A görög nyelv ügye gymnasiumainkban.
(A szülök s a tanuló ifjuság figyelmébe ajánlva.)
(…) Az 1889-ik évi költségvetés tárgyalása alkalmával Csáky Albin gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter (…) válaszolván Fenyvessy Ferencz képviselőnek a gymnasium görög tanulmányok megszűntetése tárgyában benyújtott indítványára, kijelentette, hogy czélja a középiskolákat egységes alapokra fektetni, mely törekvésnek első áldozata valószínűleg a görög lesz. Ezután megindult a reformot előkészítő munkásság. Nehogy ez ügyben megfontolatlan lépés történjék, a miniszter, mielőtt végleg határozott volna, rendre kikérdezte a szakkörök véleményét. Első sorban a közoktatásügyi tanács elé kerültek a következő kérdések: Minő okok szólnak a görög nyelv megtartása vagy elejtése mellett? Egészen ejtessék-e el a görög vagy csak óraszáma kevesbüljön, vagy tanítása csak némely gymnasiumokra szorítkozzék, avagy rendkívüli tárgygyá tétessék? Kiküszöbbölés esetén mily tárgyak képezzék a pótló tanfolyamot? (…) Időközben az országos tanáregyesület központi választmánya is nyilatkozatra hívta fel a vidéki tanári köröket. Habár a körökben az ügy előadói a görög nyelv mellett törtek lándzsát, mégis a szavazatok végleges eredménye azt bizonyította be, hogy a gymnásiumi tanárok többsége nem idegenkedik a reformtól. (…) Számba is vette a tanárok magatartását a miniszter, mert az 1890. januárjában az országházban folytatott görögnyelvi vita alkalmával elégedetten hivatkozott a tanárok többségének véleményére. Vita közben Asbótli és Schwarz Gy. képviselők adtak legtalpraesettebb kifejezést a kérdésben immár kidomborodott ellentétes nézeteknek. (…) A napi sajtó is mind sűrűbben emelte fel szavát s a középiskolai tanügyi lapok éber figyelme folyton a görög nyelv ügyére irányult. A férfias magatartás, melyet Volf György tanár, a „Tanáregyesületi Közlöny” szerkesztője a reform ellen, és Jancsó Benedek tanár, a „Középiskolai Szemle” szerkesztője, a reform mellett kezdettől elfoglalt, ‒ a mozgalom iránti érdeklődést nagyban fokozta a vidéki tanárok közt. (…) Még a Kisfaludy-társaság felolvasó-asztaláig is elhatott a mozgalom hullámverése. (…) Természetes, hogy nem nézhette szó nélkül a mozgalmat a budapesti philologiai társaság sem, mely első sorban a görög-latin irodalmi tanulmányok mivelése és terjesztése czéljából szerveződött. (…) Mielőtt a törvényjavaslat végleges alakot nyert volna, Csáky Albin miniszter 1890. márczius 24, 25-re és 26-ra görögnyelvi értekezletet hivott össze, melyre mély tapintattal, az ellenkező nézeten levők sorából is többen hivatalosak voltak. Az értekezlet hevesen folyt le; l-ső és 2-ik nap legtöbben ellenezték a miniszter tervét, s midőn ez kinyilatkoztatta, hogy szándékától elállani nem fog s egyúttal a 3-ik napi tanácskozás tárgyául azt a kérdést tűzte ki: miféle tárgy lépjen a görög helyébe, lehetőleg oly módon, hogy az intézkedés által a reáliskola és gvmnasiuni közelebb jusson egymáshoz: a hevesebbek (…) kijelentették, hogy a további tanácskozásra meg nem jelennek. (…) A javaslatot a képviselőház közoktatásügyi bizottsága, a képviselőház s a főrendiház némi módositással rendre elfogadta s szabatos stylusba öntve, 1890. junius 24-én szentesittetett az új törvény. (…) A kormány az autonom hitfelekezeti (…) középiskolák fentartóinak tetszésére bízza a törvény elfogadását vagy mellőzését, ‒ mi a reform kíméletes és mérsékelt irányát mutatja. A törvény megalkotása után a minisztériumban hozzáfogtak a végrehajtás előkészületeihez. Az 1890/91-es tanévben életbelépett rendelet eredménye kielégítőnek mondható. A minister közvetlen vezetése alatt álló gymnasiumokban a V. osztályos tanulók 36 százaléka, ‒ ott, hol a görögöt helyettesítő tárgyakra berendezkedtek, az V. osztályos tanulóknak 26 százaléka választotta az új irányt. (…)
Fülöp Árpád tanár