Celebrate

A Celebrate az Európai Iskolahálózat által koordinált 30 hónapos projekt, amelyet az Európai Unió Információs Társadalom Programja finanszírozott pályázati úton. Magyarország a 2004 novemberében záruló projekt két munkacsomagjában vett részt: digitális tananyagok fejlesztésével, valamint a tananyagok tanórai alkalmazásával, kipróbálásával foglalkoztunk. A húsz részt vevő iskolát a Sulinet Programiroda^[1] pályázati úton választotta ki, bár nem volt nagy a túljelentkezés. Időközben lemorzsolódás is történt, az elveszített iskolákat általában sikerült pótolni. A program a természettudományi tárgyakra és a 12–16 éves korosztályra koncentrált, így a részvétel feltételeként az iskolák által kialakított munkacsoportokban főként olyan matematika-, fizika-, kémia- és biológiatanárok vettek részt, akik legalább jó felhasználói szintű informatikai ismeretekkel rendelkeztek. Ha nem tudtak angolul, akkor egy angolos kollégát is bevettek a csapatba, hiszen az angoltudás szinte minden nemzetközi együttműködés alapfeltétele.

Az iskolák többsége felismerte a programban rejlő tanulási, önfejlesztési lehetőséget, a fejlesztők, illetve a kipróbálók más kollégákat, több helyen az egész iskolát is tájékoztatták arról, min dolgoznak. Bár a projektben keletkezett eszközök és tananyagok nem nyilvánosak, a részt vevő iskolák tanárai akkor is teljes hozzáférést kaphattak, ha ők maguk megmaradtak érdeklődő kívülállónak. Ez azért is érdekes, mert a projekt ideje alatt több ezer digitális tananyag keletkezett, főként a természettudományi tantárgyak körében. A program lezárulta után ez a hozzáférési, felhasználási jog megmarad. Apró érdekesség, hogy hét nyelven készültek tananyagok, ami a két tannyelvű oktatás számára külön öröm.^[2]

A tananyagfejlesztés pedagógiai tapasztalatai

Magyarországon (és a világban) nagyon sok tanár foglalkozik elszigetelten digitális tananyagok fejlesztésével. Időnként egy részük pályázatok keretében mások számára is elérhetővé teszik a keletkezett munkákat, ez azonban esetleges, mint ahogyan a tananyagfejlesztésnek sincsenek egységes követelményei,^[3] és a fejlesztő tanár ismereteitől, jártasságától függ, hogy milyen eredmény születik. A Celebrate-projektbe kilenc iskola jelentkezett fejlesztésre, ezeknek a tanári csapatoknak már volt némi gyakorlatuk, de mindannyian tanultak a Celebrate keretében is: kialakult az egységes minőségi követelményrendszer, amelynek fényében már maguk is másként látják korai munkáikat. A közös munka egyik legjelentősebb hozadéka ez a folyamatos konzultációban érlelődő elvárás.

Milyennek is kell lennie egy digitális tananyagnak?

Ha a tananyagot a közoktatás számára, iskolai, tanórai felhasználásra fejlesztjük, akkor mindenekelőtt azt kell átgondolnia a fejlesztőnek, hogy ez az anyag hogyan hasznosulhat, milyen módon segítheti hatékonyan az órai tanulást. A tanórai felhasználás azért hangsúlyosabb, mint az otthoni tanulás, mert egyéni, „szorgalmi” tanulásra és gyakorlásra készült szoftverekkel, főleg CD-ROM-okkal eddig is rendelkeztünk, most azonban az a cél, hogy az informatikai eszközök felhasználása olyan természetes legyen a tanórán, mint a nem digitális taneszközöké, például a tábláé vagy a füzeté.^[4] Magyarország a Celebrate-projektben kivételesen szerencsés helyzetben volt, hiszen az egyszerre kezdődött a tananyag- és eszközfejlesztés nemzeti programjával, így kölcsönösen tanulhattak egymástól. A Celebrate is hatott az SDT-re, és az SDT is a Celebrate-re.^[5] Meglepve tapasztalhattuk, hogy a tanórai felhasználást segítő szemlélet a külföldi, profi tananyagfejlesztő cégek esetében sem olyan elterjedt, mint az önálló tanulás, az otthoni felhasználás segítése.

Az órai felhasználás akkor indokolt, ha a tananyag segíti a jobb megértést, olyasmit mutat be, ami a gyakorlatban nem szemlélhető, mert például a folyamat nem látható vagy túl lassú, illetve túl gyors. Semmire sem való tehát például egy másodfokú egyenlet megoldásának soronkénti, kattintásra való megjelenítése, mert ez semmivel nem ad több alkalmat a megértésre, mint a tankönyv vagy a tábla. A sejtosztódás vagy a táplálék útjának bemutatása, a háztartási eszközök energiafelhasználása, a statisztikai adatok szóródása azonban jobban szemléltethető animációval, szimulációval (mozgó ábrával), mint állóképpel vagy szavakkal. Különösen megnöveli a digitális tananyag hozzáadott értékét, ha az egyes folyamatok meghatározó tényezőit a diák változtathatja, s azonnal láthatja, mi történik a beavatkozás következtében. Akkor nevezünk egy tananyagot valóban interaktívnak, ha lehetővé teszi a változók változtatását.

Egy-egy ilyen hasznos szemléltetőeszközt a tanár maga is beépíthet az új tananyag hagyományos magyarázatába, ekkor valóban úgy használja eszközként a technikát, mint bármely más, korábban megszokott szemléltetést^[6], például a képeket, a magnót vagy a kísérletet. Ilyenkor a diákok nem vagy csak később, esetleg délutáni foglalkozáson vagy otthon ülnek számítógéphez, hogy maguk is megtapasztalják, hogyan zajlik a tanulmányozott folyamat. Szerencsés esetben van olyan tanterem is az iskolában, ahol tanórai keretben ez az egyéni megtapasztalás is elérhető. Az igazi lehetőség, a meghódításra váró terület azonban e két végpont, a tanári bemutatás és az egyéni megtapasztalás között van, és ez a Celebrate, valamint a Sulinet Digitális Tudásbázis igazi feladata.

A Celebrate keretében működő pedagógiai módszertani munkacsoport a hollandok és a finnek részvételével és szerény magyar hozzájárulással azon dolgozott, hogy a digitális tananyagok felhasználásának innovatív módjait feltárja, a digitális tananyagot a társas tanulás szolgálatába állítsa, megnyissa az utat a problémamegoldó, felfedező és egyéb korszerű tanulási módok előtt. Világossá vált, hogy a társas tevékenységeket segítő eszközöket nem lehet, illetve gazdaságtalan egy-egy tananyagba beépíteni. Olyan kooperatív/kollaboratív platformra van szükség, amelyen a tananyagok és ezek az eszközök lehetőleg egyszerre, közvetlenül elérhetők, a tananyaghoz kapcsolódó pedagógiai ajánlások pedig ötleteket adnak arra, hogyan integrálhatók ezek a tanulási folyamatba.^[7]

Magyarország nagy elmaradást dolgoz le azzal, hogy a Sulinet Digitális Tudásbázis nemcsak tananyagforrást, hanem virtuális tanulási környezetet is kínál az iskolák számára. Más országokban általában több fejlesztő és szolgáltató kínálatából választanak az intézmények, szinte minden iskolában szabadon válogathatnak a kooperatív digitális eszközök közül: chat, fórum, szavazás, közös mappa stb. kapcsolható egy-egy témához, egy-egy zárt csoport számára. E csoportot létrehozhatja a tanár vagy a munka vezetésével megbízott diák is. Központi, ingyenes, mindenki által – a közoktatás szereplőin kívül is – elérhető szolgáltatás sehol sincsen, nálunk az SDT-vel ennek a bevezetése van folyamatban.

A Celebrate keretében folyó pedagógiai kutatás kellemetlen tanulsága, hogy a kutatás és az alkalmazás nyelve nemcsak nem közös, de alig érintkezik.^[8] Az még könnyen érthető, hogy a „blended learning”, azaz a kevert, digitális és nem digitális eszközöket egyaránt alkalmazó tanulási folyamat mellett foglalnak állást a terület szakértői, a példaként felvonultatott pedagógiai paradigmákat, tanulási^[9] modelleket azonban a tanárok és a fejlesztők is nehezen értelmezik. Még magyar neve sincsen azoknak a modelleknek, amelyeket a projekt keretében követendő mintaként ajánlanak, ezek fordítása esetleges. A „problem based learning”(probléma alapú tanulás), a „discovery learning” (felfedező tanulás), a „progressive inquiry model”(tudományos vizsgálódás pedagógiai modellje), a „cognitive apprenticeship” (gondolkodó kisinas) kifejezések közül jószerivel csak az elsőt ismerjük, de azt is szűkebben szoktuk értelmezni, mint ahogyan a konstruktivista^[10] pedagógiai kutatók teszik.

A (digitális és hagyományos) tananyagok elsöprő többsége kész, feldolgozott, egy nézőpontú; a gondolkodási és válogatási, értékelési folyamatot valaki már előre elvégezte. Izgalmas tananyag-fejlesztési és -interpretálási (tehát fejlesztői és pedagógusi) feladat is egyben, hogy egyszerre több forrást bocsássunk a tanulók rendelkezésére, ezek legyenek autentikusak (ne egyszerűsítsék le őket előre), ugyanakkor adjunk számukra annyi segítséget (scaffolding – állványozás), amennyivel eljuthatnak a probléma megértéséhez és esetleg annak megoldásához is. Érdemes megjegyezni, hogy a fejlettnek tekintett probléma alapú tanulási módszerek esetében magát a problémát is az a diákcsoport határozza meg, amelynek később meg kell értenie ezt a jelenséget. A munkamódszer, a hiányzó információk, tudáselemek feltérképezése, feladatmegosztás is lehet a csoport feladata, a tanár csak segít a munkában.

Az eddigiekből talán jól látható már, hogy a pedagógiai módszer nem építhető be a tananyagba. A tananyag csak annyit tehet, hogy kínálja magát valamilyen felhasználásra (mindig többfélére, akkor is, ha egyes felhasználók csak egy lehetőséget látnak benne). A megvalósulás, a tanulási folyamat továbbra is tanárfüggő, a pedagógusnak kell megítélnie, hogy az adott alkalomra általa helyesnek tartott tanulási formát támogatja-e az adott (digitális) tananyag. Egy zárt, az információt feldolgozva kínáló, a megértést tesztjellegű ellenőrzéssel számon kérő digitális tananyag csak nagy tanári kreativitással alkalmas a kooperatív/kollaboratív tanulási formák támogatására, a tudásépítésre.

A digitális tananyagok csoportosítása a Celebrate-projekt keretében

• Eszközök (Tools)
• Bevésés, gyakorlás (Drill and Practice)
• Ellenőrzés (Assessment)
• Felfedezés (Explorations)
• Játékos anyagok (Game-Like)
• Információforrás (Information Resources)

Eszközök • E taneszközök egy része tartalmaz magyarázatot, segítséget, míg mások esetében a próbálkozás útján ismerhetik meg a diákok a felhasználás módját. Némelyik csak egyes tantárgyakban használható, mások többen is. Ilyen például a kalkulátor, a csevegés, egy rajzolóprogram stb. Ilyen kreatív taneszköz például a virágkötészetben (is) alkalmazható program, a „Csokortervező”, amelynek segítségével a diákok egyedül és csoportban is tervezhetnek virágcsokrokat, dekorációt, az eredményt kinyomtathatják, megvitathatják. Ugyanakkor egy művészeti iskolában vagy rajzórán a színharmóniáról tanulhatnak a segítségével, informatikából pedig például az egér használatának elsajátítására alkalmas. A szöveges magyarázat csak külön kérésre jelenik meg. A szoftver letöltve kipróbálható.^[11] Letöltés: Corsage Designer.

Bevésés, gyakorlás • E tananyagok alapelve^[12] az, hogy az új tevékenységek ismétlésével, az új ismeretek gyakorlásával lehet eljutni a bevésődésig. A visszajelzés nagyon fontos, és minél informatívabb, annál jobb. Az egyszerű „helyes” vagy „helytelen” visszajelzés nem alkalmas a megértés segítésére. Ez a tananyagtípus azt kívánja meg, hogy a tanultakat felidézze és (esetleg) alkalmazza. Angoltanulásra való például a következő anyag: „What time?”, http://verdi.koulukanava.fi/celebrate/celebrate140203/en5/7_1.htm Mivel ebből a típusból született a legtöbb tananyag, lássunk még egy másik, fejlettebb példát is! A tanulók kipróbálhatnak, felfedezhetnek bizonyos elemeket, ez a felfedezés azonban azt ellenőrzi, hogy megértették-e az anyagot. A harántcsíkolt izmokról szóló tananyag tehát elmozdulást jelent a gyakorlástól a felfedezés irányába.
http://celebrate.digitalbrain.com/celebrate/community/celebrate/resources/Hungary/​biologia/​A%20harantcsikolt%20izom/home/?backto=&verb=.

Ellenőrzés • Az ellenőrző elem minden bevéső, gyakorló jellegű anyagban megtalálható. Abban az esetben különböztetik meg azoktól, ha ez a főelem, és ha a találatokat a folyamat (játék, gyakorlás) során megőrzi a szoftver. Párban játszva, gyakorolva versenyt is lehet vele rendezni. A fül részei (angol):http://celebrate.ls.no/english/animations/science/orespill.swf

Felfedezés • Általában digitális szimulációk, kísérletek, amelyek segítségével az elméleteket vagy a bonyolult, illetve kevéssé szemlélhető folyamatokat érthetik meg a tanulók. A példaként kiválasztott tananyag az egészséges táplálkozásról segít tájékozódni. Healthy meal:
http://www.eun.org/eun.org2/eun/celebrate_lo_frameset.cfm?mainLO=http://www.edu.fi/​oppimateriaalit/​healthy_meal

Játék • Általában nem önmagában, hanem valamely másik típussal keveredve jelenik meg. Sokszor a gyakorlás vagy az ellenőrzés ölt játékos formát. A példa a német nyelv tanulására alkalmas memóriajáték:http://verdi.koulukanava.fi/celebrate/celebrate140203/saksa7/7sa6asan2.htm

Információforrás • Feldolgozatlan, általában több helyről származó anyagok, illetve gyűjtemények. Ilyen lehet például egy hangszergyűjtemény, amelynek segítségével megismerhető a hangszerek alakja és hangja: http://www.indire.it/celebrate/phase1/orchestra/orchestra_en.htm

Látható tehát, hogy az egyes tananyagtípusok a legritkább esetben jelennek meg tisztán, általában kombinációkat alkotnak, s inkább egyes elemeikre alkalmazható a besorolás, mint az anyagok egészére. A besorolás nehézségeinek felismerése szintén a projekt hozadéka.

Pedagógiailag korszerűnek végül is azokat az anyagokat tekintettük, amelyek nem zártak^[13], lehetőséget adnak a felfedezésre vagy a kipróbálásra^[14], interaktivitásuk nagyfokú^[15], a visszajelzések nem szorítkoznak a helyes-helytelen sablonra, hanem eligazítást, segítséget nyújtanak. A társas felhasználás azért nem került e kritériumok sorába, mert szinte bármelyik tananyag alkalmas kooperatív tanulásra, ha a tanár nyitott szemléletű és kreatív. Nem feltétlenül szükséges, hogy a digitális tananyag teljes legyen, azaz tartalmazza egy adott téma magyarázatát, a megértést segítő szimulációkat, animációkat, filmeket, képeket, hanganyagokat, a gyakorló és ellenőrző feladatokat, a fogalommagyarázatokat és további linkeket, a tanárok és a diákok számára szóló felhasználási segítséget. A legfontosabbak az interaktív és multimédiás elemek – a szükséges magyarázatot a tanár és a tankönyvek is megadhatják. Épp ezeket az elemi vagy nem komplex anyagokat lehet legkönnyebben beépíteni a kevert módszerű tanítási (tanulási) folyamatba, mert általában nem kötődnek semmilyen szemlélethez vagy előre megtervezett folyamathoz. Természetesen ugyanakkor ezek a tananyagok kívánják meg a legtudatosabb, legtervezettebb tanári magatartást, mert nem tartalmazzák a folyamat minden elemét.

A magyar tanárok által fejlesztett tananyagok

A tanárok iskolánként csoportokat alkottak ugyan, de ez a legritkább esetben jelentett közös fejlesztést, az együttműködés a beszélgetésben, tanácsadásban merült ki. A hazai megvalósulás során a kommunikáció volt a projekt leggyengébb pontja. A levelezőlista az első pillanattól rendelkezésre állt, de csak egyéves késéssel indult meg a szakmai tapasztalatcsere, addig minden ösztönzés ellenére a projektvezető és a résztvevők közötti kommunikációt szolgálta csupán. A projekt platformján, a Demó Portálon létrehozott fórumra a legtöbb tanár egyszer sem látogatott el, a fórum egyébként is sokkal népszerűtlenebb, mint az e-mail, amelyet a projekt végére az aktívabb résztvevők már megszoktak ugyan, de sokan úgy dolgoztak egy-két évig, hogy nem használták az elektronikus kommunikáció egyik eszközét sem. Érdekes tapasztalat, hogy a számítógéptől egyébként nem idegenkedő tanárok is nehezen kommunikálnak. A diákok számára az e-mail és a chat, valamint a fórumok is sokkal természetesebb eszközök.

Ez a megfigyelés azért is fontos, mert a „szetelés”^[16] korszerű formája az, ha a tanár témára, feladatra szervezett tanulói csoportokat hoz létre, azoknak biztosítja a megfelelő munkafelületet és munkaeszközöket a valóságos és a virtuális tanulási környezetben, és maga is figyeli a valóságos és a virtuális térben zajló munkát. Nyilvánvaló, hogy ezt addig nem teheti hatékonyan, míg számára nem természetes ezeknek az eszközöknek a használata. Ha a tanár átlépi ezt a küszöböt, feladja tartózkodó magatartását, általában a visszahúzódó, passzív tanulók is bekapcsolódnak a munkába és az azzal kapcsolatos kommunikációba, kitágul a tanulási idő, valamint a tanulási tér is.^[17]

A tananyagfejlesztés két fázisban zajlott. A kilenc iskola (és más országok) tanár és profi fejlesztői azért dolgoztak, hogy a projekt második szakaszában a kipróbáló tanárok megfelelő mennyiségű tananyag közül választhassanak. Sok vitát váltott ki, hogy hány tananyagot is jelent az a „kritikus mennyiség”, amely már elegendő a projekt sikeréhez, nem kedvetleníti el az egyes tantárgyakban, bizonyos korosztályok számára használható tananyagot, forrást kereső tanárokat. Természetesen könnyebb volt a nagy nyelvek, különösen az angol esetében^[18] elérni az ideálisnak tekinthető mennyiséget. Az első szakaszban 87 tananyag született magyar nyelven, ebből húszat a Talma Média készített, a többit gyakorló tanárok. A projekt második szakaszában már több egyszerű eszköz állt rendelkezésre, így arra kértük a kipróbáló tanárokat, hogy ők is próbálkozzanak a tananyagfejlesztéssel, sőt a diákokat is sokan beavatták. Nem került minden nyilvánosságra,^[19] mégis 115 magyar tananyag készült összesen, ennek 80%-át angolra is lefordították a fejlesztő műhelyek. Ez cáfolni látszik azokat a borúlátó véleményeket, amelyek szerint a tananyagfejlesztés nem a tanárok dolga, és nem is szabad terhelni vele őket.^[20]

A diákok által készített tananyagok általában ismétlő jellegű interaktív feladatok voltak, amelyeket a projektben fejlesztett eszközökkel programozói ismeretek nélkül is könnyen létrehozhattak. Ez azért is volt jó módszer és jó eszköz is egyben, mert a feladat megalkotása során már elő kellett hívni a megfelelő ismereteket, ugyanakkor meg kellett oldaniuk a társaik által készített feladatokat is.^[21] Ezek az interaktív sablonok a digitális tananyagok fejlesztésének kulcskérdésére igyekeznek választ találni. Senki sem várhatja, hogy a tanárok jelentős része programozási ismeretekre tegyen szert akár a közeli, akár a távoli jövőben. Az interaktív elemek létrehozása olyan szoftverek ismeretét kívánja meg, amelyek meghaladják az átlag felhasználó szintjét.^[22] Mindaddig, amíg ez így marad, a tanárok legfeljebb szövegeket és képeket hoznak létre, ez azonban semmivel sem több, mint egy digitális jegyzet, „handout”, amelynek egyetlen előnye, hogy bárhonnan elérhető, és a tankönyv mellett vagy helyett újabb információforrásként szolgálhat. Ha azonban sikerül olyan egyszerű sablonokat készíteni, amelyekkel úgy lehet interaktív elemeket létrehozni, ahogyan recept alapján főzni vagy minta alapján puzzle-képet reprodukálni, akkor sokkal több kísérletezőre számíthatunk. A projektben huszonöt egyszerű sablon született, amelyekkel keresztrejtvényt, szókeresőt, feleletválasztós tesztet, weboldalt, „Legyen ön is milliomos” típusú játékot, párosítós feladatot, képnézegetőt stb. lehet készíteni tíz perc alatt. Az egyszerű, tananyagokba nem ágyazott interaktív elemeket, feladatokat nem publikáltuk, nem is tudjuk pontosan, mennyi született, de nagyon népszerűek a sablonok.

Ellenőrizetlen anyagok nem kerülhetnek pedagógiai célra létrehozott portálra. A tanárok először forgatókönyvet készítettek, amely már tartalmazta a fejleszteni kívánt tananyagok teljes szövegét és a multimédiás megoldások leírását. Ezt az anyagot szaktárgyi szakértők (informatikai ismeretekkel is rendelkező szaktanárok) bírálták, akik véleményezték az interaktivitás módját, mértékét, a tananyag szakmai helyességét és szükségességét. A konszenzussal megszületett anyagok nyelvi ellenőrzésen estek át, és csak ezután kerülhettek a nyilvánosság elé. A Celebrate-iskolákban való kipróbálás csak ezután következett.

A kipróbáló tanárok véleménye alapján és külső szakértők felkérésével állapítottuk meg, hogy melyek a legsikerültebb magyar anyagok. Három „életműdíjat” adhattunk át olyan tanároknak, akik nagyon sikeres munkát végeztek, több tananyagot is fejlesztettek, és a kollégák, illetve a diákok véleménye alapján is a legjobbak közé tartoztak. Alábbi munkáikat megtekinthetik, kipróbálhatják, és ezek a tananyagok, mivel magyar fejlesztésűek, a jövőben is szabadon használhatóak bárki számára.

Zajáczné Kovács Margit, Csány László Szakközépiskola, Zalaegerszeg

Tükrök
http://celebrate.digitalbrain.com/celebrate/accounts/zajaczne/web/tukrok/home/

A periódusos rendszer
http://celebrate.digitalbrain.com/celebrate/accounts/zajaczne/web/periodusos/home/

Csillagunk, a Nap
http://celebrate.digitalbrain.com/celebrate/accounts/zajaczne/web/nap/home/

A szén I. Természetes módosulatok
http://celebrate.digitalbrain.com/celebrate/accounts/zajaczne/web/szen/home/

Szén II. Az amorf szén
http://celebrate.digitalbrain.com/celebrate/accounts/zajaczne/web/szen2/home/

Az ionkötés
http://celebrate.digitalbrain.com/celebrate/accounts/zajaczne/web/ionkotes/home/

A kovalens kötés
http://celebrate.digitalbrain.com/celebrate/accounts/zajaczne/web/kovalens/home/

A molekulák szerkezete
http://celebrate.digitalbrain.com/celebrate/accounts/zajaczne/web/molekulak/home/

Kispál István, Széchenyi István Szakközépiskola, Dunaújváros

Húrok hangja
http://celebrate.digitalbrain.com/celebrate/accounts/kispalne/kozos/hurok/home/

Pálcák hangja
http://celebrate.digitalbrain.com/celebrate/accounts/kispalne/kozos/palcak/home

Állóhullámok
http://celebrate.digitalbrain.com/celebrate/accounts/kispalne/kozos/allohullam/home/

Doppler-jelenség
http://celebrate.digitalbrain.com/celebrate/accounts/kispalne/kozos/doppler/home/

Bánhegyesi Zoltán, Leövey Klára Gimnázium, Budapest

Adatok szóródása
http://celebrate.digitalbrain.com/celebrate/accounts/banhegyesi/web/stat3/home/

Statisztikai adatok és ábrázolásuk
http://celebrate.digitalbrain.com/celebrate/accounts/banhegyesi/web/stat1/home/

Statisztikai közepek
http://celebrate.digitalbrain.com/celebrate/accounts/banhegyesi/web/stat2/home/

Statisztikai gyakorló feladatok
http://nov.lkg-bp.sulinet.hu/celebrate/statfel/index.html

Gráfokról röviden
http://eundp.digitalbrain.com/banhegy.eundp/web/graf0hu/index.html

Euler hídjai
http://celebrate.digitalbrain.com/celebrate/accounts/banhegyesi/web/graf01/home/

Sir William játékai
http://celebrate.digitalbrain.com/celebrate/accounts/banhegyesi/web/graf02/home/

Az utazó ügynök
http://celebrate.digitalbrain.com/celebrate/accounts/banhegyesi/web/graf03/home/

Kiemelkedő munkájáért díjat kapott Sebőkné Orosz Katalin is, ő is a Leövey Gimnázium tanára.

A növények magánélete
http://eundp.digitalbrain.com/sebokkata.eundp/web/noveny/global.swf

Nagy örömünkre szolgált, hogy a nyelvi határok nem tették lehetetlenné a tananyagok nemzetközi hasznosulását, sok fordítás is keletkezett, sőt az idegen nyelvet jól beszélő tanulói közösségek eredeti nyelven is sok tananyagot használtak. A magyar tananyagok angol verziója is elkészült, ennek alapján több országban születtek fordítások. Különösen nagy öröm, hogy az Európai Iskolahálózat eLearning Awards versenyén a digitális tananyag kategóriában magyar győztest hirdettek. Kispál István Dunaújvárosban, a Széchenyi István Szakközépiskolában tanít, és a Húrok hangja című fizikatananyaga lett az első helyezett:http://celebrate.digitalbrain.com/celebrate/accounts/kispalne/kozos/hurok/home/.

A tananyagok és eszközök kipróbálása

A kipróbálásban 2003 novembere és 2004 júniusa között húsz iskola vett részt. A kezdeti nehézségeket a gyakorlatlanság, tapasztalatlanság mellett a Demó Portálnak^[23] nevezett virtuális tanulási környezet^[24] késedelmes fejlesztése jelentette. Eleinte több bosszúságot okozott a használata, mint amennyi eredménnyel járt. Néhány iskolát vissza is rettentett az a tény, hogy egy fejlesztő projekt esetében nem lehet minden feladatot előre látni, és a feladatok idejét sem lehet tévedhetetlenül meghatározni. Tudomásul kellett venni, hogy a kipróbálás legfontosabb célja éppen a fejlesztés szolgálata, a panaszkodás, elégedetlenkedés nem jár eredménnyel, a tapasztalt hibák pontos megfogalmazásával lehet hozzájárulni a fejlesztéshez. A hat országban folyó tesztelés és a visszajelzések eredményeként olyan tanulási környezet jött létre, amelyet a legtöbb iskolában szívesen használtak.

A magyar tanárok, iskolák, diákok számára különösen érdekes volt a portál használata, hiszen az SDT még nem volt hozzáférhető, és a kipróbáló iskolák egyikében sem rendelkeztek semmilyen tapasztalattal hasonló rendszerek használatában. A többi kipróbáló országban számos virtuális tanulási környezet és tananyagkezelő keretrendszer közül választhatnak az iskolák, és több helyen van központi szolgáltatás is. Nálunk az is magyarázatra szorult, hogy miért jobb egy ilyen adatbázis, mint a nála sokkal gazdagabb internet, illetve miért jobb egy ilyen kereső, mint pl. a Google, amely sokkal több eredményt ad.^[25]

A Demó Portálhoz^[26] kapcsolódik egy virtuális osztályteremnek nevezett tanulási környezet, ahol bizonyos tananyagokat bizonyos csoportok számára tehetünk hozzáférhetővé, és ahol ezek a csoportok maguk is rendelkeznek sokféle eszközzel, lehetőséggel. Ennek a környezetnek a használata sok problémát jelentett, de nemcsak a gyakorlat hiánya miatt, hanem azért is, mert egészen másfajta tanári szemléletet és magatartást feltételez, mint amihez a kipróbálók többsége hozzászokott.

A tanár ebben a virtuális tanulási környezetben csoportokat hozhat létre (kollégákból és diákokból is), e csoportok számára külön-külön kezdeményezhet egyes témákhoz kapcsolódva csevegést (élő), fórumot (aszinkron), szavazást, videokonferenciát. Tárolhatja munkáikat, feladatokat adhat nekik, beírhatja osztályzataikat a digitális naplóba. Saját forrásait, linkjeit is tarthatja itt, tananyagokat készíthet sablonok alapján és szabadon. A diákok számára nagyjából ugyanezek a feltételek adottak. Ők csak akkor tevékenykedhetnek a portálon és a virtuális osztályteremben, ha a tanár felveszi és beosztja őket valamelyik csoportba.

A tananyagok kipróbálása nem csak ezekben a virtuális osztálytermekben történhetett, többen éltek a közvetlen használat lehetőségével: a tanár hozzáférést biztosított a diákoknak az általa kiválasztott tananyagokhoz vagy a link közvetlen megadásával, vagy úgy, hogy saját felhasználói nevét átadta nekik, és a „kosarában” megtalálták az odahelyezett, előre kiválasztott anyagokat. Ez a felhasználási mód lemond a digitális segédeszközök nyújtotta pluszlehetőségekről, de sokkal egyszerűbb.

Igyekeztünk katalizálni a kreatív és korszerű felhasználást, és ehhez konzultációt is biztosítottunk. Minden iskolát meglátogattunk, órákat figyeltünk meg, és néhány esettanulmányt is készítettünk. Az esettanulmányokban a foglalkozás menetét az esettanulmány vezetője és a tanár együtt tervezte meg, a foglalkozást pedig többen is megfigyelték és változatos módszerekkel rögzítették. Természetesen az történt, ami ilyenkor történni szokott: nem mindig működött minden, az idő rövid volt stb., mégis értékes megfigyeléseket végeztünk. Az esettanulmányokat külön is publikálni szándékozunk, közös tanulságuk az, hogy a digitális tananyagok kreatív (kooperatív vagy akár hagyományos) felhasználására meg kell tanítani a tanárokat, mert ez olyan összetett feladat, amely a hagyományos tapasztalatokkal önállóan nem oldható meg. Egyszerre kívánja meg a szemléletváltást és a technikai eszközök rugalmas használatát, nagyon sok a hibaforrás, és ezekre mindig kész válasszal kell rendelkeznie az órát tartó tanárnak. A CSCL^[27], a szetelés még szűzföld Magyarországon, az úttörő iskolákban is van még mit tanulni.

Álljon itt végül néhány vélemény a programban részt vevő tanároktól:

„Számomra jó érzés volt egy ilyen programban részt venni, sokat tanultam belőle, új digitális tananyagokat ismerhettem meg, új módszereket próbálhattam ki, és nem utolsósorban én magam is új módszereket kísérletezhettem ki, és ha időm engedte volna, még új tananyagokat is szerkeszthettem volna. (…) A gyerekek nagyon élvezik a számítógép használatát az egyes tanítási órákon, és úgy érzem, hogy mi, tanárok is egyre szívesebben alkalmazzuk, ahogy egyre nagyobb gyakorlatunk lesz. Ahhoz viszont, hogy gyakorlatra tegyünk szert, nagymértékben hozzájárul az ilyen és ehhez hasonló projektekben való részvétel.

(…) Összességében a gyerekek is, és én magam is a kollégákkal együtt, nagyon élveztük a munkát, amennyiben a jövőben lesz lehetőség valami hasonlóra, akkor szívesen részt vennék hasonló projektekben.”(Fazekas Jánosné, Makó)

„Örömmel vettünk részt a Celebrate-projekt mindkét fordulójában. Sokat tanultunk, fejlődtünk, új kollégákat ismertünk meg, új barátságok köttettek. A tananyagkészítés során beigazolódott a minden kezdet nehéz mondás. Nekünk ez volt az első fejlesztő munkánk, a tervezés időszakában inkább multimédiás alkalmazásokban – képek, videók, animációk – gondolkodtunk. A munka során, ahogy egyre inkább kiismertük a Flash-programot, egyre több interaktivitás került az alkotásainkba. Úgy érezzük, sikerült megbirkóznunk a nehézségekkel. Sajnáljuk, hogy a sablonok csak a munkák befejezésének idejére (2003. nyár vége) készültek el, így a tananyagainkba nem tudtuk beépíteni őket – sokat segített volna, ha időben megkapjuk ezeket.

A kipróbálási szakaszban a legizgalmasabb az volt, hogyan fogadják tanítványaink a munkáinkat. Ahogy vártuk, kritikusok voltak, mindent kipróbáltak, teszteltek, ellenőriztek (bennünket is!). Csak az igazán színvonalas tananyagok kötötték le a figyelmüket. (…) Ilyen, nagymértékben a tanulói tevékenységre építő számítógépes óráik korábban nem voltak – hatalmas volt a lelkesedésük, jólesett az elismerésük. Megdöbbentő volt a gyerekek interaktivitás iránti igénye. A legegyszerűbb teszteket is versengve próbálták ki. Előfordult, hogy a tanulnivalót kikerülve, kapásból az ellenőrző kérdésekre ugrott némelyik tanuló (ez a fiúkra volt jellemző, a kislányok jobban figyeltek a külsőségekre, és a harmonikus színösszeállításokra, szép képekre is elismerően reagáltak). Sokszor volt olyan érzésünk, hogy először kellett volna kipróbálni az anyagokat, aztán fejleszteni.

(…) A Demó Portál a gyerekeket is elbűvölte, többen szerkesztgettek is rajta, többnyire a sablonokat próbálgatták, de voltak, akik egy-egy leckét is elkészítettek. (…) Jó lenne, ha a későbbiekben is használhatnánk a portált, és a fejlesztések sem maradnának abba. Nagyon jól ki tudnánk használni a Demó Portált például csoportos tanulói tevékenységre, egy-egy téma képes kidolgoztatására – még akkor is, ha komoly, interaktív animációkat a gyerekektől nem várhatunk el. Könnyedén meg tudják tanulni a sablonok használatát, így az interaktivitás sem maradna ki a munkájukból. Némelyik tanuló még a külföldi tanulókkal való kapcsolatfelvétel lehetőségét – pl. fórum formájában – is felvetette.” (Zajáczné Kovács Margit és Pálfi Dezsőné, Zalaegerszeg)

Footnotes

1. ^ A Sulinet Programiroda volt a projekt magyar résztvevője. Kilenc ország képviseletében 21 intézmény és cég vett részt a programban.
2. ^ Nagyon sok angol és francia nyelvű tananyag áll a résztvevők rendelkezésére.
3. ^ A Sulinet Digitális Tudásbázis (SDT) jelentős lépést tett előre a standardizáció terén technikai és pedagógiai szempontból is.
4. ^ Nem foglalkozom e helyütt a technikai felszereltséggel, egyrészt azért, mert az oktatási kormányzat 2005 végére ígéri e feltételrendszer teljes kiépülését, másrészt azért, mert a tananyag- és tanulásfejlesztés terén nem csak a jelen lehetőségeit kell figyelembe vennünk.
5. ^ Az SDT a tananyagok metázásakor alkalmazott kulcsszórendszert a Celebrate-től vette át és azt bővítette, és rendkívül sokat merített belőle a pedagógiai megalapozás során is. Az elemekre bontás mindkét program célja volt, az SDT ebben messze meghaladta a Celebrate eredményeit.
6. ^ A digitális zsúrkocsi és a digitális bőrönd akció eredményeként ez a megoldás már nem távoli jövő, hanem ezernél több iskola esetében gyakorlati lehetőség. 
7. ^ A Sulinet Digitális Tudásbázis erre tesz kísérletet: a tananyagok feldolgozása munkacsoportokban is történhet, és ehhez nem is kell egy időben és egy helyen tartózkodnia a tanulóknak. 
8. ^ Ugyanerre a tanulságra jutott sok más projekt és fórum is, például a Holland Oktatási Felügyelet által szervezett nemzetközi Link-up szimpózium 2004 októberében, valamint az Országos Közoktatási Intézet saját stratégiaalkotási folyamata közben.
9. ^ Nálunk még mindig gyakran „oktatásról” beszélünk, különösen a tanárok. A „tanítási-tanulási folyamat” kifejezés inkább csak a pedagógiai szakirodalomban terjedt el, talán mert körülményes. A nemzetközi trend megoldani látszik ezt a problémát: úgy egyszerűsít, hogy a tanítás kimarad, általában csak „tanulási folyamatról”, „tanulásról” beszélnek, ezzel is érzékeltetve a tanári szerep megváltozását. Az „oktatás” szó a pedagógiai érzékenységgel rendelkezők számára ma már negatív töltetű.
10. ^ Angol nyelvű weboldal: Funderstanding: http://www.funderstanding.com/constructivism.cfm 
11. ^ A tananyagokat szerzői jogok védik. A megtekintésen túl más célra nem használhatók. 
12. ^ Behaviourista szemlélet. 
13. ^ A nyitott tananyag vagy további belső, vagy külső linkeket tartalmaz, vagy nem feldolgozott, autentikus forrásokat. 
14. ^ A változók változtathatók, a folyamatok befolyásolhatók. 
15. ^ Lehetőséget nyújtanak valós tanulói tevékenységekre. 
16. ^ Számítógépes együtt tanulás, kísérlet az IKT, illetve az IKKT (számítógéppel segített kooperatív tanulás) magyarítására. 
17. ^ Otthonról is folyik a munka és az arra való reflektálás. 
18. ^ Majdnem mindenki két nyelven készítette el a tananyagot, hogy jobban hasznosulhasson. 
19. ^ A publikálásnak létezik olyan szintje is, amely csak a helyi közösség számára teszi elérhetővé az adott tananyagokat, illetve a tanár megadhatja a megfelelő linket a felhasználóknak. 
20. ^ A SuliNova Kht. tananyag-fejlesztési programjába jelentkezők nagy száma is ugyanezt a tanulságot szolgáltatta. 
21. ^ Ezt az eljárást hagyományos tanítás során is alkalmazhatjuk: minden diák bead egy tesztkérdést, és a tanár ezekből válogatja össze a dolgozat feladatait. 
22. ^ Például Flash Editor vagy Macromedia Authorware. 
23. ^ A Demó Portál sem nyilvános, használata regisztrációhoz kötött. Az olvasók megtekinthetik, kipróbálhatják, de sem tanításra, sem egyéb célra nem használhatják. Címe: http://demoportal.eun.org 
24. ^ Virtuális tanulási környezetnek ebben az esetben olyan tananyagbázist nevezünk, amelyhez szerkesztő és kommunikációs eszközök is társulnak. Az SDT is virtuális tanulási környezet, miközben tananyagkezelő keretrendszer. 
25. ^ A tananyagkezelő rendszerek előnye az, hogy kifejezetten oktatási célra létrehozott, ellenőrzött anyagokat tartalmaznak, és segítik a keresést a téma, az életkor és egyéb kereső feltételek biztosításával is. 
26. ^ A portál onnan kapta a nevét, hogy a projekt demonstrálni szeretné általa a tananyag-felhasználás és -szerkesztés korszerű lehetőségeit. 
27. ^ Computer supported collaborative learning számítógéppel segített kollaboratív tanulás.