Egy iskola-összevonás konfliktusai

Előzmények

Az érintett intézmények közel százéves történetük során számos változáson mentek keresztül.

A főváros 1909–1912 között nagyarányú és átgondolt iskolaépítéseket végzett. 36 millió korona beruházási költséggel harminchat többemeletes új iskolaépületet emeltek. A Váli utcai elemi népiskola a Bárczy-féle iskolaépítő program második hullámában, a 931/1910. sz. közgyűlési határozat alapján, 1910 novembere és 1911 novembere között épült fel. A munkát Sándy Gyula és Orbán Ferenc építész irányította. A főváros akkori vezetői – építész szakemberek tanácsaira támaszkodva – nemcsak a lágymányosi, kelenföldi kerületrészek lakosságnövekedését vették figyelembe, hanem a városfejlődés szinte kiszámíthatatlan alakulásának is teret hagytak.

A hatvanhat 6,5 x 10 x 4 méteres tanterem – a szertárakkal, testületi szobákkal, szolgálati lakásokkal együtt – tükrözte az oktatás-nevelés társadalmi fontosságát. Az épület hat bejáróján keresztül külön-külön közelítették meg tantermeiket a polgári fiúiskola, a polgári leányiskola, az elemi leányiskola diákjai, valamint az óvodások.

Az 1912/1913-as tanévben a Váli utcai elemi népiskola hat tantermét átengedte a cisztercita gimnázium első évfolyamainak.

A Váli utcai iskolaépület felépítése óta az említetteken kívül még sokféle feladat ellátására adott helyet, környezetében azonban mindvégig az általános iskolai funkciója dominált. Ebben a minőségében újult meg minden jelentősebb politikai változást vagy éppen háborús eseményt követően. Mindvégig „civil” (ökonomikus) iskolaként működött. Többször helyet kapott benne középiskolai képzés (12 évfolyamos felfutás; az összevonás időszakában több mint a fele részében szakközépiskola működött; jelenleg a Kolos Richárd Szakközépiskolának ad helyet). Az intézmény szervesen összenőtt a kerületrésszel. Ma is erős érzelmi és szellemi kötődések alakultak ki az itt tanultak körében, nagyon sokan e szellemiség miatt íratták be gyermeküket az iskolába, vagy ajánlották másoknak. Az iskola szellemiségére és a diákok kötődésére a85 éves a Váli című, 1996-ban megjelent kiadványban találunk szép példákat:

Az 1929-ben átadott Szent Imre Gimnázium (a József Attila Gimnázium jogelődje) kis távolságra a Szent Imre-plébániától és templomtól a Villányi úton helyezkedik el.

A gimnáziumot azonban jóval korábban, 1912. június 26-án alapították. Békefi Reming zirci apát akkor adott engedélyt Bittner Illésnek a cisztercita rendi gimnázium első osztályaiba való beiratkozásokra. Már említettem, hogy tanulmányaikat a Váli utcai elemi népiskola 3. emeletén kezdték meg, végleges helyükre, a Villányi útra 1929-ben költöztek.

A Ciszterci Rend Budapesti Szent Imre Gimnáziuma 1948-ig, az államosításig eltelt 36 év során kiváló teljesítményével méltán vívott ki magának jó hírnevet. 1950-ben József Attila Gimnáziumként folytatta tevékenységét, természetesen megőrizve a megőrizhetőt és az új elvárásoknak is megfelelve, erővel és dinamikával teljesítve, az emberi minőséget középpontba állítva.

Idézetek néhány visszaemlékező diáktól, melyek a „JAG” 1987-es évkönyvében jelentek meg:

Kerületi demográfiai változások, emelkedő szakasz

Az iskola-összevonás harmadik épülete a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közvetlen szomszédságában álló Egry József Általános Iskola, amelyet a lágymányosi lakótelep felépítése során megnövekedett gyermeklétszám elhelyezésére hoztak létre. Az egyetem dinamikusan növekvő létszámú fiatal alkalmazottai is örömmel íratták be gyermekeiket a színvonalasan oktató, nevelő iskolába. Ebben az időben építették a Baranyai Utcai Általános Iskolát is. A városrész iskolahálózata így is szűkösnek bizonyult, mindenütt váltakozó műszakban folyt a tanítás. Az Egry is törekedett sajátos arculat kialakítására. 1966-ban az általános iskolák közül itt kezdték meg elsőnek az angol nyelv tanítását. Az iskola életében ezekben az években jelentős változás történt, melynek okai elsősorban nem ebben az intézményben keresendők.

Az iskola igazgatójának gondolata burkoltan utalt arra, hogy az épület felújítása és bővítése mögött egy középiskola és egy általános iskola egyesítésének szándéka húzódik meg.

Egy forrás megjelenése mint katalizátor

A nyolcvanas évek közepén a kerület jelentős összegeket fordított a Villányi úti elhasználódó épület felújítására. A munkálatok a fordulat éveiben is zajlottak. A rendszerváltozással együtt az egyházaknak lehetőségük nyílt arra, hogy visszaigényeljék államosított ingatlanaikat. Az önkormányzatok az államtól kapott ellentételezést arra használhatták, hogy az addig egyházi ingatlanokban működő önkormányzati fenntartású intézmények működési feltételeit biztosítsák. Az állam által szavatolt összeg két ütemben jutott el az önkormányzathoz. Első részletéből a céltámogatásnak megfelelve 1995-ben elvi döntést hoztak, hogy miután a József Attila Gimnázium kimenő rendszerben megszűnik, ezzel párhuzamosan az Egry József Általános Iskolát felmenő rendszerben 8+4-es iskolává alakítják. Ez az általános iskolának nagy lendületet adott, létszáma hirtelen megnőtt. Az önkormányzat azonban rövidesen megváltoztatta a JAG és az Egry szervezeti összevonásáról hozott határozatot, így megtartva a JAG-ot. Első ütemként megkezdték az Egry utcai épület bővítését a JAG elhelyezésére.

Ez az Egryben nagy csalódást okozott, hiszen nem ők fejlődhettek gimnáziummá, hanem egy meglévő gimnáziumot „telepítettek” föléjük. A második ütemben jelentős beruházást készítettek elő, fedett uszoda és tornacsarnok építését is tervezték.

A Cisztercita Rend már korábban élt a lehetőséggel, és visszaigényelte ingatlanát. A Szent Imre Gimnázium a döntést követően azonnal megindította első osztályait a Villányi úton, ezzel párhuzamosan a József Attila Gimnázium átmenetileg kevesebb osztályt indíthatott. Az önkormányzat a József Attila Gimnázium megtartása mellett döntött. 1997-ben, amikor befejeződött az Egry utcai iskola bővítése, megtörtént a szervezeti egyesülés, és Egry J. utcai székhellyel felvették a József Attila Gimnázium és Általános Iskola elnevezést. Ezt követően még három évig két helyen tanították a felsőbb évfolyamokat a gimnáziumi tagozaton. Az Egry utcai épületet feltöltötték, itt indították az egyesített intézmény első gimnáziumi osztályait. A ciszterci épületét kimenő rendszerben hagyták el. Ez a gimnáziumi tanári kar egy részének a két iskola közötti ingázásával járt együtt.

A két korábbi intézmény (JAG, Egry) tantestületének egyesülésében, igazi közösséggé formálódásában nehézségek mutatkoztak, részben a hosszan elnyúló összevonás miatt, részben azért, mert a klasszikus négyosztályos gimnázium oktatással kapcsolatos szemlélete más volt, mint az általános iskoláé. Ez azt okozta, hogy a gimnáziumi tagozat, az alsó és a felső tagozat szinte egymástól függetlenül élt, hozta döntéseit. A tantestületek hangulatát tovább rontotta a zsúfoltság. Mindkét korábbi tantestületben erősödött az újbóli önállóság vágya.

Az 1990-es éveket követő iskolaszerkezeti változások hatásai

A Váli Utcai Általános Iskola környezetében a rendszerváltás időszakában, valamint azt követően napjainkig jelentős változások zajlottak, melyek következtében csökkenni kezdett a hagyományos iskolai oktatást igénylő gyermekek száma. A kerületben és a kerületen kívül is megjelentek az egyházi általános iskolák, az alternatív és a más szerkezetben működő (6+6 évfolyam) iskolák. Az új, a más nagy vonzerővel rendelkezett, megváltoztatta a beiskolázási szokásokat. Erre a jelenségre az önkormányzat úgy reagált, hogy jó szándékúan minden kérésnek igyekezett megfelelni, az új intézményeknek – többnyire bővítéssel – helyet biztosítani. Kedvező közoktatási megállapodással igyekeztek támogatni a nem önkormányzati, de a kerületben működő intézményeket. Megindult azonban a kerületi lakosság csökkenése (többnyire a gyermekes családok költöztek ki az agglomerációba), ami a demográfiai hullámvölgy hatásaival összegződve a kerületi intézményhálózatban jelentős kapacitásfelesleg kialakulásához vezetett.

Az önkormányzati döntés szintjén zajló folyamatok

Rendkívül sok ellentmondással egyidejűleg sok szálon futottak az események (a szándék nyilvánosságra hozatalától a szétválásig, összevonásig). Az 1998-as önkormányzati választásokat követően az új kerületi vezetés áttekintette az oktatási intézmények helyzetét, finanszírozását. Úgy látták, hogy az iskolaépületek túlnyomó többségének kihasználtsága nem megfelelő, ezért szükséges az oktatási intézmények racionalizálása. Mindvégig hangoztatták, hogy az összevonások, intézkedések során nem sérülhetnek a diákok érdekei, a megtakarításokat pedig visszaforgatják a kerületi oktatás minőségének javítására. A gyermeklétszám jelentős csökkenése és a kerületi népesség csökkenése is indokolta és igazolta az elhatározást.

Az első önkormányzati javaslat

Ebben az időszakban a Váli utcai iskola létszáma 340 főre csökkent. A kerületi vezetés úgy ítélte meg, hogy az újra önállóságra vágyó József Attila Gimnáziumnak (az általános iskola nélkül) megfelelő elhelyezést lehetne biztosítani a Váli utca patinás épületében. Az első nyilvánosságra hozott variáció szerint egy közös igazgatású intézmény létrehozását tervezték, amelyet a Váli utcai és az Egry utcai épületben helyeznek el, melynek gimnáziumi tagozata önállóan kerül a Váli utcába, ahol a József Attila Gimnázium és Általános Iskola székhelye lesz, telephelye pedig az Egry utcai iskolaépületben általános iskolai tagozatként működik tovább. A Váli Utcai Általános Iskolát megszüntetik, tanulóinak egy részét felveszik a 8+4 évfolyamos iskolába (amennyi a pillanatnyi adatok alapján elhelyezhető), másokat pedig az amúgy is létszámhiánnyal küzdő közeli iskolákban helyeznek el. Arra is számítottak, hogy akik nem vállalják az átszervezéssel járó konfliktusokat, hercehurcát (akár pedagógusokról, akár gyerekekről van szó), önmaguktól továbbállnak.

A József Attila Gimnázium és Általános Iskola pedagógusainak munkahelyét nem veszélyeztette semmi, a „vális” pedagógusok viszont bizonytalan helyzetbe kerülhettek volna. Az összevonás gondolatának megfogalmazása idején egyik intézményben sem alkalmaztak feleslegesen pedagógust, arra viszont számítani lehetett, ha a gyerekeket elviszik, bizonytalan számú pedagógus nélkülözhetővé válik.

Ezzel a megoldással lehetőség nyílt a feszültségek oldására a József Attila Gimnázium és Általános Iskolában és a második ütemként felhasználandó összeg lehívására, amelyet most már nem az uszoda és a tornacsarnok építésére kívántak fordítani, hanem a Váli utcai épület felújítására, átalakítására, alkalmassá tételére a gimnáziumi oktatásra. Az építkezési folyamatba a Fővárosi Önkormányzat a kötelező egyeztetéseken túl is bekapcsolódott, hiszen az épület több mint fele a tulajdonában volt és van.

A döntési folyamat

Az önkormányzat a döntés előkészítése során a hátrányosabb helyzetbe kerülő intézményekkel előzetesen nem egyeztetett. (Megjegyzendő, hogy nem csak ez az intézménycsoport volt érintve a racionalizálásban.) Az írásos előterjesztés azonban elkészült a kerület racionalizálási terveiről.

A bennünket érintő részletekről a következő módon értesültem mint a Váli Utcai Általános Iskola igazgatója. A József Attila Gimnázium és Általános Iskola gimnáziumi tagozata szülői munkaközösségének egyik tagja megkérdezte – korábban gyermeke tanítványom volt –, tudom-e, hogy iskolámat meg fogják szüntetni. Erről az alpolgármester most tájékoztatta őket. Még azon a napon a többi SZM-tag is tájékoztatott. Velük korábban nem voltam kapcsolatban. Nem hittem el.

A tantestület másnap reggel azzal fogadott, hogy az aznapi sajtó különböző vezetői nyilatkozatokat közölt, melyek megerősítették a hírt, miszerint iskolánkat megszüntetik. A hírek hallatán folyamatosan erősödő szülői szervezkedések kezdődtek. Minden évfolyamnak voltak érvei az iskola megtartása mellett. Elsősorban gyermekeik biztonságát látták veszélyeztetve, de zavarta őket a megszokott környezettől való megválás kényszere, a tanárok, tanítók elvesztésének félelme is.

Intézményvezető-választás

Fontos tényezőnek tartom, hogy a Váliban az eseményeket megelőzően zajlott az igazgatóválasztás. Az 1999. augusztus 1-jétől szóló megbízásért rajtam kívül még egy külső, meghívott pályázó indult, aki azonban nem kapott szavazatot iskolámban; a kerületi fordulótól visszalépett. A képviselő-testületben addig nem hozott döntést pályázatomról – melyet a meghirdetés miatt már végig kellett vinni –, amíg az iskolai reakciók kimenetelét nem látták tisztán. Megválasztásomról az önkormányzati testületi ülésen, a törvényes határidőn belül, egyhangúlag igennel döntöttek. Előzetesen az Oktatási Bizottság még fele-fele arányban nem tartott alkalmasnak.

Ezen a testületi ülésen született meg az elvi döntés az intézmények átszervezéséről.

Az intézmények szintjén zajló folyamatok

Az iskolai fordulót követően érkezett a megszüntetés híre. A tantestület és a szülők bizalmát látva cselekedni kellett. Még aznap felkerestem az oktatásért felelős alpolgármestert, és arra hivatkozva, hogy az intézménycsoportban nincs feleslegesen alkalmazott pedagógus, kértem, változtassák meg az elképzelést. Álláspontja mellett kitartott. Felvetettem, hogy amennyiben a gimnáziumi tagozat a Váli utcára költözik, helyére miért nem költözhet a „Váli”, és miért nem egyesülhet maradéktalanul az ottani általános iskolai tagozattal.

A kérdések nyitva maradtak.

Az intézményben megfogalmazódó válaszok, reakciók a szülők és a nevelők csoportjai szintjén

Visszatérve tájékoztattam az iskola kibővített vezetőségét, és megvitattuk az iskola megmentésének lehetőségét. Felhatalmazást kértem álláspontom képviseletére, amelyet végül is kompromisszumokkal ugyan, de sikerült megvalósítani. Úgy véltük, átgondolt magatartással – elszakadva ugyan a „Váli” épületétől, de szellemiségét, pedagógiai elveit, jó hagyományait, tantestületét megtartva – túljuthatunk a krízisen. Tudtuk, milyen fontos a szülők szerepe, hiszen ha tömegestül viszik el a gyerekeket, létjogosultságunk megszűnik. Tisztában voltunk azzal, hogy botrányos magatartással nem érünk el eredményt, következetes magatartással viszont sikerült meggyőznünk a szülőket az összetartás erejéről. Végül szinte hiánytalanul költöztünk át, pedig 1999 tavaszától 2000 szeptemberéig még másfél év volt hátra.

A végleges önkormányzati javaslat kialakulása

Megkerestem az alpolgármestert, és tájékoztattam a szülőkkel, nevelőkkel egyeztetett javaslatomról. A József Attila Gimnázium és Általános Iskola szervezetileg váljon szét, egyidejűleg az általános iskolai tagozatot vonják össze a Váli Utcai Általános Iskolával, amely jogutódja lesz az általános iskoláknak. Ugyan költözik, de a folytonosságot biztosítja, ezáltal megjelenít egyfajta biztonságot. Az Egry utcaiak különválhatnak a JAG-tól, a JAG pedig önállóan folytathatja működését a Váli utcában. Javaslatomat támogatólag fogadta, megígérte, hogy az önkormányzati vezetői értekezleten is képviselni fogja. A korábbi kiindulóponttal összehasonlítva minden érintett intézmény kedvezőbb helyzetbe kerül.

A szülők, a pedagógusok nem törődtek bele a megváltoztathatatlannak tűnő történésbe. Elhatározták, hogy tüntetnek, hogy egyénileg mennek el a kerület képviselőihez, hogy visszafordítják a megindult folyamatot.

Egy héttel a szándék bejelentését követően az alpolgármester igazgatói értekezleten tájékoztatta hivatalosan a kerületi intézmények vezetőit az önkormányzat vezetői döntéséről. Több intézményt érintett a bejelentés. Az igazgatói értekezlet után, előzetes egyeztetést követően intézményünk tantestületének jelentette be az átszervezést, amelyet a korábban említett tartalommal közölt.

A rendkívül fegyelmezett, de feszült alkalmazotti értekezleten számos olyan kérdés merült fel, amely a részletekre irányult vagy az önkormányzat garanciáinak a megfogalmazását igyekezett kikényszeríteni. Megmaradnak-e az osztályok, a bútorok, a 88 év alatt felhalmozott taneszközök? Hova helyezik el az osztályokat, ki lesz az igazgató? A válasz az volt, hogy az önkormányzat támogatni fogja tervei megvalósításában az új, a JAG-tól független intézményvezetést, s ez némi nyugalmat biztosított.

Természetesen számtalan többé-kevésbé indulatos, kételkedő hozzászólás tarkította az értekezletet, hiszen munkahelyüket, kötődéseiket féltő emberek reagáltak egy számukra szakmailag (pedagógiailag) nem megalapozott elképzelésre. Az értekezlet végül is eredményes volt, a továbbiakban kezelhetővé váltak a folyamatok.

Ezt követően peregtek az események. A pedagógusok és a szülők attól tartva, hogy az elhangzottak csak ígéretek, folytatták megkezdett lobbizásukat, egymás között felosztva a képviselők fogadóóráit. Minden olyan oktatási bizottsági értekezleten demonstratívan részt vettek, ahol szóba kerülhetett az átszervezés. Az önkormányzat hatástanulmányokat készített, folyamatosan jelentek meg a döntés helyességét alátámasztó kimutatások (ezek reális adatokat tartalmaztak). Az Oktatási Bizottság számos alkalommal járt iskolánkban, igyekeztek meggyőzni bennünket arról, hogy ez gimnáziumnak való épület. (Méltatlan volt a helyzethez.)

Az önkormányzat az elvi döntést az egyeztetett, kialkudott álláspontok szerint készítette elő. Miután jogszerűen kívánt eljárni, tájékoztatási kötelezettségének megfelelve testületei előtt végig kívánta futtatni tervét. A végleges döntés előtt ki kellett kérni a Fővárosi Önkormányzat álláspontját. A határozat meghozatalát 1999 őszére tervezték.

Az Egry utcai iskolában az általános iskolai tagozat álláspontját kevés dinamikával képviselték.

A hivatalos tájékoztató megbeszéléseken az érintettek általában nem értettek egyet az önkormányzat döntésével, de tudomásul vették az előterjesztést.

Az önkormányzat egy csomagban, a helyi ellenzéki pártokkal egyetértésben döntött. A folyamat elején még voltak nézetkülönbségek, mindenki kihasználta a támadási felületeket, végül is megegyezés született.

566/1999./XI. ÖK./X.21./ határozat

„A Képviselő-testület 40 igen szavazattal (…) úgy döntött, hogy hozzájárul a József Attila Gimnázium és Általános Iskola általános iskolai tagozatának 2000. augusztus 31-ével jogutóddal történő leválasztásához, és egyben a jogutód Váli Utcai Általános Iskolával való szervezeti összevonásához Egry J. u. 3–11. székhellyel, valamint az összevonás következtében a közalkalmazottaknak szükségessé váló felmentések és végkielégítések folyósításához. Az összevonás feladatainak ellátásával Nagy Péter igazgatót bízza meg.”

A véglegesítő önkormányzati döntést követő szakasz az összevonásig (1999 novemberétől 2000 szeptemberéig)

Az új tantestület kialakítása

A két intézményben úgy kellett előkészítenem az összevonást, hogy csak az egyik intézménynek voltam legitim igazgatója, a másik iskolarész alkalmazottai felett nem gyakoroltam munkáltatói jogokat, utasítási jogkörrel nem rendelkeztem. Együttműködésükre az előrevetített közös és kölcsönös érdekek miatt számíthattam.

Az új helyzetben a két intézmény vezető testületeinek közös értekezletein megkezdtük az ismerkedést egymás tevékenységével (munkaközösségek, közalkalmazotti tanács, iskolaszékek, szülői munkaközösségek, igazgatóság). Természetesen elsősorban szakmai kérdéseket vitattunk meg. Áttekintettük a két intézmény személyi összetételét, szakmai lehetőségeinket, a várható technikai feltételeket. Megállapodtunk, hogy a hátralévő időszakban megvizsgáljuk helyi tanterveinket, pedagógiai programjainkat, előkészítjük az alapdokumentumok módosítását, testreszabását, helyreállítjuk mindkét intézményrészben a megtépázott tekintélyt, felszámoljuk az összevonással járó erkölcsi veszteségeket. Különös figyelmet fordítunk egymás szokásainak tiszteletben tartására. Megállapítottuk, hogy mindkét intézményben vannak olyan hagyományok, amelyek továbbvitele elemi fontosságú. Az összevonás gyakorlati megvalósításáig is kölcsönösen informáljuk egymást vezetői és munkaközösségi szinten főként a jövőt érintően.

Egyetértésre jutottunk az iskola új nevével kapcsolatban, hiszen a „Váli” mint jogutód nem tarthatta meg nevét az Egry utcában. Az összevont intézmény a városrészre utaló Lágymányosi Általános Iskola nevet vette fel.

A kezdeti lépések közül kiemelem a kollégákkal négyszemközt folytatott megbeszélések őszinteségét, informatív jellegét, valamint a Váli utcában szervezett ismerkedési est kellemes hangulatát.

Az egyesítés gyakorlati megvalósítása

A tanévzárás másnapján a költözködéssel voltunk elfoglalva. 48 óra leforgása alatt össze kellett pakolni, át kellett vinni bútorainkat, taneszközeinket az új székhelyre. Viszonylagos nyugalmi helyzet után a szétválás és összevonás utolsó szakasza nem volt zökkenőmentes. Kérvényeznem kellett az összevonás időpontjának módosítását, ugyanis a tanévkezdés alapdokumentumainak előkészítése nem lett volna lehetséges. Az önkormányzat ezt augusztus 15-ében jelölte meg.

Két nappal a tanévkezdés előtt még nem tudtuk a tantermek berendezését elkezdeni, mert az építkezés csúszott, a gimnázium nem tudott addig kiköltözni.

Szeptembertől módosították a körzethatárokat. A korábbi két iskola egy beiskolázásnyi területet kapott.

Az első félév a szakmai egyeztetések jegyében zajlott. Ezt szerencsésen segítette, hogy a kerettantervet egyébként is át kellett tekinteni. Megválasztottuk az új intézmény Közalkalmazotti Tanácsát, Szakszervezeti Bizottságát, Iskolaszékét, diákképviseletét, a munkaközösségek vezetőit.

Mindvégig szigorúan a demokrácia szabályait betartva szerveztük meg az új intézményt.

A Lágymányosi Általános Iskola, amely 720 tanulóval indult, ma 410 fővel működik, megőrizve a korábbi két jogelőd intézmény szellemi hagyatékát, életképes tradícióit.

Az iskola mindennapjaiban fokozatosan csökkenő mértékben ugyan, de jelen volt a kettősség. A gyökerektől való elszakadás, az újban való gondolkodás gyakran még az érdekek mentén is nagyon nehéz.

Az átszervezések résztvevőjeként az alábbiak fogalmazódtak meg bennem.

Egy hosszú időn keresztül indokoltan növekvő iskolahálózat visszaépítése lényegesen körültekintőbben előkészített eljárássorozatot igényel. Hosszú távon, politikai aspektusoktól mentesen, az önkormányzati hatalomváltásoktól lehetőleg függetlenül, állami közreműködéssel szerencsésebben és hitelesebben lehetne végigvinni.

Az érintettek előzetes véleményének megkérdezése nélkül nem szabad az előkészítő folyamatokat megindítani.

Az intézmények nehezen viselik a folyamatos mozgatásokat, jelen esetben a kétszeri szerkezetváltást. Végül is a legnagyobb kár a gyerekeket érheti, hiszen olyan feszültségeket élnek át, esetleg képzési hiányokat, amelyekről nem tehetnek.

Amennyiben a gyermek fejlődésének ideje sérül, az pótolhatatlan.

A kellő előkészítés és független kontroll nélkülözhetetlen minden önkormányzati jó szándék mellett is.

A fent említettek mérsékelnék a feszültségeket, az értelmetlen szembenállásokat, konfliktusokat.