2014 októberében rendeztük meg az Összebeszélünk – I. Ifjúságügyi Kongresszust, amely a fiatalokkal foglalkozó diszciplínák és szakmák közötti diskurzust és az ifjúságügy integratív megközelítésének elősegítését szolgálta. Teret adott az ifjúságügy: az ifjúságszociológia, a pedagógia-kultúraközvetítés, az ifjúsági szociális munka, az ifjúságpolitika legújabb innovációinak bemutatására, és lehetőséget biztosított a szakpolitikák célkitűzései, a tudományos nóvumok és a szakmai gyakorlat megismerésére, szembesítésére.
Az Összebeszélünk – II. Ifjúságügyi Kongresszust azon fiatalokkal foglalkozók számára hirdettük meg, akik nem csak negyvenöt percig pedagógusok, akik nem csak a munkaidejük végéig szociális munkások, akik nem csak kutatásuk, projektjük, szervezetük tárgyát látják a fiatalokban. A diszciplináris, generációs és határokon átnyúló kapcsolatot kívánta kifejezni a kongresszus alcíme (Egymásra utalva) is.
A 150 fős konferenciának Komárom és Észak-Komárom (Komárno) adott otthont, augusztus 26–27-én.
Ferge Zsuzsa nyitóelőadásában a demokratikus, autoriter és diktatórikus rendszerekről, azokban a fiatalok szerepéről és a történelmi tapasztalatok átadhatatlanságáról beszélt.
Krémer Balázs Törésvonalak című előadása a „tanyasi varrónő” problematikáján[1] keresztül bizonyította, hogy messze nem biztos, hogy a jövő problémáinak megoldását megtalálhatjuk a múltban. Ugyanis a fiatalok világának jelenségei alapvető változásokat sejtetnek társadalmi viszonyainkban.
Radó Péter az aktív állampolgárságra nevelés kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a jól működő társadalommal kapcsolatos elképzeléseinek jobbára az iskolával szembeni elvárássá konvertáljuk, így a társadalmi diszfunkciókért hajlamosak vagyunk az iskolát hibáztatni. Pedig az iskola egyszerűen csak nem képes ezen ideáljainkat értelmezni. Azaz nem az ideális társadalom működésével kapcsolatos vágyainkat kell szembesítenünk az iskolai tanítási-tanulási praxissal, hanem olyan célokat kellene megfogalmaznunk, amelyek az oktatás szereplői számára is interpretálhatók, az iskola valóságához kell igazítanunk elvárásainkat.
L. Ritók Nóra arról beszélt, hogy a leszakadó régiókban a szegénységmutatók kísértetiesen „összehangolódnak”. A lakhatási szegénység, a szegregált iskolák száma, az átlag alatti jövedelmek, a szakképzetlenség, az iskolai lemorzsolódás, a rossz egészségügyi állapot és még sok más negatív tényező egybeesik, és ezen nem változtatott az sem, hogy a közmunkában foglalkoztatottak száma is ezekben a régiókban a legnagyobb. Az életminőségükön ugyanis ez nem sokat változtat, sőt maga is a változtatás akadálya.
Vass Vilmos az emberiséggel egyidős kreativitásról, illetve annak a posztmodernitásban betöltött kiemelt szerepéről beszélt. Bár minden korban fontos volt a kreativitás, de mára ez vált a fejlődés motorjává. Míg korábban egy-egy nagyobb társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődés elindítója, mozgatórugója volt, mára a társadalom mindennapi működése is elképzelhetetlen a kreativitás: a problémamegoldás minősége, az ötletgazdagság, az eredetiség és a gyors reagálás nélkül.
Salamon Eszter bemutatta azokat az uniós politikákat, amelyek a konkrét ifjúságpolitikán túl is hatnak a fiatalok világára Európában, s amelyek a szigorúan vett ifjúságpolitikán túli lehetőségeket vagy éppen veszélyeket jelentenek vagy jelenthetnek. Különösen akkor lehet gond, ha nem ismerjük ezek tartalmát, nem készülünk fel az ifjúsági érdekek képviseletére az adott területen.
A konferenciát Erdős Virág zárta saját versei felolvasásával. A Na most akkor-t és az Ezt is elviszem magammal-t többen megkönnyezték.
A plenáris üléseket hét problémaelemző, majd megoldást kereső módszertani műhely egészítette ki. Volt szó az átmeneti ifjúkorból önálló ifjúsággá változó társadalmi csoport téziséről, a közösségi terek átalakulásáról, a migrációról, a vidéki fiatalok helyzetéről és a helyben tartás lehetőségeiről, az integráció nehézségeiről és útjairól, a társadalmi részvétel problémáiról és a szociálpedagógia 21. századi megjelenési formájáról: a szabadidő-pedagógusi tulajdonságokat is csillogtató ifjúságsegítőről.
(A kongresszus plenáris előadásainak írott változata és a tematikus műhelyek összefoglalói hamarosan letölthetők a www.ifjusagugy.hu honlapról, ahol egyebek közt hozzáférhető az első kongresszus anyaga is.)
Footnotes
- ^ A 21. században a gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedett fiatal felnőttekkel kapcsolatos szakmai vízió még gyakran a „tanyasi varrónő” alakja. Lásd: Józóné Juhász Orsolya (2005): Beavatkozási lehetőségek egy lakásotthonban. Család, Gyermek, Ifjúság. 14. 6. sz., 44-51.