„Elmenős programok” a Rogers Iskolában

A Rogers Személyközpontú Iskola 7-8. évfolyamán az 1999-2000-es tanévben egy új tantárgyi programot vezettünk be. Jobb híján "elmenős programok"-nak neveztük el.

Előzmények, célkitűzések

A Rogers Iskola első négy évfolyama komplex, a különféle műveltségterületeket egységbe fogó kultúrkörökre épülő tanmenet szerint dolgozik. Ötödik és hatodik évfolyamra ez az egységes szemléletű rendszer megbomlik, szaktanárok, szakórák törik át az addigi meglehetősen teljes életkeretet. Az órarend is nagyon kezd hasonlítani a hagyományos iskolákban megszokotthoz. Tanórákkal, óraközi szünetekkel telik a délelőtt, kötetlenebb, választható szakkörökkel, önképzőkkel a délután. Különösen a délelőttök eléggé padhoz kötött, monoton életritmusát próbáljuk a gyerekek számára többféle módon színesíteni ötödikben és hatodikban. Biztosítjuk a gyerekek számára az önálló tanulási időt, illetve az egyéni tanulmányi kutatás lehetőségét. Oldjuk az osztálykereteket; a felsősök hathetente közös projektekben vesznek részt. Élünk a csoportos tanulási formákkal, drámapedagógiai eszközökkel, játszunk stb. Ezzel együtt úgy éreztük, hogy továbbra is nagyon "iskolás" a gyerekek élete, ezért kerestük azokat az oktatási formákat, amelyek túllépnek az iskolai élet megszokott rutinján, komplexebb, "életszagúbb" ismereteket nyújtanak. Abban az osztályban, ahol elindítottuk ezt a programot, volt egy olyan hagyomány, hogy a gyerekek felkeresték szüleik munkahelyeit, helyben ismerkedtek egy adott foglalkozás, szakma, munkakör világával, jellegzetességeivel (voltunk a parlamentben, vegyi laborban stb.). Ezek az alkalmak sikeresek voltak, közös élményt nyújtottak szülőknek, gyerekeknek és tanároknak. Ebből a gyakorlatból született meg egy rendszeresebb, a tanórák közé illeszthető programsorozat ötlete. A tudásszerzés alternatív lehetőségét is kerestük, mivel ez az osztály az absztrakt tanulásra kevéssé képes gyerekekből áll, és a bennük rejlő lehetőségek a hagyományos keretek között nehezen hozhatóak felszínre.

Az elmenős programoknak a konkrét szakmai célkitűzéseken túl (komplex tanulási forma, tárgyi ismeretek növelése, pályaorientáció) szociális mozgatórugója is volt. Úgy láttuk, hogy az osztály csoportkohézióját elősegíthetik e rendszeres, közös élményt nyújtó programok. Erre nagy szükség volt, mert a gyerekek iskolánk egyik kiürülő osztályát alkották, hatodikra csak hét gyerek maradt a régiek közül, hozzájuk csatlakoztak az újak. Hosszú távú célkitűzésünk volt, hogy segítsük a gyerekcsapat jó hangulatú, egymással és a felnőttekkel is kooperálni tudó csoporttá formálódását.

A program előkészítése

A programot az osztályfőnök és helyettese készítette elő. A nyár folyamán hosszú listát állítottak össze azokról a helyekről, amelyek a tapasztalatok alapján a gyerekek számára is vonzóak lehetnek. A tanév megkezdése előtt a szaktanárokkal ismertették a célkitűzéseket, akik kiegészítették a már meglévő listát.

A kollégákkal közösen megoldandó feladatot jelentett mindenekelőtt a szükséges órakeret kialakítása. Fontos szempont volt, hogy a programra legalább két-, háromheti rendszerességgel kerüljön sor, mégpedig "törzsidőben", hétköznap délelőtt. A tanárok a program sikere érdekében lemondtak néhány szakórájukról. Az részben előre látható volt, és a tanév során egyértelműen kiderült, hogy a program élményszerűen, interdiszciplinárisan érintette, kiegészítette több tantárgy anyagát (természetismeretet, ökológiát, fizikát, számítástechnikát, magyart, vizuális kultúrát).

A másik előkészítendő terület a program dokumentálása volt. Az élmények képi és írásos rögzítését, egy absztraktabb feldolgozási mód elsajátítását, gyakorlását mindenképpen szükségesnek tartottuk. Míg a program egyes helyszíneinek kiválasztásában nagy szabadságot adtunk a gyerekeknek, a dokumentálást kötelezővé tettük, és az órarendbe is beillesztettünk erre egy hatvanperces tanórát: a "szerkesztést" a programnap délutánján, hogy a friss élményekkel visszatérve, azonmód rögzíthessék a látottakat, hallottakat. De dolgozhatnak az előző anyagokon is. Célkitűzésünk az volt, hogy minden egyes helyszínről külön kiadvány készüljön.

Nagyon fontos munkafázisnak tartottuk az egyes alkalmak előkészítését is. Azt tapasztaltuk, hogy az ilyen életkorú gyerekeknek általában segít az élmények utólagos formába öntésénél, ha már előzetesen végiggondolják, hogy az adott helyszínnel, témával kapcsolatban várhatóan mi izgatja majd őket, és előzetes kérdéseket is megfogalmazhatnak. A program előkészítését is a szerkesztőórákra terveztük. A születendő kiadvány formájára nem volt előzetes elképzelésünk, ez a program során a gyerekekkel együttműködve és egy profi kiadványtervező bekapcsolódásával alakult ki. A programtervet megosztottuk a szülőkkel, akik biztosították a szükséges anyagi keretet (utazási költség, belépők stb.). Az előzetes terv szerint elsősorban osztályfőnöki feladat volt az egyes elmenős alkalmak megszervezése (időpont-egyeztetés stb.) és a szerkesztőórák kézbentartása.

A program megvalósulása

Szeptemberben felvázoltuk a gyerekeknek elképzeléseinket, elmondtuk, hogy egy, az osztály életében hagyományosnak szánt programot szeretnénk velük továbbfejleszteni, hangsúlyosabbá tenni, és azt reméljük a programtól, hogy segít oldani az iskolai rutint és együvé kovácsolni a társaságot. Beszéltünk a dokumentálással kapcsolatos elvárásunkról, a szerkesztőóráról. Azután kitettük a táblára a programajánlást a csokigyártól kezdve az atomerőműig. A gyerekek lelkesek voltak; néhány ponttal kiegészítették a listát (pl. paintball játékterem, fényképezőgépgyár); majd megszavaztattuk velük az egyes programokat.

Létrejött egy kb. tíz alkalomból és helyszínből álló lista, amelyet kiindulópontnak tekintettünk. A végleges helyszínekben a spontán és megtervezett elemek sajátosan keveredtek. Volt olyan helyszín, amelyet az előzetes egyeztetésnek megfelelően látogattunk meg (pl. csokoládégyár), volt, amelyet a gyerekek vagy a tanárok spontán módon hoztak be a tanév során (INFO 2000 kiállítás, Elektrotechnikai Múzeum), és volt olyan is, amely egyszerűen az osztály életéből adódott, előzetesen nem gondoltunk rá a programtervezéskor (őszi és tavaszi háromnapos erdei iskolák). Arról is beszéltünk a gyerekekkel, hogy a megszületett kiadványokat tankönyvvé, más iskolák számára is használható kiadvánnyá is lehetne fejleszteni. A kereskedelmi hasznosíthatóság ötlete nagyon izgatta őket. Ennek kapcsán szó esett a kiadvány formájáról is. Nagy segítségnek bizonyult, hogy az egyik szülőpáros - saját kiadványszerkesztő stúdióval és nyomdával - felajánlotta szakmai és anyagi segítségét a programhoz. Elvállalták, hogy valamelyik helyszínről a gyerekek által írt és összerendezett anyagot kinyomtatják a stúdióban együtt a gyerekekkel. Segített magyar szakos kollégánk is, aki elvállalta, hogy időszakonként megnézi a flopikon gyűlő szövegeket, és a gyerekekkel megbeszéli a szükséges változásokat.

Az "elmenős program" helyszínei voltak:

• Madártani Intézet Szabadság-hegyi kiállítása (két alkalom)
• Lipót Drogambulancia
• Megálló Drogközpont
• Bon-bon Kft. Csokoládégyára
• Hamzsabégi úti Buszgarázs
• Elektrotechnikai Múzeum
• Csodák Palotája
• Polytrend Kft. Nyomdaüzeme
• Fővárosi Hulladékhasznosító Üzem
• Sas-hegyi Természetvédelmi Park
• INFO 2000 - Nemzetközi Informatikai Szakkiállítás
• Berkenye község (erdei iskola)
• Börzsöny-Szénpatak völgy (erdei iskola)

A programot a tanév során egy ízben kb. egy hónapra felfüggesztettük. Ősz folyamán olyan súlyos konfliktusok támadtak a gyerekek között, hogy a szerkesztőórákra is szükségünk volt a konfliktuskezelésre. A második félévben pedig ritkítottuk az alkalmakat, szintén a konfliktuskezelés, illetve a csoportépítés érdekében. Külsős kolléga vezetésével önismereti játékokat játszottak a gyerekek. Iskolánk hagyományából is következik, hogy az iskolai élet éltető kereteinek fenntartása és fejlesztése érdekében, ha szükségesnek érezzük, akár a tanórák rovására is, időnket az akuttá vált helyzetek megoldására fordítjuk.

Példák, szemelvények a programból

Látogatás a drogambulancián

1999. szeptember

Előkészítés

Kiválasztott helyszínünk a drogambulancia. A gyerekek érdeklődnek a téma iránt, sok szavazatot kapott a program. Megkérdezzük, mi érdekli őket a témán belül, mivel vagy kivel akarnak találkozni, van-e a droghasználattal kapcsolatos olyan témaötletük, amelyet a kiadványban meg szeretnének írni. Meglepően sokféle információ van a fejükben. Van, akit az érdekel, hogy miért kezd valaki drogozni, van, aki szeretne drogossal személyesen találkozni, kíváncsi, hogyan szokott rá és miképpen sikerült leszoknia. Az egyik gyereknek ismerőse dolgozott drogbeteggel, egy másik olvasott egy könyvet a témáról. A felvezető beszélgetés után a gyerekek különböző témákra jelentkeznek.

Lesz, aki

• interjút készít drogfüggővel, pszichológussal;
• kutat a testi és szellemi leépülés folyamatáról;
• orvossal beszél arról, hogyan kezelik a drogbetegeket, milyen egyéni bánásmódokat alkalmaznak velük, milyen gyógyászati eszközöket, gyógyszereket használnak, a drogfogyasztás milyen károsodást okoz;
• interneten keres információt a témáról;
• fotókat fog készíteni a drogközpontban, portrékat is;
• körvezetője lesz annak a beszélgetésnek, amelyet a drogközpontban fogunk folytatni.

Az egyik gyerek nagyon kínlódik a kémiával, azt ajánljuk neki, hogy foglalkozzon a drog kémiájával. Javaslatunkat elfogadja. Van, aki passzív maradt az órán. Az egyik fiú, aki egyébként is nagyon nehezen vesz részt közösségi dolgainkban, viszont nagyon szeret elbeszéléseket írni, azt a feladatot kapja, hogy minden egyes helyszínről, amelyet meglátogatunk, írjon egy elbeszélést. Egy másik fiú, aki általában nagyon kevéssé motivált, elvállalja, hogy a szerkesztés során a megírt szövegeket cikké rendezi össze. Mint a program során máskor is, most is felmerülnek olyan ötletek, amelyek aztán gazdátlanul maradnak (törvényi szabályozás, drogok és művészet stb.).

 

Látogatás a "Megálló Drogközpontban"

1999. október

Előkészítés

Előző héten a Lipót Drogambulancián voltunk, a drogprobléma gyógyszeres kezelése felől próbáltunk érdeklődni, informálódni. A Megállóhoz Győrik Editen keresztül jutottunk, aki egyik társiskolánk, a Belvárosi Tanoda vezetője. Az intézmény Pesten az Orczy-kertben működik egy faházban, nem kórházi körülmények között. Célunk az volt, hogy a gyerekek elmélyítsék ismereteiket azokban a témákban, amelyek az első drogprogram kapcsán felmerültek. Az előkészítés részeként a szerkesztőórán minden gyereknek vázlatot kellett írnia vagy kérdést fogalmaznia az általa megjelölt témához (honnan származnak a kábítószerek, hogyan készítik őket stb.). A látogatásra elkísért minket a biológia-földrajz szakos kolléga és a magyar szaktanár is.

Közös élmény

A központ vezetője és hat-hét fiatal fogadott minket a helyszínen. Körbeültünk (a Lipóton frontális előadónk volt!), bemutatkoztunk, majd feltehettük a kérdéseinket. A légkör nagyon oldott, baráti volt. Érződött, hogy amikor a Megállósok számára nyilvánvalóan nem releváns dolgot kérdeztünk (pl. miképpen készítik a kábítószereket), akkor is türelmesen, kedvesen válaszolgattak nekünk. Éreztették velünk, hogy a legszemélyesebb és egyben legkínosabb kérdéseket is feltehetjük nekik. A gyerekek próbálták tartani magukat az iskolában megfogalmazott kérdésekhez, de azok a valósághoz képest túl iskolásoknak tűntek, és a gyerekek nem tudtak mihez kezdeni a számukra közvetlenül kibontakozó élményekkel. Volt olyan gyerek, akit zavart, hogy nagy körben kellett megszólalnia, kérdeznie. Az egyik gyerek a háttérben fotózott, előtte azt is megbeszéltük, hogy csak arról lehet képet készíteni, aki azt megengedi. Másfél-két óra közös beszélgetés után lehetett kisebb körben is beszélgetni, egy-két gyerek élt is a lehetőséggel.

A látogatás után még aznap az osztályban, a szerkesztőórán az élményeikről beszélgettünk a gyerekekkel. A beszélgetést magnóra rögzítettük.

Péter: Kérdeztük, hogy milyen terápia ez. Mondták, hogy "közösségi". Ez azt jelenti, hogy beszélgetnek, együtt vannak, jól érzik magukat.

Csizi: Körbe ültetek?

Tamás: Persze, már vártak.

Csizi: Meddig tartott?

Tamás: Úgy éreztem, mintha egy órán keresztül beszéltünk volna.

István: Két óra volt.

Bea: Három óra is volt az.

Csizi: Untad?

Bea: Leültünk és csak beszélgettünk, két órát. Egy óra után kimentek elszívni egy cigit - nem mi! Aztán pedig tovább beszélgettünk, aki még bent maradt.

Péter: Volt egy ilyen kérdés, hogy hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy ha körülöttünk dohányoznak. Azt mondták, sehogy.

Csizi: Az a belépő drog, ami behúz egy útra. Pl. Az első cigaretta, az első féldeci.

Tamás: Azt mondják, hogy egy jóízű vasárnapi ebéd után egy pohár bor... attól nem lépsz az alkohol útjára, de ha azon gondolkozol, hogy hol a legközelebbi kocsma, az már az út maga.

Csizi: Bea, te nem voltál az elsőn (a Lipót Drogközpontban), éreztél olyan különbséget, hogy a többiek olyanokat kérdeztek, amiket te nem értettél?

Bea: Nem, olyanokat kérdeztek, amit én is kérdeztem volna.

Csizi: Neked, Tamás, milyen volt, érdekes?

Tamás: Nem készültem különösebben, nem voltak előre megszerkesztett kérdéseim. Legaláb fél óra volt, hogy kimondjam, mert mindenki közbeszólt. Nem akartam a szavukba vágni, mindenki mindenkivel beszélgetett.

Csizi: Felborult a rend...

Tamás: Azt mondták, hogy ez volt az egyperces szünet...

István: Abszolút visszaterelték a figyelmet az eredeti témára.

Csizi: Azt kérdezném attól, aki volt a múltkor is, meg most is, hogy milyen különbségek voltak a légkörben és esetleg a használt gyógyszerben? (...)

 

Látogatás a Fővárosi Hulladékhasznosító Üzemben

1999. november

Négy évfolyamos középiskolai programunk egyik szakiránya a környezetvédelem. Ennek előkészítése már az elemi iskola hatodik osztályától elkezdődik, ettől kezdve a gyerekek rendszeresen találkoznak evvel a témával ökológiaórákon. Így ezt az elmenős programot az ökológiaórán a szaktanár segítségével készítettük elő. Kollégánk vezette fel a témát, majd a gyerekek az alábbi résztémákra jelentkeztek:

• a hulladékégető elhelyezkedése,
• a hulladékégető teljesítménye, kapacitása,
• a hulladékégetőből nyert energia hasznosítása,
• a környezetvédelem mint üzlet,
• a munkaerőhelyzet a hulladékégetőben, a munkafolyamatok gépesítettsége,
• a hulladékégető környezeti hatásai,
• a hulladékégetőben használatos védőfelszerelések,
• az üzemi dolgozók keresete, anyagi körülményeik (túlórák, váltott műszakok).

Ahogy a gyerekek látták - szemelvények a már szerkesztett szövegekből

Sas-hegyi Természetvédelmi Park

2000. március

A Sas-hegyet 1953-ban nyilvánították védetté. Fenn a tetején van egy épület, amelyben ki van téve a védetté nyilvánító okirat, amelyben leírják, hogy miért lett védett terület. Ki van írva, hogy milyen élőlények élnek ott. A Sas-hegyen nagyon elterjedt az orgona, és a kiirtására még nem találtak módszert. Így egyre terjed tovább, és kiszorítja a bennszülött növényfajokat. Néha kijönnek cserkészek, és szemetet szednek, rendbe rakják az utakat.

A Sas-hegy (a Duna-Ipoly Nemzeti Park) növényei

A hegy déli oldala melegebb, mint az északi, mert a fehér szikla visszaveri a fényt, a meleget.

• A nemzeti parkban a kövek repedéseiben nőnek a kövirózsák.
• Leánykökörcsin: kicsi, lila, olyan, mint a harangvirág, csak nagyobb a szirma, és nem lóg a feje. Általában májusban virágzik, de itt már márciusban.
• Daravirág: sárga, kicsi, rövid szárú virág, a kövirózsához hasonlít.
• Magyar burgoja: száraz kóró, kétéves növény (az első évben leveleket hajt, a második évben virágzik, és magot termel, majd elpusztul).
• Budai nyúlfarkfű: a fű virága, melynek lila színe van. Ritkán látni, hogy virágzik. Hazánkban három helyen él, leginkább itt. Kevés van belőle a világon.
• Orgona: telepített növény, nem őshonos. Beteríti az egész hegyet, és nem lehet kiirtani. Szereti a meleget. Magjával szaporodik.
• Sziklai ternye: sárga virága és magas szára van.
• Violabokrok
• Csikófark: hosszú szárú, fűszerű, nyitva termő. Rokona a fenyő. Kétlaki növény. A Sashegyen csak fiú növény van. Gyöktörzzsel szaporodik.
• Nyúlfarokfű
• Sziklapázsit
• Csipkebogyó
• Téli jázmin (ezt betelepítették)
• Nőszirom fehér és lila színben.
• Volt még néhány fa is, többek között: tölgy, bükk és fenyő (telepített növény). Ezek a fák nagyon lassan érik el eredeti méretüket, mert a termőtalaj mindössze 15-20 centiméter.

A Sas-hegy állatvilága

C Zöld gyík: A hím hossza a 35 cm-t is elérheti, teste fűzöld, torka kék, a nőstény barnászöld, oldalain fekete foltokkal, minkét ivar alsó része sárga. Lakhelye: erdőszélek, tisztások, napsütötte bokros domboldalak, szőlőhegyek, borókások. Tápláléka: rovarok, apró gyíkok, giliszták, pókok. Szaporodása: tojásait a földbe rakja, s azokat a nap melege költi ki.

• Menyét: kis termetű, karcsú ragadozó, bundája vörhenyes, melle és hasa fehér, a farok vége egyszínű (a hermelin farkvége fekete); súlya: 60-130 g; 45-60 g. Lakhelye: erdőszélek, falvak környéke, gazosok, csatornapartok, mezőgazdasági földek. Táplálék: elsősorban különböző apró rágcsálók, néha madarak is. Szaporodás: föld alatti odújában ellik.
• Pannon gyík: Kitaibel Pál fedezte fel. Nem a lábával halad, hanem úgy, mint a kígyó.
• Haragos sikló: Nagyon haragos, könnyen támad, de a harapása nem mérgező.
• Kövi rigó: 20 éve él itt, de nem fészkel a hegyen.
• A hegyen él még a vörös bika pók is.

A Sas-hegy kőzetanyaga

A Sas-hegy területe 3 hektárnyi. A hegy kőzete dolomitból épül fel. A dolomit üledékes kőzet, amely a jégkorszakból való, eredetileg a mészkőből alakult ki; a mész képlete: CaCo₃. Mivel a dolomit nem pusztul le, menedéket nyújtott már a jégkorszakban is. Így ma is találhatunk őskori növény- és állatmaradványokat. A dolomit fehér, kemény kőzet, amelyet az eső, a hó nem tud lekoptatni, de a körülötte lévő kőzetet igen. A hegy sziklás részein, a déli oldalakon, a fehér színű kőzet visszaveri a fényt, ezért nyáron nagyon meleg van, mintha a mediterrán éghajlaton lennénk. A Sas-hegy magassága kb. 300 m és a város közepén van.

A Sas-hegyi természetvédelmi park elérhetősége

Csak kísérővel, csoportosan látogatható. Nyitva: III. 15-étől VI. 15-éig és IX. 1-jétől X. 15-éig minden szombaton és vasárnap 10-től 16 óráig. A túrák egész óránként indulnak. Megközelítés: Az Erzsébet hídtól a 8-as és a 8a jelű autóbusszal. Cím: Budapest, XI., Tájék u. 26.

 

Látogatás a Dél-budai buszgarázsban

2000. április

A buszgarázs környezete

Budapesten összesen öt buszgarázs van, egyet be is akartak zárni nemrég, mert sokba kerül a fenntartása. A buszgarázs inkább javítóműhely, mint garázs, mert a buszok az udvaron parkolnak. A Dél-budai autóbuszgarázsban 310 db autóbusz áll; 15 autóbuszvonalról jönnek ide a járművek. A garázshoz buszmosó is tartozik. A mosó kétszer nagyobb, mint az átlagos autómosó. Automataberendezéssel működik. A garázsban hajnalban 2 órakor átvizsgálnak minden buszt a szerelők, és hetente 1-2 alkalommal mossák le a gépeket. Egy buszvezető kb. óránként 500 forintot kap, órabérben fizetik őket. A szerelők 400 Ft-ot kapnak óránként. Szinte egész nap, 24 órán át van műszak. Napi 7-10 órát dolgoznak a buszvezetők.

Ikarusz busztípusok a buszgarázsban

C 260-as, régi, 3 ajtós (pl. az 53, 40, 87, 87A járatokon...)

• 280-as, régi csuklós (pl. a 6, 7GY, 173GY, 86-os járatokon...)
• 405-ös, 2 ajtós (pl. a várbusz)
• 415-ös, 3 ajtós (pl. a 21, 21GY, 91, 191-es járatokon...)
• 435-ös, csuklós (pl. a 7, 7A, 139-es járatokon...)
• 412-es, új, 3 ajtós (pl. az 5, 12, 26-os járatokon...)

A BKV-buszok rongálása

Ha például a matricát leszedik a jegylyukasztóról, emiatt a busz még nem áll be a garázsba, de ha telefirkálják a buszt, vagy rágógumit tesznek az ülésre, akkor be kell állnia, hogy ott megtisztítsák. Bizonyos rongálások helyreállítását más cégek végzik (pl. jegykezelő gépek matricáinak pótlása, mágneses kijelzők javítása), nem a buszgarázs. A rongálások miatt néhány járat kimaradhat! A rongálások évente több százezer forintba kerülnek a BKV-nak.

Új buszok beszerzése

A BKV pályázatot ír ki. Az nyeri a pályázatot, aki a legolcsóbban készít buszt. Idáig mindig az Ikarusz nyerte meg. Egy busz kb. 40 millió forintba kerül.

Autóbusz-vontató jármű a buszgarázsban: a "szamár"

A meghibásodott járműveket egy öreg "roncsautóbusz" vontatja a garázsban. Szamárnak neveztük el.

A "szamár" jellemzői:

Száma: két darab van belőle a garázsban, az egyik éppen szerelés alatt áll.

Színe: piros és szürke.

Kondíciója: eléggé lestrapált állapotban van, de ma is használják (hogy mire, azt majd lejjebb).

Típusa: a megszokott "kék" busz áll hozzá legközelebb.

Szerepe: ennek a busznak az a feladata, hogy a nem üzemképes buszokat a garázs egyik pontjáról a másikra juttassa. Az elejére egy speciális lökhárító van felszerelve. Elöl és hátul a teherautóknál is alkalmazott vonóhorog található. Megvannak az ajtókat nyitó gombjai is. Elég öreg busz, és sok ott dolgozó ember szívéhez nőtt.

Sásdi Tamás: A szamár

A szamár tol vagy húz, esőben s fagyban,
forró napsütésben, és várja a boldogságot.
Ne értsetek félre, ez nem egy olyan szamár,
amire Ti gondoltok. Ez egy "szamárnak"
nevezett busz! Egy öreg roncs! Nincs ablaka,
nincsenek ülései, és nincsen helye.
A buszgarázs sok hasznát veszi.

Híres buszbalesetek

1996-ban a Moszkva térnél, a meredek Várfok utcában történt a média által legkiváltképp fölkapott buszbaleset. A 21-es Várfok utcai végállomásánál az a szabály, hogy a buszvezetőnek a lejtős úton a kerekeket a járdaszegély fel kell fordítania, mert ha a busz elkezd gurulni, akkor a járdának gurul, és nem tud elindulni lefelé az úton. A buszvezető el akarta indítani a járművet, de az nem tudott elindulni a járda miatt. A sofőr erre nagy gázt adott, mire a 21-es busz fölfutott a járdára, és a lépcsőn lefelé elindult a Moszkva tér felé. A busz elütött egy személyt, aki később belehalt sérüléseibe. A busz vezetőjét felmentették a tárgyaláson.

1998-ban a Farkasréti temetőnél feltehetően elaludt az 53-as busz vezetője, a gépjármű belerohant egy villanyoszlopba, és az egész eleje összetört. Ezután az oszlop a busz tetejére esett. A baleset során csak a sofőr térde sérült meg.

Ha a sofőr balesetet okoz, fizetésének hónapokig csak a felét kapja meg. Ez ennél a balesetnél is így történt.

1999-ben az Apor Vilmos téri végállomásnál a 105-ös busz vezetője beült kávézni az állomáson. A kéziféket azonban nem húzta be, és a busz elindult a lejtőn lefelé, ahol is a piros lápánál álló négy személygépkocsit összetörte, személyi sérülés nem történt.

Ezenkívül nagyon sok kisebb balesetről tudnánk beszámolni.

Tanulságok

Alapcélkitűzésünket, hogy oldjuk a kötött iskolai tanulási rendet, sikerült megvalósítanunk. Élményeken, kutatómunkán keresztül sokféle ismeretet, információt, tudást halmoztak fel a gyerekek a program során. Másik elvárásunkat, hogy a közösséget pozitív irányba formálják a programok, csak részben tudtuk megvalósítani. Önmagukban ezek az alkalmak nem voltak elegendőek arra, hogy az osztály szociometriáját átrajzolják. A programnak fontos hozadéka volt viszont a sok csoportmunka.

A jól sikerült előkészítő órának sok pozitív eredménye lehet. Élmény volt hallgatni, hogy a gyerekek mennyi mindenről tudnak, és természetes kíváncsiságuk milyen izgalmas utakra viszi őket.

Fel kell készíteni a gyerekeket azokra a helyzetekre, amikor előre megfogalmazott kérdéseikre egy adott élethelyzetben kell választ keresniük/kapniuk. Arra, hogy miképpen kell képviselni magukat, illetve a feladatot, amiért elmentek. Fontos az élmények lehetőleg rövid időn belüli rögzítése; a gyerekek is akkor élvezték legjobban a munkát, amikor a közvetlen élmény még munkált bennük. Azzal is szembesülnünk kellett, hogy a gyerekek eredeti érdeklődése, témaválasztása a helyszínen, a közvetlen élmények hatására nagyon gyakran módosult, változott. Ezeket nem volt könnyű mindig követni.

Sok technikai problémánk adódott a szövegszerkesztéssel (elkallódó flopik, szövegek, otthoni számítógépen szerkesztett szöveg nem könnyen vagy csak külön utánajárással volt konvertálható stb.). A gyerekeknek segíteni kell, minél több alkalmat és technikát kell biztosítani számukra az ilyen típusú munkára.

A rendszer (előkészítés, közös élmény szerzése, dokumentálás, kiadványszerkesztés) végső soron elég rugalmasnak bizonyult. A program megvalósítása során nem iskolai tantárgyakban, hanem interdiszciplinárisan gondolkodtunk, mégis sok, szaktárgyhoz kapcsolható kérdésre, problémára bukkantunk. Az elmenős programok "átnyúltak", "belelógtak" a természetismeretbe, az ökológiába, a kémiába, a fizikába és a vizuális és verbális kommunikáció területeire is.