Olvasási idő: 
15 perc

Fenntartható oktatás és projektpedagógia

A fenntarthatóság mint a pedagógia egészét átfogó szemlélet egyre nagyobb teret kap az oktatásban-nevelésben. Ennek egyik fontos eszköze a projektoktatás. A tanulmány bemutatja, hogy a projektpedagógia eszközei miként alkalmazhatók a fenntartható fejlődés szemléletének mindennapi gyakorlatba történő átültetéséhez szükséges összetett ismeretek közvetítésében, a képességek, attitűdök fejlesztésében.

A harmadik évezred halaszthatatlan megoldást kívánó problémája a fenntartható fejlődés. Globális problémaként a 20. század második felétől vált központi kérdéssé a nemzetközi és világméretű politikai, társadalmi, gazdasági színtereken. Az elmúlt 35 év törvénykezése, egyezményei, programjai, rendezvényei máig nem hoztak kellő eredményt a fenntartható fejlődés, a környezeti problémák megoldása terén. Elsődleges ok, hogy a probléma megoldása szemléletváltást kíván, ugyanis ez nem egy tudományterület, nem egyes nemzetközi vagy nemzeti szervek feladata, hanem a különböző tudományterületek közös, komplex feladatvállalását, nemzeti és nemzetközi egyetértését és cselekvését igényli.

A 21. század kihívása a fenntartható fejlődés elveinek és gyakorlatának megvalósítása. Az új kultúra közvetítéséhez nélkülözhetetlen a tudomány és az oktatás. A pedagógia megújulását teszik szükségessé a fenntartható oktatás kritériumai:

  • a valós élet közelítése az iskolához;
  • a természetben–társadalomban–gazdaságban jelentkező alapvető problémák, ok-okozati összefüggések felismertetése a tanulókkal;
  • a tanulók számára felhasználható ismeretek közvetítése;
  • a tanulók felelős állampolgárrá fejlődésének elősegítése.

A pedagógia tárgya: a nevelés elmélete és gyakorlata. A pedagógiai elmélet megújulásának fontoskritériuma, hogy tárgya, a nevelési gyakorlat fejlődési tendenciáit, a valóságos élet dinamikus mozgását, kihívásait felismerve új, értékteremtő pedagógiai válaszokat tudjon megfogalmazni. Ezeket a pedagógiai válaszokat fogalmazza meg a projektpedagógia.

A projektpedagógia célkitűzése a konstruktív életvezetés; oktatási stratégiája a projektoktatás,megvalósulása kitágítja az iskolai kereteket, feltételezi a tevékenységorientált iskolamodellt.

A konstruktív életvezetés mint alapérték biztosítja a nevelési folyamat irányításában, szervezésében a közösségfejlesztés és az egyén fejlesztésének harmóniáját. A konstruktív életvezetés szociálisan értékes és egyénileg is eredményes. A nevelés lényege az értékközvetítés, és feltételezi a felelős magatartás repertoárjának gyakoroltatását. Az 1. ábra ennek fogalmi körét ábrázolja.

1. ábra • A projektpedagógia fogalmi köre

A harmadik évezred embere hatalmas ismeretanyaggal rendelkezik, nem szelektált információáradattal találkozik az élet minden területén. Fontos, hogy az eligazodás, a konstruktív életvezetés alapvető eleme afelelősség legyen. Az ember felelős önmagáért, társaiért, a környezetért.

A felelős ember önálló, szabad, döntésképes. Önállóságának fő megnyilvánulási formái, hogy (1) képes az önszabályozásra, vagyis képes felismerni szükségleteit, és képes mértéket tartani; (2) embertársaival partneri kapcsolatban együtt tud munkálkodni, tevékenykedni, ez azt is jelenti, hogy saját cselekedeteiért saját maga felel, nem a társai; segít a rászorulónak (kisebbnek, gyengébbnek, idősebbnek); tudja vállalni a vezető vagy társ szerepét; (3) a környezetről alapvető ismeretekkel rendelkezik, hogy életvezetését megfelelő módon tervezze.

szabadságban az egyén megvalósíthatja önmagát. A kiteljesedéshez fel kell ismerni, hogy az egyéni szabadság határainak korlátokat szab a másik ember egyéni érdeke, szabadsága.

társakkal való együttműködés feltétele a fegyelmezettség, a rend, a szabályok, normák ismerete és alkalmazása, gyakorlása.

környezetet, a természetet nem uralhatja az ember, hanem belátással, az alapvető jogi, gazdasági, társadalmi összefüggések felismerésével, megértésével az „emberi környezetért” cselekszik.

felelős ember döntésképes, akar és tud dönteni. Viseli döntéseinek következményeit, megtanulja, hogy kudarcaiból hogyan kell építkezni, hogyan lehet a hibákat kijavítani, a tévedések lehetőségét a legkisebbre csökkenteni.

Humánus egyénként arra törekszik, hogy saját, belső értékeit folyamatosan felszínre hozza, hogy testi-lelki-szellemi képességeit fejlessze.

Embertársaival képes a kompromisszumra. A különböző élethelyzetekben a közös célokat felismerve konstruktív javaslatokkal képes a megegyezést elősegíteni.

A fenntartható fejlődést szem előtt tartva képes az adott környezetben problémamegoldóan cselekedni.

A projektoktatás

A projektoktatás új oktatási stratégia, amely kiválóan alkalmas a tanulás tanulására. A projektoktatás olyan célközpontú oktatási stratégia, amely a sajátos célok elérését a valós életet integráló tanulási tartalommal, a komplex szemléletmódot segítő, tevékenység-központú, feladatorientált tanulóitevékenységet biztosító szervezési formákkal, módszerekkel, technikákkal, eszközökkel, az iskolai keretet kitágítva természetes tanulási környezetben valósítja meg, és az eredményeként létrejött projekt további célok megvalósítását motiválja. A projektoktatás tényezőit a 2. ábra szemlélteti.

2. ábra • A projektoktatás mint oktatási stratégia

A projektoktatás elméletileg minden tanulási egység elsajátítására alkalmas, nélkülözhetetlen viszont azokban a komplex témakörökben, amelyekben a konkrét tapasztalatszerzést előfeltételező összefüggések megértése, magatartásformák elsajátítása a feladat. Ilyen például a fenntartható fejlődés. Célja: a környezettudatos, felelősségteljes magatartás.

A szakirodalom egyetért abban, a hazai és a külföldi közoktatási gyakorlat pedig bizonyítja, hogy akörnyezettel kapcsolatos tananyagtartalom közvetítésére a projektoktatás kiválóan alkalmas, mert

  • széles tantárgyi koncentrációt feltételez; ezáltal komplex szemléletmód kialakítására törekszik;
  • a valós élet problémáit dolgozza fel;
  • a gyakorlati élettel kapcsolatos ismerettartalmak feldolgozása tevékenységorientált.

A projektoktatás folyamatában döntő szervezési tényező a tanulók önállósága. A tanulók önállósága már a részcélok meghatározásakor megnyilvánul, a megismerés (tervezés, kivitelezés) folyamatában pedig kiteljesedik. Az önálló tevékenységsorok velejárója minden esetben az élmény és az újszerű szociális és tanulási készségek elsajátítása.

Az önirányított tanulás középpontjában a holisztikus szemléletmód, világkép kialakítása; a kritikus gondolkodás fejlesztése; a szociális és tanulási készségek elsajátítása; az értelem és érzelem egyensúlya áll.

A tanítási-tanulási stratégia lépései:

  • A tanulók felismerik, megértik az adott (projekt) probléma megoldásához vezető fő célt.
  • A tanár segítségével a tanulók további konkrét problémákat, célokat fogalmaznak meg a fő cél eléréséhez.
  • Egyénileg vagy az önkéntesen alakult csoportokban a tanulók választanak a megfogalmazott problémákból, hogy megoldják azt.
  • A tanulók tervet készítenek a megoldásról, megfogalmazzák a feladatokat.
  • Önálló, páros vagy csoportos munka során maguk szervezik a feladatelosztást, az adatgyűjtés színhelyeit, az esetleges adatközlőket (a tanári segítség lehetőségével).
  • A produktum bemutatása a csapatok előtt.
  • A projekt értékelése: az önértékelésben a projektkészítés folyamata, a csapatok értékelésében a bemutatás, a zsűri értékelésében a projekttevékenység és a produktum áll a középpontban.
  • A szükséges korrekciók elvégzése.
  • A projekt közzététele.

A projektoktatás folyamatában a tanulás alapvetően önálló, páros és csoportos szervezeti formákban történik. A tevékenység megszervezésekor, valamint a feladatok megoldása során az együttes munkálkodáson, egymás segítésén, elfogadásán, a kommunikációs készségek, technikák elsajátításán van a hangsúly.

A projektmódszer mindig célirányos, problémaorientált, a tanulók érdeklődésére, aktív tevékenységére épít. A valós világgal való közvetlen kapcsolata feltételezi az iskolai tanulási környezet kiterjesztését. A megismerési folyamatot a gyermeki személyiségfejlődés hatékony elősegítése érdekében szervezi. Ezért a kezdeményezésre, az együttműködésre és a kreatív, felfedeztető kutató technikákra helyezi a hangsúlyt (1. táblázat).

1. táblázat • A projektoktatás technikái
Tanulói kezdeményezésre épülő technikák Együttműködésre késztető technikák Kreatív felfedeztető, kutató technikák
Beszélgetés Játékok (népi, szerepjáték, dramatizálás) Szakirodalom feltárása
Vita kezdeményezése Bábozás Interjú az adatközlőkkel
Felidézés, élménybeszámoló Dramatikus helyzetgyakorlatok Poszter készítése
Problémafelvetés Gyűjtés (illatok, szagok, hangok) Kiállítás rendezése
Ötletbörze Céhalapítás Papírkészítés, vízvizsgálat
Programválasztás Csoportalakítás (névválasztás, címer- és zászlókészítés) Vizsgálódás és mintavétel
Kreatív műhelymunkák választása Vetélkedő, verseny Képeslapkészítés
Önálló adatgyűjtés Alkotás Térképkészítés, térképhasználat
Új útvonalak kitalálása   Hangtérkép
Eredeti helyszínek felkeresése   Tantúra

A projektmódszer további jellemzői:

  • biztosítja az ismeretek, jártasságok, szokások elsajátítását indirekt úton;
  • elősegíti az alapvető szociális kritériumok gyakoroltatását, a demokratikus közélethez szükséges készségek elsajátítását (szabadság, önállóság, felelősség, partnerség, humanizmus, kompromisszum);
  • a tanulás eszközjellegénél fogva önkéntes, örömteli tevékenység;
  • a tanulás eredményeként a konkrét projektben való munkálkodás folyamán önálló, egyéni szemlélet, kultúra születik;
  • további célok kitűzésére, feladatok megoldására késztet.

A projektoktatás során a tanítási-tanulási tevékenység eszköztára lényegesen gazdagabb az iskolai eszköztárnál. Az új, természetes tanulási környezet olyan eszközök tárházát (csillagvizsgáló, mázsáló) kínálja, amelyek iskolai környezetben közvetlenül nem alkalmazhatók, de adaptálhatók.

tanulási környezet új, természetes, sőt az maga a természet. A valós világgal való kapcsolat feltételezi az iskolai keretek kitágítását, a természetes környezetben való tanulás feltételeinek megszervezését. A terepi munkák, az adatközlők kiválasztása, megkeresése, a tanösvényeken végzett vizsgálatok (falusi porta, vízvizsgálat, zajmérés, csillagvizsgáló) további elemzéseket tesznek lehetővé laboratóriumi körülmények között, illetve összehasonlító, értékelő konklúziók megerősítése történhet a szakkönyvekkel.

A projektoktatás eredménye mindig egy produktum, egy projekt. A projekt sajátossága, hogy kettős funkciójú: egyrészt tanulási egység, középpontjában a valós életben felmerülő, az emberek többségét érintő kihívás, probléma áll, amelynek megoldása felelős, együttműködésre képes magatartást kíván; másrészt a tanulva tanulás során létrejött produktum, projekt magában hordozza az elsajátított tanulás további alkalmazását, gazdagítását, újabb produktumok alkotását.

A projekt fajtái: esztétikai-művészeti alkotás, intellektuális alkotás, materiális eszköz készítése.

A tanulói megismerés lehetőségei az Erdőpedagógiai projektben

Tíz évvel ezelőtt Erdőpedagógiai projekt címmel kísérleti projektet indítottunk, amelynek elméleti koncepciója a „harmóniaelmélet”. Programunk célja, hogy a testi-lelki egészség, a viselkedéskultúra, a környezetkultúra komplex tevékenységrendszerével formáljuk az egyén harmonikus fejlődését, kialakítsuk benne a harmóniára törekvést. A harmónia alapvető elemei: az egyén viszonya önmagához, az egyén viszonya embertársaihoz, az egyén viszonya a természethez. Megvalósulásának elsődleges színtere a természet, az erdő. Az integrált ismereteket tartalmazó projekt tartalma gyakorlatorientált. Három fő blokkja: környezetkultúra, egészségkultúra, viselkedéskultúra (3. ábra).

3. ábra • Gyakorlatorientált témakörök

Az elsajátítandó témakörök első csoportja a természetismeret, környezetismeret, a földrajz, a történelem, az irodalom, a művészet tantárgyi koncentrációját, a második témakör az egészségtan, a biológia, a testnevelés, a technika, a harmadik témakör az etika, a művészet, az informatika, a népszokások ismeretvilágát integrálja.

Az ismeretszerzés folyamata minden esetben a tanuló konkrét tapasztalatszerzésén, önálló vagy csoportos élményt biztosító tevékenységrendszerén alapul. A megismerési folyamatban kiemelten kezeljük a tanulói receptivitás, a reproduktivitás lehetőségét, a felfedező, heurisztikus tevékenységet s a kutató jellegű munkát.

A megismerés hatékonyságát elősegítő, az egyéni aktivitást, a heurisztikus tevékenységet indukáló tanulás tanulását a 2. táblázat foglalja össze.

2. táblázat • A tanulás tanulása
Út A megismerés folyamata Módszer
A téma megfogalmazása Célállítás (mi a fő probléma?)
Témaválasztás
Tanulói kezdeményezésre épülő módszerek
Tervezés Tapasztalás, adatok gyűjtése
Munkaforma (ki, kivel akar dolgozni)
Helyszín megválasztása
Feladatok megfogalmazása
MunkamegosztásEszközök meghatározása
Együttműködésre késztető módszerek
Kivitelezés Tények elemzése, megértése
„Tiszta fogalmak” kialakítása
Rendszerezés
Problémamegoldás
Kreatív, felfedeztető, kutató módszerek

Összefoglalva: a tanulás tanulásának tanítása a ma iskolájának feladata, hogy a valós élet problémáinak kezelésére készítsen fel. Tíz éve működő kísérleti iskolánk elméleti koncepciója a fenntartható fejlődés kihívásai és a gyakorlati tapasztalatok alapján megfogalmazott igények, új szükségletek nyomán folyamatosan gazdagodik. Alapkoncepciónk, a környezet–egészség–nevelés jegyében nem változott: az ember felelős önmagáért, társaiért, a környezetéért. Csak az tud boldog lenni, aki testi-lelki egészségéért tesz, biztonságos közösségben él, harmonikus kapcsolatot alakít ki a természettel.

Felhasznált irodalom

Albert Sándor: Didaktika. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2005.
Bábosik István: Neveléselmélet. Osiris Kiadó, Budapest, 2004.
Kovátsné Németh Mária: A projektoktatás jelentősége a tanárképzésben és a tanártovábbképzésben. In Hegedűs Gábor (szerk.): Projektmódszer IV. Kecskemét, 2004.
Kovátsné Németh Mária (szerk.): Erdőpedagógia. Győr, 1998.
M. Nádasi Mária: A projektoktatás. Gondolat Kiadói Kft., Budapest, 2003.
Oktatás a fenntartható fejlődés szolgálatában. Környezeti Nevelés és Kommunikációs Programiroda és a Magyar UNESCO Bizottság, Budapest, 2003. Az előszót Czippán Katalin és Gresiczki Péter írta.
Salzman, Christian – Gebbe, Josef – Gregorius, Friedrich – Wenzel, Stefan: Aktiver und nachhaltiger Naturschutz – gemeinsame Aufgabe von Schulen einer Region. Frankfurt am Main, 2003.