„Maradjatok békén”
1956. november
Mindenütt nagy szeretettel fogadtak minket. Az egyetemistáknak óriási tekintélyük volt. November első napjaiban voltunk. Akkor én napokig bent laktam az egyetemen, mert még arra se volt időm, hogy hazamenjek. Emlékszem, íróasztalokon aludtunk, hoztak valami szalmazsákot vagy matracot vagy takarókat, tehát eltöltöttük valahogy az éjszakát. De nem sok időnk volt alvásra, mert állandóan nyilatkozni kellett, fogadni kellett a küldöttségeket. Jöttek a munkástanácsok küldöttei, jöttek a politikai pártok küldöttei, az újjáalakult ifjúsági szervezetek küldöttei.
Voltak utólag majdhogynem humorosnak tekinthető pillanatok is. Emlékszem, én voltam az ügyeletes, amikor megjelent három katonatiszt. Már le volt tépve róluk a szovjet mintájú rangjelzés, és a régi magyar volt a gallérjukon. Megkérdezik, hogy ki vagyok. Mondom, én képviselem az Egyetemi Forradalmi Diákbizottságot. Akkor bejelenti, mondta egyikük, hogy ebben és ebben a laktanyában (már nem emlékszem a nevére) megalakult a budapesti helyőrség forradalmi bizottsága, és határozat született, hogy miután nem bíznak a honvédelmi vezetésben meg a vezérkarban, az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság parancsnoksága alá helyezik a budapesti forradalmi karhatalmi ezredet. – Ezek szerint ön képviseli az Egyetemi Forradalmi Diákbizottságot? Mondom, igen. – Akkor az ön parancsnoksága alá helyezzük az ezredet. Mi az első utasítása? Az – mondom –, hogy üljetek le a seggetekre, és maradjatok békén.
Azt hiszem, ez egy nagyon jó tanácsnak, nagyon jó hadparancsnak bizonyult, mert így nekik se kellett lőni, és őrájuk se lőttek.
Részlet Pomogáts Béla irodalomtudós 1956-os visszaemlékezéséből.
A szöveg az MTA-SZTE Elbeszélt történelem és Történelemtanítás Kutatócsoport
égisze alatt készülő egyik tananyagban szereplő videointerjú szerkesztett részlete.
Az interjú készítője Képiró Ágnes.
Forrás: https://eyewitness.hu/hu/1956-os-forradalom-es-szabadsagharc-kozepiskola/
