Életpálya-futás

Kedves Hallgatóink!

Itt állunk a pedagógus-életpályamodell virtuális startjánál. A mai napon a harmincöt felettiek^[1] versenyeznek. Kicsit nagy a tolongás a százezer feletti induló miatt.^[2] Piros mezben várakoznak azok, akik a mestertanári célig akarnak eljutni, mellettük sárga mezben a Pedagógus II. csapata, majd leghátul a Pedagógus I. feketébe öltözött népes tömege. Míg az első kettő bizakodó, a harmadik tábor tagjai közül sokan elcsigázottak, kiábrándultak, megsebzettek. Amíg itt várakozunk, addig készítsünk riportot néhány indulóval.

Első riportalanyom Fekete Elek. Arra a kérdésre, hogy miért néz ki hetvenévesnek, holott még csak ötvenöt, a következőket válaszolja:

‒ Az egész a tabula rasa állapottal kezdődött, akkor, amikor térből és időből kiszakítva, mindenki (itt a gyakornokokról nem beszélek) egyenlően „érdemtelen” volt.^[3] Voltak, akik elkezdték olvasni a jogszabályokat és számolgattak.^[4] Hat év szakmai gyakorlat után a megfelelő minősítési eljárás sikeres befejezésével Pedagógus II. fokozatba lehet lépni, majd a szakvizsga és újabb hat év elteltével mestertanári fokozatba. Erre mi, ötven felettiek joggal legyintettünk. Mert hat meg hat az ugye tizenkettő.^[5] Ha a nyugdíjig hátralévő éveinket számoltuk, akkor is ez az összeg jött ki. Na jó, én sem voltam boldog, de eddig legalább tudtam követni. Majd mondták, hogy megrendezik ezt a versenyt. Minőség és szelekció. Azóta sokat gondolkodtam a két fogalom viszonyán: minőség kontra szelekció, vagy minőség kontraszelekció?

Fekete úr válasza közben kaptuk a hírt, hogy a Tréner100^[6] versenyén már győzteseket is hirdettek. Sajnos ez csak rövid hír, ezért az indulókról és a verseny részleteiről nem tudunk részleteket közölni.

De hoppá, már neki is lódult a piros mezesek százas csapata, így a közvetítést a lelátóról folytatjuk, hátha onnan nagyobb rálátásunk lesz a versenyre. Az Ezrek,^[7] a kiválasztott önjelöltek, kezükben lobogtatják az induláshoz szükséges szakvizsgás diplomájukat és a 14 munkában töltött évüket bizonyító munkáltatói igazolást.^[8] Ők már mestertanárok is lettek. Micsoda iram! Mi itt a lelátón még azt próbáljuk megérteni, hogy milyen minősítési kritériumok alapján és eljárási rend szerint választották ki őket, és ők már el is érték.^[9] Bámulatos! Itt azt suttogják, hogy ők a legjobbak! Értem én, de vajon miért?

Töprengeni nincs idő, mert már indul is a sárga csapat néhány tagja. Itt kisebb zúgolódás támad, mert csak most közlik velük, hogy szakvizsga is kell. Folyamatosan arra hivatkoznak, hogy az eredeti kormányrendeletben mi áll. Olvasták volna el előre az aktualizált versenyfeltételeket!^[10] Mások képtelenek voltak kiszámolni a munkában töltött éveik számát.^[11] Ezek a nők! Zúgolódva veszik tudomásul, hogy át kell állniuk a fekete csapatba. Az első akadály a portfólióírás.^[12] Nem értem, egyszerűen nem értem, mi a gond! Itt különösen jól szerepel az a csoport, akiknek a pólóján az Önfényezők felirat olvasható. Tömeges moraj zúg végig, de aztán mindenki csak elindul, bár úgy látom, néhányan inkább átálltak a fekete csapatba.

De lemaradtunk a Szak5000 piros csapat indulásáról. Ebben a szaktanácsadó- és szakfelügyelő-jelöltek indultak.^[13] Velük már csak a célnál tudunk riportot készíteni. Felvág Etelka szívesen válaszol a kérdéseimre. Öntömjénező stílusban méltatja saját teljesítményét, és örül a lehetőségnek, hogy ilyen fontos posztra jutott. Ömlik belőle a panasz, amikor az iskolai minőségbiztosításról beszél. Képzeljem, a kollégái, a szülők és a diákok csak közepesre minősítették! Végre elmondhatja, hogy a 14 év alatt szerzett tapasztalatai alapján (amiből, ha csak tehette, mindenki megelégedésére valamilyen továbbképzésen vagy tréningen volt), hogyan kell tanítani. Arra a kérdésemre, hogy nem bánja-e, hogy még kevesebbet lesz az iskolájában, elmondja, hogy a tanítványai úgysem szerették, de ez soha nem zavarta, mert ez kölcsönös, hiszen soha nem tudtak felérni az ő pedagógiai magasságába, folyton értetlenkedtek, pedig minden létező új módszert mindig kipróbált rajtuk. A kollégákról csak annyit, ha ők is elemelkedtek volna a hétköznapoktól, és nem ragadtak volna meg a tanításnál, meg a felkészülésnél, akkor most nem ott lennének, ahol vannak. Úgy látom, még a saját társai közül is néhányan értetlenül néznek rá, hogy kerülhet velük egy csapatba.

A pályát most a sárgamezesek újabb csapata népesíti be. Ők azok, (1) akiknek szakvizsgája vagy tudományos fokozata van, és mellé nyolc év szakmai gyakorlata vagy (2) legalább 30 év szakmai gyakorlata van.^[14] Az első csapat, ahol nem mindenkinek kell szakvizsga az induláshoz. Ez a csoport csak lassan halad előre, beletelik egy év is, mire célhoz érnek.

A monitoron most veszem csak észre, hogy a háttérben egy új csapat szerveződik, főleg a fekete és sárga mezesek csoportjából Indikátor1200 névvel. A résztvevőket a jelentkezők közül most választják ki. Innen a távolból úgy tűnik, mintha random generálnák a neveket. Sajnos homályos a kép, ezért ebben még nem lehetünk biztosak.^[15]

Még mindig zsúfolt a start, a feketéknek még nem dördült el a startpisztoly. Mindenki, akinek 2014. április végéig nem volt szakvizsgája, még ott nyomorog és arra vár, mikor nyílik meg előtte az út. Azt fontolgatják, meddig dekkolnak még itt. Vajon a 2016-ra jelentkezéskor is feltétel lesz a szakvizsga? Sokaknak a szakvizsgáról a Gyűrűk Ura jut az eszébe: az Egy Gyűrű mind fölött. Néhány tamáskodó valamiféle mindenkire általánosan érvényes versenykiírást, meg szabályokat akar látni.^[16] Ennek hiányában az vetődött fel bennük, hogy nincs is ilyen. Közben szárnyra kapott a hír, hogy a mestertanárság verseny-kritériumait még most fogják kidolgozni.^[17] Micsoda képtelenség, hiszen már zajlik a verseny! Ez nem egyeztethető össze a fair play szabályaival!

A tömegben most veszem csak észre János bácsit, régi alma materem tanárát. Generációk köszönhetik neki a tudásukat, és azt, hogy azzá válhattak, akik lettek. Nem, mégsem! Valahogy az a csillogás nincs már a szemében. Nem, ez már nem ő.

Most érkezett a hír, hogy a versenyszervezők már megrendelték a zöld pólókat is, de ezek még a tervezőasztalon vannak. Ezekben indul majd a verseny egy újabb szakaszában a kutatótanárok csapata. Ők csak egy következő körben szállnak be a küzdelembe. Meggyőződésem, hogy ez a verseny is tartogat még meglepetéseket. A műsoridőnk sajnos lejárt, de az újabb fejleményekről természetesen majd beszámolunk Önöknek.

Köszönöm, hogy velem voltak!^[18]