Értékelés a magyar Ökoiskola-hálózat működéséről, monitoring megközelítésben

 „Magyarország fenntartható fejlődési stratégiája rögzíti a fenntarthatóság felé való átmenettel kapcsolatos alapvető értékeket,”^[1], nevesítve a fenntartható fejlődés elvét is. Ennek megfelelően a fenntartható fejlődésre nevelés a köznevelés egyik célja, melyre, súlyának megfelelően, a nemzeti köznevelésről szóló törvény első paragrafusa^[2] is kitér, és egyben egyike a Nemzeti alaptanterv kiemelt fejlesztési területeinek (NAT, 2012).

Mindez illeszkedik az európai és a globális oktatási folyamatokhoz. Az Európai Unió Tanácsa 2010 novemberében következtéseket fogadott el (EU, 2010), többek között felkérve a tagállamokat, hogy oktatási rendszereikben támogassák az ún. „egész iskolás” megközelítés érvényesülését a fenntarthatóság pedagógiájával kapcsolatban. Az ENSZ „A fenntarthatóságra oktatás 2005–2014” évtizedének programját követően, az UNESCO Globális Fenntarthatóságra Nevelési Akcióprogram indításával ösztönzi tagállamait a fenntarthatóságra nevelési gyakorlatuk fejlesztésére (UNESCO, 2014), ezen belül kiemelve az egész intézményes megközelítés gyakorlatát. Az egész iskolás nevelés szakmai kidolgozója a nyolcvanas években az Iskolai Környezeti Kezdeményezések^[3] (ENSI) hálózata.

A fenntarthatóságra nevelés egész intézményes köznevelési rendszere Magyarországon az az Ökoiskola program, amely 2000-ben, 40 kísérleti iskola hálózataként indult. Munkájuk alapja szintén az ENSI nemzetközi hálózat iskolafejlesztési koncepciója, melynek célja az egész iskolás, egész intézményes környezeti nevelés és fenntarthatóságra nevelés, azaz a nevelési, az oktatási, a működtetési és üzemeltetési, a kommunikációs és a szakmai kapcsolati feladatokban is a fenntarthatóság értékrendszerének érvényesítése. Elismerve eredményeiket, a fenntarthatóságra nevelés ügyét a hazai iskolarendszerben az oktatásért és a környezetvédelemért felelős minisztériumok 2005 óta az Ökoiskola cím elnyerésére működtetett pályázati rendszerrel és szakmai jellegű hálózatfejlesztéssel is támogatják. Érdemes megemlíteni, hogy az Ökoiskola, a Zöld Óvoda, az Erdei Óvoda, valamint az Erdei Iskola programok együtt alkotnak komplex támogató rendszert a fenntarthatóság pedagógiája iránt elkötelezett intézményeknek, pedagógusoknak. Ezek közül az Erdei Iskola program hatékonyságát több tudományos munka is (például Kövecsesné, 2015) vizsgálta, így jelen kutatásunk a fenntarthatóság pedagógiájának terén folyó kormányzati programokat vizsgáló komplex kutatások gazdagítását is szolgálja, újabb lépcsőt alkotva az ilyen típusú kutatások rendszerének kiépítésében.

Az Ökoiskola-hálózatnak 2016-ban közel 900 tagja volt, vagyis a hazai iskolák mintegy negyede rendelkezett érvényes Ökoiskola címmel. A szükséges pályázat alapja egy olyan önértékelés, melyben az iskola nyolc tematikus blokk mentén ad számot a fenntarthatóság pedagógiája területén végzett rendszerszerű munkájáról. Az ökoiskolai kritériumrendszer kialakításakor fontos szempont volt, hogy egy átlagos magyar iskola, amennyiben komolyan veszi a környezeti nevelési kötelezettségeit, továbbá végzi a saját maga által a pályázatában rögzített tevékenységeket, akkor jelentősebb anyagi ráfordítás nélkül is folyamatosan megőrizhesse az elnyert címet.

Az Ökoiskola cím megszerzésére minden évben lehet pályázni.^[4]Az Ökoiskola vagy az Örökös Ökoiskola címet az ország minden szegletében, többségükben általános iskolák, egynegyednyi arányban középiskolák és szakiskolák, továbbá néhány alapfokú művészetoktatási intézmény és kollégium viseli. Körülbelül a diákok negyede tanul ezekben az iskolákban. A hazánkban működő összes általános iskola 24%-a, a szakiskolák, illetve szakközépiskolák 27%-a, míg a gimnáziumoknak 15%-a nyerte el e címet.

Az ökoiskolák munkájának nyomon követésére kétszintű felügyeleti rendszer működik. Az elsőt a minden évben kitöltendő online kérdőív jelenti, míg a másodikat a helyszíni látogatások képezik. Ez utóbbinak kettős célja van: egyfelől mélyebben betekinteni a legsikeresebb ökoiskolák működésébe, másfelől a helyszíni diagnózis alapján szakmai segítséget nyújtani a komoly problémákkal küzdő intézményeknek. A rendelkezésre álló források függvényében, de évenként legalább öt iskolában helyszíni szemlét végeznek az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársai. Ennek keretében vezetői interjúra, dokumentumelemzésre és az iskola bejárására kerül sor. A monitorozást végző szakemberek alapvető célja az ellenőrzés, vagyis arra koncentrálnak, hogy az iskola formálisan eleget tesz-e a pályázatában vállaltaknak. Az ökoiskolai munka helyzetéről, az elért eredményekről és a nehézségekről a vezetői interjúk adnak képet, így jelen tanulmány az ezekből leszűrhető legfontosabb tanulságok bemutatására szorítkozik.

A monitoringrendszer jelzései kiindulópontul szolgálnak az országos és a regionális szintű (például Varga Péter és mtsai, 2011) összegzések készítéséhez, a következő évek fejlesztési tevei kialakításához, a helyszíni szemle tapasztalatai alapján pedig az egyes iskolák kapnak személyre szabott visszajelzést és fejlesztési javaslatokat. Adott esetben az elnyert címet az azt kiadó minisztériumok vissza is vonhatják. A továbbiakban, felhasználva a korábbi esztendők tapasztalatait is, bemutatjuk a 2014–2016. évi ökoiskolai monitorozás eredményeit, egyben kísérletet teszünk az új trendek azonosítására is.

AZ ALKALMAZOTT MÉRŐESZKÖZÖK

Mint azt korábban említettük, az ökoiskolai címmel rendelkező intéz-mények tevékenységéről minden évben egy elektronikusan kitöltendő kérdőív
segítségével gyűjtünk információt. A hatályos címmel rendelkező ökoiskolák jegyzékét, illetve az elérhetőségüket nem megújító iskolák számát a nyilvános címpályázati döntési listák és a köznevelési adatbázis alapján állapítottuk meg, egyedileg kezelve az időközben megszűnt vagy átalakult intézmények eseteit. A továbbiakban bemutatandó online kérdőíves adatfelvételre 2016 februárjában került sor.^[5]Csak azon iskolákat kerestük meg e módszerrel, melyek már legalább egy éve rendelkeznek Ökoiskola vagy Örökös Ökoiskola címmel, vagyis a címet 2015-ben vagy korábban elnyerő iskolákat. A 723 elektronikus címre kiküldött kérdőívre összesen 455 intézmény (tagintézmény, feladatellátási hely) válaszolt (1. táblázat).

1. táblázat
Az összes megkérdezett és a kérdőívre válaszoló ökoiskolák eloszlása iskolatípus szerint, 2016 (N és %)

    

Az összes megkeresett ökoiskola több mint egyharmada (268 intézmény) nem töltötte ki a kérdőívet, de ez nem okozott torzulást az adatok értelmezésekor. A szokásos reprezentativitási szempontokból (földrajzi elhelyezkedés, intézményméret, program- és településtípus) vizsgálva a mintát, a válaszolók főbb alapeloszlásai nem különböznek szignifikánsan az összes Ökoiskola vagy Örökös Ökoiskola címmel rendelkező intézményi körtől.

A mintát alkotó iskolákat – a rendelkezésünkre álló válaszok alapján^[6]– történetük alapján is górcső alá vettük. Örökös Ökoiskola címmel 47%-uk rendelkezik, ami egyben azt is jelenti, hogy 2005–2008 között nyerték el először ezt a címet, és többük a 2000–2005 közötti időszakban is tagja volt az akkori informális ökoiskola- hálózatnak. Az első Ökoiskola címet a válaszoló intézmények 49%-a még 2010 előtt szerezte meg, frissen csatlakozóknak (2014–2015-ben nyert először Ökoiskola címet) a válaszadók 16%-a számít.

Minél nagyobb intézményt vizsgálunk az ökoiskolák közül (tanulói létszám alapján), annál nagyobb az esélye, hogy az intézmény Örökös Ökoiskola címmel rendelkezik. A legkisebb ökoiskolák körében marad el leginkább az örökös ökoiskolák aránya, mindössze 36%-os a mutatójuk. Ezzel párhuzamosan figyelhető meg az is, hogy a legkisebb ökoiskolák között jóval nagyobb azon intézmények aránya, akik legfeljebb két éve kapták meg a címet (28%), illetve a környezeti neveléssel csupán a cím megszerzése óta foglalkoznak (34%). Iskolatípus szerint nincs lényegi különbség abban a tekintetben, hogy rendelkezik-e örökös címmel, illetve friss címesnek számít-e (2. táblázat).

2. táblázat
A válaszadó ökoiskolák iskolaméret és -típus szerinti megoszlása azok körében, akik véleményük szerint az Ökoiskola cím megszerzése óta foglalkoznak környezeti neveléssel (%)

       

Szintén az ökoiskolaként működés monitorozására használt eszköz a helyszíni szemle. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet megbízásából a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület^[7] és a Soreco Research Kft.^[8] szakemberei összesen 34 alkalommal végezték el ezt a feladatot, azonos módszertannal. Minden megkeresett iskola együttműködő volt, válaszmegtagadás nem fordult elő. A szemle minden esetben az intézmény által benyújtott ökoiskolai és örökös ökoiskolai pályázati anyagokra épült, az alábbiakra fókuszálva:

• mennyire tudott az iskola megfelelni saját elvárásainak, célkitűzéseinek az elmúlt időszak alatt;
   
• hogyan alakult az intézményben a cím elnyerése óta a környezeti nevelés gyakorlata pedagógiai szempontból, illetve működési szinten;
   
• mennyire tartják fontosnak az intézmények a látogatás idején az ökoiskolai létet;
   
• képesek-e folyamatos önfejlesztés révén a megújulásra, felismerik-e a megszakítások nélküli változásokban rejlő lehetőségeket, illetve
   
• maguk az ökoiskolai programot koordináló pedagógusok tudnak-e élni az önfejlesztés lehetőségével, képesek-e a folytonos megújulásra.

A vezetői interjún az igazgatón vagy helyettesén kívül általában részt vett az ökoiskolai programért felelős pedagógus is, valamint ő vezette körbe a monitorozót az iskolában, ő mutatta be a dokumentumokat. A helyszíni bejárás során célirányosan azon tantermek, helyiségek megtekintése zajlott, amelyek az intézmény számára különösen fontosak a környezeti nevelési céljaik szempontjából (folyosói faliújságok, kerékpártároló, iskolakert/udvar, ebédlő, büfé vagy akár a kazánház). A dokumentumok közül azokat tekintették át, amelyeket az előzetes tájékozódás alapján fontosnak ítélt a szakértő: jellemzően az adott iskola pályázatában az ökoiskolai munkát bemutató anyagként jelölteket.

A VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI

A kétféle mérőeszköz eltérő feldolgozási módszerek használatát kívánta. Az empirikus adatok esetében a helyzetképet, a különbözőségeket az elsődleges leíró statisztikák elkészítését követően – ahol arra a beérkezett információk lehetőséget adtak –, t-próbával vizsgáltuk. A vezetői interjúkat és a szemlék jegyzőkönyveit egy előre kialakított megfigyelési szempontsor alapján elemeztük. Az ökoiskolák eredményességét az Országos kompetenciamérés 2015-ös adatai felhasználásával jellemeztük.

A válaszmegtagadásról

Az évenkénti kérdőívkitöltés része az ökoiskolai monitoringrendszernek, így a válaszmegtagadás növeli egy helyszíni ellenőrzés esélyét, ami végső esetben akár a cím elvesztésével is járhat. Emiatt fontos jelzésként értelmezhető, hogy a megkeresett iskolák egyharmada nem reagált megkeresésünkre.

A háttérben feltehetően az áll, hogy az iskolák nem élik meg valós fenyegetésként a címvesztés lehetőségét. Valóban nem fordult elő ilyen eset 2005 óta. Ugyanakkor a kérdőívre adott válaszokban gyakran szereplő túlterheltség, időhiány is eredményezheti a válaszadás elmaradását.

Figyelembe kell venni a környezeti neveléssel kapcsolatos kutatások alapvető torzítását is. A tisztán e témára fókuszáló vizsgálatok során rendre pozitívabb eredmények születnek, mint amikor egyéb kérdések között bukkannak fel a környezeti neveléssel, környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések. Másként fogalmazva: a környezeti neveléssel kapcsolatos kérdőíveket szívesebben töltik ki azok, akik fontosabbnak gondolják ezt a területet. Feltételezhető, hogy az ökoiskolák közül is inkább azok válaszoltak, ahol az ökoiskolai munka magasabb színvonalon, szervezettebben folyik.

Amennyiben egy iskola nem teszi lehetővé a helyszíni szemlét, vagy a személyes monitoringlátogatás alapján bizonyítható, hogy az intézmény nem felel meg az Ökoiskola vagy Örökös Ökoiskola cím kritériumainak, a cím szintén visszavonható. Erre a hálózat több mint tízéves történetében – a pályáztatást bonyolító és a monitoring rendszert működtető Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet adatai szerint – nem volt még példa. Ennek az is az oka, hogy a teljesítményükben elmaradó ökoiskolák számára biztosított az önkorrekció lehetősége. A helyszíni monitoring ténye visszatartó erejű, folyamata pedig lehetővé teszi a tevékenység célzott javítását. A szemle lezárása előtt van mód, akár a szemléző szakértők támogató segítségével, a hiányosságok pótlására. Eddig két esetben fordult elő, hogy a monitoring végül azzal a megállapítással zárult, hogy a cím visszavonásáról egyedi döntést kell hozni. Az erre illetékes grémium (az érintett minisztériumok és civilszervezetek képviselőiből álló Értékelő Bizottság) azonban haladékot adott ezen iskoláknak a hiányosságok pótlására, mely mindkét esetben megtörtént. Az látható tehát, hogy az intézmények maguk vagy a hálózat koordinációját ellátó szakértők, döntéshozók segítségével, a felmerülő nehézségek ellenére is képesek a cím megtartására. Ez nyilván nem független attól a ténytől, amire már korábban utaltunk, hogy az ökoiskolai kritériumrendszer figyelembe veszi, mit képes egy átlagos magyar iskola különösebb anyagi ráfordítás nélkül, a munkatársak rendszerszerű munkavégzése révén teljesíteni.

Ugyanakkor nem hallgatható el, hogy az ökoiskolák nagy száma és a monitoringkapacitás nincs egyensúlyban, mert nincs elegendő erőforrás minden ökoiskola felkeresésére. Szintén említésre érdemes tapasztalat, hogy akik nem veszik komolyan ökoiskolai munkájukat, három év elteltével nem pályáznak újra a címre, így azt automatikusan elveszítik. Az OFI címpályázati adatbázisa szerint 2014–2016 között 52 intézmény (köztük 33 székhelyintézmény: 22 általános iskola, 3 összetett egyházi intézmény, 8 középiskola és szakiskola) nem újította meg Ökoiskola címét. Közülük négy hivatkozott arra, hogy kiegészítő feladatellátási hellyé változott, kettő arra, hogy befogadó intézményben működik, 13 intézményt pedig jelentősen (névváltozásokon és fenntartóváltáson túl) érintett a 2012–2013-as köznevelési átalakulás. Az e-mailes adategyeztetések során néhány további indokot is megosztottak velünk, ezek részben a figyelmetlenségre („nem vettük észre, hogy lejár a cím”), részben a túlterheltségre utaltak („nem tudunk rá időt fordítani”). Ugyanebben az időszakban 189+174 iskola megújította korábbi címét (Ökoiskola- vagy Örökös Ökoiskola-pályázat benyújtásával).

Vélemények a környezeti nevelés kezdő időpontjáról

Ismert, hogy a környezeti nevelés a hetvenes évek végén indult, szórványos, önkéntes kezdeményezésekként Magyarországon, majd a rendszerváltozás után gyorsan fejlődött. A Nemzeti alaptanterv 1995-től kezeli kötelező feladatként a környezeti nevelést,^[9]2004-től pedig a pedagógiai program részeként is önálló környezeti nevelési programot kellett készíteniük az iskoláknak^[10](Czippán és mtsai, 2004). A környezeti nevelés 2012-től már csak a pedagógiai program része, és nem kell az iskoláknak rögzíteniük környezeti nevelési elveiket.^[11]Eközben a tananyagokba és az oktatási dokumentumokba fokozatosan beépültek a környezeti neveléshez kapcsolódó tartalmi elemek, és többféle módszertani fejlesztés is segítette a pedagógusok ez irányú oktató-nevelő munkáját.

A 2016-os elektronikus kérdőívre beérkező válaszok szerint^[12] az intézmények mindössze 5%-ában foglalkoznak környezeti neveléssel 25 évnél hosszabb ideje. Az iskolák 16%-a az 1990-es években, közel egynegyedük a kétezres évek első felében kezdett el a területtel foglalkozni. A minta legnagyobb hányada, 36%-a a kétezres évek második felében emelte be pedagógiai programjába a környezeti nevelés koncepcióját, míg a válaszadók fennmaradó alig ötöde csak az elmúlt öt év során tette ezt meg.

Az Ökoiskola-hálózat kiépülésének jelentőségét jól illusztrálja az a tény, hogy a minta egynegyede iskolájuk környezeti nevelési tevékenységét az első Ökoiskola cím elnyeréséhez köti.^[13]Az ehhez szükséges pályázat összeállítása során tehát, az önértékelés és a munkatervkészítés sok helyen oly mértékben emelte a környezeti nevelési tevékenység tudatos ismeretét és/vagy színvonalát, hogy a válaszadók úgy érzékelhették, a cím elnyerése előtt nem is foglalkoztak e területtel.

Az elektronikus kérdőív összeállításakor feltételeztük, hogy az egyes intézményekben folyó környezeti nevelés minősége az idők során változhatott vagy éppen állandóságot mutat. Erre vonatkozóan kilenc lehetséges trend sémáját kínáltuk a válaszadóknak, kérve az általuk leginkább jellemzőnek vélt ábra kiválasztását. (1. ábra)

1. ábra
Az intézmények válaszai az első Ökoiskola cím elnyerése óta folytatott környezeti nevelési tevékenységük minőségi változásáráról 

A feltett kérdés: Kérjük, az alábbi ábrák közül válassza ki azt, amelyik Ön szerint – összességében – a legjobban kifejezi az intézményükben folyó környezeti nevelési tevékenység minőségének változását az első Ökoiskola cím elnyerése óta!

                               Forrás: saját szerkesztés a 2016. évi kérdőíves vizsgálat alapján

A kapott válaszok azt mutatják, hogy van legalább 200 olyan iskola az országban, melyben folyamatosan fejlődőnek érzékelik a környezeti nevelés színvonalát a cím elnyerése óta (3. trend). Természetesen ok-okozati összefüggésekre nem következtethetünk az adatokból, és azt sem állíthatjuk egyértelműen, hogy a cím elnyerése hozzájárult ehhez a fejlődéshez, de az a tény, hogy közel 170 iskolában egyenesen ugrásszerű fejlődést érzékelnek, amióta ökoiskolaként működnek (8. trend), valószínűbbé teszi, hogy van ok-okozati összefüggés a cím elnyerése és az iskolák környezeti nevelési tevékenységének fejlődése között. Érdemes megjegyezni, hogy ezen válaszarányok a monitoringvizsgálatok tíz évvel ezelőtti elindulása óta nagyjából állandó mintázatot mutatnak, így a fejlődés érzékelése az ökoiskolák esetében akár évtizedes léptékben is állandó maradhat (Kézy és Varga, 2007).

Ugyanakkor most először fordult elő a monitoringvizsgálatok történetében, hogy a jelenre vonatkozóan csökkenő színvonalat mutató trendeket (7. és 9. trend) is választottak az ökoiskolák, még ha csak egy-egy százaléknyian is. Van legalább tíz olyan intézmény is az országban, amelyben a környezeti nevelés színvonalának csökkenését érzékelik. Ez mindenképpen figyelmeztető és további kutakodásra ösztönző jelzés: a cím viselése és az Ökoiskola-hálózatbeli tagság miért nem teszi az iskolákat ellenállóvá a környezeti nevelési tevékenységük romlását előidéző tényezőkkel szemben? Folyamatos romlást (5. trend) egy válaszadó sem jelzett. Fontos lenne feltérképezni, hogy az egyszeri vagy néha ismétlődő hanyatlások új trenddé alakulnak-e, vagy a hátterükben egyedi traumák (vezetőváltás, az ökoiskolai munkát irányító pedagógus távozása) állnak-e, illetve milyen természetű tényezők okozzák a romló tendenciákat. Ezen információk birtokában lehet és szükséges az Ökoiskola-hálózat szakmai támogatásait célzottan fejleszteni. 

 

Az Ökoiskola program egész iskolás megközelítése csak akkor valósulhat meg maradéktalanul, ha a fenntartó, a nevelőtestület tagjai, a tanulók, a szülők, a nem pedagógusként dolgozók egyaránt támogatják. A kérdőívre^[14] beérkezett válaszok azt mutatják, hogy a pozitív attitűd – bár különböző mértékben – minden, az iskolák mindennapi életében érintett csoportban kimutatható. A legkedvezőbb hozzáállással a pedagógusok rendelkeznek, közülük 77%-nyian
örülnek az Ökoiskola program bevezetésének, közel ötödük elfogadja azt, és mindössze 4%-uk ambivalens (2. ábra). A szülők, a tanulók, illetve az iskolák nem oktató-nevelő munkát végző alkalmazottai körében szintén magas, 68–71% közötti az ökoiskoláztatásnak örülők aránya (a támogató hozzáállás mutatóját a tanulók emelik). A passzívabb, inkább csak elfogadó attitűd szintén a szülők, illetve a nem pedagógusként dolgozók körében a legmagasabb (25 és 27%), továbbá ők adnak gyakrabban bizonytalan választ. A kérdőívet kitöltők kétharmada érzékel egyértelműen pozitív attitűdöt az Ökoiskola program irányába az iskolafenntartó részéről, míg körülbelül 20% esetében közömbösség vagy ambivalencia tapasztalható. Erre a kérdésre a válaszadók 15%-a nem tudott vagy nem akart válaszolni.

2. ábra
A válaszadók vélekedése a nevelőtestület pedagógusai attitűdjéről az Ökoiskola programmal kapcsolatban 

A feltett kérdés: Ön szerint a nevelőtestületben a pedagógusok hány százaléka vélekedik az alábbi módokon az Ökoiskola program intézményi bevezetéséről?

Válaszkategóriák ötfokú skálán: 5=örül neki, 1=ellenzi, illetve nem tudja.

                                    Forrás: saját szerkesztés a 2016. évi kérdőíves vizsgálat alapján

A különböző érintetett csoportok attitűderedményeit vizsgálva az a legfontosabb tény, hogy domináns a támogató a hozzáállás; a kifejezetten ellenséges vagy egyet nem értő vélekedés gyakorlatilag nem jelenik meg egyik csoportban sem. Mindez természetesen adódhat az iskolavezetői (általában ők töltötték ki a kérdőívet) válaszok torzításából, mivel ma már nem illik a környezeti kérdések fontosságát megkérdőjelezni, de ezen pozitív kép kialakulásában szerepet játszhat az is, hogy az ökoiskolai munka közös cél- és tevékenységrendszert teremthet az iskolák számára, amiben minden szereplő megtalálhatja a maga helyét.

Bevonás, bevonódás az ökoiskolai tevékenységbe

Az Ökoiskola program sikeres megvalósításának a hozzá fűződő beállítódásnál is kézzelfoghatóbb mutatója a részvételi aktivitás, ezt járta körül kérdőívünk következő blokkja.^[15]A válaszoló intézmények közel háromnegyedében a tanulók és a pedagógusok legalább háromnegyede részt vesz az Ökoiskola program megvalósításában, további 21 és 23% esetében ez az arány 50 és 75% között mozog. A nem pedagógusként dolgozókat az iskolák alig felében sikerül teljes körben vagy legalább többüket bevonni a programok lebonyolításába. A legalacsonyabb mértékű bevonódást a szülők esetében mértük: az intézmények negyedében legfeljebb a szülők 25%-át, további harmadában legfeljebb 50%-át tudják aktivizálni. Részletesebben vizsgálva adatainkat ezen dimenzió mentén, a szakközépiskolások szüleinek részvétele kifejezetten alacsony (3. táblázat).

3. táblázat
A szülői bevonódás mértéke az ökoiskolai programok megvalósításába iskolatípus szerint 

    A feltett kérdés: Milyen mértékben vesznek részt a szülők az iskola ökoiskolai programjának megvalósításában?