Cigány tanulók a középfokú iskolákban

Statisztikai adatokkal igazolható, hogy a kilencvenes évek második felétől határozottan megnőtt a cigány gyerekek részvétele az oktatásban, vagyis a korábbi időszaktól eltérően viszonylag jó eséllyel befejezik általános iskolai tanulmányaikat, és a korábbinál lényegesen többen iratkoznak be közülük valamilyen középfokú iskolába, elsősorban szakmunkásképzőbe. A fokozatosan javuló iskoláztatási adatok elsősorban a közoktatási rendszert érintő demográfiai hullámvölgynek és a gyereklétszámtól függő oktatásfinanszírozásnak (fejkvóta) köszönhetők, amely kifejezetten érdekeltté tette az iskolákat abban, hogy növeljék a beiratkozó gyerekek számát, és ha csak lehet, ne engedjék kimaradni tanítványaikat. Hozzájárult az iskolázottsági adatok javulásához az is, hogy a fokozatosan növekvő munkanélküliség a cigány szülők számára is egyértelművé tette, hogy megfelelő iskolai végzettség nélkül 18 éves kor alatt gyerekeik tökéletesen esélytelenek arra, hogy munkát találjanak, és a gyerekek után járó szociális támogatások (családi pótlék, iskoláztatási támogatás) is abban teszik érdekeltté őket, hogy gyerekeik iskolában maradását szorgalmazzák.

Az Oktatáskutató Intézetben az Oktatási Minisztérium megbízásából 2000-ben megvizsgáltuk a cigány tanulók oktatásának körülményeit az általános iskolákban.^[1] Az adatok szerint a hatodik osztályosok szülei közül 22% szeretné, ha a gyermeke érettségit adó középiskolában, 57% pedig, ha a gyermeke szakmunkásképzőben tanulna tovább (17%-uk még bizonytalan volt a továbbtanulást illetően, 4%-uk pedig nem tervezett továbbtanulást). Ezek az iskoláztatási tervek összhangban vannak azokkal a tapasztalatokkal, amelyek szerint az általános iskolát elvégző cigány gyerekek évről évre nagyobb arányban kerülnek be valamilyen középfokú iskolába. Ugyanakkor az igazgatókkal és osztályfőnökökkel készült interjúkból azt is megtudtuk, hogy a viszonylag kedvező továbbtanulási arányok mögött sok a kudarccal végződő továbbtanulási kísérlet, vagyis a cigány tanulók beiratkoznak ugyan, de gyakran idő előtt kimaradnak a középfokú iskolákból. 2001-es kutatásunk az általános iskolai kutatás folytatásaként indult azzal a céllal, hogy feltárjuk, mi történik a cigány tanulókkal a középfokú iskolákban.^[2]

A cigány tanulók aránya

Az oktatási törvény előírásainak megfelelően a kilencvenes évek végén már lényegében minden olyan tanulót beiskoláztak valamilyen középfokú iskolába, aki az általános iskolát elvégezte, azonban továbbra is igen jelentős különbségek mutatkoztak a cigány és nem cigány tanulók középfokú továbbtanulása között. A 2000-es kutatás keretében a 8. osztályosok továbbtanulásáról három évre vonatkozóan gyűjtöttünk adatokat az általános iskolákból (1. táblázat). Az adatokból az derült ki, hogy a preferenciasorrend a nem cigány tanulók körében mindhárom évben a szakközépiskola, a szakmunkásképző és a gimnázium volt, a cigány tanulók esetében pedig a szakmunkásképző, a szakközépiskola és a speciális szakiskola. Az 1998/1999-es tanévben az általános iskola elvégzése után a cigány tanulók 57%-a tanult tovább szakmunkásképzőben, 15%-uk szakközépiskolában, 9%-uk szakiskolában és 4%-uk gimnáziumban, 15%-uk nem tanult tovább.

1. táblázat  A továbbtanulók aránya évente a végzősök százalékában

Továbbta-nulás	1996/1997		1997/1998		1998/1999
	Nem cigány	Cigány	Nem cigány	Cigány	Nem cigány	Cigány
Nem tanul tovább	2,3	16,5	2,8	16,1	3,2	14,9
Speciális szakiskola	4,4	8,6	5,4	10,4	3,2	9,4
Szakmun-kásképző	36,5	61,6	34,9	57,5	36,8	56,5
Szakközép-iskola	38,3	9,3	37,3	12,0	38,1	15,4
Gimnázium	18,3	3,7	19,3	3,8	18,4	3,6
Összesen	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0
N	167,0	168,0	176,0	176,0	177,0	182,0

Cigány szegregáció, iskolai adatok, 2000.

Ezekkel az adatokkal egybecsengett, hogy 2001-ben a vizsgált szakképző iskolákban az igazgatók szerint a cigány tanulók aránya átlagosan 7% volt, vagyis ebben az iskolatípusban korcsoportjuk országos arányánál magasabb arányban voltak reprezentálva. Azt tapasztaltuk, hogy minél kisebb településen működik az iskola, annál nagyobb számban oktat cigány tanulókat. Ugyancsak jelentős eltérések mutatkoztak a cigány tanulók arányában képzési formák szerint is. A szakképző iskolák 9–10. osztályaiban és a szakmunkásképzésben részt vevő tanulók között átlagosan 13–14% volt a cigány tanulók aránya, míg az érettségit adó képzési formákban (szakközépiskolai, gimnáziumi osztályok) mindössze 4%. Vagyis ezek az információk is visszaigazolták 2000-es adatainkat, miszerint a cigány tanulók továbbtanulása főként a szakképző iskolák szakmunkásképzős osztályaiban folytatódik.

A cigány tanulók aránya azokban a szakképző iskolákban haladta meg jelentősen az átlagot, amelyek a cigány családok által sűrűn lakott régiókban, illetve megyékben működnek (Nógrád, Somogy, Borsod, Szabolcs). Ezeknek az iskoláknak a többségében is elsősorban a 9–10. osztályokban és a szakmunkásképzős osztályokban volt magas az arányuk.

A cigány tanulók aránya az iskolákban oktatott szakmáktól sem volt független. 2000-es kutatásunk során megkérdeztük azoktól a szülőktől, akik gyerekeiket szakmunkásnak szánták, és akiknek már határozott elképzelésük volt 12 éves gyerekeik szakmaválasztásról (340 szülő), hogy milyen szakmát képzeltek el számukra. A válaszoló szülők közel fele (48%) szolgáltatóipari és közel egyharmada (30%) a tercier ágazathoz tartozó (kereskedelem, vendéglátás) szakmára gondolt. A cigány szülők szakmai aspirációi pontosan követték a szakmák presztízsében bekövetkezett változásokat, és ugyanúgy a szolgáltatóipari és a tercier ágazathoz tartozó szakmák voltak vonzóak a számukra, ahogy ez a nem cigány szülők esetében jellemző.

Ehhez képest 2001-ben azt tapasztaltuk, hogy a középfokon tovább tanuló cigány gyerekek jóval magasabb arányban jutottak be az építőipari és a mezőgazdasági iskolák 9–10. osztályaiba és ugyanezen iskolák szakmunkásképzős osztályaiba, mint a szolgáltatóipari, a kereskedelmi és vendéglátó-ipari szakmákat oktató iskolákba (2. táblázat). Vagyis a cigány gyerekek szakmaválasztása korántsem az eredeti ambícióknak megfelelően történt.

2. táblázat  A cigány tanulók aránya a vizsgált iskolákban az iskola szakiránya szerint

Az iskola szakiránya	A cigány tanulók aránya (%)
	Összesen	9. oszt.	10. oszt.	Szakmunkás- képző	Szakközép- iskola
Ipari	5,206	11,780	11,142	12,583	3,776
Építőipar	13,647	22,080	22,620	24,456	2,483
Mezőgazdaság	9,820	17,820	15,010	18,807	4,922
Élelmiszer-ipar	3,343	6,040	6,212	10,640	2,503
Szolgáltatás	5,923	13,420	9,321	7,868	6,402
Kereskedelem-vendéglátás	7,597	13,050	10,597	11,657	5,019
Szállítás	1,599	5,150	9,091	8,824	0,606
Összes	7,027	13,900	12,400	14,211	4,038
N	176,000	107,000	109,000	88,000	144,000

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

Megkérdeztük az igazgatóktól azt is, hogy iskoláik különböző képzési formáiban hogyan alakult az elmúlt három évben a cigány tanulók aránya (3. táblázat). A válaszok szerint az első évfolyamokon (a 9–10. osztályokban) az iskolák felében, a szakmunkásképzős osztályokban az iskolák 42%-ában és a szakközépiskolai, illetve gimnáziumi osztályokban az iskolák egyötödében tapasztaltak növekvő arányt. Vagyis a szakképző iskolák igazgatóinak tapasztalatai szerint a cigány tanulók jelenleg növekvő arányban lépnek be a szakképző iskolák általánosan képző osztályaiba, és innen növekvő arányban lépnek tovább a szakmunkásképzésbe, de az érettségit adó képzési formákban továbbra sem növekszik jelentősen a létszámuk.

3. táblázat  A cigány tanulók arányának változása az elmúlt három év alatt az igazgatók szerint

Cigány tanulók aránya	9–10. osztály	Szakmunkás- képző	Szakközép- iskola	Gimnázium
Csökkent	6,3	6,2	9,2	7,1
Nem változott	43,0	52,1	69,7	71,4
Nőtt	50,7	41,8	21,1	21,4
Összesen	100,0	100,0	100,0	100,0
N	142,0	146,0	109,0	14,0

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

A vizsgált szakképző iskolák 17%-ának csökkent a tanulólétszáma az elmúlt három évben, több mint felének növekedett, szűk egyharmadukban pedig nem mutatott jelentős változást. Az adatok azt is jelzik, hogy a vizsgált iskolákban a tanulólétszám növekedése a kedvezőtlen családi helyzetű tanulók nagyobb arányú középfokú továbbtanulásának eredménye. Erre utal az az összefüggés is, hogy a létszámukat növelő szakképző iskolákban majdnem kétszer akkora arányban járnak cigány tanulók, mint azokba, amelyekben az utóbbi években csökkent a gyereklétszám (4. táblázat). Ezek az adatok megerősítik azt a feltételezésünket, hogy a cigány tanulók növekvő aránya ezekben az iskolákban legalábbis részben a tanulólétszámhoz kötött finanszírozás eredménye, vagyis ha nem vennék fel az iskolák a cigány tanulókat, nem kapnák meg azt a támogatást, amely a fenntartásukhoz elengedhetetlenül szükséges.

4. táblázat  A cigány tanulók aránya az iskola létszámának változása szerint

Létszám	Átlag	N	Szórás
Csökkent	4,653	30	10,788
Stagnált	6,144	54	10,855
Nőtt	8,294	92	13,827
Összesen	7,014	176	12,507

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

2000-es kutatásunk során azt tapasztaltuk, hogy a cigány gyerekek főként olyan általános iskolákban tanulnak, amelyek a településen a legalacsonyabb presztízsű iskolák közé számítanak és ahová a cigány gyerekeken kívül az adott környéken élő legszegényebb családok gyerekei járnak, vagyis a cigány tanulók általános iskolai oktatásában részben etnikai, részben társadalmi szegregáció érvényesül. Ennek az ismeretnek a birtokában kíváncsiak voltunk arra is, folytatódik-e ez a tendencia a cigány tanulók középfokú oktatásában.

Az igazgatók szerint a vizsgált iskolákban 2001-ben mind a 9., mind a 10. osztályban a tanulók közel egyharmada (31–33%) volt hátrányos helyzetű és egytizede (9–11%) veszélyeztetett. Feltehetően a kimaradásoknak köszönhetően a 10. osztályokban valamivel kevesebb ilyen tanulót találtunk, mint a 9. osztályokban. Azokban a szakképző iskolákban, amelyekben magas volt a cigány tanulók aránya, a teljes tanulólétszám nagy többsége (a 9. osztályosok 71%-a) hátrányos helyzetűnek minősült, és a veszélyeztetett tanulók aránya is magasabb volt az átlagnál (5. táblázat). Vagyis a cigány tanulók számának gyarapodása a szakképző iskolákban is szorosan együtt járt a hátrányos helyzetű és veszélyeztetett tanulók számának emelkedésével. Nem véletlen, hogy ugyanezekben az iskolákban volt a legnagyobb a különbség a hátrányos helyzetűek arányában a 9. és a 10. osztályosok között, ami valószínűleg éppen a hátrányos helyzetű tanulók magas lemorzsolódási arányával magyarázható.

5. táblázat  A problematikus családi helyzetű tanulók aránya a tanulók etnikai összetétele szerint

Cigány tanulók aránya	A hátrányos helyzetűek aránya		A veszélyeztetett tanulók aránya
	9. osztály	10. osztály	9. osztály	10. osztály
10% alatt	27,331	25,895	11,461	8,526
11–20%	33,847	35,946	9,617	10,213
20% fölött	70,606	63,245	13,889	13,572
Összesen	32,897	31,33	11,378	9,233
N	128,000	125,000	122,000	119,000

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

Az általános iskolákban tapasztalt szegregációs tendenciák tehát a cigány tanulók középfokú oktatásában is folytatódnak, ennek következtében a szakképző iskolák egy része a szociálisan hátrányos helyzetű családok és a cigány családok gyerekeinek iskolájává válik, ahol a pedagógusoknak különösen nehéz oktatási és nevelési problémákkal kell megküzdeniük.

oktatási feltételek

Anyagi és tárgyi feltételek

Az oktatás hatékonyságát és eredményeit sok egyéb tényező mellett az is meghatározza, hogy mennyire jól felszereltek és milyen finanszírozási feltételek mellett működnek az intézmények. A cigány tanulók perspektíváit illetően sem közömbös, hogy milyen körülmények között működnek azok a szakképző iskolák, ahová felvételt nyertek. Kutatásunk során azt tapasztaltuk, hogy a vizsgált szakképző iskolák 31%-ában nincs ebédlő, 19%-ukban nincs tornaterem, 8%-ukban nincs könyvtár és 4%-ukban nincs számítógépes terem. A felsoroltak közül a könyvtár és a tornaterem hiánya mutatott összefüggést a tanulók összetételével. Azt tapasztaltuk, hogy azokban a szakképző iskolákban, ahol nincs könyvtár és tornaterem, valamennyi képzési formában az átlagosnál magasabb a cigány tanulók aránya (6., 7. táblázat).

6. táblázat  A cigány tanulók aránya a könyvtári ellátottság szerint

Könyvtár	A cigány tanulók aránya (%)
	Összesen	9. oszt.	10. oszt.	Szakmun-kásképző	Szakközép- iskola
Nincs	11,761	16,220	22,728	21,943	9,937
Van	6,697	14,050	11,801	13,825	3,618
Összesen	7,080	14,240	12,738	14,486	3,843
N	172,000	103,000	105,000	86,000	140,000

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

7. táblázat  A cigány tanulók aránya a tornateremi ellátottság szerint

Tornaterem	A cigány tanulók aránya (%)
	Összesen	9. oszt.	10. oszt.	Szakmun-kásképző	Szakközép- iskola
Nincs	9,777	14,890	15,728	13,452	7,743
Van	6,418	13,690	11,834	14,660	3,248
Összesen	7,058	14,000	12,779	14,390	3,899
N	168,000	101,000	103,000	85,000	138,000

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

8. táblázat  Az iskolák tanulóinak összetétele az internet-hozzáférés szerint

Internet- használat tanulóknak	A cigány tanulók aránya (%)
	Összesen	9. oszt.	10. oszt.	Szakmun-kásképző	Szakközép- iskola
Igen	6,802	13,800	12,101	13,825	3,575
Nem	13,625	26,170	14,165	26,970	24,561
Összesen	6,958	14,030	12,178	14,128	4,010
N	175,000	106,000	108,000	87,000	145,000

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

Különbségeket tapasztaltunk az informatikai eszközökkel való ellátottság tekintetében is (8. táblázat). A vizsgált 177 szakképző iskola közül mindössze négy olyan akadt, ahol internet-hozzáférés nem áll a tanulók rendelkezésére. Ezekben az iskolákban valamennyi képzési formában az átlagosnál jóval magasabb a cigány tanulók aránya. Ugyanezekben az iskolákban az átlagosnál is lényegesen alacsonyabb a cigány tanulók aránya a 9. osztályokhoz képest a 10. osztályokban, vagyis ezekben az intézményekben valószínűleg különösen gyakori a cigány tanulók lemorzsolódása a középfokú továbbtanulás első évében.

A vizsgált szakképző iskolákban 2001-ben évente átlagosan 337 197 forintot költöttek egy tanulóra. Az egy tanulóra eső költség az átlagosnál nagyobb (411 ezer forint) volt azokban az iskolákban, ahol 11% és 20% között volt a cigány tanulók aránya és az átlagosnál alacsonyabb (287 ezer forint) ott, ahol az arányuk meghaladta a 20%-ot. Megkérdeztük a szakképző iskolák igazgatóitól azt is, hogy mennyi pénzzel kellene kiegészíteni az iskolák támogatását ahhoz, hogy megfelelő színvonalon folytathassák munkájukat. A válaszok szerint átlagosan 120%-os kiegészítésre lenne szükség. Az átlagosnál majdnem kétszer nagyobb kiegészítést (217%) igényelnének azok az iskolák, amelyek a legtöbb cigány tanulót oktatják (9. táblázat).

9. táblázat  Egy tanulóra eső jelenlegi és szükséges költség a cigány tanulók aránya szerint

	A cigány tanulók aránya	Átlag Ft	N	Szórás
Jelenlegi költség
	10% alatt	325,997	111	216,108
	11-20%	411,001	25	412,875
	20% fölött	287,036	12	193,981
	Összesen	337,197	148	258,498
Szükséges kiegészítés a jelenlegi költség százalékában
	10% alatt	114,299	98	50,066
	11-20%	107,308	23	58,570
	20% fölött	216,708	10	219,142
	Összesen	120,889	131	80,915

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

Amikor azt kérdeztük, hogy jelenleg mire nem jut elég pénz az iskola költségvetéséből, az igazgatók több mint négyötöde kevesellte a pénzt az épületek felújítására, több mint kétharmaduk szociális célokra és majdnem kétharmaduk a technikai berendezések fejlesztésére (10. táblázat). Az igazgatók több mint fele szerint kevés a pénz az oktatás minőségének fejlesztésére, és egyötödük szerint már az intézmény alapműködésének biztosítására sem jut elegendő. Településtípusonként a budapesti és a kisvárosi iskolák között mutatkozott a legnagyobb különbség az utóbbiak rovására. Az adatokból az is kiderült, hogy éppen azokban az iskolákban magasabb az átlagnál a cigány tanulók aránya (10%), ahol a legsúlyosabbak az anyagi gondok, vagyis ahol az alapműködés biztosítására sem jut elég pénz.

10. táblázat  A cigány tanulók aránya azokban az iskolákban, ahol nem jut elég pénz a különböző célokra

Mire nem jut elég pénz?	A cigány tanulókaránya (%)	N	Szórás
Alapműködés	10,047	35	15,574
Épületfelújítás	6,776	143	11,964
Technikai fejlesztés	7,062	106	11,58
Oktatás minősége	7,742	88	12,487
Szociális cél	8,177	112	14,071
Összesen	7,143	171	12,621

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

A szakképző iskolák tárgyi feltételeinek elemzése azt mutatja, hogy a cigány tanulók nemcsak az alacsony presztízsű szakmákat (építőipar, mezőgazdaság) oktató iskolákban tanulnak az átlagosnál magasabb arányban, hanem az átlagosnál magasabb arányban jutnak be azokba az iskolákba is, ahol hiányos tárgyi és finanszírozási feltételek mellett folyik az oktatás.

Személyi feltételek

Bármilyen fontosak legyenek az anyagi körülmények és a tárgyi feltételek, az iskolákban folyó oktatás és nevelés minősége elsősorban mégis az ott dolgozó tanároktól függ. Már a 2000-ben folytatott általános iskolai kutatás adatai is azt bizonyították, hogy a cigány tanulókat nagyobb arányban oktató általános iskolákban kedvezőtlenebbek a személyi feltételek (több a hiányzó tanár és alacsonyabb a tanárok iskolázottsága), mint azokban az iskolákban, ahol kevés cigány tanulót oktatnak. A 2001-es kutatásnak is fontos kérdése volt, hogy mi jellemzi azoknak a szakképző iskoláknak a tantestületeit, amelyekben sok a cigány tanuló.

11. táblázat  

A cigány tanulók aránya	Az összes tanár száma	A főállásúak aránya (%)	A szerződé-sesek aránya (%)	Az óraadók aránya (%)	Az egy tanárra eső tanulószám
10% alatt	63,35	87,951	4,491	7,558	11,810
11-20%	43,72	85,681	6,371	7,947	12,100
20% fölött	49,23	83,959	4,244	11,797	11,300
Összesen	59,16	87,276	4,763	7,960	11,820
N	161,00	161,000	161,000	161,000	160,000

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

A vizsgált iskolák tantestületeinek átlagos létszáma 2001-ben 59 fő volt, az egy tanárra jutó tanulólétszám pedig átlagosan 12 fő. A tantestületeken belül a legnagyobb csoport (átlagosan 87%) a főállású tanároké, ezt követte az óraadó tanárok (8%) és a szerződésesek (5%) csoportja. Azt tapasztaltuk, hogy a cigány tanulókat nagyobb arányban oktató szakképző iskolák tantestületei kisebbek az átlagosnál, és minél több a cigány tanuló egy iskolában, annál több óraadó tanárt foglalkoztatnak. Ugyanakkor az egy tanárra eső tanulólétszám nem mutatott eltérést az átlagtól (11. táblázat).

Az általános képzés meghosszabbítása jelentős változást hozott a szakképző iskolák tantestületeinek összetételében (12. táblázat). A tantestületek legnagyobb csoportját ma már a közismereti tanárok alkotják (47%), és a korábban legnagyobb létszámot kitevő szakelméleti tanárok csoportja átlagosan 27%-ra zsugorodott. Ezután a szakmai gyakorlati tanárok következnek 18%-kal és végül a nyelvtanárok 10%-kal. 2001-ben a szakképző iskolák tantestületeiben összesen 8% volt az óraadóként alkalmazott tanárok aránya. Az átlagosnál több óraadó volt a nyelvtanárok (13%) és a szakelméleti tanárok (13%) között. Az óraadó tanárok szükségképpen lazábban kötődnek a tantestületekhez, és kevésbé intenzíven vesznek részt az iskolák életében. Az iskolákban alkalmazott óraadók aránya szoros összefüggést mutatott a tanulók összetételével, vagyis minél több volt a cigány tanuló az iskolákban, annál több volt az óraadó tanár. Azokban az iskolákban, ahol 20% fölött volt a cigány tanulók aránya, a nyelvtanárok és a szakelméleti tanárok egyötöde, és a közismereti tanárok 15%-a is csak óraadóként járt be az iskolákba.

 

12. táblázat  Az óraadó tanárok aránya a tanulók összetétele szerint

A cigány tanulók aránya	Az óraadók aránya (%)
	Közismereti tárgyak	Nyelv	Szakelméleti tárgyak	Szakmai gyakorlat
10% alatt	9,298	11,518	12,108	7,47
11–20%	9,224	13,552	13,578	6,09
20% fölött	14,503	21,583	19,755	8,96
Összesen	9,703	12,624	12,952	7,38
N	175,000	177,000	174,000	177,00

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

A vizsgált szakképző iskolák tanárainak egyharmada (34%) rendelkezett egyetemi végzettséggel. Az egyetemi végzettségűek nagyon különböző súllyal szerepeltek az egyes tanárcsoportokon belül. A közismereti tárgyakat tanító tanárok fele, a nyelvtanárok közel egyharmada és a szakelméletet oktató tanárok több mint egynegyede rendelkezett egyetemi diplomával. A szakmai gyakorlatot tartó tanárok között azonban csak 6% volt az arányuk. Jelentős különbségeket tapasztaltunk az iskolák tanulóinak összetétele és a tanárok iskolai végzettsége között. Valamennyi tanárcsoportban az átlagosnál kevesebb volt az egyetemet végzett tanárok aránya azokban az iskolákban, ahová sok cigány tanuló jár (13. táblázat).

 

13. táblázat  Az egyetemet végzett tanárok aránya településtípus szerint

A cigány tanulók aránya	Egyetemi végzettséggel rendelkezők aránya (%)
	Közismereti tárgyak	Nyelv	Szakelméleti tárgyak	Szakmai gyakorlat
10% alatt	52,519	32,717	31,787	6,692
11-20%	39,193	31,431	15,373	2,103
20% fölött	40,187	30,102	18,149	3,091
Összesen	49,511	32,314	28,205	5,708
N	177,000	177,000	177,000	177,000

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001

2001-ben a vizsgált szakképző iskolák tantestületeiből átlagosan két közismereti tárgyat tanító tanár és egy-egy nyelvtanár, szakelméleti és szakmai gyakorlati tanár hiányzott. Azokból az iskolákból, ahol viszonylag sok cigány tanulót oktatnak, közel kétszer annyi közismereti tárgyat tanító tanár hiányzott, mint azokból, ahova csak ritkán jut be cigány gyerek (14. táblázat).

 

14. táblázat  A hiányzó tanárok aránya a tanulók összetétele szerint

A cigány tanulók aránya	A hiányzó tanárok aránya (%)
	Közismereti tárgyak	Nyelv	Szakelméleti tárgyak	Szakmai gyakorlat
10% alatt	2,285	1,313	1,313	0,679
11-20%	2,857	1,791	2,599	0,750
20% fölött	4,146	1,177	1,127	0,366
Összesen	2,496	1,379	1,502	0,666
N	162,000	165,000	165,000	172,000

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

 

A tantestületek összetétele és az iskolák által oktatott cigány tanulók aránya nem független egymástól. A cigány tanulók nemcsak alacsony presztízsű szakmákat oktató iskolákba járnak az átlagosnál nagyobb arányban, és nemcsak a tárgyi felszereltség és a finanszírozás mutat ezekben az iskolákban nagyobb hiányokat, hanem a tantestületek összetétele is. A cigány tanulókat oktató szakképző iskolákban több óraadó tanár tanít, több tanár hiányzik, és a tanárok iskolázottságának szintje is alacsonyabb az átlagosnál.

Oktatási eredmények

Kétségtelenül pozitív változásnak tekinthető, hogy a cigány tanulók közül is egyre többen kerülnek be középfokú iskolákba, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy egyelőre a középfokú szakmai iskolák legalacsonyabb presztízsű szakmái és a legkedvezőtlenebb feltételek mellett működő iskolái a leginkább „nyitottak” arra, hogy befogadják őket. Oktatásuk eredményessége azonban mégis azon mérhető leginkább, hogy milyen színvonalú szolgáltatást nyújtanak.

A vizsgált szakmai iskolák igazgatói közül mindössze 3% vallotta be, hogy alacsony színvonalon működik az iskolája, az igazgatók közel kétharmada ítélte közepes színvonalúnak az iskolát, egyharmada pedig magas színvonalúnak. Az igazgatók értékelése szerint a kisebb településeken működő iskolák között több a közepes nívójú, a nagyobb településeken (Budapesten és a megyeszékhelyeken) pedig több a magas színvonalon működő iskola. Az iskolák színvonala nem független tanulói összetételüktől. Az igazgatók szerint magas színvonalúnak minősített iskolák szakmunkásképzős és középiskolai osztályaiba is az átlagosnál kevesebb cigány tanuló jár, ezzel szemben csak azokban az iskolákban átlag fölötti a középiskolás cigány tanulók aránya, amelyeket az igazgatók alacsony színvonalúnak értékeltek (15. táblázat).

15. táblázat  A tanulói összetétel az iskolák színvonala szerint

Milyen színvonalú az iskola?	A cigány tanulók aránya (%)
	Összesen	Szakmunkásképző	Középiskola
Alacsony	6,242	5,945	7,149
Közepes	6,683	14,789	4,642
Magas	5,621	11,879	1,763
Összesen	6,309	13,424	3,641
N	158,000	77,000	133,000

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

Az 1998–2002 között irányító oktatási kormányzat az iskolákban folyó pedagógiai munka minőségének javítását különböző minőségbiztosítási eljárások bevezetésétől várta. A vizsgált szakképző iskolák közül 2001-ben 57% vett részt valamilyen minőségbiztosítási eljárásban. Valamennyi olyan iskola részt vett ilyen programban, ahol az igazgató alacsony színvonalúnak tartotta az oktatást, de a közepes és magas színvonalúnak minősített iskolák minőségbiztosítási aktivitása között nem találtunk különbséget. Ezzel szemben a minőségbiztosítási aktivitás és a cigány tanulók aránya között meglepően szoros volt a negatív korreláció. Valamennyi képzési formában magasabb volt a cigány tanulók aránya az olyan iskolákban, amelyek 2001-ben kimaradtak a minőségbiztosítási programokból (16. táblázat).

Az iskolákba bevezetett minőségbiztosítási eljárásokról a szakképző iskolák igazgatóinak közel kétharmada elismerően nyilatkozott, közel egyötödük szerint azonban nem sokat érnek, 6%-uk szerint pedig teljesen feleslegesek. Az adatok szerint a minőségbiztosítási eljárásokról azoknak az igazgatóknak vannak kedvezőtlenebb tapasztalatai, akiknek az iskoláiban az átlagosnál nagyobb arányban oktatnak cigány tanulókat. Vagyis ezekből az adatokból arra lehet következtetni, hogy a szakképző iskolák minőségét kontrollálni és javítani hivatott minőségbiztosítási programok a cigány tanulók által látogatott szakképző iskolákat kevéssé érintették, és ezek igazgatói egyébként sem fűznek túl sok reményt az ilyen eljárások eredményességéhez.

16. táblázat  Az iskolák tanulóinak összetétele a minőségbiztosításban való részvételük szerint

Részt vesznek-e minőség-biztosí-tásban?	A cigány tanulók aránya (%)
	Összesen	9. osztály	10. osztály	Szakmun-kásképző	Középiskola
Igen	5,482	11,410	9,971	11,312	4,343
Nem	9,107	16,740	15,374	17,534	3,571
Összesen	7,294	14,075	12,672	14,423	3,957
N	176,000	107,000	109,000	88,000	144,000

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

Az iskolákban folyó pedagógiai munka minőségéről a külső megfigyelőt elsősorban a gyerekek által elérttanulmányi eredmények tájékoztatják. A tanulmányi eredményekre vonatkozó országos statisztikai adatok pedig évről évre bizonyítják, hogy az oktatás eredményessége éppen azokban az iskolákban a legalacsonyabb szintű, ahova a legtöbb hátrányos helyzetű tanuló jár.^[3] Már az általános iskolákban megfigyelhető, hogy az átlaghoz képest több mint kétszer annyi az évismétlésre bukott, és háromszor annyi a sok mulasztás miatt osztályozatlanul maradt tanulók aránya azokban az iskolákban, ahol sok a hátrányos helyzetű tanuló. A különböző típusú középfokú iskolákat összehasonlítva pedig azt tapasztaljuk, hogy az évismétlés és a sok hiányzás is másfélszer gyakoribb a szakmunkásképzőkben, mint a szakközépiskolákban, és több mint kétszer olyan gyakran fordul elő, mint a gimnáziumokban. Vagyis az oktatás minőségét befolyásoló feltételekben mutatkozó hiányosságok szorosan összefüggenek az oktatás eredményével.

2000-es kutatásunk során azt tapasztaltuk, hogy a cigány gyerekek az általános iskola első osztályában átlagosan 3,4-es tanulmányi eredményt értek el, ez 6. osztályra fokozatosan 2,9-es átlagra csökkent. Hatéves iskoláztatásuk során tehát öt tizedet romlott a tanulmányi átlageredményük. A tanulmányi eredmények romlása a pedagógusok szerint nem a gyerekek képességeiből, hanem családi és szocializációs hátrányaiból következett.

Mindezek után 2001-es kutatásunk egyik fontos kérdése az volt, hogy milyen eredményeket érnek el a továbbtanulók a szakképző iskolákban. 2001-ben az igazgatók szerint a vizsgált szakképző iskolákba már lényegében válogatás nélkül, átlagosan 2,7-es általános iskolai tanulmányi eredménnyel vették fel a tanulókat. A belépők tanulmányi eredményei annál gyengébbek voltak, minél több cigány gyerek tanult az iskolában. Azokban az iskolákban, ahova a legtöbb cigány tanuló járt, 2,5-es volt az általános iskolai bizonyítványok átlaga.

A tanulmányi átlagok a szakképző iskolákban sem sokat javultak. Az iskolák adatai szerint a 2000/2001-es tanévben a 9. osztályosok 16%-a bukott pótvizsgára és 9%-uk évismétlésre, a 10. osztályosok között pedig ugyanez az arány 13% és 4% volt. Az adatokból jól látszanak a szakképző iskolák első két évének gyakori tanulmányi kudarcai, és az is, hogy a „komoly” tanulmányi szelekció az első évfolyamon következik be, 10. osztályra több mint felére csökken az évismétlők aránya.

Azokban az iskolákban azonban, amelyekben magas volt a cigány tanulók aránya, mindkét évfolyamon az átlagnál alacsonyabb volt a bukott tanulók száma (17. táblázat). Vagyis a cigány tanulók számának gyarapodása nem járt együtt az iskolák átlagos tanulmányi eredményeinek romlásával. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a cigány tanulók arányának növekedése nem rontotta a vizsgált szakképző iskolák átlagos tanulmányi eredményeit, mert nem túlságosan jó tanulmányi átlagaik „belesimultak” az egyébként sem túlságosan jó iskolai átlagokba.

17. táblázat  A bukott tanulók aránya a tanulók etnikai összetétele szerint

A cigány tanulók aránya	A pótvizsgázók aránya		Az évismétlők aránya
	9. osztály	10. osztály	9. osztály	10. osztály
10% alatt	15,811	13,178	10,429	4,033
11-20%	15,013	13,736	7,211	4,264
20% fölött	14,565	13,242	5,059	4,261
Összesen	15,129	13,276	7,566	4,186
N	159,000	157,000	158,000	153,000

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

 

A középfokú iskolákban a legsúlyosabb kudarcokat a lemorzsolódók aránya jelzi, vagyis azoknak a tanulóknak a nagy száma, akik végbizonyítvány megszerzése nélkül maradnak ki a középfokú iskolákból, gyarapítva azoknak a számát, akik nagy valószínűséggel reménytelenül leszakadó munkanélküliként kezdik felnőtt pályafutásukat. Az utóbbi tíz év adatai alapján megállapítható, hogy mindvégig azokban a középfokú iskolákban volt a legmagasabb a lemorzsolódók aránya, ahol a legtöbb hátrányos helyzetű gyereket oktatják.

2001-ben a vizsgált szakképző iskolákban a teljes tanulólétszámon belül a 9. osztályos tanulók 25%-ot, a 10. osztályosok pedig 20%-ot tettek ki. A szakképző iskolákban a 10. osztályra megfogyatkozik a tanulólétszám. A 2000/2001-es tanévben a 9. osztályosok 13%-a és a 10. évfolyamon tanulók 10%-a maradt ki az iskolából. A 10. osztályos tanulólétszám a 9.-hez viszonyítva 84%-ra csökkent. Mindkét évfolyamon az átlagosnál magasabb volt a lemorzsolódók aránya azokban az iskolákban, amelyek nagy létszámban oktatnak cigány tanulókat (18. táblázat).

2001-ben a vizsgált szakképző iskolák 9. osztályaiban 14%, a 10. osztályokban pedig 12% volt a cigány tanulók aránya. Ehhez képest a 9. és a 10. osztályokból lemorzsolódók egyharmada cigány volt. Vagyis a 9. osztályos lemorzsolódók között 2,4-szer, a 10. osztályos lemorzsolódók között pedig 2,8-szer nagyobb arányban fordultak elő cigány tanulók, mint az induló létszámban.

18. táblázat  A lemorzsolódók aránya a 2000/2001-es tanévben a tanulók etnikai összetétele szerint

A cigány tanulók aránya	A lemorzsolódók aránya (%)		Létszámarány a 9.-hez viszonyítva (%)
	9. osztály	10. osztály	10. osztály
10% alatt	12,650	9,923	87,160
11-20%	13,502	8,311	74,558
20% fölött	17,363	12,044	72,591
Összesen	13,204	9,821	83,959
N	149,000	145,000	170,000

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

Ha a cigány tanulók számához viszonyítjuk a lemorzsolódó cigány tanulók arányát, akkor arra az eredményre jutunk, hogy az iskolákba belépő cigány tanulók 36%-a morzsolódik le a 9. osztályból, 29%-uk a 10. osztályból. Vagyis a cigány tanulókat oktató általános iskolai igazgatók jócskán alulbecsülték a kimaradók arányát, amikor a 2000-es kutatás során feltett kérdésünkre azt válaszolták, hogy a középfokú iskolákba beiratkozó cigány tanulók fele kimarad, mielőtt megszerezné a végbizonyítványt. A szakképző iskolák adatai szerint az átlagosnál is többen maradnak ki a megyeszékhelyi iskolák 9-10. osztályaiból. Itt a cigány tanulók száma a szakképző iskolák első két évében gyakorlatilag évente megfeleződik, vagyis a szakképző iskolákba beiratkozó cigány tanulók háromnegyed részének még arra sincs esélye, hogy egyáltalán elkezdje a szakmatanulást.

A cigány tanulók tehát a többi tanulóhoz viszonyítva jelenleg sokkal „veszélyeztetettebbek” abban a tekintetben, hogy nem fejezik be azt a középfokú iskolát, amelyet elkezdtek. Mivel az adatokból az is kiderült, hogy az első két évben tanulmányi eredményeik nem rosszabbak az iskolák tanulóinak átlagánál, azt feltételezhetjük, hogy az iskolai kimaradások többsége nem (vagy nem csak) a tanulmányi kudarcokkal indokolható.

A középfokú iskolából való kimaradás okai között a pedagógusok szerint családi és iskolai okok egyaránt szerepelnek.

A leggyakoribb „családi” okok

• A középiskolákba bekerülő hátrányos helyzetű cigány gyerekeknek az átlagosnál sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy sikeresen elvégezzék az iskolát. Családjaik nem eléggé motiválják őket a tanulásra. Különösen nehéz a gyerek ambícióit megőrizni azokban a családokban, ahol a kamasz gyerekek munkájára már szükség van a családban.
• A továbbtanulási ambíciókat gyengíti a cigány gyerekek korai felnőtté válása és korai szexuális érdeklődése. A középiskolás korú cigány gyerekek a tradíciók szerint már családalapításra érettnek számítanak. Különösen gyakori a lányok esetében (akiktől a tradicionális közösségek hagyományosabb szerepkövetést várnak el), hogy terhesség vagy családalapítás miatt szakítják meg a középiskolai tanulmányaikat.
• A továbbtanulási ambíciókat csökkenti az is, hogy hiányoznak a pozitív minták a gyerekek környezetéből, mert olykor a tágabb családban, a rokonságban sincs senki, aki legalább az érettségit megszerezte volna. A tanulás nélkül „boldoguló” rokonok és ismerősök negatív mintái gyakran ugyancsak hozzájárulnak a továbbtanulásról való lemondáshoz.
• A kimaradás gyakori oka az is, hogy a középfokú továbbtanulás a család részéről jelentős kiadásokat (pl. útiköltség, ruházkodás, tanszerek) igényel, melyeket a munkanélküli szülők nem tudnak vállalni.

„Iskolai” okok a pedagógusok felsorolása alapján

• A családi hátrányok a többi középiskolás osztálytársakhoz viszonyítva még nagyobbak, mint amilyenek az általános iskolában voltak, és ez frusztrálja a gyerekeket.
• Akármilyen alacsonyak is a felvételi követelmények, a középfokú iskolában több erőfeszítésre lenne szükség, mint az általános iskolában, és hamarosan kiderül, hogy a hátrányos helyzetű cigány családokban felnőtt gyerekek tanulási motivációi nem elegendők ezeknek a követelményeknek a teljesítéséhez.
• A középiskolai továbbtanulás során a cigány gyerekeknek nemcsak családi hátrányaikat kellene kompenzálniuk, hanem az általános iskolában összegyűjtött hátrányokat is. A kimaradás egyik leggyakoribb oka, hogy a középfokra való bejutás feltételeinek enyhülése ellenére a középfokú iskolák követelményei messze meghaladják az általános iskolákéit. Ez különösen vonatkozik az alacsony presztízsű iskolák követelményeire, ahová a cigány gyerekek járnak, és ahol annak érdekében, hogy ne nyúljon túlságosan hosszúra az általános iskolai oktatásuk, a követelmények csökkentésével olykor „kegyelem” kettesekkel engedik át őket.
• Hozzájárul a lemorzsolódáshoz az is, hogy a középfokú iskolákban a cigány gyerekek nem kapják meg azt a személyes törődést és segítséget, amelyet némelyik általános iskolában élveznek.
• Az is előfordul, hogy a középfokú iskolákban a pedagógusok és diáktársaik egy része előítélettel fogadja őket, ami megnehezíti a beilleszkedésüket a középiskolai (és kollégiumi) közösségekbe.

A rendelkezésünkre álló adatokból arra következtethetünk, hogy sok más egyéb tényező között az iskolák etnikai összetétele is befolyásolja a cigány tanulók lemorzsolódását: az átlagosnál kisebb az esélyük a lemorzsolódásra azokban az iskolákban, amelyek viszonylag sok cigány tanulót oktatnak, és az átlagosnál nagyobb ott, ahol kevés a cigány tanuló (19. táblázat).

19. táblázat  A lemorzsolódók aránya a tanulók etnikai összetétele szerint a 9-10. osztályos cigány tanulók százalékában

A cigány tanulók aránya	A lemorzsolódók aránya (%)
	9. osztály	10. osztály
10% alatt	39,154	35,251
11–20%	33,045	19,252
20% fölött	26,526	18,663
Összesen	36,138	28,533
N	74	65

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

 

Ebből az összefüggésből többféle következtetés levonható. Lehetséges, hogy azért maradnak ki kevesebben a sok cigány tanulót oktató iskolákból, mert itt – éppen a sok hátrányos helyzetű és cigány tanulóra való tekintettel – alacsonyabbak a tanulmányi követelmények. Lehetséges az is, hogy azért jobbak a kimaradási arányok, mert ezekben az iskolákban a környezet kevésbé előítéletes és elutasító a hátrányos helyzetű és cigány tanulókkal szemben. És az is elképzelhető, hogy ezekben az iskolákban a pedagógusok a hátrányos helyzetű és cigány tanulók oktatására „specializálódtak”, olyan oktatási és nevelési módszereket alkalmaznak, amelyek elősegítik az iskola eredményes befejezését.

Oktatási problémák

Amikor 2000-es kutatásunk során azt kérdeztük a pedagógusoktól, hogy tapasztalataik szerint a cigány általános iskolások miben különböznek a többiektől, az alábbi eltéréseket sorolták fel.

• Nyelvi hátrányokkal érkeznek az iskolába, ami általában hiányos magyar szókincset és szegényes fogalomhasználatot jelent.
• A családok és a gyerekek körülményeire a hiányos tárgyi kultúra jellemzői. A szegénységből és az alacsony szintű kulturáltságból adódóan hiányoznak a tanulás otthoni (lakás, berendezési tárgyak) és iskolai (tankönyvek, taneszközök) feltételei.
• A szegénységgel és a rossz lakáskörülményekkel függ össze, hogy a családok egy része nem megfelelő higiénés körülmények között él, aminek a következményei (gondozatlanság, fertőzések, betegség stb.) az iskolás gyerekeknél is jelentkeznek.
• Az átlagosnál alacsonyabb szintű a tanulási motiváltságuk, mert sem a szülők elvárásai, sem a várható mobilitási perspektívák (munkaerő-piaci esélyek) nem motiválják őket eléggé a tanulásra.
• Az átlagosnál nehezebben alkalmazkodnak az iskolák által előírt szabályokhoz és az ott megkövetelt viselkedési formákhoz. (Ezt a pedagógusok egy része a cigány szülők eltérő nevelési szokásaival indokolja, miszerint lényegesen liberálisabban, illetve kevésbé tekintélyelvűen nevelik gyerekeiket, mint a nem cigány szülők.)
• A családban az átlagosnál hamarabb tekintik felnőttnek a gyerekeket, a szülők elvárják a segítséget a nagyobb gyerekektől a családi munkákban és a családfenntartásban (kereső tevékenységben).
• A korábbi felnőtté válás része a viszonylag korai szexuális érettség. 13-14 éves korukban már a kortársak (szerelem) érdeklik őket, nem az iskola.

Figyelemre méltó, hogy a pedagógusok által felsorolt jellemzők között egyetlen olyan sincs, amely a „cigányokra” mint etnikai csoportra jellemző lehetne, valamennyi a szegény szubkultúrákban felnőtt gyerekek sajátja, vagyis a hátrányos helyzetű cigány és nem cigány csoportokra egyaránt vonatkoztatható. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy a pedagógusoknak az iskolákban nem a cigány tanulókkal, hanem a szegény szubkultúrában felnőtt hátrányos helyzetű tanulókkal vannak oktatási és nevelési problémáik.

2001-ben az iskolák közel feléből (47%) számoltak be az igazgatók arról, hogy speciális oktatási és nevelési problémáik vannak a cigány tanulókkal (20. táblázat). Az átlagosnál sokkal többen (86%) nyilatkoztak így azok közül az igazgatók közül, akiknek az iskoláiban a cigány tanulók aránya meghaladja a 20%-ot.

20. táblázat  Vannak-e speciális problémáik a cigány tanulók aránya szerint?

Vannak-e nevelési problémáik?	A cigány tanulók aránya (%)
	10% alatt	11-20%	20% fölött	Összesen
Igen	56 (43,80%)	11 (42,30%)	12 (85,70%)	79 (47,00%)
Nem	72 (56,20%)	15 (57,70%)	2 (14,30%)	89 (53,00%)
Válaszok összesen	128 (100,00%)	26 (100,00%)	14 (100,00%)	168 (100,00%)

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

Amikor arra kértük az igazgatókat, sorolják fel, milyen problémák nehezítik a cigány gyerekek oktatását, a legtöbben többféle problémát is megjelöltek (21. táblázat). Az igazgatók több mint háromnegyede (76%) panaszkodott a sok hiányzásra és majdnem kétharmaduk (62%) a gyenge tanulmányi eredményekre. Az igazgatók 50-60%-a említette a hiányos általános műveltséget, az alapkészségek hiányát, a beilleszkedési problémákat, a fegyelmezetlenséget és a korai felnőtté válást a cigány gyerekekkel kapcsolatos iskolai problémák között. A tanulók hiányos szókincsét azonban (amit az általános iskolai tanárok az elsők között soroltak fel) csak 40%-uk említette, az etnikai konfliktusokat csak 16%-uk, a kulturális különbözőségből (pl. eltérő kulturális szokásokból) származó problémákat pedig mindössze 3%-uk.

21. táblázat  Milyen problémák vannak a cigány tanulókkal a cigány tanulók aránya szerint (az iskolák százalékában)?

Problémák	N	%
Sok hiányzás	100	74,6
Gyenge tanulmányi eredmények	80	59,7
Alapkészségek hiányosságai	76	56,7
Hiányos műveltség	75	56,0
Beilleszkedés	73	54,5
Fegyelmezetlenség	67	50,0
Korai felnőtté válás	66	49,3
Hiányos szókincs	51	38,1
Etnikai konfliktusok	20	14,9
Más kultúra	4	3,1
Összesen	177	100,0

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

Azokban a szakképző iskolákban, amelyek viszonylag magas arányban oktatnak cigány tanulókat, az alapkészségek hiányosságai, a korai felnőtté válás és a hiányos szókincs okoz az átlagosnál gyakrabban problémákat, míg azokban az iskolákban, amelyek csak elvétve (10% alatt) oktatnak cigány gyerekeket, a beilleszkedési problémák okoznak az átlagosnál gyakrabban gondot.

Ha az igazgatók által tapasztalt problémákat három nagy csoportba soroljuk, azt tapasztaljuk, hogy magatartási problémák a szakmai iskolák háromnegyedében jelentkeznek, tanulmányi problémák az iskolák több mint kétharmadában. Etnikai problémák azonban csak alig több mint az iskolák egytized részében (14%) fordulnak elő (22. táblázat). Ha a három nagy problémacsoportot a cigány tanulók aránya szerint elemezzük, az derül ki, hogy a magatartási és a tanulmányi problémák előfordulása ott gyakoribb, ahol magasabb a cigány tanulók aránya, etnikai problémák pedig csak azokban az iskolákban fordulnak elő, amelyekben viszonylag kevés a cigány tanuló.

22. táblázat  A három problémacsoport a cigány tanulók aránya szerint (az iskolák százalékában)

Problémák	A cigány tanulók aránya (%)
	10% alatt	11–20%	20% fölött	Összesen
Magatartási	64,7	100,0	85,7	71,8
Tanulmányi	57,4	81,5	78,6	62,7
Etnikai	11,8	29,6		13,6
N	136,0	27,0	14,0	177,0

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

2000-ben megkérdeztük az általános iskolák igazgatóitól azt is, hogy véleményük szerint honnan erednek a cigány tanulók oktatási problémái. Az általános iskolai igazgatók háromnegyede említette a problémák legfőbb forrásaként a családi körülményeket (23. táblázat).

23. táblázat  Mi a legsúlyosabb problémák forrása a cigány gyerekek oktatásában az igazgatók szerint (a válaszadók százalékában)?

Probléma	Válaszok
Család	75,0
Iskola	31,1
Gyerek	25,0
Összesen	215,0

Cigány szegregáció, iskolai kérdőív, 2000.

Nem sokban tért el ettől 2001-ben a szakképző iskolák igazgatóinak véleménye sem. Az igazgatók közül a legtöbben (79%) a gyenge tanulási motivációt és a szülők munkanélküliségét (69%) jelölték meg a problémák fő forrásaként. A legkevesebben (43%) a cigány családok eltérő kulturális hagyományaiban látják a problémák okát. Azokban az iskolákban, ahol magas a cigány tanulók aránya, az igazgatók szerint inkább a rossz körülmények (szegénység, munkanélküliség) és az alacsony motiváltság okoz gondot, ahol viszont alacsony a cigány tanulók aránya, ott inkább a kulturális szokások és hagyományok mássága (24. táblázat).

24. táblázat  Milyen családi problémák nehezítik a cigány tanulók oktatását (a cigány tanulók aránya szerint az iskolák százalékában)?

Problémák	A cigány tanulók aránya (%)
	10% alatt	11-20%	20% fölött	Összesen
Gyenge tanulási motiváció	78,8	77,8	85,7	79,3
A szülők munkanélküli-sége	61,6	88,9	85,7	69,3
A családok szegénysége	55,6	70,4	71,4	60,0
Nem megfelelő szülői gondoskodás	48,5	55,6	50,0	50,0
Eltérő kulturális hagyományok	47,5	33,3	28,6	42,9
N	99,0	27,0	14,0	140,0

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

Amikor 2000-ben a pedagógusoktól megkérdeztük, hogy milyen speciális feladatok merülnek fel a cigány gyerekek oktatása során, a következőket sorolták fel.

• Az átlagosnál szegényebb családi környezet miatt keletkezett szociális és kulturális hátrányok kompenzálása.
• A többségi társadalométól eltérő szokások és viselkedésmódok elfogadása.
• A többségi társadalométól eltérő családi értékrend elfogadása.
• A nyelvi hátrányok kompenzálása.
• A kisebbségi létből és a többségi társadalom előítéleteiből fakadó komplexusok és frusztrációk kezelése.
• A saját előítéletek leküzdése.
• A nem cigány környezet (pl. szülők és gyerekek) részéről megnyilvánuló előítéletes magatartás megváltoztatása.

2001-ben is megkérdeztük az igazgatóktól, hogy tapasztalataik szerint milyen speciális feladatokkal kell megbirkózniuk a pedagógusoknak a cigány tanulókat oktató iskolákban. A speciális feladatok közül a legtöbb igazgató a felzárkóztatást (75%) és a speciális nevelési problémákat említette. De az igazgatók 31%-a szerint a pedagógusoknak fel kell készülniük a cigány tanulókkal való konfliktusokra, 27%-uk szerint a cigány szülőkkel való konfliktusokra és 22%-uk szerint arra is, hogy konfliktusos helyzetek adódnak a cigány és nem cigány tanulók között. Azoknak az iskoláknak az igazgatói, ahol sok cigány tanulót oktatnak, inkább a felzárkóztatás és a nevelési feladatok nehézségét említették, a cigány tanulókat viszonylag kis létszámban oktató iskolák igazgatói pedig a konfliktusos helyzetek megoldásában látnak az átlagosnál súlyosabb feladatokat (25. táblázat).

25. táblázat  Milyen nehézségeik vannak a pedagógusoknak a cigány tanulókkal a cigány tanulók aránya szerint (az iskolák százalékában)?

Problémák	A cigány tanulók aránya (%)
	10% alatt	11-20%	20% fölött	Összesen
Felzárkóztatás	68,8	80	85,7	72,7
Nevelés	66,7	84	78,6	71,2
Konfliktusok a cigány szülőkkel	30,1	16	21,4	26,5
Konfliktusok a cigány gyerekekkel	32,3	28	14,3	29,5
Konfliktusok a cigány és nem cigány gyerekek között	24,7	16	7,1	21,2
N	93,0	25,0	14,0	132,0

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

Az általános iskolák és a szakképző iskolák pedagógusainak a véleménye tehát megegyezett abban, hogy a cigány tanulókat oktató iskoláknak és pedagógusoknak speciális feladatokkal kell megbirkózniuk. Egybecsengtek a vélemények abban a tekintetben is, hogy az iskolában jelentkező problémák legfőbb forrása a család, de az is kiderült, hogy a cigány tanulókat oktató pedagógusoknak a megszokottnál több konfliktushelyzetet kell kezelniük. A szakképző iskolák igazgatóitól származó információk arra utalnak, hogy ezek a konfliktusok (tanárok és tanulók, vagy tanárok és szülők, illetve cigány és nem cigány tanulók között) főként olyan iskolákban fordulnak elő, ahol kevés cigány gyerek tanul, vagyis ahol a „befogadás” vagy „elfogadás” súlyos problémájával is meg kell küzdeniük a továbbtanulni vágyó cigány gyerekeknek.

Természetesen arra is kíváncsiak voltunk, milyen módszereket alkalmaznak az iskolák ezeknek a problémáknak a megoldására. Amikor azt kérdeztük az igazgatóktól, nyújtanak-e iskoláik valamilyen speciális szolgáltatást az arra rászoruló tanulóknak, 10%-uk válaszolta azt, hogy náluk nincs ilyen szolgáltatás. Majdnem minden vizsgált iskolában (91%) számíthatnak valamilyen segítségre (főként korrepetálásra) a gyenge tanulmányi eredményű tanulók, és az iskolák közel kétharmadában (61%) számíthatnak segítségre (ugyancsak korrepetálásra) a hátrányos helyzetű tanulók is. A beilleszkedési nehézségekkel küszködők problémáit azonban az iskolák alig fele (45%) igyekszik megoldani, és a cigány tanulóknak szánt speciális segítségnyújtás csak az iskolák egyötödében fordul elő.

A vizsgált szakképző iskolák tehát az igazgatók szerint jelenleg a problematikus helyzetű tanulókfelzárkóztatására koncentrálnak. Az iskolák majdnem négyötödében (79%) kiscsoportos formában foglalkoznak az erre rászoruló tanulókkal, az iskolák 55%-ában pedig személyes foglalkozásokat is szerveznek. Speciálisan felkészült szakemberek alkalmazására azonban ritkán nyílik lehetőség. Pszichológus csak az iskolák 30%-ában, fejlesztő pedagógus pedig csak 16%-ukban foglalkozik a tanulási és viselkedési problémákkal küszködő gyerekekkel.

Amikor azt kérdeztük az igazgatóktól, milyen módszereket javasolnának annak érdekében, hogy javuljanak a cigány tanulók iskolai eredményei, többségük (63%) az általános iskolai oktatás színvonalának emelését említette, 49%-uk szerint hatékonyabb nevelési módszerekre lenne szükség a középfokú iskolákban, 30%-uk szerint pedig a jobb oktatási módszereket említette. Mindössze 7%-uk gondolja úgy, hogy a középfokú iskolák követelményeit kellene csökkenteni annak érdekében, hogy a cigány tanulók jobb eredményeket érjenek el (26. táblázat). Azoknak az iskoláknak az igazgatói, amelyek a legtöbb cigány tanulót oktatják, elsősorban az általános iskolák színvonalának emelésében látják a probléma megoldásának kulcsát, és az ilyen iskolákban a középfokú iskolák követelményeinek csökkentését egyetlen igazgató sem javasolná.

26. táblázat  Milyen módszereket javasol az igazgató a cigány tanulók aránya szerint (az iskolák százalékában)?

Módszer	A cigány tanulók aránya (%)
	10% alatt	11-20%	20% fölött	Összesen
Magasabb színvonalú általános iskolai oktatás	64,6	50	76,9	63
Hatékonyabb nevelési módszerek a középiskolákban	53,1	42,3	30,8	48,9
Jobb oktatási módszerek a középiskolákban	26	50	23,1	30,4
Alacsonyabb követelmények középfokon	6,3	11,5		6,7
N	96	26	13	135

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

Megkérdeztük az igazgatóktól azt is, hogy véleményük szerint milyen továbbképzésekre lenne szükségük a pedagógusoknak a cigány tanulók eredményesebb oktatásához (27. táblázat). Mindössze az igazgatók 18%-a mondta azt, hogy nincs szükség ilyen továbbképzésre. A legtöbben pszichológiai (64%) és cigány társadalomtörténeti (64%) továbbképzéseket javasolnak, de az igazgatók több mint harmada szerint szakmódszertani, pedagógiai, sőt cigány néprajzzal és művészetekkel foglalkozó továbbképzésekre is szükség lenne. Ezekből a válaszokból kitűnik, hogy legalábbis az igazgatók egy része szerint a pedagógusoknak tanítványaik kultúrájával is jobban megkellene ismerkedniük ahhoz, hogy eredményesebb legyen a munkájuk. A cigány tanulókat magas létszámban oktató iskolák igazgatóinak nagy többsége (77%) szerint azonban a cigány tanulók eredményesebb oktatásához és neveléséhez elsősorban az őket oktató pedagógusok pszichológiai ismereteit kellene gyarapítani.

27. táblázat  Milyen pedagógus-továbbképzésre van szükség a cigány tanulók oktatásához? A cigány tanulók aránya szerint (az iskolák százalékában).

Továbbképzés	A cigány tanulók aránya (%)
	10% alatt	11-20%	20% fölött	Összesen
Pszichológiai ismeretek	65,6	47,8	76,9	63,6
Cigány társadalomtörténeti ismeretek	68,8	52,2	46,2	63,3
Szakmai módszertani ismeretek	34,4	43,5	38,5	36,4
Cigány néprajzi, művészeti ismeretek	33,3	43,5	23,1	34,1
Pedagógiai ismeretek	28,1	52,2	15,4	31,1
Összes	96,0	23,0	13,0	132,0

Cigány középfok, iskolai kérdőív, 2001.

A pedagógusok továbbképzése iránti tömeges igény a jelenlegi pedagógiai munka színvonalával való elégedetlenségről árulkodik, illetve azt jelzi, hogy a szakképző iskolák pedagógusai mennyire nincsenek megfelelően felkészülve az iskolákban rájuk háruló feladatokra. Ennek az egyik oka a megváltozott tanulói összetétel, amely új oktatási és nevelési problémákat „hozott be” az iskolákba. A szakmunkásképzéssel foglalkozó iskolák ugyan hosszú évtizedek óta a társadalom alsó rétegeinek (szakképzetlen, alacsony iskolázottságú szülők) gyerekeit oktatják, csakhogy korábban máshol húzódott a továbbtanulók és a tovább nem tanulók közötti határvonal. Míg a nyolcvanas években egy-egy korosztály 10%-a (köztük a cigány gyerekek többsége) egyáltalán nem került be középfokú iskolába, manapság az oktatási törvény előírásai és a szülők megnövekedett iskoláztatási ambíciói következtében a szakmunkásképzők 9. osztályaiba a legalsó társadalmi csoportokból származó, leggyengébb tanulmányi eredményt produkáló gyerekek is bekerülnek, akiknek eredményes oktatásához és neveléséhez az átlagostól eltérő speciális pedagógiai módszerek alkalmazására lenne szükség.

A problémák másik forrása a szakképzés szerkezeti átalakulása. Ezekben az iskolákban korábban a közismereti és a szakmai képzést párhuzamosan folytatták három éven keresztül a szakmai képzés egyértelmű dominanciájával. A közismereti tantárgyak nem számítottak igazán fontosnak, a csökkentett mennyiségű tananyagot mintegy „ráadásként” oktatták a szakmai ismeretek mellé a gyerekeknek. A tekintélyes szakmai tanárok az iskolákban „katonás fegyelmet” tartottak, és a tanulók nevelésének fő színtere a szakmai gyakorlat volt, ahol a gyerekek három év alatt eltanulták mesterüktől a szakmunkás-magatartás és az alkalmazkodás legfőbb szabályait. Az elsődleges cél a „munkára nevelés” volt, ami azt jelentette, hogy már 14 éves kortól hozzá kellett szokni a fizikai erőfeszítéshez és a nehéz munkához.

Ehhez képest az oktatási törvény 1998-as módosítása eredményeként ezekben az iskolákban az első két évben – néhány pályaorientációs és szakmai előkészítő órát kivéve – lényegében közismereti tantárgyakat oktatnak, vagyis a tanulók nevelése és oktatása szinte kizárólag a korábban jelentéktelennek számító közismereti tanárnőkre hárul, a szakelméleti tanároknak és a szakoktatóknak alig jut ebben szerep. Nem véletlen, hogy miközben minden pedagógus elismeri az általános képzés meghosszabbításának szükségességét, illetve azt, hogy ez a tanulók érdekeit szolgálja, mind a mai napig sokan „visszasírják” a 14 éves gyerekek „munkával munkára nevelésének” jól bevált eszközeit, és rendre megfogalmazódnak a korábban alkalmazott szakmunkásképzési módszerek iránti nosztalgiák.

A tanulói összetétel és az iskolaszerkezet változásával párhuzamosan a kilencvenes években a magyar iskolarendszerben részben az oktatásirányítók liberális elvei, részben pedig az egyre intenzívebben „beszivárgó” nyugati minták hatására fokozatosan visszaszorult a tekintélyelvű nevelés dominanciája, anélkül hogy a pedagógusok „eszköztára” korszerű elméleti és módszertani ismeretekkel gyarapodott volna. Nem véletlen, hogy manapság a szakképző iskolák problematikus tanulóit oktató tanárok közül a legtöbben „tehetetlenségről” panaszkodnak, és arról, hogy nincsenek megfelelő „eszközök” a kezükben az oktatási és nevelési problémák megoldásához. Nagyon sok esetben egyszerűen „kivárják”, míg a tankötelezettség lejártával „kikopnak” az iskolából a leginkább problematikus (köztük a cigány) gyerekek, akiknek az oktatását és nevelését olyan nehezen megoldhatónak ítélik, hogy kísérletet sem tesznek rá.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a tanulói összetétel megváltozása (ahogy a pedagógusok fogalmaznak: a gyerekanyag romlása) és az általános képzés meghosszabbítását, illetve a liberális pedagógiai módszereket preferáló oktatási reform olyan súlyos pedagógiai feladatokat rótt a szakképző iskolákra, amelyeknek nem sikerült megfelelniük. Pontosabban nem sikerült kialakítani azokat a pedagógiai programokat és módszereket, elsajátítani azt a pedagógiai kultúrát, amellyel a hátrányos helyzetű tanulók (és köztük a cigány gyerekek) általános képzésének meghosszabbítása, illetve jó színvonalú középfokú oktatása és szakmai képzése megvalósítható. Ebből természetesen az is következik, hogy hiába növekszik évről évre a tovább tanuló cigány fiatalok aránya, hatékonyabb oktatási programok és pedagógiai módszerek nélkül nem fog gyarapodni azoknak a száma, akik szüleikhez képest biztosabb egzisztencia reményében, jobb perspektívákkal, színvonalas és jól eladható szaktudás birtokában lépnek ki a munkaerőpiacra.

 

Footnotes

1. ^ Havas Gábor – Kemény István – Liskó Ilona: A cigány gyerekek oktatása. Kutatási zárótanulmány. Kézirat, 2001, OI.
2. ^ A kutatást 2001 őszén az Oktatáskutató Intézet keretében végeztük 177 olyan középfokú szakképző iskolában, ahol szakmunkásképzés is folyik. A minta összeállításánál régiókra, településtípusokra és az iskolák szakmai profiljára voltunk tekintettel. A kutatás során kérdőíves adatfelvételre került sor a szakképző iskolák igazgatóinak és 10. osztályos tanulóinak körében, valamint interjúkat készítettünk a tanulók osztályfőnökeivel. A kutatást az OM és az OTKA támogatta. A munkában az intézet részéről Fehérvári Anikó és Janni Gabriella vettek részt.
3. ^ Liskó Ilona: A hátrányos helyzetű tanulók oktatásának minősége. Új Pedagógiai Szemle, 2002. 2. sz.