkal olcsóbb a munkaerő. Azért lehet olyan olcsón venni számítógépet, digitális kamerát, mert ott gyártják a Sonyt, a Samsungot. Máskülönben még mindig csak pár menő embernek lenne, meg nem lehetne annyi jó dzseki, edzőcsuka meg ilyesmik, ha nem a kínaiak, koreaiak gyártanák. Szerintem a mai témánk esetében is az lesz a megoldás, hogy szabadon bejöhetnek majd dolgozni a kínaiak, afgánok és a többi ázsiai fajok, népek, s akkor nem lesznek üresek a házak, a gyárak, s lesz elég adó meg ilyen egészségbiztosítási pénz, amit a ferde szeműek befizetnek.

Köszönöm neked Gyuri, hogy feldobtad ezt a témát. Valóban foglalkozzunk a várható jövőképnek ezzel az oldalával, pontosabban azzal, hogy milyen megoldásokat lehet találni arra a problémára, hogy az elkövetkező évtizedekben a drasztikus népességcsökkenés ellenére működőképes maradjon a magyar gazdaság, s el tudja tartani a felnövő nemzedéket és a nyugdíjasokat. Gyuri tehát azt javasolja, hogy 2040-ben vagy 2050-ben nyissuk meg a magyar munkaerőpiacot minden idegen előtt. Ismerve a magyar népesedési és munkaerő-piaci folyamatokat, valószínű, hogy ezt sokkal korábban meg kell tenni. Beszélgessünk erről, ennek a hatásairól, illetve, hogy ez járható-e!

B. Kati: Ezt úgy kell érteni, hogy bárki, aki akar, az idejöhet dolgozni. Nahát csak ez kell ennek az országnak! Az édesanyám egy éve nem tud elhelyezkedni, a nővérem is egy évig volt munka nélkül.

M. Viola: Én nagyon nem szeretném, ha minden ázsiai meg néger korlátlanul bejöhetne. A kínaiak és a négerek nagyon buták. Akkor már inkább az itt élő romákat kellene megtanítani dolgozni, azok mégiscsak közelebb vannak a magyarokhoz, például magyarul is beszélnek, meg van köztük nagyon sok rendes ember. Ráadásul nem lehet őket kiűzni az országból. S szó volt róla korábban, hogy ők jobban szaporodnak, könnyebben vállalják a több gyereket. Humánus megoldás lenne, ha rájuk építenél.

L. György: Nem érted meg, hogy a romákkal együtt sem leszünk elegen ahhoz, hogy 2050-ben eltartsuk az ország gyerekeit és az öregeket? Ez itt a fő kérdés.

P. Péter: Az lenne a jó megoldás, amit egyébként a népszavazáson is akartak a rendesebb magyarok, hogy éljenek, de legalábbis dolgozzanak itt az erdélyi, felvidéki és különösen a szerbiai, vajdasági magyarok. Ők jó magyarok, sokkal jobbak sok itt élő magyarországi magyarnál. Jól értenek a szakmájukhoz. Őket kellene betelepíteni, s nem a kínaiakat meg a mindenféle sötét csürhés népeket, az afgánokat meg az arabokat. Azok ugyanis nem dolgoznak, egész nap hevernek. Nagyon csúnya volt, ahogy tavaly december 5-én a magyarok elutasították a testvéreik idejövetelének a lehetőségét. A magyar a magyarnak ajtót mutatott.

D. Krisztina: Én nagyon nem szeretném, ha a magyarság jönne át. (Többen felhördülnek.) Azért, mert akkor a történelmi Erdély és a Felvidék, de még inkább a Vajdaság elnéptelenedne, s odatelepülnének a szerbek, a románok, a szlovákok. Egyébként is, addigra mindenütt EU lesz, s akkor mindenki szabadon mozoghat, s lehet, hogy Románia gazdaságilag ugyanolyan lesz, mint Magyarország. Amit pedig a kínaiakról meg a négerekről mondtatok, az abszolút hülyeség. A kínai kultúra régebbi, mint a magyar, az ázsiaiak, de a négerek is nagyon tanulékonyak. Én szeretném, ha minél többen lennének, különösen a kínaiak, mert ők nagyon szorgalmas népnek látszanak. Félek egyébként, hogy 2050-re a kínaiak olyan fejlettek lesznek, hogy nem akarnak idejönni már dolgozni. Egyébként a Tanár úr még nem mondott erről véleményt.

Még várok kicsit, hallgatom a ti vitátokat. De nagyon érdekesen gondolkodtok erről, s a ma olvasható forgatókönyvek közel állnak ahhoz, amit most például Kriszta mondott.

L. Zsombor: Szerintem a nemzeti határ már egy-két évtized múlva sem játszik nagy szerepet. Már ma is olyan keveredés van. A testvérem volt egy éve Londonban, s azt mondja, hogy a tizenkét milliós városban kb. az emberek fele nem angol származású, hanem indiai, arab, néger, kínai. Ugyanezt olvastam New Yorkról is. Nagyon sok ország befogadott munkaerőt, a németek például a törököket. Franciaország arabokkal, azt hiszem, tunisziakkal van leginkább tele, azért, mert az francia gyarmat volt.

Algériaiak, marokkóiak is sokan vannak ott. Valóban a gyarmatok miatt. S ez nem ártott a francia kultúrának, az iparnak és a kereskedelemnek pedig kifejezetten hasznos volt.

I. Kinga: S ott békében élnek az emberek, nincs olyan harakiri, mint itt a romákkal vagy a kínaiakkal?

Nincs komolyabb probléma, mivel a gyarmati idők óta nagyon sokan tanultak a brit birodalom iskoláiban, de Franciaországban is.

N. Norbert: Nem értem, miért jó, ha keverednek a népek. Látható, hogy a sok kulturálatlan roma mennyi bajt okoz itthon, de ugyanígy a sok bunkó szerb nem bírja elviselni, hogy a magyarok kulturáltabbak, gazdagabbak, meg azt sem bírják elviselni, hogy a saját földünkön meg akarunk maradni. Most nem a Csonka-Magyarországra gondolok, hanem a Trianon előttire.

D. Krisztina: Szerintem az EU épp azért lenne jó mindenkinek, mert el lehetne boronálni ezt az örökös Trianonon való siránkozást. Egyébként a mai világban már kezdenek kiegyenlítődni a népek közötti különbségek. Minden azon múlik, hogy felpiszkálnak-e valakiket egymás ellen vagy nem. Az én forgatókönyvem szerint, ha mindenki szabadon dolgozhat ott, ahol akar, akkor nem lesznek olyan egymás elleni háborúk, mint amilyenek a 20. században voltak.

Cs. Xavér: Szerinted a magyarságnak el lehet felejtenie Trianont, azt, hogy igazságtalanul elvették tőlünk az ország területének több mint a felét?

D. Krisztina: Pont azt mondom, hogy ha a határokon át szabadon jöhetsz-mehetsz, ha szabadon dolgozhatsz Erdélyben, s az erdélyi magyar nálunk, s szabadon eldöntheted, hol élj, akkor már nem olyan lényeges, hogy mi történt Trianonban. Akkor mindegy, hogy a határ melyik oldalán élsz.

Nagyon megtapadunk ezen a kérdésen, s eltérünk a beszélgetés igazi tárgyától. Próbáljunk visszatérni, ahhoz a problémához, hogy mit kellene tenni annak érdekében, hogy a 21. század negyedik-ötödik évtizedében a magyar népességfogyás ellenére finanszírozható legyen a mainál meglehetősen elöregedettebb társadalom.

Z. Tímea: Szerintem az jelenti a valóságos megoldást, ha a fogyó népességű nemzetek, országok javítják saját életfeltételeiket, mindent megtesznek azért, hogy több gyerek szülessen, s a jobbik jóslat, tehát a nagyobb létszám valósuljon meg, de ezzel együtt mindenki előtt megnyitják a határokat. Sokat gondolkodtam azon, hogy ha tényleg alacsonyabb kulturális és iskolázottsági szinten lévő bevándorlók jönnek ide, akkor milyen lesz az ország, hogy ugyanaz a Magyarország lesz-e vagy sem?

És milyen következtetésre jutottál?

Z. Tímea: Arra, hogy egy kicsit másabb lesz, hogy valóban nem lesz olyan, mint ahol tiszta magyar emberek élnek. De ez nem baj. Látható, hogy a kínaiak mennyi éttermet nyitottak itt, s mennyi ízt hoztak be. Ha ennél sokkal nagyobb tömegben lesznek idegenek, azok színesebbé tehetik az országot.

Én is így látom. De sok példát látunk erre ma Európában. Németországnak nem biztos, hogy ártott a törökök, a thaiföldiek bevándorlása. Anglia és Franciaország is sokat színesedett az arab kultúra beáramlásától. És még hadd tegyek egy megjegyzést: én is egyetértek azzal, hogy nem lenne jó, ha a magyar munkaerőgondokat húsz-harminc év múlva csak és kizárólag a határon túli magyarok betelepítésével oldanánk meg, mert akkor ott tényleg kihalna a magyarság kultúrája.

F. Juli: Én még mindig nem értem, hogy miért van szükség arra, hogy a világban egyik országból a másikba vándoroljon ez a sok ember. Miért nem alakítják úgy a világot, hogy mindenütt legyen elég munkaerő, hogy az egyik országban ne legyen olyan nagy a népesség, ha az a terület csak rosszul tudja eltartani az ott élőket, a másikban pedig legyen elég munkaerő ahhoz, hogy a szükséges termékeket meg a nyugdíjakat megtermelje.

L. György: Mert a világ nem szabályosan fejlődik, mert mások a kultúrák, mások a hagyományok. Kína túlnépesedett, s ott be kellett avatkozni, hogy másfél milliárdról lassan csökkenjen a lakosság száma. A nyugat-európai országokban épp az ellenkezője van. A gazdasági szervezetek, mint például az EU, épp azt akarja elősegíteni, hogy minél inkább a piac igazítsa el a dolgokat. Ezért lesz szabad a munkavállalás. Azt, hogy évente egy kisvárosnyi ember eltűnik a magyar lakosságból, már nem lehet ilyen eszközökkel kiegyenlíteni. Itt szerintem tudatos betelepítési politika kell.

Volt már ilyen a magyar történelemben. Ki tudná felidézni, hogy mikor?

P. Péter: Azt hiszem, a tatárok betörése után, de nem vagyok benne biztos, meg Mária Terézia alatt, de annak nem tudom az okát.

Valóban, mindkét válasz jó, de a török uralom után is hasonló helyzet volt.

P. Péter: Ma és az eljövendő időben nem lenne erre szükség, ha a magyar nemzetet nem akarnák mindenáron kiárusítani, ha nem idegen érdekek lennének mindenütt, amelyeknek a célja a magyarság kipusztítása, akkor ez a kérdés nem kérdés. Nem kellene ide betelepíteni senkit. Lenne munkaerő. A magyarságban mindig volt életerő, életkedv. Csak akkor kellett idegeneket behozni, amikor legyilkolták a külső erők a magyar nép javát.

Z. Zsolt: Felrobbanok rögtön. Nem érted, Péter, hogy ez egy általános dolog a világban, hogy a fejlett országokban fogy a népesség sok okból. Például azért, mert a vallásos emberek száma fogy, vagy a vallásos emberek sem szülnek annyi gyereket, mint régen.

P. Péter: Tegyük fel, igazad van. Akkor miért nem lesz képes eltartani magát a magyarság?

Z. Zsolt: Mert elöregszik a lakosság. Átmeneti problémáról lesz szó, s ezt kell megoldani 2040-ben, 2050-ben, utána egy pár évtized alatt kiegyenlítődik a nép kora.

Kor szerinti összetétele.

L. György: Én azt szeretném, ha olyan fejlett ország lenne Magyarország, ahova nem ilyen betelepítések következtében jönnének sokan dolgozni, hanem azért, mert itt jó élni, jól lehet keresni, gazdagság van. Ilyen ma Új-Zéland. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy kínaiak, erdélyi magyarok vagy amerikaiak jönnek. Szeretném, ha egy színes világ lenne itt. Én élvezem, hogy sok külföldi dolgozik, hogy van angol nyelvű rádió, napilap. Ez mutatja egy ország fejlettségét.

F. Juli: Én meg nem szeretem, hogy ilyen zsibvásár az ország. Magyarország, legyen bármi is, legyen ízig-vérig magyar. Inkább legyünk szegényebbek, de ne engedjük be a külföldieket, csak a magyarokat.

G. András: Ti nem értitek azt, amerre a világ megy. Szerencse, hogy mindezt majd a piaci törvények elintézik, sokkal jobban, mint a korlátoltan gondolkodó emberek.

Eddig jutottunk. Kicsit szűk körben mozgott a gondolkodásotok. Azt hiszem, az én véleményem azokéhoz áll közel, akik egy nyitott, vonzó országban gondolkodnak. Ugyanis egy jól működő gazdaság, egy nyitott társadalom képes sok idegent befogadni. Ez a mai beszélgetés arról győzött meg, hogy nehéz számotokra a prognózisorientált gondolkodás, az, hogy ne a mai jelent vigyétek át a harminc-negyven évvel későbbi társadalmi-gazdasági, főleg mentalitásbeli jövőképbe. Én bízom abban, hogy a 2040–2050 körüli Magyarországon – miközben az ország megőrzi nemzeti identitását, múltját, örökségét – teljesen elfogadottá válik a társadalom számára a nagyszámú külföldi munkavállaló, sőt a betelepült idegen jelenléte. Az is elképzelhető, hogy a határon túli magyarságból sokan itt élnek, s az is, hogy a világ legkülönbözőbb régióiban dolgozzanak.

Ami engem a vitában zavart, az a néhányotokban megnyilvánuló idegenellenesség – xenofóbiának nevezi a tudomány –, továbbá a rasszizmus és az antiszemitizmus, amely nem fér bele a demokrácia normáiba. Norbinak és Péternek lehet eltérő véleménye, lehet az átlagnál fontosabb a magyarságtudat, de nem lehet kirekesztő módon gondolkodni a cigányokról, a kínaiakról, a zsidókról.

Bármennyire is nehéz elhinni, a magyar népesség fogyása nem az idegenek műve, hanem kőkemény társadalomfejlődési trend, amelyet nem kell letargikus belenyugvással elfogadni, de nem szabad bármilyen idegen hatalom művének tekinteni. Hangsúlyozom, ez nem végletes, fátumszerű trend. Hiszen látjátok, milyen széles sávban mozognak az előrejelzések. Magyarországnak abban van mozgástere, hogy az évszázad közepére hat- vagy nyolcmilliós lesz a népesség. Ez sokban rajtunk múlik, azon, hogy milyen egészségügyet teremtünk, milyen szociálpolitikát valósítunk meg, és hogyan támogatjuk a lakásépítést. Magyarország csak akkor tud gazdaságilag jó pozícióba kerülni, ha a mainál sokkal nyitottabbá válik, és jóval több idegen tőkét, munkaerőt fogad be. A világban ma óriási verseny folyik a tőkebefektetésekért, s azok az országok tudnak sikeresen startolni a friss tőkére, amelyek a legjobb feltételeket kínálják a profit megtérülésére. Az egyik legfontosabb feltétel, hogy legyen elegendő szakképzett, olcsó és nagyon jól dolgozó munkaerő. Nem tudom, hallottátok-e, hogy az ország már 2015 után munkaerő-problémákkal fog küzdeni, mert az uniós beruházásoknak nem lesz elegendő szakmunkásfedezete. Tetszik, nem tetszik, ehhez idegen munkaerőt kell majd igénybe venni, s persze csatasorba kell állítani olyan munkaerőt is, amely ma nem jelenik meg a munkaerőpiacon.

Többen: A cigányok végre dolgoznak…

Igen, a romák, de nemcsak a magyarok, hanem esetleg az ukrajnaiak is, az ukránok, a szlovákok és minden bizonnyal sok-sok székely, felvidéki magyar fog dolgozni, s ha kell, akkor kínaiak, afgánok, s ki tudja, milyen nációk. Magyarország a maihoz képest valóban sokkultúrájú országgá válik, de ez a magyarság érdeke. Nem tudom, ismeritek-e Szent Istvánnak a fiához, Imre herceghez írott intelmeit, amelyben azt írja: légy bizalommal az idegenek iránt, fogadd be őket, mert erősebbé teszik az országot, a nemzetet. Harag nincs, fiúk, csak kérem, hogy ezt véssétek az elmétekbe.