Ballér Endre

(1929–2007)

Búcsúzom Ballér Endrétől, a pedagógiai kutatótól, a tanártól, a Corvinus Egyetem emeritus professzorától, a magyar nevelésügy kimagasló személyiségétől. Búcsúzom a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottsága nevében, mely tudományos fórumnak 1990-től, a demokratikus átalakulástól élete végéig választott tagja és három éven át elnöke volt. Tagja volt az MTA-közgyűlésnek és a II. osztálynak is, ahol a neveléstudományt képviselte. Búcsúzom a pályatársak, a kollégák és mindazon tanítók és tanárok nevében, akik előadásai és írásai révén kapcsolatba kerültek vele, akiket gondolatai megérintettek. Búcsúzom tanárképzős hallgatói nevében is. Végül szomorú szívvel búcsúzom barátomtól, akivel közel 40 éven át jóban és rosszban, sok közös munkában vettünk részt, abban az erős hitben, hogy valami keveset talán javíthatunk a magyar köznevelés állapotán.

Ballér Endre a neveléstudomány és a gyakorlati pedagógia több területén maradandóan írta be nevét az annalesekbe. Tudományos munkássága legnagyobb és legfontosabb tettének talán azt tekinthetjük, hogy az ideologikus burok alatt szunnyadó magyar tantervelméletet a hetvenes évektől kezdve megújította, és haláláig művelte. Különösen fontosnak tartotta, hogy a magyar tantervek egyrészt a hazai hagyományokhoz, másrészt a nyugati trendekhez illeszkedjenek. Ez a kettős feltétel tette igazán modernné Ballér Endre tantervelméleti gondolkodását. Mindkét területen igen jártas volt. A hazai hagyományból Nagy Lászlót tekintette a legfontosabb forrásnak, de szívesen hivatkozott másokra is, Prohászka Lajosra, Kiss Árpádra, Faludi Szilárdra. Átfogó tantervelméleti könyvében ezt a fejlődésfonalat fejtette ki (Tantervelméletek Magyarországon a XIX–XX. században. Országos Közoktatási Intézet, Bp., 1996). De otthonosan mozgott a B. Bloom által a Chicagói Egyetemen kifejlesztett taxonómiai iskola rejtelmeiben is. Ballér Endre tantervelméleti munkássága e két pólustól egyenesen vezetett a Nemzeti alaptanterv koncepciójához. És bár a „nemzeti” jelzőt nem szerette (túlságosan hivalkodónak érezte), a dokumentum gondolatának megszületésétől (1989) kiadásáig (1995) ott bábáskodott körülötte, és kétszeri továbbfejlesztését (2004, 2007) is szorgalmazta és vigyázta.

A NAT ürügyén elmondhatjuk, hogy tudósi személyiségét erős kritikai attitűdje hitelesítette. Bár örült a munkálatok haladásának, kritikai megjegyzéseit kitartóan, újra és újra megfogalmazta, hangoztatta. Hiányolta a műveltségi kánont, és túlzottnak tartotta az iskolákra és a tanárokra háruló szakmai munkát. A 2007. évi NAT-variánsnál jelezte a kompetenciákkal kapcsolatos fenntartásait is. Mindig óvott a tantervelmélet és a tantervfejlesztés politikai, helyesebben, oktatáspolitikai kisajátításától.

A tantervelmélet művelése és a NAT körüli munkálkodása kutatói-tudósi habitusának csupán egy szegmense. Művei válogatott bibliográfiájának tanúsága szerint (102 írás) nevelésfilozófiai, neveléselméleti, neveléstörténeti, gyakorlati pedagógiai és módszertani kérdések is foglalkoztatták. Kultúrpedagógiai beállítottsága, neveléstörténeti és didaktikai érdeklődése – mindezek együttes művelése – tette igazán nagy formátumú tudóssá és tanárrá. A Pergamon Kiadó grandiózus pedagógiai enciklopédiájában több szócikket is írt a hazai és a közép-kelet-európai országok tantervi kérdéseiről. Még szerencse, hogy a magyar állam, szinte az utolsó pillanatban, magas kitüntetéssel ismerte el pedagógiai munkássága társadalmi fontosságát.

Halk szavú, kedves, szerény ember volt. Nem tolta magát előtérbe, de azért elmondta, amit akart, még ha az egyeseket esetleg bántott is. Humorérzéke sok bajon átsegítette. Bonmotjai, elmés mondásai leginkább az angol fahumorra emlékeztettek. (Kitűnően tudott angolul.) Szerette a focit és általában a labdajátékokat. Nem örült annak, ha a Manchester United kikapott.

Máris nagyon hiányzik, miként meg nem írt tanulmányai, kritikai véleményei, lektori jelentései és előadásai is hiányoznak, hiányozni fognak. Tudományos élete mérlegét pozitívan zárhatja. Amit tett, azt közvetlenül a magyar iskola és közvetve a társadalom javára tette. Nehéz elképzelni, hogy nincs jelen, hogy nem lehet felhívni, beszélgetni vele. Bandi, isten veled! Nagyon fogsz hiányozni! Remélem, találkoztál már az elíziumi mezőkön Nagy Lászlóval, Prohászka Lajossal, Faludi Szilárddal, Szebenyi Péterrel és a többiekkel.

 

 

Elhangzott Ballér Endre búcsúztatóján, Szőlősgyörökön 2007. november 13-án.