Életvitel és gyakorlati ismeretek

Pozitív gondolkodás, kezdeményezés, cselekvés. Az egészséges személyiségre jellemző, a problémákkal szembenéző, azokat megoldó alapállás. Asszertivitás, azaz olyan önérvényesítés, amely nem károsít másokat. A fejlődésnek, építésnek tekintett eszmék támogatása. Ilyennek tekinthető a gyakorlati helyzetelemzés, a tervezés, a készítés, a konstruálás.

A kételkedő, kíváncsi, értékelő-elemző, mérlegelő szempont érvényesülése. A gyakorlati élet jelenségeinek, a tevékenységeknek, tárgyaknak értékelése, például emberi, társadalmi, műszaki, gazdasági, ökológiai, esztétikai szempontok szerint.

Olyan felelős magatartás, amely a szükségletek kielégítésének társadalmi gyakorlatát együtt kezeli azok mellékhatásaival. A termelés és fogyasztás előnyei mellett tekintetbe veszi az anyag- és energiahasználattal, a hulladéktermeléssel, valamint a természet károsításával járó hátrányokat. A legelterjedtebb megfogalmazása a fenntartható fejlődés eszmerendszere.

Az alkotóképesség speciális, gyakorlati megjelenése, az egyszerű emberi szükségletekre egyszerű tárgyak (szolgáltatások) készítése szerkezeti anyagokból. A felismert célra az adott lehetőségek között, az önállóan felvetett megoldások közül az optimális kiválasztása és megvalósítása.

A kreativitás egyik megnyilvánulási formája: képesség a gyakorlatban az alapanyagok célszerű szerkezetbeépítésére a megfelelő eljárással és technológiával. A konstruáláshoz fejlett térérzék kell.

Képesség olyan fogalmak, képzetek, érzések összekapcsolására egy minőségileg új formában, amelyek általában nem állnak egymással kapcsolatban.

A mérlegelés képessége, képesség a gondolatok, vágyak és a lehetőségek ütköztetésére, döntések meghozatalára az alkotófolyamaton belül, illetve jelenségek, tárgyak, művek megítélésére. A helyzetleírás, az elemzés, a következtetés és a tudatos döntéshozatal gondolkodásformáinak gyakorlati ismerete és alkalmazása.

Képesség termékek, hétköznapi tárgyak, művek, műalkotások, természeti jelenségek esztétikai minőségének ösztönös megítélésére.

Saját tudás, képesség megítélése önálló és csoportos tevékenységben nyújtott teljesítmény alapján. Esetünkben kiemelten a gyakorlatias és felelős magatartás, az alkotó- és ítélőképesség és az anyagi kultúrával kapcsolatos ismeretek területén tanúsított viselkedés és nyújtott teljesítmény járul hozzá az önértékeléshez.

Képesség a közlemény verbális és vizuális megfogalmazására, értelmezésére, területünkön különösen a gyakorlati problémamegoldás során felmerülő kommunikációs helyzetekben. A kommunikáció minőségére jellemző a közérthetőség, a kifejezőeszközök megválasztása (szöveg, ábra, makett) és minden lényeges tartalom bemutatása (készítés, kinézet, használat, működés).

Készség más személlyel, személyekkel (tanár, osztálytárs) adott szabály alapján történő közös tevékenységre párban, csoportban és osztályban. Az együttműködés más személyeknek és idegen gondolatoknak értékként történő elfogadására épül. Az együttműködés hatékony munkaformákhoz (pl. brain storming) járul hozzá; együttműködés közben fejlődik az önismeret, elősegíti a pályaorientációt.

Készség az adott problémára már megadott, érvényes válaszok felkutatására a tapasztalati és a konszenzuális valóságban. A megfelelő módszer alkalmazása: szakirodalom feltárása, élő személy megkérdezése és saját helyszíni tapasztalatgyűjtés során.

A kommunikációs képesség témánk szempontjából kiemelkedően fontos, begyakorolt készsége, amely a térbeli elhelyezkedés bemutatásához, átgondolásához, a készítéshez szükséges műszaki utasítás megadásához, a gondolat rögzítéséhez, továbbfejlesztéséhez nélkülözhetetlen. A térérzékre és a rajzkészségre épül.

A valóságnak megfelelő énkép kialakítása, különösen a saját intellektuális-manuális képesség és az együttműködési készség szempontjából.

A fogyasztást motiváló testi és lelki szükségletek. Az átfogó szociológiai jellemzők, a nem, az életkor, az iskolázottság, a kulturális beállítódás, a vagyoni helyzet meghatározó szerepe és a személyes szempontok érvényesülése.

Az életmód szerepe a társadalmi rétegek értékrendjének kialakulásában, különösen a tárgy- és térhasználat, a munkaszokások determináltsága, egyéni változatai, megnyilvánulásai. Az ember ergonómiai jellemzői, testméretei, pszichológiai paraméterei.

A műszaki és gazdasági életben előforduló szerkezeti anyagok és tulajdonságok (szilárd, folyékony, képlékeny, rugalmas, rideg) tipikus formáinak megismerése érzéki-tapasztalati úton, majd tudatos tanulással az iskolai gyakorlatban.

A célszerű térbeli anyageloszlás alaptípusainak (pl. gép, épület) elméleti ismerete, a főbb típusok gyakorlati, tapasztalati ismerete, néhány alkalmazása (pl. építés, szerelés).

A megélhetésért folytatott munka és a háztartás eljárásainak megismerése. A kézműves tevékenységek alapjainak tapasztalati ismerete, az ipari technológia alaptípusainak megtanulása. A munkatevékenységhez kapcsolódó foglalkozástípusok (fizikai, szellemi) és szakmacsoportok ismerete.

A forma mint alkalmasság valamely funkció ellátására (pl. kerek, kerék) és valamilyen jelentés hordozására (pl. kereszt, megváltás). A formaészlelés mint biológiailag meghatározott képesség és mint kulturális tudás. A forma esztétikai hatása.

A szolgáltatás és ellenszolgáltatás elve, annak történeti formái a kereskedelemben: a csere, a pénz, az ár fogalma. Gazdaságosság a tervezés, az anyag-, és energiahasználat során, az időráfordításban; az ökonómia, a takarékosság, az ökológiai gondolat elmélete és gyakorlati alkalmazása.

Általában odafordulás a világban tapasztalható problémákhoz, különösen a fogyasztó funkcionális és formai szükségleteinek megértése, átérzése, az igény rögzítésének képessége. Érzék a technikai problémák felismeréséhez.

Az embernek az a tulajdonsága, hogy másokat, más emberek helyzetét, érzéseit, gondolatait képes átélni, megérteni, rezonál rá. Esetünkben különösen azokról a problémákról lehet szó, amelyeknek technikai megoldása van. (A problémaérzékenység emberi oldala.)

A társadalmi problémák – az egész társadalmat, annak egy rétegét vagy egy csoportját sújtó problémák – átélése, megértése. A szociális érzékenység a problémaérzékenység egyik sajátos megnyilvánulása.

Képesség a térbeli kiterjedés a szélesség, a magasság, a mélység érzékelésére, a térnagyság becslésére. A térérzék teszi lehetővé a tér reprezentációját, a téri gondolkodást, a tér ábrázolását, valamint a koordinált mozgást. A térérzéknek kitüntetett szerepe van a tervezésben és a konstruálásban.