Fiatal felnőttek testkultúrája

Bevezetés

A tanulmány egyik szerzője a 2005/2006-os tanév első félévét Erasmus-ösztöndíj keretében Finnországban a jyvaskylai egyetemen töltötte. A magyar társadalom egészségügyi helyzetét, sportos avagy kevésbé sportos életvitelét már előtte is tanulmányoztuk, azonban a finn emberek életfelfogása, értékrendszere és életminősége újabb irányt mutatott kutatásunkban.

Régóta hallhatjuk megannyi nyilatkozatban és a különböző programokban, hogy a magyar emberek egészségügyi állapota mennyivel rosszabb, mint a legtöbb EU-ország lakosságáé (Magyar statisztikai évkönyv, 2000, 2002, 2003). Ebben az összehasonlításban Finnország példaértékű, az ott tapasztalt egészségkultúra, egészséges életmód és életstílus méltó mintát nyújt a többi országnak. Tapasztalataink alapján a különbség jelentős része nemcsak a statisztikában keresendő, hanem a hozzáállásban és a mindennapi életfelfogásban is. Előrevetítve is bizton állítható, hogy nemcsak a pénz, a környezet és a biztonság miatt alakult ez így, hanem az emberek értékrendje és ennek megfelelő viselkedése a döntő. Ezt szeretnénk most a fiatal felnőttek viszonylatában alaposabban megvizsgálni.

A témaválasztás indoklása

Az egészség ugyan az egyik legfőbb értéknek számít, a lakosság körében végzett vizsgálatok mégis azt támasztják alá, hogy nem élünk egészségesen (Aszmann 2003). Az egészséges, aktív életmód tekintetében a legfőbb szerep a minket körülvevő szocializációs színtereknek tulajdonítható, mint család, barátok, munkahely (Pál–Császár–Huszár–Bognár 2005). A mentálhigiénével, az interperszonális kapcsolatok minőségével, a konfliktuskezelés rugalmasságával összefüggő értékrendszerben érdemes gondolkodnunk, és azt fejlesztenünk, hogy az egészségérték megfelelő módon épüljön be tudatunkba és ezen keresztül mindennapos tevékenységünkbe (Meleg 2002).

A gondok és problémák súlyosbodása miatt ma már egyéni és társadalmi vonatkozásban egyaránt foglalkoznunk kell az egészséggel. A társadalmi vonatkozást tekintve tudjuk, hogy a társadalom fejlődését csak egészséges, aktív és pozitív gondolkodású népesség tudja megvalósítani. Többen hangoztatták, hogy mind az egyéni, mind a társadalmi érdekeket nézve, a legjobb befektetés a megelőzés (Meleg 2000; Rózsainé–Szabó 1998). Ennek ellenére úgy tűnik, társadalmi és egyéni szinten is keveset teszünk a jobbításért. A legtöbb ember csak akkor tekinti egyéni (saját) értéknek az egészséget, amikor belenéz a tükörbe, és egy megtört ember arca néz vissza rá. Tanulmányunk szempontjából az iskola intézménye is lényeges. Az iskolában ért hatások aktívan alakítják a gyermek értékrendszerét, itt tanulja meg irányítani saját életét (Laki–Makszin 1985).

Az iskolai testnevelésnek döntő hatása van a későbbi felnőttkori fizikai aktivitás minőségére (Bognár–Tóth–Baumgartner–Salvara 2005). Aki gyermekkorában megfelelő élményeket és tapasztalatokat szerez a sport terén, legtöbbször felnőttkorában is aktívabban, egészségesebben él (Bognár–Tóth–Baumgartner 2003). A tapasztalatok azt mutatják, hogy legkésőbb tizenéves korban kell (és lehet) kialakítani a mozgás iránti vágyat és szeretetet, mert akkor felnőttkorban is könnyebben szánunk rá energiát, időt és pénzt. Ez a mennyiségi és minőségi alapozás leginkább a testnevelési órán történhet meg, mert sok család nem engedheti meg magának, hogy külön sportfoglakozásra járassa gyermekét. Így a fő fizikai aktivitást nyújtó lehetőség egyértelműen a testnevelési óra.

A testmozgást mindig fontosnak tartottuk az egészség megőrzése szempontjából, mára azonban életmentő szerepet kell tulajdonítanunk mindenféle rendszeres sporttevékenységnek (Vuori 2004). Az iskoláskorú fiatalok életmódja, testmozgása és sportolási szokásai népszerű és hálás témának számítanak hazánkban (Aszmann 2003; Balázsiné 2002; Bak–Keresztes–Pikó 2004; Keresztes–Pluhár–Pikó 2003; Murányi–Hamar 2005; Nyerges–Laki 2004; Pluhár–Keresztes–Pikó 2003). Ennek ellenére a felnőttek életmódjáról és sportolási szokásairól alig található tudományos igényű írás hazánkban. Szerencsés kivételnek számítFöldesiné (1998) tanulmánya az idős nők testedzéséről, mely szerint a magyar idős nők sportja a sajátos társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális okok miatt sokáig teljesen mellőzött volt. Az empirikus adatokra épülő felnőttsport szinte teljesen hiányzik a magyar sporttudományos életből, valamint a neveléstudomány sem mutatott ez idáig érdeklődést a téma iránt.

Érdemes megemlíteni pár egészségügyi adatot. A Központi Statisztikai Hivatal közlése szerint a születéskor várható élettartam Magyarországon a nők esetében 76,5 év, a férfiaknál 68,3 év, míg Finnországban a nők esetében 83,5 év, a férfiaknál pedig 75. Ha folyamatában nézzük az értékeket, el kell ismernünk, hogy a születéskor várható élettartam javuló tendenciát mutat Magyarországon, de még mindig elmarad a fejlett országokétól (1. ábra).

1. ábra • A születéskor várható élettartam alakulása Magyarországon (1991-2003) KSH

A kutatás célja és módszerei

Célunk a magyar és finn fiatal felnőttek tapasztalatainak, elvárásainak, véleményeinek összehasonlítása a szabadidősport és az iskolai testnevelés hatásrendszerének tekintetében. Tanulmányunkkal empirikus adatok alapján szeretnénk javaslatokat megfogalmazni arra vonatkozóan, hogyan valósíthatjuk meg a finnországi példát Magyarországon.

Kérdőíves adatfelvételt végeztünk mind a magyar, mind a finn csoportnál. Összesen 63 finn és 57 magyar kérdőívet tudtunk feldolgozni. A demográfiai adatokat tekintve közel azonos életkorú és iskolai végzettségű csoportokat találtunk, az átlag életkor 29,1 év (1. táblázat). Az adatfelvétel két helyszíne Jyväskylä és Budapest volt. Mindkét esetben esti tagozatos képzésben részt vevő fiatal felnőtteket vizsgáltunk. Az adatfelvétel 2005. novembertől 2006. januárig tartott. A kérdőívek kitöltésénél a tanulmány egyik szerzője végig jelen volt, így válaszolni tudott a felmerülő kérdésekre.

Néhány esetben a két ország lakosainak kritérium- és normarendszerében pár kérdés tekintetében bizonyos fokú elfogultságra adhat lehetőséget. Ugyanakkor fontosnak véltük ilyen formában feltenni a kérdést, mert véleményünk szerint az élettapasztalatok, a különböző elvárások és igények szembeállítása a jelen helyzettel reális kép leírására ösztönözte a válaszadókat.

A kérdések témája felölelte az emberek egészségi állapotát, mindennapi időtöltését, a sporttal, rekreációval és az iskolai testneveléssel kapcsolatos véleményüket, tapasztalataikat. Kérdéseket fogalmaztunk meg arról is, hogy miként lehetne a felnőtt emberek életvitelét, értékrendjét, sportos, avagy kevésbé sportos magatartását fejleszteni.

Az adatok típusa alapján nominális és mért adatokkal dolgoztunk. Statisztikai módszereket tekintve alapstatisztikát és varianciaanalízist használtunk.

Eredmények

Egészségi állapot

Legelőször a fiatal felnőttek belső érzéseire, önmagukról kialakított véleményére hagyatkozva akartuk felmérni az egészségi állapotukat (2. táblázat). Kérdésünk úgy hangzott, hogy „Korodhoz képest hány évesnek érzed magad?”. A finn és a magyar válaszok között szignifikáns különbséget találtunk (F=7,124 p0,009). Bizakodásra csak az adhat okot számunkra, hogy a magyarok 41,1%-a érzi fiatalabbnak magát a koránál, míg a finneknél ez az arány 38,1%. Lényeges különbség mutatkozik azonban a két ország fiatal felnőttei között abban a tekintetben, hogy hány százalék érzi korának megfelelőnek az egészségi állapotát. A magyarok 12,5%-a, míg a finnek 49,2%-a nyilatkozta ezt. Ugyanilyen elkeserítő, hogy a magyarok 32,1%-a a korához viszonyítva egyértelműen rosszabbnak érzi az egészségi állapotát, míg a finneknél ez az arány 12,7%.

A kérdés vizsgálatakor érdemes még egy dolgot alaposan szemügyre vennünk! Azok közül, akik úgy érzik, hogy korukhoz képest rossz az egészségi állapotuk, 30,8% finn és 69,2% magyar volt. Ezek szerint a magyarok a finneknél jóval nagyobb százalékban érzik úgy, hogy korukhoz képest nem megfelelő az egészségi állapotuk.

Mindennapi időtöltések

A számítógép-használattal, tévénézéssel, sporttal és szabadidősporttal hétköznap és hétvégén eltöltött órák számát is összehasonlítottuk finn és magyar viszonylatban. A tévénézéssel eltöltött órák számában nem találtunk statisztikailag jelentős különbséget a finn és a magyar csoportok összevetésekor. Véleményünk szerint kritikus időmennyiség vagy tévénézési megszállottság egyik csoportra sem jellemző (3. táblázat).

A számítógép-használat terén szignifikáns különbséget találtunk a finn és a magyar szokások között a hétköznapokra vonatkoztatva (F=31.194 p0.0001). Ezek szerint a finnek hétköznap jelentősen többet használják a számítógépet, mint a magyarok. Ezt azzal tudjuk legfőképp indokolni, hogy a finn társadalomban szinte minden ügyintézés internetes úton történik, míg hazánkban ez még nem jellemző. Kritikus mennyiséget azonban az ő esetükben sem találtunk, így nem feltételezhető a számítógép egysíkú használata (pl.: játék). A hétvégi számítógép-használatot vizsgálva nem volt szignifikáns különbség a fiatal felnőttek között a két országban (4. táblázat).

A természetben való időtöltést, a túrázások számát vizsgálva jelentős különbséget találtunk a hétköznapok tekintetében: a magyarok kevesebb időt töltenek a természetben kirándulással vagy túrázásokkal, mint a finnek (F=7.787 p0.006). A hétvégére vonatkoztatva azonban nem találtunk statisztikailag számottevő különbséget a finn és a magyar felnőttek válaszai közt (5. táblázat).

Felmértük a sportolásra szánt idő mennyiségét is. Megdöbbentő számunkra, hogy a magyarok több mint fele (51,8%) saját bevallása szerint semmit nem sportol hétköznap. Hétvégén pedig még ennél is rosszabb az arány (57,1%). A finnek a hétköznapokon 20,6%-ban, míg hétvégén 19,0%-ban nem végeznek sporttevékenységet. A finn és magyar válaszok között szignifikáns különbség van hétköznap (F=13,398 p0,001) és hétvégén is (F=11,107 p0,001) (6. táblázat).

Az iskolai testnevelés hatásának vizsgálata

A finn és a magyar fiatal felnőtteket megkérdeztük az iskolai testnevelésről megmaradt emlékeikről is (7. táblázat). A magyarok negyede (25,0%) nem szerette az iskolai testnevelésórát, míg a finneknél egyáltalán nem volt ilyen válasz. A magyarok 46,4% vallotta úgy, hogy nagyon jó volt és szerette a testnevelést, míg a finneknél 69,8% mondta ezt. A magyarok 19,6%-a, a finnek 30,2%-a szerint a testnevelés iránti attitűd egyértelműen tanár- és tananyagfüggő volt. A kérdés vonatkozásában statisztikailag szignifikáns különbséget találtunk a finn és a magyar minta között (F=83,665 p0,0001).

A testnevelőről kialakított véleményt azért tartottuk fontosnak, mert a gyerekek gyakran azonosítják a tanárt a tantárgyával. Vagyis, ha szeretik a tanárt, szeretik a tantárgyat is, és mindez természetesen negatív értelemben is értelmezhető. A magyarok 64,3%-a és a finnek 88,9%-a úgy emlékszik a testnevelőtanárára, hogy fitt volt, kiváló szakmai tudással rendelkezett, valamint remekül tudott tanítani (8. táblázat). Azonban a magyarok majdnem egyötöde (19,6%) szerint rossz volt, nem tudott megfelelően tanítani, s így nem motiválta az osztályt a fizikai aktivitásra és a sportra. A finneknél ez az arány mindössze 1,2%. A válaszok statisztikailag szignifikáns eltéréseket mutattak a finn és a magyar fiatal felnőttek között (F=5,283 p0,023).

Vizsgáltuk azt is, hogyan vélekednek a fiatal felnőttek az iskolai testnevelés hatásáról a felnőttkori fizikai aktivitás mennyiségére és minőségére. A magyarok 55,4%-ban azt gondolják, hogy ha gyermekkorban megfelelő testkulturális oktatásban van részük, akkor felnőttkorban minden bizonnyal egészségesebben és aktívabban élnek majd. A finnek ezt kevésbé tartják fontosnak (28,6%). Ők nagyobb arányban emelik ki (22,2%), hogy a magasabb iskolai végzettségűek egészségesebben élnek. A finn és a magyar minta válaszai között nem volt szignifikáns eltérés.

Véleményünk szerint a testnevelői munka fontosságát bizonyítja, hogy a magyarok szerint nagy jelentősége van az iskolai testnevelésnek. Ebből is látható, hogy a megfelelő fizikai aktivitás érdekében milyen nagy szükség van az iskolai testnevelés fejlesztésére, a magasabb heti óraszámra.

Megoldások, ajánlások

A kis minta miatt nem teszünk általános megállapításokat, ugyanakkor összegzésképpen pár gondolatot megfogalmazunk. Az eredmények a finn fiatal felnőttek sportosabb életfelfogását és aktívabb életvitelét bizonyítják. Finnországban általában heti egy kötelező testnevelésóra van, viszont mindenkinek reális lehetősége van a részvételre a délutáni sportfoglalkozásokon. Tapasztalatok mutatják, hogy ezt a finn társadalom nagy része aktívan és rendszeresen ki is használja. Hazánkban ez sokkal ritkábban adatik meg, akár az időkorlátra, akár az anyagiakra gondolunk.

Pedagógiai szempontból a tanítás-tanulás folyamatában döntő szerepe van a tanár személyiségének, szakmai tudásának, elhivatottságának és érzelmi kisugárzásának. Ha a gyerek látja, hogy a tanár teljes odaadással, élvezettel, határozottsággal és szeretettel próbálja átadni az anyagot, a gyerek is ekképpen fog viszonyulni hozzá. A testnevelő kimagasló szerepe eredményeinkből is világosan látszik. Ennek alapján bizonyos, hogy a testnevelésóra minőségén javítanunk kell.

Tudjuk, hogy Magyarországon is van realitása a sportos és egészséges társadalom létrejöttének. Igény van rá, régóta kidolgozottak a megvalósítás útjai, például a rendszeres iskolai testnevelés minőségi és mennyiségi javítása, a változatos, mindenki számára elérhető délutáni sportprogram megszervezése és a rekreációs mentalitás elterjesztése.

Irodalom