Fiatal felnőttek alap- és funkcionális írott nyelvi képességeinek vizsgálata és fejlesztése

Az írásbeliség meghatározásának lehetőségei

Az írásbeliségnek nagyon sok meghatározása létezik a politika, a filozófia, a pedagógia területéről, mégis két jól elválasztható csoportra tudjuk osztani ezeket aszerint, hogy figye­lembe veszik-e az egyén és a társadalom kapcsolatát. Az egyik elterjedt felfogás szerint az írásbeliség legfontosabb funkciója az értékek konzerválása, az ember fennmaradásának megvalósítása. Ez a funkció öt szinten valósul meg, a fizikai, a gazdasági, a társadalmi, a politikai és a kulturális fennmaradás szintjén (BHOLA 1985). E szemlélet szerint ez a fel­fogás is komplexnek mondható, hiszen az élet minden területére kiterjed. Hazánkban sokkal elterjedtebb az a felfogás, amely az írásbeliséget csupán a képességek szintjén értelmezi.

A szocio- és pszicholingvisztikai aspektus integrált megközelítésére is született már kísérlet. Az egyik legérdekesebb ezek közül a szlovén Ester Mozina munkája, aki dolgozatában négy olyan alapgondolatot ír le, amelyek nézete szerint az írás-olvasás tanításánál is jól hasznosíthatók lehetnének. Ezek összefoglalva a következők.

• Az iskolákban már kezdetektől fogva az írásbeliséget mint társadalmi tevékenységet kell értelmezni.
• Az emberek az írásbeliségnek általában több formáját birtokolják.
• Életünk során írásbeli szerepekhez és nagyon összetett szabályokhoz kell alkalmazkod­nunk.
• Az írásbeliség a szóbeliséggel szorosan összefűződő szimbolikus rendszer. (MOZINA 1999)

Már a fentiekből is jól látható, hogy a funkcionális analfabetizmus természete, ahogyan minden komplex írott nyelvhez kötődő jelenség, csak az írásbeliség integrált felfogása as­pektusából vizsgálható, kutatható. Ellenkező esetben irreleváns adatok és következtetések születnek csupán.

 

A FUNKCIONÁLIS ÍROTT NYELVI KULTÚRA VIZSGÁLATA ÉS MONITORIZÁLT FEJLESZTÉSE PROGRAM (FLRP) BEMUTATÁSA

A fentiekben összefoglalt szemlélet az írásbeliséget mint egyénre jellemző viselkedési formát értelmezi társadalmi kontextusban elhelyezve. Erre építve dolgoztuk ki a Funkcionális írott nyelvi kultúra vizsgálata és monitorizált fejlesztése - Functional Literacy Research and Programme, röviden: FLRP - elnevezésű programot, amely a következő fázisokból áll:

1. Oktatás és nevelés a büntetés-végrehajtásban. Speciális képzés, Kecskeméti Főiskola.
2. Alap- és funkcionális írott nyelvi kommunikációs képességek felmérése. Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet, Fiatalkorúak Regionális Büntetés-végrehajtási Intézete.
3. Az eredmények értékelése.
4. Kísérleti funkcionális alfabetizációs program. Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet, Fiatalkorúak Regionális Büntetés-végrehajtási Intézete.
5. Az eredmények értékelése.
6. 1000 kérdőív felvétele 18-25 éves sorállományú katonák körében.
7. Az eredmények értékelése.
8. Az alfabetizációs program alkalmazásának az adaptációja különböző területeken.
9. Az eredmények, tapasztalatok beépítése a főiskolai képzésbe.

 

A program célja

A program céljait az alábbiak szerint foglalhatjuk össze:

• funkcionális írott nyelvi kommunikációs képességek, attitűdök vizsgálata fiatal férfiak körében,
• a funkcionális analfabetizmus magyarországi helyzetének, természetének feltárása,
• a funkcionális analfabetizmus nyelvészeti leírása,
• az érintettek képességeinek fejlesztése,
• főiskolás hallgatók megismertetése a jelenséggel,
• képzésük a funkcionális analfabetizmust kezelni tudó szakemberré.

 

AZ EDDIGI KUTATÁSOKRÓL

A felmérés előzményei

Egy korábbi megegyezés, amely a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola és a Bács-Kiskun Me­gyei Büntetés-végrehajtási Intézet között született, lehetővé tette számunkra, hogy nyelvészeti szempontú kutatást végezhessünk a magyarországi funkcionális analfabetizmus jellemzői­nek feltárása céljából, illetve azt, hogy ennek eredményeiből, valamint egy szélesebb körű vizsgálat tapasztalataiból kiindulva összeállíthassunk egy írott nyelvi alap- és funkcionális képességeket fejlesztő programot.

Szintén az említett együttműködési megállapodás keretében indítottunk hallgatóink részére egy speciális képzést Oktatás és nevelés a büntetés-végrehajtásban címmel. A képzésbe be­kapcsolódott több mint száz hallgatónak lehetősége volt - ennek az eddig csaknem teljesen ismeretlen világnak a megismerésén kívül - bekapcsolódni a kutatásunkba, illetve a tudo­mányos munkába.

 

A vizsgálatok anyaga és módszere

A felmérést a Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet Regionális Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében folytattuk le. Az intézet Magyarország egyetlen rendszer­váltás után épült börtöne. Általában huszonöt-harminc fiatalkorú tölti itt a büntetését tizen­hattól huszonegy éves koráig. Felmérésünkben huszonnégy fiatal vett részt, természetesen név nélkül, átlagéletkoruk tizenkilenc év volt. Az elkövetett bűncselekmények között előfor­dul a minősített emberölés is, de jellemzően vagyon elleni és erőszakos bűncselekmények miatt kerültek ezek a fiatalok börtönbe. Iskolázottságuk: négy osztályt végeztek ketten, hetet hárman, tizenhatan fejezték be az általános iskolát és hárman a szakmunkásképzőt. Tizenhárman nevelkedtek egész családban, ketten intézetben, egy nevelőszülőknél, további egy főt pedig szülei is neveltek, és intézetben is élt. Heten voltak, akiket csak az egyik szülő nevelt.

 

A kérdőívet a következőképpen állítottuk össze:

• Az első rész a személyes adatokra vonatkozik. Az életkorra, az iskolai végzettségre, a szülők, nevelők iskolázottságára kérdezünk rá, valamint arra, hogy hol nevelkedett, dolgozott-e már, kik nevelték fel.
• Ezután tizenhat kérdés, feladat következik. Az első feladat hat csoportra osztva tartal­maz olyan megállapításokat, amelyek az egyén és az írásbeliség kapcsolatára vonat­koznak. Ezekből kellett a felmérés résztvevőinek a rájuk jellemzőket kiválasztani.
• A későbbiekben olvasási, naplóvezetési, levelezési szokásokra, valamint az iskolai írás- és olvasástanításról megmaradt élményekre, emlékekre kérdeztünk rá.
• Az olvasás részképességei közül a következőket mértük fel: hibák felismerése, szövegér­tés mikro-, illetve makroszövegszinten, véleményalkotó, kritikai, irodalmi szövegolvasás és -értés.
• Az írás vizsgált részképességei, jellemzői: helyesírás, írásbeli szövegalkotás, íráskép, formanyomtatvány kitöltése (csekk, átutalási megbízás), beadványok készítése (kérvény).

A kérdőívet két csoportban töltötték ki az elítéltek, egy óra állt a rendelkezésükre. Az idő ha­ladásával koncentrálóképességük körülbelül húsz perc után szemmel láthatóan gyengült, ezt a tendenciát a kérdésekre adott válaszok is jól mutatják. Mi végig jelen voltunk, segítet­tük munkájukat, válaszoltunk a felmerült kérdésekre.

Annak ellenére, hogy ebben a felmérésben komplex írásbeliséggel kapcsolatos szokások, készségek és képességek vizsgálatát végeztük el, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nem biztos, hogy a kapott eredmények nagyobb létszámú népességre is érvényesek. Mivel csupán huszonnégyen válaszoltak kérdéseinkre, illetve próbálták több-kevesebb sikerrel megoldani a feladatokat, munkánkat inkább esettanulmánynak kell tekintenünk.

 

A felmérések tanulságai

AZ ÖNÉRTÉKELÉS EREDMÉNYEI

Különösen érdekesnek ígérkezett az első feladat, amelyben a kísérletben részt vevőknek több mint negyven írott nyelvi képességgel kapcsolatos állítás közül kellett kiválasztaniuk azokat, amelyek megítélésük szerint saját magukra érvényesek. A leggyakrabban választott állítások a következők voltak.

Könnyen készítek el kérvényt, ha arra van szükség. (11 fő)

Tudom, hogy hogyan kell önéletrajzot készíteni. (10 fő)

Szívesen olvasok. (9 fő)

Általában nincs gondom az olvasással. (9 fő)

Nem okoz gondot, ha meg kell fogalmaznom valamit írásban. (9 fő)

Ha szükséges, elkészítem a kérvényt, de nem szeretem az ilyesmit. (9 fő)

Az esetek többségében könnyen kitöltök mindenféle nyomtatványt. (8 fő)

Jól látható tehát, hogy a kísérleti alanyok saját képességeiket, kompetenciájukat jónak tartják, és nincsenek tisztában azokkal a hiányosságokkal, amelyeket a későbbiekben látni fogunk. A saját megítélésükhöz képest ugyanis lényegesen rosszabb képet mutat a teljesít­ményük. Azt tapasztaltuk tehát, hogy a kísérleti személyek jóval felülbecsülték saját írott nyelvi kompetenciájukat.

 

AZ ÍRÁSBELISÉGGEL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK, SZOKÁSOK ÉRTÉKELÉSE

A második kérdéscsoportra adott válaszok azt mutatták, hogy az elítéltek körülbelül egy­negyed része vezet rendszeresen vagy alkalomszerűen naplót, illetve határidőnaplót. Sokkal kedvezőbbek viszont ennél levelezési szokásaik. Itt azt láttuk, hogy mindannyian rendszeresen, bár eltérő gyakorisággal leveleznek. Van, aki naponta, de a legtöbben he­tente. Tizenheten családjukkal, kilencen barátokkal és ismerősökkel, egy közülük pedig hivatalokkal.

Olvasási szokásaikat vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy újságot mindannyian rendszeresen lapozgatnak, a legtöbben - tizenketten - egy héten többször is. Ezek leginkább az életkori sajátosságaiknak megfelelő sajtótermékek: zenei, ifjúsági magazinok, de több esetben is találkoztunk pornográf újságok megnevezésével. A Milyen gyakran szokott könyvet olvasni? kérdésre is csupán hárman választották a soha választ, ezzel szemben hatan napi gyako­risággal teszik ezt. Az olvasmányszerkezet vizsgálatánál kiderült, hogy leginkább a regényeket kedvelik, és egy esetben mesekönyvet is megneveztek. Heten válaszolták, hogy nincs kedvenc költőjük, nyolcan híres magyar költőket neveztek meg, öten pedig nem vála­szoltak. Az egyik elítélttől azt a választ kaptuk, hogy nem olvas, hanem ír verseket.

Ezt követően arra voltunk kíváncsiak, hogy tudnak-e kívülről verset. Két rövid idézettel találkoztunk itt, az egyik a Himnusz, a másik egy Petőfi-vers néhány sora volt. Két válasz külön említést érdemel. Az egyik szerint a versek nem arra valók, hogy megtanuljuk őket, a másik válaszadó pedig saját verseit nevezte meg. Ennek a kérdéscsoportnak az utolsó pont­jában az általános iskola első osztályában produkált írás-, olvasás-, számtaneredményekre kérdeztünk rá. A húsz válasz közül heten nem emlékeztek, ketten jeles, négyen jó, heten közepes, ketten pedig elégséges eredményre emlékeztek.

Ha ezt a kérdéscsoportot értékeljük, legfontosabb tapasztalatunk az, hogy a fiatalkorú elítél­tek közül mindenki rendszeres kapcsolatban van az írásbeliséggel, persze ennek minősége, gyakorisága nagyon különböző. Sajátos státusuknak megfelelően, tehát a börtönélet szi­tuációjából következően új írott nyelvi kommunikációs szerepbe kerültek, amelyhez alkal­mazkodniuk kellett. Amint ez a későbbiekből is látszik, új írott nyelvi viselkedési normák je­lentek meg életükben, mint például a levelezés vagy a kérvények készítése.

 

AZ ALAP- ÉS A FUNKCIONÁLIS ÍROTT NYELVI KÉPESSÉGEK FELMÉRÉSÉNEK EREDMÉNYEI

Ebben a kérdéscsoportban először a szövegértést vizsgáltuk a szöveg mikrostrukturális szint­jén. A mindössze nyolcsoros, egybekezdésnyi újságcikkre hat olyan kérdést tettünk fel, amelyre a választ egyértelműen megadta a szöveg. Nyolcan voltak, akik minden kérdésre elfogadható választ írtak, négy és öt jó megoldást öten-öten adtak. Három, illetve két kér­désre egyaránt ketten tudtak helyesen felelni, valamint egy fő tudott mindössze egy kérdésre válaszolni, és szintén egy volt, aki nem próbálkozott a feladat megoldásával.

A makroszintű szövegértésben még rosszabb eredmények születtek. Ennél a feladatnál egy két és fél oldalas novellára vonatkozó kérdéseket kaptak a kísérleti személyek. Az informá­ciófeldolgozás szintjén született a legtöbb jó válasz, de ez is elég kevésnek mondható. Azokra a kérdésekre, amelyek a kritikai szövegértés szintjére vonatkoztak, mindössze ketten tudtak többé-kevésbé megfelelni, az irodalmi szövegértés képességével pedig senki sem rendelkezett a kérdőív tanulságai szerint.

A nyelvhelyesség ismeretére egy olyan feladat állt rendelkezésre, amelyben tipikus stilisztikai és helyesírási hibák voltak elrejtve. Itt semmiféle tendenciát nem tudtunk kimutatni sem a felismert hibák számát, sem a jellegét illetően.

Az írásbeli képességek és kompetencia vizsgálatára három feladatot készítettünk. Az egyik­ben egy reggeli készülődést ábrázoló képsor alapján kellett rövid fogalmazást készíteniük a kísérleti személyeknek. A munkák formai kivitelezése szempontjából legfontosabb észre­vételeink:

• A bekezdés jelölése egyetlen esetben sem történt meg.
• A fogalmazások közül mindössze négynek volt címe, és ez mind a négy esetben a Fogalmazás szó volt.
• A szöveg elrendezése szintén tanulságos volt; egy fiú fektetve helyezte el a papírt, többen egyáltalán nem használtak margót sem oldalt, sem felül.
• Ketten alkalmazták kis díszítéssel a vége feliratot.
• A külön lapra készített munkák közül ötsoros vagy annál rövidebb fogalmazás öt darab született, egy-egy készült el hét, nyolc, kilenc, tíz és tizenegy sor terjedelemben.

Ha az elkészült munkákat a megvalósítás módja és a tartalom szempontjából elemezzük, azonnal szembetűnik, hogy négy, jól elkülöníthető megoldási módot alkalmaztak a fel­mérésben részt vevők.

• A képek közvetlen közelébe írt szavak, mondatok.
• A képek szerint sorszámozott mondatok.
• Közvetlen a képekről készített fogalmazás.
• A képek alapján készített fogalmazás.

Másik ilyen feladatunk egy szituációs játék volt, amely három részből állt: kérvény készítése, csekk kitöltése és banki átutalási megbízás nyomtatványának a kitöltése. A csekket tizen­nyolcan próbálták meg kitölteni, kilenc esetben sikerrel jártak, ketten követtek el apró hibát, és a két próbálkozási lehetőség ellenére heten oldották meg rosszul a feladatot. A kér­vénnyel csak tizenhárman próbálkoztak, ezek között hét jó és hat rossz megoldást találtunk. Az átutalási megbízást tizenhatan készítették el, közülük senki sem járt sikerrel. Három eset­ben csak kevés hiányzott volna a jó megoldáshoz, de sajnos ez senkinek sem sikerült.

Az alap- és a funkcionális írott nyelvi képességek felmérésének eredményeit tekintve tehát azt látjuk, hogy a feladatok megoldásához elsősorban azok az információk hiányoznak, amelyek a formai kritériumokra vonatkoznak. Az iskolarendszer sajnos vajmi keveset törődik ennek a megtanításával, az életünket lépten-nyomon szabályozó hivatalrendszer pedig ezek ismeretét, az ezekre irányuló képességet és készséget evidenciának tartja ügyfelei részéről. Következésképpen, ha a családban vagy a szűkebb szociális környezetben ezeket nem sajátítja el valaki, akkor akár komoly problémái lehetnek, könnyen kerülhet hátrányos helyzetbe.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy - Ester Mozina gondolatait idézve - az írástudatlanság és annak bármilyen formája nem a tudatlanság, a bűnözés vagy a szegénység metaforája (MOZINA 1999). Értelmezésében és kutatásában elsősorban a természetét és okait kell felderítenünk.

 

A FUNKCIONÁLIS ALFABETIZÁCIÓS PROGRAMRÓL

Az itt bemutatott kutatás eredményeire alapozva összeállítottunk egy olyan programot, amelynek célja az alap- és funkcionális írott nyelvi képességek és készség fejlesztése. Ennél is fontosabb volt a tervezés során, hogy a program mindenekelőtt hozza közelebb, tüntesse fel kedvezőbb színben az írott nyelvi világot a résztvevők számára, és mutassa be annak sokszínűségét. Reményeink szerint ezt elvégezve az elítéltek könnyebben tudnak majd beilleszkedni a hétköznapi életbe, ahol ezek a tevékenységek mindennaposnak mond­hatók.

A program mostani, kísérleti formájában négy hétig tartott, hetente két vagy három fog­lalkozással. A kis létszámú csoportokat olyan felsőbb éves, illetve végzős hallgatók vezették, akik elvégezték a főiskolánkon folyó Oktatás és nevelés a büntetés-végrehajtásban című speciális képzést, és otthonosan mozogtak az anyanyelvi nevelés elméletében és gya­korlatában. Összesen tizenegyen vettek részt ebben a munkában, így lehetőség nyílt arra is, hogy a huszonnégy fiatalkorú elítélttel két-három fős csoportokban tudjunk foglalkozni.

A foglalkozások első része egy beszélgetés, amelynek feladata nemcsak a szöveg elő­készítése, hanem azoknak a szavaknak és fogalmaknak az előhozatala, amelyek az olvas­mányban ismeretlenek lehetnek. Ezután következik egy olyan szöveg néma olvasása, amely előzetes felmérésünk szerint a fiatalok érdeklődésére számíthat. Minden olvasmány után olyan kérdéseket teszünk fel, amelyek a szövegértés különböző szintjeit fejlesztik.

A foglalkozások második része egy olyan szituációs írásbeli feladat, amely a hétköznapi életben gyakran adódhat: postai, banki hivatali formanyomtatványok kitöltése, kérvény, önéletrajz írása.

Végül pedig a csoport tagjai egy-egy verset dolgoznak fel beszélgetés formájában, a cso­portvezető irányításával. Ennek kimondottan az a szerepe, hogy az írásbeliség legmagasabb szintje, az irodalmi alkotás kevésbé legyen idegen a résztvevők számára, otthonosabban mo­zogjanak ezen a területen is, ne érezzék ezt a világot idegennek, megközelíthetetlennek.

 

Az alfabetizációs program eddigi legfontosabb tanulságai, tapasztalatai

Kiemelkedő szerep jutna a funkcionális analfabetizmus visszaszorítása terén az alap- és középfokú iskolarendszernek. Az információs társadalom elvárásaihoz illeszkedő, annak megfelelni tudó oktatás jelentős javulást hozhat ezen a területen, ehhez viszont az szük­séges, hogy dogmáival szakítva, valóságra épülő ismeretanyagot adjon és több, valóban használható képességet fejlesszen az iskola.

Az illiteráció nem fogható fel betegségként. Az egyén szocializációja során, ha a társadalom tagja akar lenni, óhatatlan, hogy az írásbeliség sokszor igen szigorú szabályrendszeréhez alkalmazkodjon; az írásbeliség alacsony szintje viszont nem szabad, hogy bármiféle diszk­rimináció alapjául szolgáljon.

Akár a világ más országaiban, Magyarországon is csak nemzetspecifikus programmal lehet eredményeket elérni.

Célszerű kis létszámú csoportokkal dolgozni, mert a funkcionális analfabéták között az írás­tudatlanokkal ellentétben jelentős szintkülönbségek vannak.

A legtöbbet az jelenti egy-egy program során, ha a résztvevők számára az írott világ barát­ságosabbá válik, a meglévő szorongások oldódnak, és ha sikerül elfogadniuk azt, hogy az írásbeliség nem feltétlenül a megszégyenülés színtere, néhány alapfokú ismerettel, egysze­rűen elsajátítható készségekkel az írásbeliség a mindennapi életben hasznos és hatékony eszközzé válhat.

Az írott nyelvi kommunikáció mint önálló kommunikációs rendszer egyre nagyobb tért hódít magának, ezzel mindinkább és visszavonhatatlanul a mindennapi élet részévé válik. Ez azt is jelenti, hogy mindazok, akik ezen a területen bármilyen kommunikációs zavarral, ne­hézséggel küzdenek, hátrányt fognak szenvedni, mégpedig egyre több területen. A jelen­ség kutatása tehát igen aktuális feladat. A funkcionális analfabetizmus kezelése, felszá­molása nem fogható fel csupán egy tudományág kompetenciájaként, hanem összefogást igényel.

 

A PROGRAM KÖVETKEZŐ LÉPÉSEI

Felmérés

Az eddigi eredményekre és tapasztalatokra építve a közeljövőben szeretnénk egy nagyobb populáció, a 18-25 éves férfiak nevezett képességeit, kompetenciáját vizsgálni. Azért vá­lasztottuk ezt a csoportot, mert ez a korosztály az UNESCO adatai szerint az egyik legveszé­lyeztetettebb réteg a funkcionális analfabetizmus szempontjából. Ezenkívül a családalapítás időszaka ez az életkor, vagyis ezeknek a fiataloknak rövidesen nem csupán a primer (vernecular), hanem a szekunder (dominant) írott nyelvi kommunikáció gyakorlása is kényszerű feladatuk lesz. Ebből az is következik, hogy hatékonyságuk ezen a területen egész család­juk érvényesülését is befolyásolja.

A Magyar Honvédségre azért esett a választás, mert szinte ez az egyetlen mód, hogy az adott életkorú populációt vizsgálni tudjuk. A speciális helyzetből adódik továbbá, hogy egy, a hadseregen belül működtethető, írott nyelvi kommunikációs kompetenciát fejlesztő prog­ramnak a kereteit is ki tudjuk dolgozni, amely egyben a NATO elvárásának is megfelelhet.

A kérdőíveket húsz felső évfolyamos hallgató segítségével tervezzük felvenni, akik ilyen irányú speciális felkészítésben vesznek részt. Az adatfelvételt több helyszínen tervezzük elvé­gezni. Az így elkészült anyagot a későbbiekben nagyon jól tudnánk használni hallgatóink képzésében is.

 

Az eredmények értékelése

A kérdőív alkalmas az adatok alapszintű értékelésén kívül arra is, hogy iskolázottság, önér­tékelés, az írott nyelvhez kötődő szokások és az írott nyelvi részképességek között mélyebb összefüggéseket is kimutasson egy többdimenziós adatelemzésen alapuló statisztikai módszer segítségével. Az ezerfős minta lehetővé teszi azt is, hogy következtetéseinket és eredmé­nyeinket az egész magyar népességre vonatkoztassuk. (Természetesen a 18-25 év közötti férfiakról van szó.) Hazai előzményekkel nem rendelkezünk még ezen a területen, többek között ez is indokolja a kutatások és programok folyamatos monitorizálását. Egy-egy fázis munkájának a lebonyolítását így közben is meg tudjuk változtatni, ha ez szükséges. Ez több esetben is megtörtént, például a funkcionális alfabetizációs program közben. Alapkutatásról lévén szó, nemcsak a felmérések résztvevői, hanem a kérdőívek, a programok és saját munkánk értékelése is komoly szerepet kapnak.

 

Az eredmények, tapasztalatok hasznosításának lehetőségei

A program közvetlen haszna elsősorban az említett populáció írott nyelvi kommunikációs tu­lajdonságainak megismerése. Ez lehetőséget ad olyan fejlesztési program kidolgozására, amely nagymértékben képes növelni a fiatalok munkaerő-piaci lehetőségeit, értékét, csa­ládjaik érvényesülési esélyeit.

Hasznos lehet továbbá a program adaptált változatának szakirányú felhasználása a bün­tetés-végrehajtásban; része lehet a reszocializációs folyamatban és a szabadulásra történő felkészítésben. További lehetőség kínálkozik erre még a Magyar Honvédség állományán belül is.

Számunkra a program legfontosabb tanulsága az új szempontú írásbeliség-kutatás mód­szerének, eredményeinek felhasználása, illetve az írásbeliség komplex szemléletű felfogásá­nak a meghonosítása lehet a tanítóképzésben.

 

IRODALOM

Bhola, Harbans: A Discourse on Inpact Evaluation: A Model and Its Application to a Literacy Intervention in Ghana. Evaluation: The International Journal of Theory, Research and Practise. Vol. 6. (2) Apr.-June 2000.

Bhola, Harbans: Evaluating functional literacy. 1979, Teheran, Hulton Educational Publications Ltd.

Bhola,Harbans: Literacy, Culture and Identity: An Essay Review. Curriculum Inquire, Vol. 30, No. Oct.-Dec. 2000.

Bhola, Harbans: Literacy for survival and for more than mere survival. Genova, 1990, UNESCO.

Chosson, Jean-Francois: A funkcionális analfabetizmus és a fiatalok szakmai képzése Franciaország falvaiban. A funkcionális analfabetizmustól a távoktatásig. Felnőttoktatási cikkek az UNESCO Prospects, Perspectives c. folyóiratából. Válogatta, szerkesztette: Maróti Andor. Budapest, 1992.

Csoma Gyula-lada lászló: Tételek a funkcionális analfabetizmusról. Magyar Pedagógia, 1997. 2. sz. 167-180. p.

Harangi lászló: A funkcionális analfabetizmus mint világjelenség. A túlsó part messze van. Békéscsaba, 1996.

Maróti Andor: A funkcionális analfabetizmus értelmezése. A túlsó part messze van. Békéscsaba, 1996.

Morsy, Zaglohul: Az írástudatlanság újraéledéséről. A funkcionális analfabetizmustól a távoktatásig.

Felnőttoktatási cikkek az UNESCO Prospects, Perspectives c. folyóiratából. Válogatta, szerkesztette: Maróti Andor. Budapest, 1992.

Mozina, Ester: Az írásbeliség különböző világainak közelítése. Egyetlen esély: az érintettek bevonása. Szerk.: Trencsényi Imre. Budapest, 1999.

Terestyéni Tamás: An inquiri into the role of the written word in Hungarian communication culture. Prospects, Vol. XVII, No. 2, 1987.

Terestyéni Tamás: Az anyanyelvi kommunikációs kultúra néhány jellegzetessége. Jel-Kép, 1987. 4. sz.

Terestyéni Tamás: Funkcionális illiteráció. Jelkép, 1996. 2. sz. 45-57.

Terestyéni Tamás: Írás- és olvasásnélküliség Magyarországon. In Terts István (szerk.): Nyelv, nyelvész tár­sadalom. Pécs-Budapest, 1996, Janus Pannonius Tudományegyetem - PSZM Projekt Programiroda.